Váci Hirlap, 1907 (21. évfolyam, 1-102. szám)
1907-01-02 / 1. szám
vac, i»u/. jaiiuai l. Huszon. gyedi! é fo 1 yatn Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, edévre 3 K. V Jéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. A polgármester ünneplése. Vác., dec 30. Dr. Zádor János polgármesterré választásának tiz éves fordulóját rögtönzött, de szivből jövő, őszinte meleg érzelemmel ünnepelte meg a város pénzügyi bizottsága és képviselőtestületi közgyűlése és a tisztviselői kar. A polgármester épp az nap a délutáni gyorsvonattal érkezett meg a hengermalom érdekébentett csehországi útjábói és sem ő nem tudott a rá váró ünneplésről, sem a városi képviselők arról, hogy megérkezik- e a polgármester a közgyűlésre. Annál kellemesebb volt a meglepetés, midőn a pénzügyi bizottságnak szokott heti ülésére gyűlő tagjai megtudták a polgármester épp akkor történt megérkeztét. Először is a pénzügyi bizottság üdvözölte, a mit sem sejtő polgármestert. A pénzügyi bizottságban. A bizottság elnöke dr. Frey singer Lajos keresetlen őszinte szavakkal adta elő a következőket: A bizottság minden tagja családi együttérzéssel munkálkodik a város ügyei előbbre vitelén s tagjai közös minden öröm és bánat. A mai nap. bár még a lefolyt nagy egyházi ünnepek t'enkölt érzetével van eltelve szivünk, kedves finnen nekünk Nem akarom a polgármester szerénységét bántani azzal, hogy szemtől-szembe dicsérjem érdemeit. De egyet ki kell emelnünk és meg kell neki mondanunk : és ez, hogy meg vagyunk vele elégedve. A lefolyt tiz év után is változatlan hozza valószeretetünk, a mit bizony kevés polgármester mondhat el magáról az országban. A városnak Az utolsó út. Felrobog a hintó hátradőlök benne, haj, csak az útszélen vadvirág ne lenne . . . szellő ne ingatna . . . — talán a lelkem se oly nagyon siratna. De mikor meglátom virulni ezeket, vad fájdalom tépi szivemet, lelkemet. Akkor is ezt a kis rózsabokrot láttam, a mikor még erre, lihozzátok jártam. Dehogy megyek, dehogy, nem megyek én hozzád, ne boruljon pírba értem többé orcád, nem tépem fel azt a sebet, a mely éget, nem beszélek én már szerelemről néked . . . Bejáron) az élet utait egyedül, hisz az idő igy is talán csak elrepül. szentelt odaadó munkássága, önzetlensége, tisztakezű kormányzása biztosítják részére a közös elismerést és tiszt eletet a jövőre is. Mi, kik legközelebb állunk hozzá a közös munkában, üdvözöljük hát őt legelőször a tiz éves fordulón. A polgármester mélyen meghatva és elérzé- kenyedve válaszolt a nem várt üdvözlésre. Elmondotta, bogy most érkezve haza külső országi útjábói-, nem is gondolt az üdvözlésre, de nem is remélte, hisz érdemet arra nem szerzett, mert csak is kötelességét teljesítette. De Ígéri, hogy jövőre is megmarad eddigi útján, egész tehetségével szolgálja a város haladását. Kéri jövőre is a bizottság támogatását és szeretetét. A közgyűlésben. A bizottság bizalmas körében megkezdett ünneplés azután a négy órakor megnyílt rendkívüli közgyűlésen nyerte folytatását, A közgyűlés megnyitása után a napirend előtt a képviselők felérésére szólásra jelentkezett dr. Frey- singer Lajos, ki a polgármestert a következő rögtönzött beszéddel üdvözölte. Rendkívüli közgyűlésen ugyan nincs helye semmiféle eltérésnek a kitűzött napirendtől, de felszólalásomat mentse, hogy az nem kíván külön határozatot, vagy tárgyalást, mert csak valamennyink, kö^ös érzebnéryek 'pep-nvilatko- zása. Még alig múlt el az egyház nagy ünnepe, mely egyúttal a családi otthon és együttérzés boldogságot fakasztó ünnepe, minket, a város legnagyobb családját, a város képviselőtestületét egy újabb családi