Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-02-18 / 14. szám
Huszadik évfolyam. 14. szám. Vác, 1906. február 18. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési arak : lielj ben egy évre 12 K, félévre « K, Felelős szerkesztő és laptulajdonos negyedévre It K. Vidélton : egy évre 14 K. félévre 7 K. Égj es Nzriin líra 12 lillí'r. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: llária-Teré/.ia-raUp. b. Hirdetések stra Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. 1861-1906. Vác, febr. 17. A mi nincs megtöltve erkölcsi tartalommal, a miben nincs erkölcsi igazság, az nem hatalom. Az egész emberiség fejlődése igazolja ezt, különben ma is úr és rabszolga lenne a földkerekségen. Az utolsó autokrata uralkodónak is, a ki bizony hatalmasabb minden nagy hatalmasságnál s a ki ép úgy mondta ki még két év előtt a „sohát“ és alig egy évre rá már engednie kellett, mert nem volt erkölcsi tartalma annak a kormányformának, melyet évszázadokon át a hatalmas orosz birodalomra ráerőszakoltak. A kis Montenegrónak most hirdetik ki a teljes sajtószabadságot, az alkotmánynak már egy év óta birtokában van. Ausztria már nem is egy gondolattal kullog utánuk. A spanyol etikett fészkében a kamarilla még mindig azt hiszi, hogy az igazi hatalom a szurony-erdő. Elfelejti, hogy a fegyveres erő is csak addig igazi hatalom, mig az erkölcsi alap tartja össze. A hatalmas német birodalom minden katonája el van telve a nagy gondolattal, hogy hazájának szolgál, ha hadba kél, az osztrák-magyar hadsereg ötven százaléka — tisztje és legénye egyaránt — meg van győződve.arról, hogy nem az ország népének boldogulásáért kergetik szét hétfőn a magyar parlamentet. Amazt a hatalmas erkölcsi igazság tartja össze, ezt csak a megcsontosodott keret, a miben már nincs egézséges gondolat, fanatikus lelkesedés. Egy ideig hát van még hatalom külsőségekben, de nem benső tarlalomban. A magyar Szeretem én a világot. . . Szeretem én a világot, Szeretek én minden emberi, Szeretem a rongyos koldust, A gazdagot, a minisztert . . . Ellenséget, jó barátot Egyenlően szeretek én, Hisz’ az Isten teremtménye Mind, mind a nagy föld kerekén .. . S ki ne szeretné az Istent S mindazt, a mit Ő teremte, A miben Őt megcsodálja Az emberi véges elme? . , , Szeretek én minden embert. Az egész kerek világot . . . Csak egyet nem szerethetek: Magyar bőrbe bújt osztrákot! Ez nem Isten teremtménye! Ez az ördög torzszülötte . . . Nyíljon meg a föld alatta, Meg ne nőjjön fű fölötte ! • Kulcsár Ernő. A főispán úr installációja. (Monolog.) • Irta: GEKGELY MIHÁLY. (Befejezés.) — Diszhintót kívánt, — hangzott minden felül, — vigyétek a diszhintójához. Megfogott vagy négy vörösképű hóhérnövendék. A kezük fogásáról ítélve mészáros legények lehettek. Fölkaptak mintegy labdát s a pályaház elé vittek. Borzasztó kép tárult országgyűlést fegyverrel szétkergetik, az utolsó várába vonul vissza a majd győzedelmes igazság. A nemzet nem csügged el. Készen találja őt a törvénytelen uralom. Az országházából elkergetett képviselők elmennek a nép közé és szervezik az ellentállást. — Blinden egyes magyar ember, — igy szólott Kossuth Ferenc, - erős vára legyen a magyar hazafiságnak és a magyar passzív ellentállásnak, úgy, hogy minden egyes magyar embert külön-külön kelljen a hatalomnak és az önkénynek, mint mind megannyi bástyát bevenni. A kettős ország jövendő bölcs uralkodója, kinek Allah hosszabbítsa meg árnyékát, mondotta, hogy Magyarországot minden évszázadban egyszer meg kell hódítani (!) Pedig hát úgy van, hogy csak megtörni akarják ezt a magyar fajt, soha meg nem hódították a magyar ember lelkében élő igazságos eszmét, a mihez ragaszkodni természetadta joga, a mihez minden nép ragaszkodik körömszakadtáig, mig élni akar. A mig igy ismerik félre ezt a hűséges nemzetet, nincs győzelem. A mig igy szólnak róla, csak összekovácsolják érzelmeit s egységesebb, ellenállóbb lesz, mint a példázatbeli vesszőcsomó. Ne közeledjenek a magyar felé szép szóval. Ha Mária-Terézia példáját követik, ma talán hűséges, nyelvéből kivetkőzött tartomány Magyarország. Erőszak, szurony s valódi abszolutizmus