Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-01-14 / 4. szám

0) ez legalább 1000 korona költséget igényelne a nélkül, hogy erre feltétlenül szükség lenne. Az itt tárgyalt mélyen fekvő rétegnek a víz­mennyiségéről majd csak a próbákét, illetve a végleges kút elkészülte után és annak megszi­­vattyúzása alapján fogunk nyilatkozni. Abból azonban, hogy a káposztásmegyeri kutak 4-5 m. vastag rétegből 24 óránként 3'5 méteres depreszio mellett 7000—20000 köbméter vizet adnak, valószínűséggel következtethetjük, hogy a kedvezőbb körülmények között talált váci rétegbe sülyesztendő próbakút 24 óránként legalább 2000 köbméter vizet fog adni, mely­nél többre a közel jövőben a városnak külön­ben nincs szüksége. Helyi és vidéki hirek. A szegény Pozsár PéterrőT. Lehetett volna-e szebb halála ? Száraz fájával ott hegedült a bálba, S a mig nótájába belesirt a lelke, A zengő hangokban azt is belehelte . . . Vig zeneszó hangzik. A keringő párok Rózsapiros arccal deli táncot jának. Mámoros illatár száll a levegőbe, A nóta is szebben hangzik ki belőle. — Húzd rá cigány, sírjon a hegedűd hangja, Szomorú idő jár úgy is a magyarra. Zajos vigalomtól elrepül a bánat S helyébe boldogság, hangos jókedv támad. Húzza Pozsár Péter, a leikéből húzza. — Soh’ se szólt ily szépen a hegedű húrja, Zokog, nevet, kacag belőle a nótái: Nem volt ily jókedve száz esztendő óta. Körülötte tréfa, vig évődés hallik . . . Egyszerre valami szivébe nyilallik. Megszédül, elesik, holt halvány az arca, De a hegedűjét most is szorongatja . 1 . Lehunyt szeme előtt ragyogó fény támad, Felé csodás zene bűvös hangja árad. Ha odamehetne !.. . Lelke egyet lebben S a megkezdet nótát folytatja a menyben. G. M. IV. Szerelmes belém, őrülten halálosan szerel­mes. Ezt konstatálom a következő okokból. Mindig más kravátliban jön. Monokliját olyan feltűnően tisztítja előttem szecessziós zsebkendővel, hogy észre vegyem. A jegyzetébe fura ábrákat rajzol, melyeket minden nagyobb erőfeszítés nélkül is sziveknek lát az ember. Halkan a „csak egy kislány“ nótát dudol­­gatja. Bájos, ellenállhatatlan mosolylyal köszön, ha jön s ha távozik, mit persze én egy világért sem viszonzok. Szóval őrülten, halálosan szerelmes belém. V. Ezt a lapot szeretném kitépni életemből. Csalódtam, olyan boldogtalan vagyok. Zalán Laja, ez az édes kis gentry gyerek, kinek isteni szemeiért kész voltam odaadni jeles érettségi bizonyítványomat, azt mondta rólam, hogy . . . Eh, hiába, most már úgyis vége az én legszebb álmomnak, örökre kitörlöm a ő képét szivemből (éppen a 18-ik ideálom volt.) Hanem kezdjük úgy, a hogy történt. Tegnap délután Micinéi voltam egy kis tracsra. Ő az idén a legjobb barátnőm, mivel Kricsi faséba van velem. — Nem értem, mirt mennek ostoba lányok Váci Hihlap január 14. január 21. január 24. január 25. január 27. febr. 1. febr. 3. febr. 4. febr. 10. febr. 14. febr. 24. febr. 27. Farsangi naptár. Gazdák mulatsága Kát. legényegylet mulatsága Dalárda kartonestéige Gazdák mulatsága Ipartársulat bálja Az ev. iskola alapjára mulatság Dalárda dalestélge A ref. dalárda mulatsága Egyetemi ifjak mulatsága Dalárda kartonestélye Dalárda kartonestélye Kát. olvasókör álarcosbálja. — Kitüntetés. A király Lobi Árminnak, a váci első szövő-kötőgyár igazgatójának, a ma­gyar ipar terén kifejtett eredményes munkás­sága jutalmául a Ferenc-József-rendet ado­mányozta. — Villamos telepünk végleges átvétele. Midőn e sorokat írjuk, körülbelül már befeje­ződtek villamostelepünk átvételi próbái és kí­sérletei, melyek niajd az egész hetet vették igénybe és hivatva voltak igazolni, hogy a te­lepet szállító Ganz-cég megfelelt az elvállalt kö­telezettségének. Az átvételi eljárásban részt vettek a város részéről: Dr. Zádor János pol­gármester és Hübschl Kálmán városi mérnök, továbbá a város ez alkalommal megbízott szakértője: Kisfaludi Lipthay Károly magyar állam vasúti főmérnök. A Ganz-gyárat képvi­selték Rosta Mihály építésvezető, Tóbiás Fri­gyes üzemvezető, Plósz Pál és Jancsó Vilmos mérnökök, mig a Nicholson-gyár részéről Brugel Frigyes és Szame.cz Ferenc mérnökök voltak jelen. Az átvétel a vezetékhálózat bejárásával és tüzetes megvizsgálásával kezdődött és foly­tatódott a géptelep alapos fölülvizsgálatával. Ez utóbbi már érdekesebb volt, mert decem­­' bér 11-én az egyik, 12-én a második gépet próbálták ki teljes .terheléss.el. Ennek megér­tetésére meg kell jegyeznünk, hogy az éjjeli üzem beálltával reggel 9V2 órakor újból meg­indították a gépet, miután a fővezetéket az épületen kivül álló vizheosztáshoz vezették. Ez a készülék egyszerű, vízzel töltött fakád, a vizbe három vaslemez