Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-03-04 / 18. szám
Huszadik évfolyam. 18. szám. Vác, 1906. március 4. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak : lielj Heil egy évre 12 K, félévre ß K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K. félévre 7 K. Kgj e* s7.itni ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőségés kiadóhivatal: illárist-TeréKÍst-rak|>. fi. Hirdetések ára Q centiroéterenkint' 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora OO fillér. Posztpischilék Vácon. A királyi biztos Almási (Posztpischil) Károly kalocsai szolgabirót, fíaros József ráckevei közigazgatási gyakornokot rendelte ki Vácra, hogy Ivánka Pál és szolgabirótársai által elhagyott, lepecsételt hivatalt átvegyék. Almásira hamar ráakadtak. Ő a többi tiszttársaival nem mondott le abból az egyszerű okból, mert máskor már úgysem választották volna meg szolgabirónak. Arról, hogy valaha főszolgabíró legyen, még maga Almási is lemondott. Rudnay Béla felhivatta magához, adott neki ezer korona fizetési előleget és küldte Vácra. Marschall járásőrmester a napokban bennjárt Budapesten és kijelentette, hogy négy csendőrével teljesen fenntartja a rendet. Odabent, a királyi biztosságon azonban eszükbe jutott a debreceni eset és hatvan csendőrt rendeltek Vácra a hivatal átadásához András sí} esztergomi csendőrhadnagy parancsnoksága alatt. A csendőrök érkezése. A reggel tiz órai vonat ontotta magából a csendőröket. Fegyveresen, katonás rendbe állították őket s azután szuronyosan vonultak be a városba. A rendőrségünkön nagy izgatottság tamadt, végre itt is akad .enni való. Még déltájon elzárták a Flórián-utca mindkét végét, elzárták a Fürdő-utcát, a csendőrök nagy részét azonban kivitték a vasúthoz vezető útra, a hol száz lépésnyi távolra kettőt, hármat állítottak fel őrnek. Négy csendőr a pályaudvaron foglalt helyett, tizet az állomás A bál csődje. Még most is, böjtben is peng a cimbalom, habzik a pohár és táncol a világ. Este felgyűl a csillár s a kik máskor vacsora után aludni térnek, most izgatottan, kedves sietséggel készülődnek a tükörasztal előtt, felveszik^ a kivágott ruhát, a friss virágot, a fehér selyem cipőt. A papa hiába politizál, most ez mellékes. A fő az, hogy milyen a farsangi naptár, hová menjen a lány, ki mulatni, sokat táncolni, no meg persze — férjhez menni akar. Az örök-fiatal csörgősipkás herceg : Karnevál ur megszentelt szezonja ez a pár hét, a mi hamar elröppent s éppen tizenkét hónapig kell várni, mig visszajön. Nemcsak megrögzött lumpoknak való, kik előtt a kareválkultusz jó alkalom, hogy megvárják a hajnalt s a friss kiflit, hanem a lányoknak, kik hosszú téli estéken már lesik, számolják a napot. Azt, amelyik táncot, jobban mondva: bált jelent. Mert csak egyszer lányok és csak egyszer fiatalok. De nem csak ők, hanem akik immár túl vannak az első bál izgalmain, szintén kiveszik ré szűkét a Karnevál szezonjából. Mert jó, hogy itt van ez a szezon. Legalább kisimulnak egy időre a ráncok, mit ember homlokára ir a gond. A felgyűlt csillárok alatt a gyöngyöző telt pohár, kacér mosoly és érzékbizsergő muzsika jóleső illúzióba ejt. Elfelejteti a másik mindenséget: azt, hol az emberek könyökük egymást, hogy megszerezzék a mindennapi szenet. E cigarettafüstös és pezsgődurrantás perceiben lámpa-kamrájában bujtattak el a nélkül, hogy erre engedelmet kértek volna. A rendőrség négy zárt kocsit rendelt a fél két órai vonalhoz azzal a meghagyással, hogy a Kőhidba kell majd érkező utasokat vinni. A fiakkorosok csak később tudták meg. hogy kiknek a kedvéért kellett a vasútnál meg jelenniök. Almásiék érkeznek. A városban mindenki a Toppant nagy készülődésről beszélt. A csendőrség kivonulásából sejtették, hogy mikor jönnek a főszolgabírói hivatalt átvenni. Sokan kimentek az állomásra. A félkettői vonat utolsó kocsijából szállott ki Almási Bulk Károly osztálytanácsossal, ki Ivánkáék fegyelmi vizsgálatát köteles vezetni, Pavlik fővárosi rendőrfelügyelő, két fővárosi defektiv társaságában kiket az utóbbi napokban sűrűn láttunkVácon.Almási halott halavány volt. ügy megijedt,hogy minden hivatalos Írását a kupéban felejtette s arra a felzúgó abcugra, mely megjelenése percétől zúgott, szívesebben szállt volna vissza a kocsiba, hogy menekülhessen. Először Marschall járásparancsnok állott eléje s rendelkezésére bocsátotta magát, majd pedig Kálló rendőrkapitány jelentkezett Almásinál. Künn a korlátok közt veszedelmesen kezdtek abcúgolni a