Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-04-01 / 26. szám

Váci Hírlap

Ü1

másolatban egy sajátkezűleg irt levelet adott át, melyben a legteljesebb elégtételt adja Írásban s bocsánatot is kér. Ezzel szemben azt kívánta, hogy Monszparth a két helyi lapban tegye közzé a bíróság Ítéletét.

Ily tárgyalások után jött el a csütörtök, melyre újabb határnapot tűzött ki a bíróság. A tárgyalás egész délelőttön át zárt ajtók mögött folyt. Kevéssel dél előtt hirdette ki dr. Perényi Ítéletét, mely szerint Monszparth Jánost 30 koronára, Balkayt pedig 500 korona fő- és kétszáz korona mellékbüntetésre Ítélte. Balkay jelen volt a tárgyaláson s ügyvédje, dr. Lengyel Soma az ő nevében bejelentette felebbezését. Mikor eltávozott, egyik ismerőse még megszólította a bíróság folyosóján:

— No igazgató úr, végre véget ért az ügy!

Balkay ránézett s ennyit mondott:

— Az hiszi ? Nem látnak önök abba, mi van itt benn ! És a szivére mutatott.

Öngyilkossági szándékával csak e perctől foglalkozhatott. Hiszen még múlt hét elején naponta Budapesten volt, a minisztériumban tréfált ismerőseivel s a Tattersaalban fordult meg, mert két lovát eladta s újakat szerzett. Hétfőn jöttek meg szép uj lovai. Mindenkinek e'dicsekedett az uj szerzeményével és hozzátette: De szép pénzbe is vannak, háromezer koronát adtam értük.

Balkay még a múlt hónap közepén hat heti szabadságért folyamodott az igazságügyminiszterhez. Idegességével okolta meg kérelmét s kijelentette, hogy részletekben óhajtja a szabadságát kivenni. Egy hét óta szabadságon is volt Balkay, az összes ügyeket Török Samu ellenőr vezette. De azért benézett hivatalába, mint a hogyan bement pénteken délelőtt is. A tisztviselőknek, kik a szomszédos nagy teremben dolgoztak, feltűnt, hogy igazgatójuk, ki soha szeszes italt nem ivott, most pezsgőzik. Behívta magához Horváth Kálmánt s több, mint egy óra hosszat beszélgetett vele. Bapszodikusan ugrott beszédében egyik tárgyról a másikra: az ügyéről beszélt, majd a fegyház tisztviselőkről, barátairól. Aztán megmondotta Horváthnak, hogy határozott: agyonlövi magát. Horváth, épp úgy mindenki, a kinek Balkayval érintkezése volt, ismerte igazgatójának hajthatatlan természetét, mégis a legerősebb szavakkal iparkodott lelkére hatni, hogy végzetes tervétől eltérítse. Beszélt neki arról, hogy nem szabad elniár a te szerencsétlen mamád ? A kis beteget a nagymama és apus ápolták felváltva.

Mit állt ki az anya e két hét alatt! Ezt.csak ő mondhatná meg. Bódultán tette meg rendes napi sétáját. Délután csak oly házaknál tett reviszeteket, a hol nem voltak gyermeket. Este pedig a nővére társaságában, a ki gyermektelen özvegy volt, az Opera, vagy®a Nemzeti színházba ment, a hol szomorú előadást láthatót, mert hisz most bűn volna vigadni és csak is orvosi rendeletből szórakozik. És ez okból kereste föl a korcsolyapályát is.

A lemondás a gyötrődés, a rettegés két rémes hete volt ez, a melyet úgy szenvedett át; mint a legszánandóbb mártír.

Tubi fölépült. És négy hét múlva, mikor a ragálytól mentes volt, bevitték az anyja ágyába. Hegyhátiné sirt és nevetett örömében, mialatt a baba panaszos hangon szólalt meg : Hát te hol voltál azóta mamuskám ?

Zokogástól fulladozó hangon felelt a XX-ik század Kornéliája:

Emésztett az aggodalom, a fájdalom utánad, te életem egyetlen célja, öröme! Édes boldogságom, édes üdvösségem . . .

