Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-03-14 / 21. szám
Huszadik évfolyam. 21. szám. Vác, 1906. március 14. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési arak : l»«*n egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre ll K. Vidrlien : egy evre 14 K. félévre 7 K. Kgy es szitui ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőig és kiadóhivatal: Nárin-Terézia-rHk|i. «i. Ilir«lelések sirs« Q] centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nvilttér sora no fillér. 1906. március 15. Március van újra . . . Lobogó mámornak, Fogámzó vágyaknak büszke korszaka. A gyász, a sötétség napjai már fogynak S rövidebb lesz mindég a nagy éjszaka. Közeleg a hajnal. Lobbot vet az égbolt. Vörőstűzben kél a márciusi nap . , . Lelkeket fölrázó vészriadók zúgnak. Uj regement támad. Magyarok! Virrad! Eddig sötétségben, éjszakában éltünk S hogyha egy biztató csillagunk kigyúlt, Hogy meg ne láthassuk izzó ragyogását, Arról napnyugatról mindig elborult. Mostan nem egy csillag, de egy égbolt gyűlt ki... S tüze, lángja itten a szivünkben ég. . . . Hogy ezt elolthassák, arra a pokolnak Minden sötétségé, gyásza sem elég. Pedig most is borul. Lajta vize mellől Sötétszárnyú felhők raja közeleg. Turul madár felett kétfejű sas vijjog . . . Vészjósoló hangja vihart emleget. Szenvedéssel, lánccal, vassal fenyegetnek, De ez nem fog rajtunk . . . Más útra se visz. Az eszmének előbb vértanúi vannak. Husvét előtt volt még egy Nagypéntek is!-RcbbHincabee-járunk. Vasban kazünk-lábunk S rabtarló cézárunk uj vasat mutat. Magyarok ! Hát újra végigjárjuk azt a Tövissel teleszórt Golgota-utat ? Hisz nem győzzük azt -mi' soha türelemmel. Feltöri a rablánc mindig a sebünk: Az a tizenhárom soha be nem gyógyul, A mig vasba járunk, láncot viselünk. Jöjj, Március! Te szent, vérrel szentelt hónap, Világszabadságnak piros nászhava . . . Mikor az őserő a földből kiárad . . . Mámorossá teszi a virág illata. Jöjj, Március, lázas, vad szeretkezésre. Ömöljön a vérszag. Csattogjon a kard. Vérrel Írjuk bele a bécsi homokba. Hogy el ne felejtsék: ne bántsd a magyart! S a kiket legjobban megigéz varázsod, Lángszavú Mesiás legyen mindenik; Hogy az egész ország egy táborba álljon, A hol a te igéd, csak azt hirdetik. Más isten ne legyen most, csak a szabadság ... És csak egy imádság, hogy „azt üzeni“ . . . Hallja r^eg a holt is az osztrák határon, Hoh) Kossuth a magyart most költögeti. Márciusi sz'elek hahogy szerteszállnak, Szárnyukon vigyék a vértanúk porát . . . Hogy ha befeheljük, a szivünkre szálljon . . . Érezzük a hevVi^izzó mámorát. És mint a muzulmán napkeletnek fordul, Mekka felé néz, ha inAájába kezd . . . Diadalmas arccal napnyugatra rezünk, Mikor vállainkról lehull a kereset. Napnyugatra nézünk .. . Mei minü;an borulat Minden kese: nk onnan szakadt:, Onnan zúdult egysz r nyakunkba alnémet Onnan hozták mindig a rabtao kát. A mi szabadságunk ott van eh . etve. , Oda vjgáfefa te . r véradót . . \ Ott t össze "> bálvány, Hogy éha mi meSíüjjU* majd a riadót. ) ' Mert riadót fújunk . . . Riadót kell fújnunk, Mely életre rázza ezt a nemzetet. Hallja meg mindenki, hogy ütött az óra És hogy tovább tűrni, várni nem lehet. Háromszáz év óta egyebet se tettünk, Mint egyre vártuk a megváltó napot . . . S az őrök várásban odajutottunk, hogy Kezünkre az osztrák új láncot rakott. Elvakult cézárok játékszere lettünk. A cirkusz porondja lett küzdőterünk. És hogyha ökölbe görcsösül a markunk, Akkor veszszük észre, láncot viselünk. A raboroszlán is, hogy ha nem ingerük, Némán viseli el szörnyű helyzetét . . . De ha a fülébe bilincset csörgetnek, Összetöri nyomban hitvány ketrecét. Ne legyünk hát mi sem láncviselők, gyávák. A bilincseinkből verjünk kardokat. Aztán legelőször, a kik elárultak, Sújtsuk le a porba a Júdásokat. Legyen a mi harcunk, ujraébredésünk Villámokat ontó tüzes zivatar . . . S a világon által dübörögve, zúgva, Süvöltsön a jelszó: „Előre, magyar!