Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-03-04 / 18. szám

Huszadik évfolyam. 18. szám. Vác, 1906. március 4. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : lielj Heil egy évre 12 K, félévre ß K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K. félévre 7 K. Kgj e* s7.itni ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőségés kiadóhivatal: illárist-TeréKÍst-rak|>. fi. Hirdetések ára Q centiroéterenkint' 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora OO fillér. Posztpischilék Vácon. A királyi biztos Almási (Posztpischil) Károly kalocsai szolgabirót, fíaros József ráckevei közigazgatási gyakornokot rendelte ki Vácra, hogy Ivánka Pál és szolgabirótársai által el­hagyott, lepecsételt hivatalt átvegyék. Almásira hamar ráakadtak. Ő a többi tiszt­társaival nem mondott le abból az egyszerű okból, mert máskor már úgysem választották volna meg szolgabirónak. Arról, hogy valaha főszolgabíró legyen, még maga Almási is le­mondott. Rudnay Béla felhivatta magához, adott neki ezer korona fizetési előleget és küldte Vácra. Marschall járásőrmester a napokban benn­járt Budapesten és kijelentette, hogy négy csendőrével teljesen fenntartja a rendet. Oda­bent, a királyi biztosságon azonban eszükbe jutott a debreceni eset és hatvan csendőrt ren­deltek Vácra a hivatal átadásához András sí} esztergomi csendőrhadnagy parancsnoksága alatt. A csendőrök érkezése. A reggel tiz órai vonat ontotta magából a csendőröket. Fegyveresen, katonás rendbe állí­tották őket s azután szuronyosan vonultak be a városba. A rendőrségünkön nagy izgatottság tamadt, végre itt is akad .enni való. Még déltájon elzárták a Flórián-utca mind­két végét, elzárták a Fürdő-utcát, a csendőrök nagy részét azonban kivitték a vasúthoz ve­zető útra, a hol száz lépésnyi távolra kettőt, hármat állítottak fel őrnek. Négy csendőr a pályaudvaron foglalt helyett, tizet az állomás A bál csődje. Még most is, böjtben is peng a cimbalom, habzik a pohár és táncol a világ. Este felgyűl a csillár s a kik máskor vacsora után aludni térnek, most izgatottan, kedves sietséggel készülődnek a tükörasztal előtt, felveszik^ a kivágott ruhát, a friss virágot, a fehér selyem cipőt. A papa hiába politizál, most ez mellékes. A fő az, hogy milyen a farsangi naptár, hová menjen a lány, ki mulatni, sokat táncolni, no meg persze — férjhez menni akar. Az örök-fiatal csörgősipkás herceg : Karnevál ur megszentelt szezonja ez a pár hét, a mi hamar elröppent s éppen tizenkét hónapig kell várni, mig visszajön. Nemcsak megrögzött lum­poknak való, kik előtt a kareválkultusz jó al­kalom, hogy megvárják a hajnalt s a friss kif­lit, hanem a lányoknak, kik hosszú téli esté­ken már lesik, számolják a napot. Azt, ame­lyik táncot, jobban mondva: bált jelent. Mert csak egyszer lányok és csak egyszer fiatalok. De nem csak ők, hanem akik immár túl van­nak az első bál izgalmain, szintén kiveszik ré szűkét a Karnevál szezonjából. Mert jó, hogy itt van ez a szezon. Legalább kisimulnak egy időre a ráncok, mit ember homlokára ir a gond. A felgyűlt csillárok alatt a gyöngyöző telt pohár, kacér mosoly és érzékbizsergő muzsika jóleső illúzióba ejt. Elfelejteti a másik minden­­séget: azt, hol az emberek könyökük egymást, hogy megszerezzék a mindennapi szenet. E cigarettafüstös és pezsgődurrantás perceiben lámpa-kamrájában bujtattak el a nélkül, hogy erre engedelmet kértek volna. A rendőrség négy zárt kocsit rendelt a fél két órai vonalhoz azzal a meghagyással, hogy a Kőhidba kell majd érkező utasokat vinni. A fiakkorosok csak később tudták meg. hogy kiknek a kedvéért kellett a vasútnál meg jelenniök. Almásiék érkeznek. A városban mindenki a Toppant nagy ké­szülődésről beszélt. A csendőrség kivonulásá­ból sejtették, hogy mikor jönnek a főszolga­bírói hivatalt átvenni. Sokan kimentek az ál­lomásra. A félkettői vonat utolsó kocsijából szállott ki Almási Bulk Károly osztálytanácsossal, ki Ivánkáék fegyelmi vizsgálatát köteles vezetni, Pavlik fővárosi rendőrfelügyelő, két fővárosi defektiv társaságában kiket az utóbbi napokban sűrűn láttunkVácon.Almási halott halavány volt. ügy megijedt,hogy minden hivatalos Írását a ku­péban felejtette s arra a felzúgó abcugra, mely megjelenése percétől zúgott, szívesebben szállt volna vissza a kocsiba, hogy menekülhessen. Először Marschall járásparancsnok állott eléje s rendelkezésére bocsátotta magát, majd pedig Kálló rendőrkapitány jelentkezett Al­­másinál. Künn a korlátok közt veszedelmesen kezdtek abcúgolni a várakozók s a sértő kiáltások