Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-24 / 33. szám
Huszonegyedik évfolyam. 33. szám. Vác, 1907. április 24. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára R] centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Vízvezetéket kérünk! Irta: br. Andreánszky Gábor. (Két cikk.) I. Boldogult Schuszter Konstantin püspökről beszélik azt, hogy — midőn fejedelmi jótékony bőkézfíségének egy újabb csengő bizonyítékát adta, Vác város képviselőtestülete hálából legszebb terét Konstantin-térnek nevezte el — őexcellentiája tréfásan tiltakozott az ellen, hogy Vácból Konstantinápolyt csináljanak. Pedig Vác nem abban hasonlít Konstantinápoly hoz, hogy városházterét Konstantin- térnek nevezik, hanem abban, hogy épen oly kevéssé van kanalizálva, mint a török főváros és a szemetet, főző- és mosogatóvizet ép úgy öntik ki az utcára, mint ott. A közegészségre nézve ez elég káros lehet, de a török fatalista belenyugszik Allah akaratába és ölébe teszi kezeit. Azt a nyugati elvet, »segíts magadon és az Isten is megsegít« eretnekségnek tartja, mert munkával jár. És ez esetben Allah segít is rajta, megajándékozván Konstantinápolyt nagyszerű egészségügyi szervezettel, mely egy óriási sereg kóbor kutyából áll. A török tudniillik a kutyát tisztátalan állatnak tartva, azt házában nem tűri meg, hanem másrészt künn az utcán nem bántja és azok nagyban elszaporodván minden, Freysinger Lajos mint iró. (A Budapesti Hírlap vasárnapi száma Várdai Béla tollából hosszabb cikket közöl Torday Lajosról. Tor- day Freysinger volt a 70-es évek elején s ez alatt az álnév alatt irta főleg irodalomtörténeti tanulmányait. Mily nagy és előkelő szerepe volt neki a Beőthyek* Vadnayak között, mutatja Váradi megemlékezése, melyet egész terjedelmében közlünk.) Torday Lajos: A hetvenes évek néhány hírlapja és folyóirata őrizte meg e nevet számunkra; lexikonainkban hiába keressük. A ki ezzel a névvel jegyezte valamikor cikkeit, annak csak irói álneve volt, mindössze pár évig használta, csupán ennyire is terjedt már a kezdetén megszakadt irói pályája. Az alkalmat, hogy rámutassunk arra az irói munkásságra, mely e név alatt összefoglalható. most megadja az a körülmény, hogy a ki e nevet használta egykor, a közelmúltban hunyta le örökre szemét. Freysinger Lajos, a két hete elhalt váci közjegyző irt ezelőtt három évtizeddel azon a néven. Halála hírét közölték a lapok gyászrovatukban, kiemelték hazafias érdemeit, némelyik hozzátette, hogy van irodalmi munkássága is, FI pár szónál többet azonban, az utóbbira vonatkozólag, nem olvastunk sehol. Pedig az a néhány ember, a ki most már a Torday-Freysinger irodalmi munkásságát ismeri, úgy vallja, hogy emlékének nem méltó feledésbe mennie, sőt rászolgál, hogy mint a magyar elme egyik értékes nyilatkozását a nagy nyilvánosság csak félig-meddig megemészthető és azért könnyen rothadásnak induló ételt és egyéb hulladékot gyönyörűen eltakarítanak. Vácon is teljesítenek a házőrző kutyák rendőri teendőket. Rajtuk nyugszik leginkább a város vagyonbiztonsága, mert attól a néhány szál rendőrtől ugyan ellophatnák még a városházát is, mint a hogy a budai zsebtolvajok csakugyan el is loptak, néhány év előtt, a szt. Gellérthegyen egy egész házat. Talán egészségügyi funkciókat is teljesítenének a kutyák, ha őket kóborlásukban a sintér meg nem akadályozná és minden évben 2—3 ebzárlat nem fordulna elő, midőn a kutyák internálva lévén, az a sok jó csont, zöldség és egyéb, a kutyák által emészthető dolgok ott rothadnak az utcán miazma termesztő baktériumok billiói és billióinak adván életet és vig tenyészetet. A 20-ik századot éljük; büszkén utalunk tudományos haladásunkra: van vasutunk és automobilunk, mely villámgyorsasággal visz egy helyről a másikra; telegrafunk, mely tán egy óra alatt a hirt a föld körül viszi; fényképészetünk, melyr a látott képet, fonográfunk, mely az emberi hangot megörökíti. De nemcsak ez, megismerkedtünk a górcső segítségével a pestist, a kolerát, a difteritiszt és más veszedelmeket előidéző bacillusokkal és ezért csak vígan tovább tenyésztjük e parányi, kedves lényeket. előtt is felújítsuk, ama munkásság értékét az ő nevéhez emlékünkben hozzákapcsoljuk. Huszas évei elején. 