Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-14 / 30. szám
Huszonegyedik évfolyam. 30. szám. Vác, 1907. április 14. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér. Nyilttér sora 60 fillér. Telefon-szám 17. Városi gazdakörünk. Irta: dr. Forgó Kálmán. Vác, ápr. 13. Fölösleges annak vitatásába bocsátkoznak, hogy a létező' társulatok, egyletek, körök létezhetési .joggal birnak-e ? annál kevésbbé kell méltatnunk azoknak közismert áldásos működését, a mikor látjuk, hogy a közérdek kívánalmainak érvényt szerezve, tagjainak tisztességes megélhetést biztosítanak. A virágzó kereskedelmi egyesületek, ipartársulatok és gazdakörök legjobban igazolják, hogy egymást megértve, megbecsülve, közös erővel miként lehet a közjó érdekében munkálkodni s hogy a tisztességes munka a mai mostoha anyagi viszonyok között is sikeresen érvényésülhet. Sajnosán tapasztaljuk, hogy polgártársaink nagy többsége, gazdaközönségünk még a mai nap sem látja be azt, hogy panaszszal teli sorsán egyesült erővel segíteni kellene. Alig van város és vidék, a hol a gazdasági viszonyok rendezése, úgy a kör. mint a magánérdek előmozdítása céljából ne törekedtek volna már régen arra, hogy gazdakört alakítsanak. Városunk gazdaközönsége 1903. végéig a kör megalakítására nem gondolt s ha talán ez a közöny Csávotezky József váci kanonok, v. püspököt ismert elfoglaltsága mellett nem bántotta volna és ha e fölött a közügyért, embertársáért, különösen a munkás-emberért énjét feláldozó főpap napirendre tért volna: bizony városunk mai nap is csak hírből hallana a vármegyék gazdasági egyesületeivel szervi összeköttetésben álló, sikeresen működő gazdakörökről. Csávolszky József v. püspök azonban ismert tevékenységével a városi gazdaközönség szereplő tagjait buzdítva, közreműködésükkel felhívást bocsátott ki a gazdakör szervezésére. A Vác-városi gazdakört 1903. év végén 30—40 taggal megalakították, alapszabálya a belügyminiszter által jóváhagyva, láttamozva lett; a kör céljául »tagjai, de általában a gazdaközönség anyagi és erkölcsi érdekeinek előmozdítását« tűzték ki. A kitűzött cél elérésére a gazdakör figyelemmel kiséri a város mezőgazdaságának minden viszonyait, figyelmezteti a gazdaközönséget a hiányokra és a fejlődést gátló akadályokra, közreműködik azok elhárításában és orvoslásában. A város lakosai között a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó eszméket elméleti és gyakorlati utón terjeszti. A mennyiben viszonyai engedik, tagjai könnyebb érintkezése végett körhelyiséget tart fenn, olvasó helyiséget és népkönyvtárt létesít. Nyilván tartja az értékesítésre szánt terményeket, állati termékeket és ezek értékesítését, valamint a gazdasági és háztartási szükségletek beszerzését — lehetőleg a hazai ipar támogatása mellett — előmozdítja és ebben közreműködik. Figyelemmel kiséri a városi gazda- kö/önség hitelviszonyait, törlesztéses kölcsönökre nézve tanácsot ad, ebben közbejár, közvetíti a tűz, jégkár, nemkülönben az életbiztosítást, ezekben is tagjai érdekeit képviseli. A hitelszövetkezeteket működésében támogatja. A mennyiben a termények értékesítése, vagy szükségletek beszerzése nagyobb mérvet öltene, megfelelő fogyasztási, értékesítési szövetkezetekkel szoros összeköttetésbe lép. Tagjait mezőgazdasági, üzleti és egyéb ügyes-bajos dolgokban — esetleg szaktanácsadókat is alkalmazva — tanácscsal látja el. Alapszabálya értelmében, továbbá mint a vármegye gazdaközönsége szervezetének kiegészítő része, a városi mezőgazdasági bizottságot