ünnep egyesit igaz örömre. Épp most tiz éve, hogy városunk jelenlegi polŐszbe borul fejem, leroskad a, testem s míg neved sóhajtom, kiadom a lelkem . . . Elmegyek még egyszer, elmegyek tehozzád, - pirba borul-e majd liliom két orcád? ha szemedbe nézve, megkérdezem szépen, lehetek-e még az, a ki voltam régen ? Elpirul-e orczád, remeg-e lelked majd, szivedben a virág másodszor is kihajt? avagy az idegent látod majd csak bennem ? oh, akkor jobb, ha ma eltemetnek engem ! Vadrózsa. Arrú, hogy itt vagyok, mög, hogy 3-m itteni úri gyerök mögtisztölt engöm! Tisztölt Vátz! Ditsérő szóval einlögettössék az úr Lyézus tetszentségetölt neve. Továbbá térök az dologra. Etzör, a hogy a bal tsizmát gánnesterét terhes tisztére közlelkesedésse megválasztottuk s az azóta eltelt küzdelmes tiz esztendő alatt polgármesterünk odaadó, önzetlen munkája, melynek szemlélő tanúi voltunk, a megelégedés érzetét kelti szivünkben és ünnepi hangulati a lelkesít. Ez a lelkesedés kér általam szót, hogy bár re gtönzött alakban, de annál közvetlenebb érzéssel megmondhassam polgármesterünknek, a hosszú tiz év alatt meg voltunk vele elégedve s nem csalatkoztunk belé helyezett reményünkben. Igaz, hogy más városokéhoz mérten ián csekély a haladás, melylyel dicsekedhetünk, de a mérleg megvonásánál véssük elménkbe, hogy városunk szegény város s csak kicsiny eszközök állanak rendelkezésére. Nem mosolygott rá a kormány kegye, nem emelte gazdagok pártfogása, nagy tőkék ide települése. Nincs.is magának más gazdagsága, mint íiainak odaadó munkája és önzetlensége, melylyel a város önkormányzatában buzgólkodnak. Ami kévésünk van, az mind a magunk megfeszített munkájának a gyümölcse. Annál drágább nekünk, mert a város polgársága maga szerezte. Dicséret és elismerés szeretett polgármesterünknek, hogy az osztályrészünkül jutott nehéz munkában mindig előljárt közöttünk, tiz bosszú éven át híven kitartott velünk és mindig fen tudta tartani a város fejlődésére annyira, szűk- séges egyetértést. Drága kincsünk ez minekünk, mit való értéke szerint értékelünk. Mert mi még emlékezünk azokra az időkre, midőn a város nem tudott együtt érezni akkori polgár- mesterével s folytonos küzdelemben állott vele, hogy a haladás útjára térítse. Másik elődét a maga elé tűzött politikai hivatás idő előtt elakarom a jobb lábornra 'érdekölnyi, épp, hogy elkáromkodtam volna úri magam, lepördül az 27-t éves jegygyűrűm az ujjamrói. Mondok az hűvösöm bő anyjuk, ha éngem ilyes tévedés ér. az lyejönt valamit. Gondolkodok ! Mi a fenétől is tartsak. Ki is az én elensé- göm stb. Etzör oszt a Kadarcs névre szoktatott kutya rá pislog az kilintsre mer, hogy az ajtó erőszak nélkül kinyillódzott — no mondok, a tsizma tsere, a gyűrű hullás, az ajtó nyillás tsak egyöt lyelent azt, hogy vendég tisztöli meg úri portámat. Riltig, az vöt. A postás úr hozi az atre- tzomra irányított levelet. 3-m ur vót benne az, kik is vendégük lesznek. Utcu elfogott a honyhazai igazi parasztikus büszkeséggel összvfr párosított öröm ! Kimentem az ámbilusra, két tyúkot felyen szólítottam a fokosval. a mészárosnál 1-gy fertály ürüt mörrendeltem, az 3-mbalatony potsolyából 1-gy ketsögét ki parantsoltam. Kéknyelű badatsonyi és Tser- szeg-tomaji folyt ott palackzatos boritalt beszerezve kidefetáltam a pesti vasút bagonyhoz. Nem gyütt sönki, a ki vátzi ! Ejnye, hogy az a | táritoppos kontvozatu, tsörgös körmű kirepedt j sarkalatu tzafrangba vedlett firis parázson tsütsökélő édes öreg anyja minden alvilági illetőségű elkárhozott bestelélőknek, — mondok, hát mi a flszkes rengő fenének nyillott ki a zalytóm, ha nints vátzi utas ? Mondok a Rét-