1873—75-ig, mint segédfogalmazó a legfelsőbb itélőszéknél, irta bírálatait szépirodalmi, esztétikai, általános filozófiai és politikai művekről a Vadnay Károly szerkesztette Iovárosi Lapok-ba, a Budapesti Szemlé-be, főként pedig az akkori évek legérdemesebb heti folyóiratába, a Beöthy Zsolt szerkesztette Athenaeum-ba. 13 lap szerkesztőjének s főmunkatársainak (Végh Arthur, Lánczy Gyula, idősb Sebestyén Gyula stb.) körében volt otthonos. Mély felfogással s világosan irt dolgozatai nagy elismeréssel találkoztak ; Beöthy Zsolt nyilatkozata sz.erint elismert jó fejek benne remélték a jövő jeles magyar kritikusát. Azt, a ki nem gyerekes kellék-vizsgálatokat végez a költői műveken, hímet varrva, tehát békót verve elűző művek és egyéniségek alapján a későbbiekre, hanem azt, a ki szabad szellemben fölhasznált gazdag filozófiai ismereteivel, túltéve magát a formalizmuson, értékes művészet-pszi- kológiai vizsgálatokat végez; becses adalékot nyújt magyar részről annak a legnagyobb kérdésnek megoldásához, mely a világ minden igazi kritikusát foglalkoztatja: a művészi alkotás folyamatainak megmagyarázásához. Érdemesnek tartjuk főbb dolgozatainak tanulságait összefoglalni ezúttal; többek azok közhelyeknél. Rámutatnuk oly gondolataira, melyek mellett, úgy niszszük, komoly népSzegény rómaiak ehhez nem értettek. A mint valami tartományt elfoglaltak és várost építettek, első volt a vízvezeték, azután a kanalizáció. Nem szükséges Rómába menni és ott a nagyszabású vízvezetéki romokat, vagy a Cloaca maxima romjait nézni, csakis néhány kilométerre kell menni az aquincumi ásatásokhoz. Pedig aligha volt Aquincuminak 18,000 lakosa, mint Vácnak. De volt vízvezetéke, mely a római fürdőből vezetett oda, volt továbbá rendes kanálisa és sok fürdője. Vácnak fürdőutcája van ugyan, de fürdője nincs, a nyári Duna fürdőt kivéve. Smock úrral tart a váci lakos, midőn azt mondja: »Én minden esztendőben megfúrdök egyszer,, akár van rá szükségem, akár nincs!« És azt a kánikulában a Dunában megteheti. Ebben már ismét nem Konsantinápoly Vác, mert a török szeret fürdeni. Azt mondhatják, hogy Vácon is az urak számára épült újabb házakban van fürdőszoba és házi vízvezeték. Flát, kérem, egészségügyi tekintetben ez a házi vízvezeték a vödör, melybe a csöbörből jutottunk. Az egészségtelen kútvizet a padláson elhelyezett, többnyire fakádakba szivattyúzzák, ott a nyári hőségben possadásnak indul és mindenféle bacillusoktól hemzseg, melyek az életet csak úgy veszélyeztetik, akár mint a tengeri cápa; csakis nagyságban különböznek attól. íróink és műbirálóink nem haladnak el közömbösen, hanem kiérzik belőle szakadozott hangjait egy végig el nem mondott evangéliumi üzenetnek, melyet Carlyle szerint minden igazi iró nyilvánítani akar, vagy ki se nyissa a száját. Legértékesebbnek s színvonala megállapításánál irányadónak tartjuk azt a két bírálatát, melyet Névy László három dramaturgiai könyvéről (A a tragédia, komédia s a drámai középfajok elmélete) s Szigligetinek A dráma és válfajai című művéről irt 1874-ben. 13 műveknek szerinte nagyobb esztétikai értékük nincs s nem is lehet. Vannak bennük egyes jó deskripciók s főként a Szigligetiében, a tapasztalás igazolta, nem haszontalan jótanácsok. Az ily esztétikai művek azonban, melyekben csak ennyi jó van, művészet-elméleti szempontból nem egyebek irodalmi sza- szakácskönyveknél. Még ha igazat mondanak is, ez nem bizonyos, az ő alacsony szempontjukból nézve. Mindenféle Ítélet igazsága ott kezdődik, a hol kapcsolatba tudjuk hozni arra körre vonatkozó legfőbb s legalább a jelenig megdöntetlen alapelvekkel. Az ennek hijján levő elméletiről* kifogyhatatlanok a kategóriák fölállításában, beszélnek nekünk polgári drámáról, tündéri vígjátékról s még egy csomó efféléről, szépen elmondják, mi a külömbség köztük, de adósok maradnak a költői teremtésnek minden látszólagos műfaji eltérésen túl azonos lényegének magyaraza-