Kövér Ilma.

dobnia az életet, Balkay csak mosolygott és egy cseppet sem látszott,hogy makacs elhatározásából enged. Az igazgató még tréfálva mondotta:

— No tizennégy nap múlva lennék huszonötéves igazgató, de ezt már nem érem meg !

Kezet fogott Horváthtal s azt mondotta neki, hogy a kiket szeretett, üdvözli, el ne feledje átadni. (Megjegyezzük, hogy Balkay csütörtökön reggel nyolc órakor átment Szekeres István fűszeres boltjába s ott belső barátjával szintén egy órát beszélgetett. Ő vele is tudatta tervét. Szekeres minden percben várta, hogy a fegyházból hozzák neki a borzasztó hirt.)

Horváth kijött az igazgató szobájából s tiszttársainak elmondotta beszélgetésüket.

— Miért hagytad magára 1 mondta az egyik.

— Bement a lakásába — válaszolt Horváth.

Alig múlt néhány perc, a kettős ajtó mögül

egy gyenge pukkanást hallanak. Mindannyian megdermedten állottak. Először Horváth ocsúdott fel:

— Megtette ! szólt és rohantak be az igazgató szobájába. Balkay Íróasztala előtt ült. Ebben a pillanatban jobb halántékából kibugyant a vér s karosszékéből lecsúszott. A hét milliméteres revolver lábai közt hevert. Megfogták a karját, megrázták, de már szemét nem nyitotta fel. Dr. Lencsó Ferenc fegyintézeti orvos nemsokára megjelent a szomorú helyen, de már csak a beállott halált konstatálta s az a feladat várt reá, hogy az özvegyet értesítse. Az óra 11 óra 40 percet mutatott: éppen 24 órája, hogy a bíróság kihirdette Ítéletét.

Az asztalon egy nyitott levelet találtak, melynek hiteles szövegét senki sem tudja, csak részleteket belőle. Kálló rendőrkapitány, ki Szeleczky rendőrbiztossal rövid negyedóra alatt megjött, vette magához. A fegyintézeti tisztviselők'igazgatójuk vegzetes somsát azonnal tü-' datták telefonon az igazságügyminiszteriummal, a honnan még a délután folyamán megjött Kun Béla osztálytanácsos és Vájná gyüjtőfogházi igazgató és a pénztárt rovancsolták meg. Természetesen minden a legnagyobb rendben volt, hiszen nem is lehetett ez máskép Balkay igazgatása alatt. Az osztálytanácsos igen boszús volt és ezeket mondta :

— Szegény halottat meg akarták gyalázni. A fővárosban mindenki arról beszél, hogy nagy pénz hiányzik a pénztárból. Kijelentem, hogy minden megvan, a rágalmaknak még árnyéka sem férhet hozzá.

A városban, a hol, mint mondottuk, ez a szomorú szenzáció dominált, nagy részvét nyilatkozott meg Balkay özvegye iránt.'líjjel megérkezett Szabadkáról Balkayné férfltestvére s ő próbálta azokkal a váci családokkal, kikkel benső barátságban volt, vigasztalni.

A fegyintézet tisztikara tegnap, szombaton testületileg kereste fel Balkay Istvánnétés részvétét nyilvánította. Ez a finom lelkű úrnő tökéletesen megtört a csapás alatt.

Fenn, a második emeleten pedig egy aggastyán ül. Magával tehetetlen ember, már a 96-ik esztendő nyomja gyönge vállait. Nem jön le az emeletről, mert nem tud már mozdulni. Gyermekké vált újra, ki ápolásra szorul. Ez az aggastyán Balkay István édes atya. Nem tud a tragédiáról semmit, talán nem is fog tudni soha.

A fővárosban, a hol Balkay markáns egyéniségét ismerték, nagy részvéttel beszéltek a váci fegyház igazgató tragikus sorsáról, de a szenzáció éhes közönség nem elégedett meg a befejezett szomorú ténynyel, az okokat kutatta.

Balkay utolsó kívánsága szerint egyszerűen temetik. Ma, vasárnap délután három órakor folyik le a szertartás.

