Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-04-03 / 27. szám
9 VAGI HIRLA P neki még 4 szelvényt, a melyeket átad B, C, D, E asszonynak egyenkint 2 fr. 50-ért. Ha ezek beváltották hasonló eljárással, akkor A asszony kap egy jupon-t (alsószoknyát,) mely állítólag 40 francot ér. A vámot természetesen meg kell fizetnie az illetőnek. Tehát B, C, 1), E fizetik meg tulajdonképpen. Hanem a nyereség azért nem ér lel a vámmal, fáradsággal és a B, C, D, E-nek okozott kellemetlenséggel, a ki csupa udvariasságból fogadják el A-tól a szelvényt. S ez a sok pénz mind külföldre megy! Ha ezt az eljárást alkalmaznék irodalmi termékekre, teszem, olyan népszerű vállalatra. Sajnos azonban, hogy a fabrique de jupons jobban hódit. Tm. Hírek. Tavaszi dal. Szerkesztő úr, bár érte százszor közmegvetésnek adjon át, most, zsenge bimbópattanáskor elzengem a tavasz dalát. Sugárittasan járnak-kcinek az emberek e földtekén, a madarak is csicseregnek — itt a tavasz, úgy éljek én! Már zöld a fű és kék az ég is a korzó népes és vidám s ha ön nekem nem hinne mégis, sétáljon este hat után szerelmes vágygyal összebújva jár most a leány, legény — Szerkesztő úr, ha mondom önnek, itt a tavasz, úgy éljek én! Szerkesztő ur, sejti-e, hogy mi virágzik útón-útfélen? óh, megremeg-e szive önnek e röpke szóra: szerelem? rajzik-e még ezernyi álom szivének csöndes rejtekén? szerkesztő ur, én konstatálom, itt a tavasz, úgy éljek én! Szerkesztő ur, bár érte százszor közmegvetésnek adjon át, hallgassa meg rúgyfakadáskor a tavasz első dalnokát és ne higyjen ön senki másnak e hazug, csalfa földtekén, csupán a szerelmes sziveknek — mert ez a tavasz, ugv éljek én! [gr ic. — Változások az anyakönyvi hivatalban. A váci anyakönyvi hivatalban nem sokára változások lesznek. Fazekas Ágoston alispán ugyanis lemondott az anyakönyvi felügyeleti jogáról és azt rendezett tanácsú városokban a polgármesterre bízta. Minthogy azonban nálunk dr. Zádor Janos polgármester volt az első any aköny vezető, a polgár- mester ezt a tisztét, miután felettes hatóság lesz, nem tarthatja meg s beadta anyakönyvvezetői állásától való lemondását. Minthogy az anyaköfiyvvezetői hivatalt Borbély István helyettes látja el állandóan, őt fogják anyakönyvvezetővé kinevezni, ki ezzel őt megillető magasabb fizetési fokba jut. Anyakönyvvezetői első helyettes dr. Göndör Sándor főjegyző, második helyettes pedig Bárdos Ernő fogalmazó lesz, a polgármester pedig mindazokat a felügyeleti teendőket végzi, a mit eddig Fazekas alispán végzett. — A villamos-vasút. Gödöllő község képviselőtestülete rendkívüli közgyűlésén foglalkozott a budapest-gödöllő-váci villamosvasút engedményesének azzal a kérvényével, hogy 30,000 kor. törzsrészvény jegyzését kéri Gödöllő községtől. Hosszas vita után 15 szavazattal 3 ellenében elhatározták, hogy a község híven régi álláspontjához, csak 2ü,OUO korona ára törzsrészvényt jegyez, ha azonban a vállalkozó a vasúti középpontot Gödö- lőre helyezné, az esetben hajlandó lenne 30,000 koronát is megszavazni a képviselő- testület. — A vivóverseny meghívói. A sportegyesület elnöksége felkérte lapunkat annak közlésére, hogy azok, kik tévedésből az ápr. 6-iki vivóversenyre meghívót nem kaptak, forduljanak dr.Meiszner János,vagy ifj. Meiszner Rezső urakhoz. — Kitüntetés. A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király Nagy Gedeon diósjenői református lelkésznek, a drégelypalánkai református egyh zmegye esperesének sok évi eredményes működése elismerésül, a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta.Nagy a nógrádi választó kerület függetlenségi pártjának elnöke s mint ilyennek a párt szervezésében elévülhetetlen érdemei vannak. A függetlenségi párt ünneppé akarja tenni a lovagkereszt átnyujfását, melyet Kálosy József orsz. képviselő fog teljesíteni. Dr. Falcsik Dezső új munkája. Dr. Fellesik Dezső, városunk volt aljegyzője, most pozsonyi jogakadémiai tanár szakirodalmi munkásságának egy újabb, nagyszabású alkotásával jött a nyilvánosság elé. Hatalmas, vaskos munkát, évek hosszú tanulmányainak eredményét irta meg uj művében, melynek cime: A polgári perjog tankönyve. Magyar polgári törvénykezési rendtartás. Bírói szervezet rendes és sommás eljárás. Munkája most jelent meg Politzer Zsigmond kiadásában, ára nyolc forint. A tudományegyetem, az akadémia több tagja nyilatkozott már dr. Falcsik könyvéről s örömmel halljuk, hogy a legelismerőbb