Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-04-04 / 27. szám

•í Váci Hihlap hit, remény és szeretet szivárványa. Siratjuk őt abban a boldogító hitben, abban a fölemelő tudatban, hogy „a kik te benned halnak meg, azok örökké élnek.“ Csak porba tér, mi por­ból vétetett. De égre tör, mi Istennel rokon, mi drága, szent és sérthetetlen : a sárban az isteni lélek . . . Már ott is áll a te trónod előtt s várja szent kezedből a jutalmat, vagy az ítéletet. Oh bocsáss meg neki, gazdag ke­gyelmű Isten, ha mit vétett volna ellened, vagy embertársai ellen s adj az ő elszánt lel­kének idvességet, mint haló porainak ád az édes anyaföld csendes nyugodalmat. S bár önkezével tépte szét a szent köteléket, mely őt az embertest véri szövetségben te hoz­zád és övéihez fűzte, engedd, jó Atyánk, hogy az emlékezet áldó világánál, hitünk biztatására hallgatva, ujitsuk meg mi azt a részvét és ke­gyelet hálatelt érzeményeiben. S aztán, engedd, hogy fölülemelkedve a múlandóság korlátain, legyünk mi is — bár mikor szólítasz — min­den percben készen a halálra; de legyünk készek egyszersmind tenni és áldozni, tűrni és szenvedni — ha kell — egy örök életen ke­resztül is, hogy általunk és bennünk is szebb legyen a te teremtett világod és örökkön ál­dott a te atyai Gondviselésed munkája. Mi a tied vagyunk életben, halálban, ke­gyelmes Istenünk ! Magasztalja azért a te nagy nevedet e gyászkoporsónál is a halandó por és a börtönéből kiszabadult, megdicsőült lélek. Amen. A hallgatóság a hatalmas beszéd hatása alatt állott még mindig, mikor a koporsót vál­laikra emelték a diszkalapot viselő fegyházőrök és a halottas kocsihoz vitték. Nagy tolongásban tudott a gyászmenet meg­indulni végig a főúton. A Széchenyi-utcán be­fordulva a szél odahozta az evangélikus temp­lom harangjainak szavát, mely csengett, mig a holtteslet rejtő koporsó a föld mélyében el nem tűnt. A középvárosi temetővel szemközt levő kis evangélikus temető tökéletesen megtelt a gyász­kocsit követő roppant tömeggel. Józan esperes a sir szélére állott s néhány szóval búcsúzott a váci fegyház volt igazgatójától. — Nyugodt legyen az álmod, szellő se zavarja, Isten ve­led ! — szólt és a koporsót a frissen ásott sírba bocsátották. Lassan kiürült a szomorú hely, negyed óra múlva egy hanttal több lett a temetőben. Az élővirágos koszorúk tömege borult rá s a bú­csúzó feliratok komor szövege figyelmeztet, hogy alatta nyugszik Baltay István, a váci fegyház tragikus sorsú igazgatója. Helyi és vidéki hirek. — A tulipán-kert városunkban. Az az országos mozgalom, mely a magyarságért meg­indult a fővárosban, eljutott Vácra is. Báró Andreánszky Gáborné állott az élére s hisz­­szük, hogy. városunk társadalmát sikerül is a tulipán-kert részére lelkes és buzgó társnőivel megnyerni. A jelvényekből több száz már lát­ható Vácon, pedig az elárusitást még itt nem is kezdték meg, mert eddig a fővárost sem tud­ták ellátni elegendőkép. Csütörtöktől kezdve kizárólag Rostetter Jenő üzletében lesznek kaphatók Vácon a tulipán-kert jelvényei. — Zádory adótáros áthelyezése. Múlt számunkban megírtuk, hogy Zádory Lajos váci kir. adótárost a kormány hirtelen áthe­lyezte Szirákra. Mint sejthető volt, az áthe­lyezés politikával függ össze. Zádory felkereste Hegedűs pénzügyminisztert és Rudtiay kir. biztost, kiket iparkodott felvilágosítani, hogy intézkedésük a legnagyobb tévedésen alapul. A nyújtott felvilágosítások után van egy kis remény, hogy Zádoryt meghagyják a váci adó­. hivatal élén. Ha azonban mégis el