Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)

1907-04-10 / 29. szám

2 hogy az egész rövid, még csak csípőig sem érő rövid kabátkán kívül a mély harang­ráncokba aláhulló, sállgallérral, bársony,- vá­szon,- piké- és művésziesen hímzett posztó,- vagy svéd bőrmellény nyel dolgozott lebbenyes kabát, a majdnem a szoknya szegélyéig érő redingot is divatos, utóbbinak egyedüli dísze a kifogástalan szabómunkán kívül a hajtás,- tűzés,- sujtás.- vagy pántdisz. A bokor ugró szoknyák helyett a loldigérő kerek szoknya illik hozzá. Előre is mondhatjuk, bogy a melegebb időben is ezeket a formákat, de selyem, piké és vászonból fogják viselni. Kedves újdonság az úgynevezett vállravető, mely az egyszerű sétaruhához éppen úgy illik, mint bármely más elegáns ruhához. Formája különböző. A ráncos szoknya és blúzból álló ruhához, vállon pánttal tartott, ujj néküli kabáthoz, vagy ujj nélküli, duplasor gombbal csukódó, két-háromszoros vállgallérú kis ka­bát illik. Egyszerűségében is nagyon elegáns a fekete tafotakabátok fiatalos spenzér-alak- ban, vagy fiatal asszonyoknak a félig testhez­álló forma zsinór,- bársony,- vagy betétdisz- szel. Jellemző, hogy az ujjak majd mindig a kabáttal egyben vannak szabva. Ezt az újdon­ságot a japán kimonótól vették át. Nemcsak a téli esti köpenyeken, de a nyári ruhákon is alkalmazzák, de ezzel még nem elégszenek meg, hanem hogy a hatás teljes legyen, valódi japánhímzéssel is díszítik, pl. ezüstszürke selyemblúzt különböző árnyalatú pávakék és aranvhimzéssel. Vájjon szép ez a divat? Nem mondhatnánk. De a divat olyan szeszélyes úrnő, kinek akarata előtt akarva nem akarva minden hölgy meghajol. A kalapformák is nagyon sokfélék. A szin és disz annyiféle, hogy mindenki talál ízlésé­nek megfelelőt. Kalapválasztásnál szinte tanul­mányozni. kell, kinek mi illik, mert inkább kevésbbé legyen divatos a kalap, mint azért viseljük, mert divatos, ha rosszul áll is. VÁCI HÍRLAP — Előléptetések és áthelyezés. A ke­reskedelemügyi miniszter dr. Dietrich Adolf miniszteri segédfogalmazót, özvegy Meiszner Nándorné földbirtokosnő vejét, miniszteri tit­kárrá, a kultuszminiszter pedig JBezdek József segédtanárt, Bezdek János fiát a nagyszebeni állami főgimnáziumhoz rendes tanárrá ne­vezte ki. A m. kir. honvédelmi miniszter Bdlffy László honv. min. számvevőségi szám­tisztet Budapestről a kassai kirendeltséghez helyezte át. — Váciak a pécsi országos kiállításon. Hübschl Kálmánt, városunk mérnökét az a kitüntetés érte, hogy Darányi földművelés- ügyi miniszter megbízta a pécsi országos ki­állítás borászati osztálya főkapujának terve­zésével. Hübschl már hozzá is kezdett a terv megalkotásához, mert a díszkapunak május 15-én már állni kell, a kapu is Vácon ké­szül : Gábriel János ácsmester munkája lesz. Hübschl Kálmán építette tudvalevőleg a budafoki orsz. pincemesteri tanfolyam díszes épületeit is. Ezeket kis modellben a kiállítá­son bemutatják s a modell elkészítését a miniszter Kapás Sándor szobrászművészre bízta. — A hadi műszaki iroda a muzeum- egyesülethez. A múzeum ez idei tagilletmé­nyének, dr, Tragor Ignác művének 42 képe között legnag}7obb és legfontosabb az a nagy katonai térkép, a melyet dr. Tragor Ignácnak Wienben, a katonai műszaki bizottság térkép­tárában sikerült felfedezni. Az egyesület vezető­sége hálából a térképtár