mártva, melyek kiálló vége viszont a gép fővezetékével van össze­az egyetemre. (Én helyeseltem e nézetet.) Tegnap is beszéltem egy nagyon guszta kis jogászszal, a ki azt mondta, hogy nem fog többé járni az előadásokra, mert megöli ott az una­lom. Szerinte otthon is lehet nem tanulni, de ő pláne az irodalmi órát nem tudja kitartani. Pedig azt hitte, hogy az idén egész fess lesz, mert egy csinos szőke filozopter kisasszony mellé került, de az egy kis liba, kiből egy szót sem lehet kihúzni. Elsápadtam és úgy kérdeztem : — Egy kis liba? — Igen, azt mondta, egy kis jliba, kit ab­szolúte lehetetlen megközelíteni és a ki jobban tenné, ha néha kinézne a konyhába és otthon Marlitt regényeket olvasna, mitsem hogy az egyetemre járjon. — Hogy hívják azt a jogászt ? — Zalán Lajos. — Zalán Lajos — mondtam utána — s aztán leejtett kanalam után hajoltam, hogy ne vegye észre lángoló arcomat. — Talán ismered? — Nem — soha — nem hallottam a hirét. Ergo én egy kis liba vagyok, a kinek jobban illik a konyha, meg a végtelenül naiv ósdi Marlitt regények. Köszönöm kedves kis Laja, hogy fölvilágosított e felől. Engem ugyan nem látnak többet az egye­temen ! kötve. A dinamogép által termelt áram már most a kapcsolótábla készülékein keresztül nem a hálózatba, hanem a vizbe ment és annak természetes ellenállásán keresztül kiegyenlítő­dik, úgyszólván megsemmisült. Az egy húzóm­ban hat óra hosszát tartó kísérletek tartama alatt negyedóránként legpontosabban megmér­ték a felhasznált kőszén súlyát, az elgőzölög­­tetett viz mennyiségét, a gőzgép által kifejtett indikált és tényleges lóerőt, a dinnamogép ál­tal termelt villamos áram mennyiségét és fe­szültségét. Az ily módon nyert adatok összege, megosztva a leolvasások számával megadta a teljesen hiteles középértéket, általánosabban mondva, a teljes terhelésnél kilowattóránként szükséges szén és vízmennyiséget. A szakértők véleménye szerint a kísérletek eredménye fé­nyesnek mondható és a Ganz-cég a villamos telepet oly tökéletességgel, a modern teknika követelményeinek annyira megfelelően építette, hogy villamos telepünk joggal mondható nem csak városunk büszkeségének, hanem hazai iparunk újabb diadalának. — Kövesi és Hübschl Alig zajlott le a Kúrián a liceum-egylet nagy hangversenye, a liceum közönsége már ismét összegyűlt, hogy az ez idei felolvasások sorozatán részt vegyen. Kövesi Lajos főgimnáziumi tanár volt a keddi liceumestén az első felolvasó és gondos kidol­gozásban értekezett a középkori legendákról. Az éljenzéssel és tapssal fogadott előadás után Hübschl Kálmán tartott szabadelőadást a tengerről s mindarról a rejtelmes világról, mit a tenger élete ezer és ezer változatban nyújt. A vonzó, kedves előadás igazi figye­lemben részesült s ha tovább tart, még akkor is szivesen hallgatja a liceum közönsége, mely végül a szimpatikus előadót mely ovációban részesítette. — Grünhut Ferike halála. Egy okos, szép kis fiú tette boldoggá az édes családi otthont. Vidám volt, mikor a játék ideje következett, szorgalmas, mikor az iskola könyveit tanulta. Engedelmes, figyelmes, szófogadó jó gyermek, kinek elvesztése hogyne fájna szerető szülei­nek. Grünhút Józsefet fakereskedőt és hitköz­ségi elnököt és nejét érte a súlyos csapás. Kilenc éves Feri fiuk e hó 12-én hosszú, kí­nos szenvedés után elhunyt. A halott földi maradványait ma, vasárnap nélután két órakor temetik. A szülők nagy fájdalmát enyhítse az a megható részvét, mely a városban minden ol­dalról irántuk megnyilatkozott. — Az első kartonest. A dalegyesület szo­kásos farsangi karton-estéit múlt szerdán kez­dette meg. Közönség nehezen gyűlt, de kilenc óra felé egy énekszám elhangzása után meg­kezdték a táncot. A sok dalárdista között kevés táncos volt. Később azonban mindjobban be­lemelegedtek a táncba, melyet néhány percre ismét a dalegyesület szivesen fogadott ének­száma szakitott meg. Még hajnalban is együtt volt a társaság, melynek családias mulatságát egy szomorú incidens zavarta meg s rögtön vége lett zenének, táncnak. Jelenvoltak: G. Havas Jolán, özv. G. Havas Adolfné leá­nyával, Topóval, Hufnagel Imréné Valikával, Kacskovits Jenőné leányaival Esztivel és Ilon­kával és Meiszner Irénkével, dr. Lencsó Fe rencné leányaival, Ilonkával, Mariskával, Lexa Zenóné leányával, Edithtel, Nikitits Sándorné, Velzer Alajosné.- Eljegyzés. Schreiner Miklós, a váci kir. orsz. siketnémaintézet tanítója, eljegyezte Ger­hard Péter és neje Beck Róza leányát Katalint Temesváron. — A váci gazdákhoz gazdasági cselédeik érdekében. Polgármesterünk a következő fel­hívással fordul a város cselédtartó gazdáihoz,

Next

/
Thumbnails
Contents