várakozók s a sértő kiáltások egymás után röpültek Almási felé. Egy pillanat alatt a lámpa-kamrából előkerültek az elbújtatott csendőrök, elállották a kijáratokat úgy, hogy nemcsak a várakozók, de a vonattal érkezett utasok sem mehettek ki, mig Alugy tetszik: az élet szebb, mint eddig gondoltuk. E külön világban, mit a delitermetű, fürtös herceg hoz számunkra, nincs jó dolga a szomorkodó legénynek: itt mámor és móka él, bohó kacaj cseng. Nincs is igazuk a szomorkodóknak, kik sötét szempillantással nézik az élet utait. Nevessünk hát, urak és hölgyek. Nevessünk és a habzó poharat emeljük magasra, — igy szép az élet, igy jó a világ. Evőé Karnevál! Mert vén és keserűszavu bölcsek Írják, hogy a nevetés ma haldoklik, hideg és elkényszeredett. Mintha a világból kiveszett volna a jókedv, csak sopánkodik mindenki. Hosszupipáju nagyapók mesélik a kandalló mellett, hogy mi, mai fiatalok nem is tudunk a mulatozáshoz. Mikor még ők táncoltak magyar lassút, pelyhedző bajusszal mondtak virágos bókokat elpiruló leányarcoknak — az volt csak dáridó és igazi vigasság. Ma jogászgyerekkorunkban végig táncoljuk a farsangi naptárt. Egy éjjel felnézünk öt táncos helyre is. így mindennapos Kacenjammerral áldozva a Karnevál kultusznak, — mire túlérünk a huszadik esztendőn, beakasztjuk a frakkot, mondván : körülbelül elég volt. És a bál ? Fiatal, tizenhétéves lány lázas gyönyörrel, fehér selyem cipőben igyekszik föl a csillogó terembe. Reggelre már szédül, miután öt tucat tapasztalatlan és sokszor kipróbált gavallér nevét összezavarta, kik mind őt forgatták. Másnap, későnkelés idején fülében zsong egy-két melódia, előtte a letépett selyemfodor, összegyűrt keztyű ... Az átvirmási és társai a zárt kocsikba nem szállottak. Minden kocsi bakjára egy egy rendőrt ültettek s a Széchényi-utcán át a csendőrök felügyelete alatt hajtottak be a Flórián-utcai főszolgabírói hivatalhoz. Nemsokára az útvonalon felállított csendőrök is megérkeztek s lábhoz tett fegyverrel két sorban állottak fel a hivatallal szemközt levő ház előtt. Az ablakok kinyíltak, kiváncsi fejek hajoltak ki rajta a Flórián-utcában. Az utcán át senkit sem bocsátottak. A bizottság minthogy nem mehetett be a lezárt hivatalba, a kapu alatt fagyoskodott teljes biztonságban. Rendőrt rendőr után küldtek Ivánka Pálhoz, hogy már megérkeztek, jöjjön a hivatalt átadni. Ivánka a hivatalátadásnál. Végre két óra után Ivánka Pál Melczer Gyula szolgabirótársával s a főszolgabiróhivatal tisztviselőivel dunaparti lakásáról elindult gyalog a főszolgabiróság felé. A leányiskola előtt nagy tömeg állott, mely éljenezve, kalaplengetve fogadta a népszerű főszolgabírót, ki az ünneplést meghatottan köszönte meg. A csendőrök udvariasan nyitottak utat az utca torkolatánál s Ivánkáék eljutottak a Flórián-utcai kis házhoz, a hol a társaság ugyancsak tü rel m etlénmva? akozott. Ekkor érdekes jelenet következett. Almási szolgabirótársának, Melczer Gyulának kezet akar nyújtani, de Melczer nem fogadja el. Erre Almási Ivánkához fordult szinte könyörögve: — De Pali, te talán ismersz ? rasztott éjszakából mi sem maradt meg, csak a ruhaszámla s a főpincér cédulája a drága vacsoráról a papa zsebében, ki pokolba kívánja a világ összes báljait. A mama zsörtölődik, hogy minek ez a sok kiadás, ő sem ment bálba és mégis főkötő alá került. De azért magában úgy filozofál: hiába, nagy lánya van, kit vinni kell ide-oda, mert még a nyakán marad ... S ez súlyos argumentum. Ez előtt meghódol minden. A vándorlás tehát tart, mig végre hozsánna a komoly szándékú fiatal embernek, ki eljött. De ha nem jön ? Akkor hiába való volt a bál, a kivágott ruha, a parfümös legyező, hiába a sok piknik és francia négyes. Hiába az éjszakázás, a drága borravaló. Vagyis: mindenképpen a bál jár rosszul, őt szidják. A kik most, tudja Isten, hányadszor öltik föl a frakkot; kopaszodó és illúziót vesztett gavallérok mondják, hogy a bál ma csődbe került. A nagy, a fényes bálba nem szeret menni senki. Bizonyos, hogy enneü oka van. A mulatni vágyó, pezsgővérű fiatalság, bár nem olyan, mint azelőtt volt, azért kitart reggelig, hangos jókedvvel. A bálba, a táncos helyre igyekvő emberanyag tehát nem fogyott meg. Sőt szaporodott, mert hisz mindenféle foglalkozású és társadalmi állású embernek meg van a maga helye, a hol kicsárdásozhatja magát fesztelenül. És hiába vagyunk rosszkedvűek, hiába panaszkodunk; az emberben a nevetésre való hajlam az erősebbik s ma sem úntuk meg a bohó, kedves elmulatozást. Bi-