hangon s alapos méltatással. — Adomány. A váci takarékpénztár a sze- génykonyha céljaira 20 koronát adományozott, miért ez úton hálás köszönetét mond a vöröskereszt-egylet elnöksége. — Az amerikaias esztergomiak. Esztergomban egy társaság alakult, mely szem előtt tartva a gyakori kalaplevétel által szerzett meghűlést, arra kötelezte magát, hogy az eddigi szokásos kalapvétel helyett csak egyszerű katonás szalutálással üdvözli embertársait. E felette gyakorlatias köszöntési módot talán mi is átplántálhatnánk városunkba. — Apad a Duna. A legutóbbi lapszámunkban megírtuk, hogy a városunk alatt hömpölygő ősi folyam veszedelmesen árad. Nagyon is fenyegetően viselkedett a Duna múlt héten, de most, úgy látszik, megemberelte magát, mert a hét elejével apadásnak indult s remélhetőleg ebben a jóvoltában meg is marad, mert még folyton enged fenyegető magatartásából. A nagy folyam kis öcscse, a kis-Duna is apad már. Természetes, ha az öreg megszelídül, ő sem henceghet s legfeljebb egy kis maláriát lehel még ki iszapos gyomrából. Erre azonban fütyülünk, mert ezzel már ősidők óta megbarátkoztunk. Hisz ázsiai nép vagyunk. — Borgazdasági tanfolyam. A földművelésügyi miniszter a néptanítók részére a múlt évekhez hasonlóan, ezidén is rendez szőlő- és borgazdasági tanfolyamokat. Ilyen tanfolyam ezidén is hat helyen leszés pedig: a bihardiószegi, egri, tapolcai, tarcali, ménesi és nagyenyedi vincellériskoláknál. Az egész tanfolyam négy hétre terjed és kötszere tar- tatik meg. A tanfolyamra felvett minden tanító 120 korona átalányt kap és főleg olyan helyen működő tanítók vétetnek fel, hol a Beértünk a kastély elé. Üdvözöltem Nógrádynét s most már nem is úgy, mint azelőtt, hanem mintha angyal előtt álltamvolna. Lassan a nappalt az alkony váltotta fel, a világosság helyére félsötétség borult. Sok mindenről beszéltünk. Előszedtük a jelent, letárgyaltuk a múlt egy-egy részletét, mig ismét visszatértünk a mi korunkhoz s ennek embereihez. Beszédünk közben teljesen leszállt a földre az est homálya s ezzel a falusi alkony csendje. Hang sem hallatszott a faluból, mintha minden élet kihalt volna; pedig csak pihenni mentek az élet munkásai. Azután mi sem sokáig maradtunk fenn. A kisebb gyermekek már előbb kidőltek a fennlevők sorából s édes, boldog álom mosolya ült gömbölyű arcukon: anyjuknál voltak álmukban biztosan a mester kis árvái. Csöndes szobámba tértem, elszakadva kedves környezetemtől. Sokáig nem jött álom szememre s múló és támadó gondolataim gyorsan űzték egymást a múltba, a feledésbe. Már késő éjjelre járhatott, mikor az öntudatos szellemi működés megakadt s helyet adott a lélek éjjeli vízióinak. Álmomban a Szelcss mester árváinak szobájában voltam. Nyugodtan aludta mindegyik boldog gyermek álmát. Ágyaik mellett egy nőt láttam, ki anyai szorgoskodással takargatta be a kis álmodókat. A nő Nógrádyné volt, a hetényi angyal. Alom volt-e tényleg, vagy álomban láttam a valót, az igazit, — nem tudom, de inkább hiszem az utóbbit, bizonyossággal. Petényi József. uram! Hogy simultak azok a cseppségek hozzá, mintha csak anyjuk lett volna. Ott is maradtak mindvégig mellette megcsendesedve s a szivük fájdalma csak akkor szólalt meg oly erővel, mint előbb, mikor már a sirba is lebocsátották az édes anyjukat. Naplemente volt már, mikor hazatérőben voltunk a temetőből. Szétoszlottunk mindannyian, búsan mentünk hazafelé az elmaradt dolgunk után. — S mit gondol, a méltóságos asszony ott hagyta a kis siró árvákat? Dehogy is! A saját gyermekeivel együtt hozta őket haza, ide a kastélyba. Azóta itt élnek, ilt játszanak nálunk s játékkal űzik el a napot, igy feledik a fájdalmukat. Tovább már nem az öreg vitte a szót, zsivaj hangzott s egy csapat apróság szaladt felém. Elül a Nógrádyné aranyos kis leánya jött, a kis Magdolna, mellette a me ter egy kicsi árvája jött, utánuk a Nógrádyné Pista és Gabi lia tartott, mindkettő két-két árvával, kiknek szemébe most már a mosoly játszott s legvégül jött a mindig pörölő Sanyi gyerek egy nagy labdával s még nagyobb verővel. Egész tavasz lett körülöttem. Hangos lett ott minden. Játszani voltak a parkban, hogy a Szel ess gyerekek feledjék fájdalmukat. Egy kis bárányt is befogtak körükbe, hogy eleven játékszer is legyen a társaságban. Neki indultunk azután a kastélynak mindannyian. Gyermek lettem a gyermekek között s én is versenyt futottam velük, hogy a mester árvái ne szomorkodjanak.