kell, hogy magyarnak lássék a magyar s mintegy megujhodva, egységes összetartásában folytassa ötszáz éves küzdelmét. elém. Az utca tele volt üvültő, átkozódó sokasággal. Száz számra röpült felém a záptojás, nem is tudom hol vették azt a sokat és ezer számra mindenféle válogatót szitok. Az utca közepén állt a kutyapecér kocsija fekete sárgára festve. Négy szamár volt eléje fogva, a szamarakon sintérlegények ültek, hurkos botjukon feketesárga zászlót lobogtattak. — Dobjátok be a diszhintójába, — ordította a tömeg. Hiába tiltakoztam, hiába protestáltam. Hivatkoztam méltóságomra, az állam, a kormány tekintélyénék megsértésére, nem használt. Bedobtak a ketrecbe, mint egy kutyát s rám zárták az ajtót. Mégis annyi kímélet volt bennük, hogy drága diszmagyár ruhámat tartalmazó pakktáskámat mellém tették. Valami kültelki rezesbanda vette körül a kocsit s a Gotterhalte, az oh du lieber Augusztin és egyéb alkalmi darabok szörnyű zenéje mellett megindult a menet. Közvetlen mellettem négy szurtos kéményseprő legény ballagott hagymakoszorúval a kezükben. Suszterinasok rossz bakancsokkal verték a ketrec oldalát. Egy élestorkú rikkancs a Grün és Vogler cég suvikszáról reklám hirdetéseket szórt a nép közé a ketrec tetejéről. Közbe közbe valami boszorkányképű vénasszony a ketrecen lévő lükön keresztül fénymázba mártott meszelővei az arcomat csiklandozta. így vonultunk be a városba. Hölgyeim és uraim! képzeljék el önök ezt a Öt évszázadja folyik a küzdelem, behódolni a magyar nemzet soha sem tudott. Mert minden magyar ember lelke egy-egy bástya volt, védte a magyar igazságot, a mely erkölcsi tartalommal eltelve igazi hatalom volt. Gondolja meg minden magyar ember: azt hittük elődeinkről, hogy ők voltak a magyar nemzet hatalmának előtnunkásai. ők küzdők voltak a hatalom ellen. Az ország jövendő nagyságának, boldogulásának a mai idő az előharcosa. Megalkudni nem, csak megtörni szabad. Szerencsénkre minden magyar lélekben él nemzeti kívánságunknak győzedelmes igazsága. Ezt megtörni lehet időre, de kiirtani belőle semmiféle hatalom sem képes. Ennek az igazságnak mérhetetlen szenvedésen és nyomoron át győzedelmeskednie kell. Ezt vallotta ötszáz éves Habsburg-uralom alatt a magyar nemzet, ezt valljuk ma, midőn újra hóditni indul a legalkotmányosabb magyar király országgyűlésünk feloszlatásának előestéjén. Helyi és vidéki hirek. Farsangi naptár. febr. 21. Harmadik kartonestély febr. 24. Dalárda utolsó kartonestélye febr. 24. Művezetők uácicsoportjának bálja febr. 25. Yác-városi gazdakör mulatsága febr. 27. Kát. olvasókör álarcosbálja febr. 27. Vasúti tisztviselők mulatsága márc. 3. Izr. leányegylet tánceslélye. — Balás püspök Vácon. Balás Lajo- rozsnyói püspök az elmúlt héten héten három napon át mint grófpüspökünk vendége Vácon szörnyű helyzetet. Azt hiszem a szégyentől és félelemtől elpusztultam volna, ha a véletlen segítségemre nem jön. Nem lehetett máskép, — a gazemberek égő taplót tettek a szamarak fülébe. A szerencsétlen állatok egyszerre megvadultak. Lehányták magukról díszes lovagjaikat s a tömegen keresztül-kasul, őrült vágtatásba kezdtek. Mindenki menekült előlük. Szaladgálás, sikoltozás, káromkodás hangzott körülöttem. Egy perc múlva nem volt ember, a ki az eszeveszetten rohanó fogatot kisérni bírta volna. Bent, a szűk kocsiban a halálverejték gyöngyözött a homlokomon. Úgy látszik, az egész város a vasúti állomásnál volt, mert a merre az utcákon elhaladtunk, sehol sem láttam egy lelket sem. Most a megvadult szamarak neki vitték kocsimat egy ház sarkának. Az állatok elterültek a földön, a kocsi felborult s az eséstől kinyílt az ajtaja. A ketrecben vagy három bukfencet dobtam, de nem törődtem vele. Fogtam diszmagyarruhámat tartalmazó kofferomat s kimásztam a kocsiból. Gondolkozásra nem volt idő. A szomszéd utcából már hangzott az üldöző tömeg ordítása. Gyorsan ebbe a házba menekültem. És most itt állok Önök előtt, hölgyeim és uraim. Mentsenek meg az ég szerelmére! Nem akarok én bántani senkit, nem akarok én ártani senkinek. Itt, Önök előtt ünnepélyesen kijelentem, hogy méltóságomról lemondok. Elmegyek vissza oda, a honnan jöttem, a Grün