igazgatójának és könyvtárának is megküldötte a munkát, mire természetesen német nyelven, ezt a választ küldték Nagyontisztelf Elnökségi Hivatalos utazásomból visszatérve sajnos csak ma jutok abba a helyzetbe, bogya nagyon tisztelt Elnökség által nekem megküldött fölötte érdekes év­könyvért köszönetét mondjak. A másik pél­dányt kívánságuk szerint a katonai műszaki bizottság könyvtárában helyeztem el, hogy így ez a nagy érdekű nagy tudással, szorga­lommal és fáradtsággal készült mű messze körben is hozzáférhető legyen. Ezért pedig a cs. és kir. műszaki iroda megbízásából is a leghálásabb köszönetét fejezem ki. Wien, 1907 műre. 12. Kitűnő tisztelettel Kober Ferdinánd százados. Ivánka Pál Csapó Loránd ellen. Az Országos Magyar Szövetség választmánya tegnap ülést tartott, melyen egy kőnyoma­tos tudósítása szerint a következő eset történt. Ivánka Pál váci főszolgabíró, választmányi tag írásbeli indítványt terjesztett a választ­mányt elé, a melyben Csapó Loránd tagnak az egyesületből való kigolyózását kívánja. Indítványának megokolása az, hogy Csapó Loránd a nemzeti ellenállás idején a törvény­telen kormánytól hivatalt fogadott el. Az indítvány nagy vitára adott alkalmat, a mely­ben a választmánynak majdnem minden egyes tagja résztvett. Végre is abban történt megállapodás, Csapót az egyesület köteléké­ből nem zárják ki, mert egyrészt a szövetség munkájára semmiféle ingerenciája nincsen, másrészt, mert a magyarosítás terén valami­kor jelentős érdemeket szerzett. F tudósítás­sal szemben a Szövetség jegyzője nyilatkoza­tot tesz közzé, a mely szerint a kizárási indítványt a választmány nem is tárgyalta. Az indítvány azon a téves föltevésen alajmlt, hogy Csajió Loránd a választmánynak tagja, holott nem az, nem is volt s ezért a választ­mány csak azt a határozatot hozta, hogy az indítványozót tévedéséről fel világosítja, s ha indítványát ezután is fenntartja, a legköze­lebbi ülésen azt érdemleges tárgyalás alá veszi. — A hálátlan vármegye. Pestvármegye sorsának intézői talán senkit sem használtak ki annyira, mint dr. Freysinger Lajost. Min­den bizottságba beválasztották, munkát ad­tak neki s ő megfelelt feladatának egész emberkép. Ha népszerűtlen volt az eszme, őt küldték előre és ő nem törődött azzal, hogy önmagának árt, vállalta a feladatot s megfelelt annak is teljesen. Tekintély és szinte hatalom volt a vármegyén, mint itt- non, szülővárosában, kis ezzel a megdolgozta­tott, önzetlen nagy emberrel senki sem bánt el oly hálátlanul, mint ép a vármegye. Személyes, benső barátja volt a vármegye mai urainak. És ki jött el a végtisztességére ? Szem re Huba, br. Prőnay Gábor, Gosztonyi Tibor, Székely György főügyész és Krokker Kálmán dr. aljegyző. A főispánt és az alispánt ép úgy várhattuk volna, mint a hogyan ott vannak a társas ebédeken, a többieket szint­úgy, hisz a vármegyének is nagy fia, nekik pedig benső barátjuk húnyt el dr. FreyGn- ger Lajosban. Es minderre még ráadást is adtak a hétfői megyegyűlésen. Az alispán évnegyedes jelentésében emlékezett meg a váci friss hantról. Zúgott a közgyűlés, egy szót sem lehetett hallani a tréfálkozó, vitat­kozó szóáradat miatt. Öt halottat jelentett az alispán, a megye atyái nem is hallották, fel sem állottak tisztességadásra. Az alispán pedig úgy párén tál ta el Írásban, a hogy a névtelen nagyadófizető