“ Március van újra. Lobogó mámornak, Fogamzó vágyaknak büszke korszaka. A gyász, a sötétség napjai már fogynak S rövidebb lesz mindég a nagy éjszaka. Közeleg a hajnal. Lobbot vet az égbolt. Vöröstűzben kél a márciusi nap. Vészriadók zúgnak. Uj regement támad. Egy táborba álljunk! Magyarok! Virrad! Sassy Csaba. Helyi és vidéki hirek. írná dkozzunk a templomokban is ! Március tizenötödike alkalmából az Országos Nemzeti Szövetség azzal a fölhívással fordul az ország minden felekezetűnek papjaihoz, hogy a nemzeti ünnepnapon minden templomban taftsanak ünnepies istentiszteletet. A fölhívásból közöljük ezt a részt: Három fölséges eszmét: a szabadság egyenlőség és testvériség eszméjét oltotta be 1848 március 15-ike a magyar nemzet szivébe ama 12. pontban, a mely „Mit kíván a magyar nemzet?“ cim alatt a sajtószabadság első termékéből szent örökségképpen maradt reánk. Úgy kell e 12 pontra tekintenünk, mint „a 48-iki második honfoglalás emlékköveire, melyekhez el kell vezetnünk a késői nemzedékeket is: hadd kérdezzék meg, mire való ez a 12 pont, ez a 12 kő, a melyre a nemzet kívánságai vannak fölvésve?“ És akkor mondjuk el nekik: sok századok küzdelmei árán hozott át bennünket a magyarok istene az uj évezredbe s ime, ezek azok a kövek, a melyeken a magyar nemzeti állam épülete nyugszik. Csak ezeket ne engedjétek se önvéreteknek, se idegeneknek soha kimozdítani. Ünnepeljük hát március 15-ikét; frissítsük föl általa népünk életkedvét, mert e napnak erkölcsi hatalma van, ez pedig a szabadság becsének átérzése. Nyissa meg e napon hazánk minden eggházfelekezete a templomokat! Erős várunk né ikünk az Isten! 0 meghallgatja a mi nagy f küzdelmünket hozzá küldött énekünket, fohászunkat! Ő végigjárja velünk a szenvedések s a dicsőséges tövises és virágos utait: hajoljunk Hozzá, ünnepeljük nagy nevében a magyar szabadság örökemlékezetű napját! Hazafias szeretettel hivjuk föl hazánk minden egyházát, tegyék templomaikban Istennek és embereknek tetsző nemzeti ünnepé március Idusát ! Szivünkből szól ez a felhívás. Minden magyar, minden váci ember nevében kérjük, ne legyen templom március 15-én Vácon, hol nem a magyar szabadságért, nem a magyar nemzet igazi boldogulásáért imádkoznak !- A honvédszobornál. Március 15-én a honvédszobornál lefolyó ünnepség programját igy állapították meg : 1. Himnusz. Énekli a Dalegyesület. 2. Talpra magyar. Szavalja Remes Sándor. 3. Hát még mindig . .. Énekli a Dalegyesület. 4. Ünnepi beszéd. Tartja dr. Preszly Elemér. 5. Kuruc-dalok. Énekli a Dalegyesület. 6. Ábrányi Emil: Március 15-ike. Szavalja Záborszky Árpád. 7. Szózat. Énekli a Dalegyesület. A városban §lte.rigdt liirek szerint a márciusi ünnepély nem lesz megtartva. Ezt a híresztelést abból merítik, hogy Kálló rendőrkapitány egy bizalmas sürgönyt kapott a kir. biztostól, mely után Marschall járásparancsnokkal bizalmas értekezést folytatott. Mi utalunk múlt számunkban Radnay kir. biztos rendeletére, melyben kijelentik, hogy a szokásos ünnepségek engedélyezendők s csak az esetben akadályozandók meg karhatalommal is, ha a lakosság nyugalmát zavaró s lázitó beszédek hangzanának el. Mi kérdést intéztünk a város rendőrkapitányához a titokzatos sürgöny ügyében, mire Kálló Antal kijelentette, hogy a királyi biztostól kapott ugyan táviratot, de tartalmát nem árulhatja el. Arra a kérdésünkre, hogy igaz-e a sürgönyben arról van-e szó, hogy március 15-ikét be kell tiltani, azt a választ adta, hogy minden tényező oda fog hatni, miszerint az ünnepség megtartható legyen. Hozzátehetjük, annyi bizonyos, hogy az ünnepély megtartását, melyet maga a városi tanács rendez a közgyűlésen régebbi határozatából, előzetesen be nem tiltják. A szabádságünnepen azonban most először rendőri és csendőri felügyelet alatt fognak a programszámok lefolyni. Bízunk a rendőrség haza fiságában, hogy nem fogja megzavarni ünnepünket és a város polgársága a nagy naphoz méltóan, zavartalanul ülheti meg március 15-ike évfordulóját. — Egy szegény diáknak. Kiinda Tlofil pápai kamarás, a hercegprímás udvari papja a váci főgimnáziumban járta iskoláit és mint szegény kis fiú, kredenciális is volt a rendházban. Kiinda visszaemlékezve erre az időre, vasárnap eljött meglátogatni a főgimnáziumot. Felkereste Halmi László igazgatót és egy két ezer korona értékű állampapírt adott át neki, hogy annak kamatait évente egy jól tanuló szegény deáknak adják át. Sok ilyen jószivű mecénást kívánhatunk a váci főgimnáziumnak.