egymás után röpültek Almási felé. Egy pilla­nat alatt a lámpa-kamrából előkerültek az el­bújtatott csendőrök, elállották a kijáratokat úgy, hogy nemcsak a várakozók, de a vonat­tal érkezett utasok sem mehettek ki, mig Al­ugy tetszik: az élet szebb, mint eddig gondol­tuk. E külön világban, mit a delitermetű, für­tös herceg hoz számunkra, nincs jó dolga a szomorkodó legénynek: itt mámor és móka él, bohó kacaj cseng. Nincs is igazuk a szomor­­kodóknak, kik sötét szempillantással nézik az élet utait. Nevessünk hát, urak és hölgyek. Nevessünk és a habzó poharat emeljük ma­gasra, — igy szép az élet, igy jó a világ. Evőé Karnevál! Mert vén és keserűszavu bölcsek Írják, hogy a nevetés ma haldoklik, hideg és elkényszere­dett. Mintha a világból kiveszett volna a jó­kedv, csak sopánkodik mindenki. Hosszupipáju nagyapók mesélik a kandalló mellett, hogy mi, mai fiatalok nem is tudunk a mulatozáshoz. Mikor még ők táncoltak magyar lassút, pely­­hedző bajusszal mondtak virágos bókokat el­piruló leányarcoknak — az volt csak dáridó és igazi vigasság. Ma jogászgyerekkorunkban végig táncoljuk a farsangi naptárt. Egy éjjel felnézünk öt táncos helyre is. így mindennapos Kacenjammerral áldozva a Karnevál kultusz­nak, — mire túlérünk a huszadik esztendőn, beakasztjuk a frakkot, mondván : körülbelül elég volt. És a bál ? Fiatal, tizenhétéves lány lázas gyönyörrel, fehér selyem cipőben igyek­szik föl a csillogó terembe. Reggelre már szé­dül, miután öt tucat tapasztalatlan és sokszor kipróbált gavallér nevét összezavarta, kik mind őt forgatták. Másnap, későnkelés idején fülé­ben zsong egy-két melódia, előtte a letépett selyemfodor, összegyűrt keztyű ... Az átvir­mási és társai a zárt kocsikba nem szállottak. Minden kocsi bakjára egy egy rendőrt ültet­tek s a Széchényi-utcán át a csendőrök fel­ügyelete alatt hajtottak be a Flórián-utcai fő­szolgabírói hivatalhoz. Nemsokára az útvonalon felállított csend­őrök is megérkeztek s lábhoz tett fegyverrel két sorban állottak fel a hivatallal szemközt levő ház előtt. Az ablakok kinyíltak, kiváncsi fejek hajoltak ki rajta a Flórián-utcában. Az utcán át senkit sem bocsátottak. A bizottság minthogy nem mehetett be a lezárt hivatalba, a kapu alatt fagyoskodott teljes biztonságban. Rendőrt rendőr után küldtek Ivánka Pálhoz, hogy már megérkeztek, jöjjön a hivatalt át­adni. Ivánka a hivatalátadásnál. Végre két óra után Ivánka Pál Melczer Gyula szolgabirótársával s a főszolgabiróhiva­­tal tisztviselőivel dunaparti lakásáról elindult gyalog a főszolgabiróság felé. A leányiskola előtt nagy tömeg állott, mely éljenezve, kalap­lengetve fogadta a népszerű főszolgabírót, ki az ünneplést meghatottan köszönte meg. A csendőrök udvariasan nyitottak utat az utca torkolatánál s Ivánkáék eljutottak a Flórián-utcai kis házhoz, a hol a társaság ugyancsak tü rel m etlénmva? akozott. Ekkor érdekes jelenet következett. Almási szolgabirótársának, Melczer Gyulának kezet akar nyújtani, de Melczer nem fogadja el. Erre Almási Ivánkához fordult szinte könyörögve: — De Pali, te talán ismersz ? rasztott éjszakából mi sem maradt meg, csak a ruhaszámla s a főpincér cédulája a drága vacsoráról a papa zsebében, ki pokolba kí­vánja a világ összes báljait. A mama zsörtölődik, hogy minek ez a sok kiadás, ő sem ment bálba és mégis főkötő alá került. De azért magában úgy filozofál: hiába, nagy lánya van, kit vinni kell ide-oda, mert még a nyakán marad ... S ez súlyos argu­mentum. Ez előtt meghódol minden. A ván­dorlás tehát tart, mig végre hozsánna a ko­moly szándékú fiatal embernek, ki eljött. De ha nem jön ? Akkor hiába való volt a bál, a kivágott ruha, a parfümös legyező, hiába a sok piknik és francia négyes. Hiába az éjsza­kázás, a drága borravaló. Vagyis: mindenkép­pen a bál jár rosszul, őt szidják. A kik most, tudja Isten, hányadszor öltik föl a frakkot; kopaszodó és illúziót vesztett ga­vallérok mondják, hogy a bál ma csődbe ke­rült. A nagy, a fényes bálba nem szeret menni senki. Bizonyos, hogy enneü oka van. A mu­latni vágyó, pezsgővérű fiatalság, bár nem olyan, mint azelőtt volt, azért kitart reggelig, hangos jókedvvel. A bálba, a táncos helyre igyekvő emberanyag tehát nem fogyott meg. Sőt szaporodott, mert hisz mindenféle foglal­kozású és társadalmi állású embernek meg van a maga helye, a hol kicsárdásozhatja ma­gát fesztelenül. És hiába vagyunk rosszked­vűek, hiába panaszkodunk; az emberben a nevetésre való hajlam az erősebbik s ma sem úntuk meg a bohó, kedves elmulatozást. Bi-

Next

/
Thumbnails
Contents