törvényhatósági tagot szokás. Nem tudott róla mást feljegyezni, mint azt, hogy hive volt vármegyei önkor­mányzatnak. Nem ezt és ennyit érdeméit dr. Freysinger attól a vármegyétől, a mely őt felhasználta minden téren s tanácsát mee- kérdezte minden jelentős ügyben. Keserűség fog el, látván a v rmegye viselkedését s gondolunk arra, hogy a nemes vármegye állíthatna dr. Freysinger Lajosnak egy em­léktáblát székháza bejárata fölött ezzel a felírással bölcs figyelmeztetésül: Önzetlen, közéleti működésnek ebben a házban — hálátlan­ság a jutalma. — Méhészeti előadás Vácon. Az állami méhészeti vándortanitók újra megkezdik mé­hészeti tanításaikat és április hó folyámán több községbe kiszállanak. Hozzánk, Vácra hnrey Ferenc első kerületi vándortanitó jön Rákoscsabáról. Szakelőadását e hó 22-én fogja megtartani. Bővebb felvilágosítást Mol­nár Máté hírneves méhészünk ad az érdek­lődőknek. Vérmérgezés halottja. Kosáról írják lapunknak : Községünknek egyik érdemes s köztiszteletben álló polgára hunyt el e hó 7-én id. Chikány Sámuel személyében. A bol­dogult élénk részt vett a község ügyeiben, a függetlenségi eszméknek lelkes hive, a ref. egyháznak buzgó presbitere volt. magyaros, vendégszerető házát, megnyerő személyiségét, életerős alakját, jellemességét, becsületessé­gét sokan ismerték közelben, távolban. Az életérős férfit vérmérgezés ölte meg. Lábán egy karcolástól kapta s mikor már veszélyes volt a baj, nem tudtak rajta segíteni. Teme­tése szombaton ment végbe nagyszámú gyász­közönség részvéte mellett. — Wolkóber János Korponán. Ivorpona r. t. város úri közönsége f. hó 7-én, vasárnap este az építendő kórház javára hangverseny - nyel egybekötött sikerült táncmulatságot ren­dezett. A hangversenyen megjelentek Czobor László országgyűlési képviselő, Lits Gyula honlvármegyei főispán s a vármegye számos előkelősége. Mindet annyiban érdekel ez a hangverseny, mert azon szerepelt két hegedű­szóló számmal Wolkóber János, a helybeli A hiú ember élete — önéletrajz, mert mindig magáról beszél. A napszámos élete — naptár, mert egyik naptól a másikig él. Az ünnepek azért van­nak benne vörös betűkkel nyomtatva, mert akkor véres verejtékkel szerzett pénzén szórakozhatik. A nagy úr élete — törvénykönyv, mert csak parancsolni tud. Az iró élete — sajtóhibák jegyzéke. A tékozló élete költői elbeszélés. A meghasonlott ember élete — hadüzenet a világnak. Az újságíró élete — rég eltűnt arany idők elégiája, a midőn még a szerkesztők hono­ráriumot adtak. A gigerli élete — modern vígjáték, azaz melyből hiányzik: jellem, humor, szellem és cselékvény s telve van oly párbeszédekkel, melyek akkor tetszetőseid, minél kevesebbet beszélnek benne. A fösvény élete — harc a milliókért. A táncosnő élete — az éj) elmét lenyű­göző epigramm, mert lábaival a legokosabb ember fejét is elbolonditja. Az énekes élete — bősköltemény s ha az éneknek vége van, a hőst annál jobban bá­ni ulják. A bolond élete — modern lírai kötet, azaz melyből hiányzik a jó gondolat s mely telve van selejtes gombákkal. Minden ember élete — pör a sors ellen, mely gyakran évekig tart. S ha a port el­vesztette, sokszor még halála után is fizet­nie kell a perköltséget. Azért kedves olvasóim ne poröljetek a sors ellen s ne fizessetek, hanem igyekezze­tek sokáig élni. K. Mártonjj'y Imre.

Next

/
Thumbnails
Contents