kell mennie, I nem Szirákra, hanem Somogymegyébe, Kapu­várra megy. A kapuvári kir. adóhivatal veze­tője ugyanis nógrádmegyei s szűkebb hazájába szeretne visszatérni. Cserére szólította fel tehát Zádory Lajost, ki azt a végső esetben el is fogadja. — Kinevezés. A belügyminiszter dr. Dora Sándor fővárosi államrendőrségi gyakornokot rendőrirnokká nevezte ki. Gratulálunk. — Nagy márványbánya a Naszálban. Szenzációs és gazdaságilag igen fontos felfe­dezésről adhatunk hirt a város közönsé­gének Ernst márványbányatulajdonos liosz­­szú kutatás után a Naszálban márványra akadt, a mely minden tekintetben a legkitű­nőbb s legritkább márványok közé tartozik. Ernst ugyanis a lelettel felment Bécsbe s ott megvizsgáltatta. A szakértők azt mondották, hogy a Vác környékén talált márvány kemény­sége igen nagy, nagy a fagyállóképessége s értékét az is növeli, hegy hasonló tüdőszinű márványt csak egy helyen a monarchiában, Nabrezsinában találtak még kis mennyiségben. A tulajdonos tegnap bemutatta a városházán a váci márványt s elmondotta terveit is. Ernst fokozott buzgalommal folytatta kutatásait, mert alapos a reménye, hogy a Naszálban az úgy­nevezett svéd -fekete márványra is ráakad. De ha ilyen márványt nem is talál, a mai feltárt márvány kibányászására s feldolgozására tele­pet fog állítani s számos munkáskéznek bizto­sítja a kenyeret. Bécsben azzal biztatták, hogy bármily mennyiségű váci márványt fog kibá­nyászni, azt mind átveszik és az osztrák fővá­rosban értékesítheti, mert a márvány különö­sen termek szegélyezésére igen alkalmas. — Telefon Vácdukára. Gróf Serényi János vácdukai nagybirtokos kötelezte magát, hogy tiz éven át a szokásos telefondíjak lefizetése mellett előfizetője Jesz a távbeszélőnek. A postaigazgatóság ezért elrendelte a telefonvonal elkészítését Váctól Vácdukáig. A munkával egy hét alatt készültek el s a hét végén már Vác­­dukát bekapcsolják a forgalomba. — Gyászünnepély a siketnéma intézetben. A siketnémák váci intézetének tanári kara boldogult kartácsának, Pertik Gyulának emlé­kére az intézet dísztermében gyászünnepélyt rendezett. Előzőleg a megboldogultnak lelki üd­véért Kontúr László intézeti hitoktató az inté­zet kápolnájában gyászmisét mondott. A gyász­ünnepélyen is ott voltak a boldogultnak csa­ládja, testvérei, rokonai és jóbarátai. Az emlék­beszédet Bihari Károly tartotta, majd a növen­dékeknek is mondott külön beszédet. Az inté­zet igazgatósága ez alkalomra sokszorosította az elhúnyt, tanárnak arcképét s azt a gyászoló család tagjainak, a család jelenlevő rokonsá­gának és a növendékeknek emlékképen szét­osztotta. — Az egyetemi ifjak összejövetele. A váci egyetemi ifjak a rendes havi összejövetelüket társas vacsorával egybekötve április 4 én szer­dán, este nyolc órakor tartják meg a Korona vendéglő külön helyiségében. — Tűzoltóságunk uj tisztviselői. Tévesen irtuk meg lapunk ma egyheti számában, hogy a Váci Önkéntes Tűzoltótestület évi rendes közgyűlésén Jeremiás Pált választották meg pénztárosnak, mert ezen a közgyűlésen tiszt­viselőket nem választottak a tűzoltók, hanem csak a parancsnokságot s itt Jeremiást szakasz­parancsnokká választották. Most vasárnap volt a tisztiszéki ülésben a tisztviselők megválasz­tása és pedig a következőképen: Orvossá dr. Lencsó Ferencet, titkár és szertárossá Borbély Istvánt, helyettes szertárossá Müller Ignác segédtisztet, pénztárossá Jeremiás Pál szakasz­parancsnokot, fecskendőmesterré.Csányz István szakparancsnokot, helyettesévéKalocsay Lajost. — A huszárok