tevékenységében támogatja, a többi gazdakörökkel a vármegye gazdasági egyesületével — mint anyaegyesülettel - szervi összeköttetést tart fenn. E célból és működési körrel megalakult gazdakörünk tagjainak száma ma is oly csekély, hogy — bizony be kell látnunk — a jelenlegi körben a kitűzött célt megvalósítani nem lehet; sőt tartanunk kell attól, hogy ha gazdaközönségünk nemtörődömségét továbbra is fentartja, ha saját sorsa, megélhetése javításával nem törődik: gazdakörünk feloszlik, miként ezt újabban megkísértendő taggyűjtés eredményétől feltételezetten az ez évi közgyűlésen kimondották. Biztosra veszszük, hogy gazdaközönségünk jól felfogott érdekében is törekedni fog saját gazdakörét működésre képessé tenni, a kör tagjai közé belép — városunkban divatos, rég megszűnt elnevezések szerint minden egyes telkes, zsellér és kapás, tagjai közé bevonja a gazdálkodás iránt érdeklődő tisztelőit és barátait. Nem fog bekövetkezni az az alig elképzelhető eset, hogy konstatálnunk kelljen: városunk gazdaközönsége saját boldogulhatásával, közös érdekével nem törődik. Olvasóinkhoz ! Arra kérjük t. olvasóinkat, hogy előfizetéseiket az évnegyed lejártával megújítani szíveskedjenek. A múlt bizonyságot tesz arról, hogy lapunkat Ígéretünknek megfelelően szerkesztettük. Lelkiismeretesen igyekeztünk őrködni a közérdekek felett, óvó és figyelmeztető szavunknak és buzdításainknak egy és más kérdésben termékeny hatása és gyakorlati eredménye is volt. Lapunkat a jövőben is ily irányban fogjuk vezetni és tartalma ezentúl is olyan lesz, mely olvasóink érdeklődésének és Igényeinek kielégítésére törekszik. Állandóan szem előtt tartjuk, hogy mi vidéki lap vagyunk. Mi leglényegesebb feladatunknak azt tartjuk, hogy lapunk a lokális érdekeknek legyen becsületes szolgája, őre és úttörője. E mellett nagy súlyt fektetünk arra is, hogy az itt és a közel vidéken felmerülő eseményekről ép oly megbízható, mint tüzetes és kimerítő tudósításhoz jussanak lapunk réven t. olvasóink. így lapunk nemcsak azokra bír értekkel, a kik itt laknak, de felkelti és kielégíti azoknak érdeklődését is, a kik innen más helyekre szakadtak, de ide fűzik őket az emlékek és ismeretségek szálai. Mégis, mit elaszalt éhség, összekulcsolja a kezét s imát rebeg. Vele mondja sápadt három éhporontyja. »Három árva édes apja három árvát éhre hagya, kinek Isten többet adott, könyörgünk. ennünk adjatok!« Istállókapu csikordul, János huszár rajt’ kifordul, véle kenyere, zupája. Nyolc éhes szem tágul rája. Nyolc szem fénye Jankón ragyog: »No én éhes úgysem vagyok, szívből teszem, mit tehetek, nektek adom, — no, egyetek.« Istállókapu csikordul, János huszár rajt’ befordul s bent mi esik? János bánná, ha ezredes szeme látná! Patkótól dong a dobogó, kihullik a goromba szó : »Az istennyila csapjon rád, mit vigyorog rám a pofád.« Kardos János. János huszár. Az ezredes úr huszárja barna fattyú, büszke, fránya, sarkantyúja csábos, csengő, kunkor bajsza lyány megejtő. Neki is, mint más vitéznek napjára hat pénzt kimérnek s a menázsi kijár délbe. . . . Sok is, nem is emberségre. A fizetség ellenében: csutakolás reggel, délben, estében is. Kutya a ló, de huszár! nem kutyamosó? Dobban dobogó dobaja, prüszköl, nyí a vad paripa. Azt a! . . zúg a goromba szó, istentelen kárhoztató. Koldus asszony negyedmagán félre rebben durva hangján, reszket, hogy az ajtót nyitja. .'. . Kárba vész a Miatyánkja! De dús a nyomor reménye! Hiszi, követ megejt véle. Éhes huszár megszállása, vizbefúló szalmaszála. •