Balkay István halálát két gyászjelentés is tudatja, íme az özvegyé :

Balkay Istvánná, sz. Hoffmann Mária megtört szívvel jelenti szeretett férje Balkay István kir. tanácsos, orsz. fegyintézeti, közvetítő intézeti és államfogházi igazgatónak folyó évi március hó 30-án életének 53-ik évében történt hirtelen gyászos elhunytát. Az elhunyt folyó évi április hó 1-én délután 3 órakor a váci kir. orsz. fegyintézeti lakásból fog örök nyugalomra elhelyeztetni. Vác, 1906. március 30. Nyugodjék békében ! Özv. Balkay Istvánná neje, Balkay Ferenc atyja, Balkay Ludmilla, Balkay Adolf, Balkay Árpád, Balkay Béla testvérei Batisti János apósa, Hoffmann János, Hoffmann Ferenc sógorai, Batisti Silvin, Batisti Etelka sógornői.

A váci kir. orsz. fegyintézet tisztviselői szomorú szívvel jelentik, hogy szeretett főnökük Balkay István kir. tanácsos, a váci kir. orsz. fegyintézet, kir. közvetítő intézet és kir. államfogház igazgatója folyó hó 30-án d. e. 11 SU órakor, életének 53-ik, igazgatóságának 25-ik évében váratlanul elhunyt. Porhüvelyét folyó évi április hó 1-én d. u. 3 órakor helyezik örök nyugalomra. Vácon, 1906. március 30-án. Nyugodjék békében! Tisztviselőtársai részvéte kiséri sírjába.

Ide iktatjuk Kovách Ernő nyugalmazott fegyházigazgató egyik szomorúan aktuálissá vált mondását. Mikor Balkay Vácra jött s elfoglalta az ország legnagyobb fegyházban az igazgatói állást, Kovách felkereste és igy szólt hozzá:

— Te Pista, nincs jó sorsuk a váci fegyházdirektoroknak. Látod, Varga hirtelen meghalt, engem áthelyeztek Ulavára, Andrássy megőrült, csak te mennél ebből a székből ép bőrrel nyugalomba ?

Ezt másfél évtizede mondotta Kovách Ernő. Akkor Balkay jóizűt nevetett rajta. Nem tudták, hogy mit hoz a jövő s hogy az elődnek kétkedő szavaira tizenöt év múlva egy revolverlövés lesz a felelet.

Helyi és vidéki hirek.

— Ivánka, Földváry, Melczer. A váci főszolgabíró és két szolgabirája tudvalevőleg lemondott állásáról s elhagyták hivatalukat. Rendes körülmények közt ezzel az ügy befejezést nyert volna, de Rudnay királyi biztos még folytatta és a lemondott megyei tisztviselőket állásukról elmozdította. Ivánka Pál főszolgabíró ezt a levelet kapta :

Tekintetes Úr! Királyi biztosi jogkörömben főszolgabíró ur ellen a 52/1906. ein. szám alatt kelt rendeletemmel elrendelt vizsgálat eredményéhez képest főszolgabíró urat járási főszolgabírói hivatalától összes nyugdíj, vagy egyéb ellátásra vonatkozó igényeinek elvesztése mellett ezennel elmozdítom. Mert: a foganatosított vizsgálatról folyó évi március hó 2-án felvett jegyzőkönyv tanúsítása szerint saját beismerésével igazolást nyert, hogy a főszolgabíró ur felsőbb hatóságának engedélye nélkül a vezetésére bízott főszolgabírói hivatal ügymenetét, a hivatali helyiségnek lepecsételéssel való lezárása által is megakasztotta, a hivatalos kötelességeiket teljesíteni akaró hivatali közegeket, mint pl. a járási számvevőt, a járási állatorvost és a két járási írnokot kötelességeik teljesítésében ez által meggátolta és ezután hivatalát önkényűleg elhagyta ; ezzel a tényével pedig az 1886. XXIII. t.-c. 1. §-a a) pontja szerint minősülő és súlyos beszámítás alá eső fegyelmi vétséget követett el ; mihez hozzájárult még, hogy hivatalos rendeletemnek átvételét is megtagadta. Ezzel a felette súlyos kötelesség sértéssel szemben felhozott abbéi