gyakorlata. Hétfőn kato­naságtól volt népes a város A budapesti kö­zépponti lovasiskola tisztei az első számú bu­dapesti honvéd-huszárezreddel br. Nagy Gyula ezredes vezetése alatt harcászati gyakorlatra indultak. Az első napot Újpest és Vác között töltötték s részt vett a gyakorlaton Furiinger alezredes vezetésével a váci honvéd-huszárezred is. Ötven idegen ezredbeli tiszt volt hétfőn városunkban elszállásolva, kik a legénységgel kedden reggel folytatták útjukat. Negyvenen br. Nagy ezredes vezetése alatt korán átkeltek a Dunán s Esztergom felé tartottak, mig az ezred nagyobb része a váci huszárokkal a Duna balpartján vonultak Esztergomba, a hol az érsekujvári osztály br. Marschall Gyula ezredes vezetése alatt csatlakozott hozzájuk. Egész Komáromig tart a gyakorlatuk s innen térnek haza e hó 9-ikére. Érdekes volt, hogy mig a kompnál a lovak berakásával vesződtek a huszárok, érkezett Vác alá a Tegettho/f gőzös oldalán két nagy uszálylyal. Bécsből szál­lította hazafelé a Budapestre áthelyezett 6. számú újvidéki magyar ezredet, melynek le­génysége látva a huszárokat, magyar nótába kezdett s a katonanóták gyöngyeitől volt han­gos az egész Duna mindaddig, mig a sződi fordulónál el nem tűnt a gőzhajó ezer baka­utasával. — Kihunyt föúr. Nagyoroszi Berchiold Bikárd gróf királyi kamarás, főrendiházi tag, hétfőn hatvankiienc éves korában meghaltBuda­­pesten. Berchtold Rikárd gróf 1837-ben szüle­tett Füleken. Alig érte el nagykorúságát, máris 1861-ben pedig már jelen volt a főrendiház ülésein. 1862-ben nőül vette Bánífy Erzsébet grófnőt, nésai Bánffy Miklós zászlósúr leányát. Az elhunyt a szabadelvű párt hive volt. Halá­lát özvegye, fia Miklós gróf és leánya Erzsébet gyászolják. A halottat Nagyorosziba szállítják s az ottani családi sírboltban helyezik örök nyugalomra. — Gólya az utcán. Az a kis fiú se fogja sohasem énekelni, ha felnő, hogy „Rózsabo­korban jöttem a világra . . .“, a ki hétfőn reggel nyolc órakor szenzációt keltett világrajöttével a kisváci kiváncsiak között. Az eset úgy tör­tént, hogy Fóner Erzsébet cselédleány kibérelt lakására sietett hétfőn reggel, de már nem érhette el, mert a Rákóczi-téren a gyermek­­menhely előtt rosszul lett, összeesett s mire a madám odaért volna, már egy kis egészséges fiúgyermeknek adott életet. Az anyát és gyer­mekét, a kik különben a körülményekhez ké­pest jól érzik magukat, azonnal bevitték egy házba, hol rögtön gondozás alá vették őket a jószivű emberek. — A kaszinó közgyűlése. A kaszinókor választmánya hétfőn este tartott ülésében el­határozta, hogy az idei közgyűlést április 22-én tartja meg. A közgyűlés tárgysorozata ugyanaz, mint a múlt évekéi, most azonban a kilépő hat választmányi tag helyett kilencet válasz­tanak, mert három választmányi tagsági hely megüresedett. — Hogyan jutott a föszolgabiróságunk Rákospalotára? A kuliszszák mögé ritkán van alkalom betekinteni. Most azonban egy Rákospalotáról kapott tudósításunk alapján leleplezhetjük, hogyan is jutott el a főváros közelébe Vácról a mi föszolgabiróságunk. A tudósításunk igy szól: Az emberek sokszor elgondolkoznak egyes dolgok felett a nélkül, hogy a helyes irányt, az indító okot megtalál­nák, de az eseményekről teljes tudomásul nem bírnak. Rákospalota község elöljárósága állá­sáról le köszönt, mert nem akar birájával többet egy asztalnál törvénykezni. Leköszö­nésük oka azon mindenki 'áltál tisztelendő hazafias felháborodás, a melyet indokolnak azzaryiiogy á törvénytelen kormány által kine-

Next

/
Thumbnails
Contents