Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-02-11 / 12. szám

Váci Hiklap

len“ eltüntetni, hogy biztosra merném venni az empir tavaszi kabát győzelmét minden vonalon.

De azért nem kell hinni, hogy a kis angolkabátok ki engednék magukat szorítani kegyelőik szivéből, csak úgy okosan tért engednek nagy garral tolakodó vetélytársuknak és mig ezek a maguk részére lefoglalják a remek, puha, gyönyörűen simuló finom posztók minden színárnyalatát, a legvilágosabb gyöngyszürke és aranybarnától kezdve a legsötétebbik zöld és kékig, a kis angolkabátok makacsul ragaszkodnak ahhoz és teljes igazsággal, hogy bármilyen kockás, csikós, vagy bolyhos angolkelméből készül sétaruhához csak a helyes kis angolkabát való.

A vetélkedésbe szerényen, de állhatatosan beleszól újra „boleró“ is. Hát ő mit vétett? Hát nem szép egy szép ifjú, hajlékony termeten a széles övre simuló „boleró“ ? Hogyne volna és ennélfogva a termetük szépségére büszkék ragaszkodnak is hozzá álhatatosan.

A szoknyákról csak annyit, hogy kurtulnak és bővülnek. Egyelőre, de ezek igazán csak kifogástalanul szép alakokra illők, a széles övükkel egybeszabottakat erősen viselik. Ezek persze, hogy a termet minden hajtását követhessék, nagyon sok lapból készülnek és néha minden varrás hosszában végig még díszítve is vannak. Egy ilyen szoknyát tökéletesen elkészíteni, művészet -számba megyen. Ida.

— A dalárda nagy estéje. A dalegyesületegnap, szombaton este rendezte hangversenynyel egybekötött farsangi mulatságát a Kúrián. Az estéről jövő számunkban referálunk, itt adjuk a hangverseny műsorát: t. Kopogtatnak (Kurucnóta). Lányi Ernőtől. Előadta a váci calegyesület. — 2. Verdi: Ária „Aida“ című dahnűből. Énekelte Jiraszek Ilona. —

2. Műkedvelői előadás Dunapéntelén. Irta Fáik Richárd. Előadta Kliment János. — 4. őszkor. Dr. Horváth Ákostól. Előadta a váci dalegyesület. — 5. a) Kozs H.: Téli dal, b) Laszky

gyarapodva, kipirult arccal távozott. Mulatságában még az se zavarta, hogy az öreg Bonfini is azon a vidéken töltötte el hátralevő napjait.

Most, hogy a királynő megint fölemlítette a vén szabadságharcos nevét, mindkettőjüknek eszükbe jutott megint az a borzalmas esztendő, mely egész Yriából csatateret és temetőt csinált. 1868-ban történt, hogy a gárdaezred egy éjszakán főilázadt, a nép megrohanta a királyi palotát és pár órai kiabálás és fenyegetőzés után hajnal felé nagynehezen visszavonult. A láng szétcsapott az egész országban s Bonfini, a kinek ősei valaha Toszkanából vándoroltak be Yriába, fanatikusan a lázadók élére állott. Kegyetlen és ijesztő napok következtek, a nép már-már foglyul ejtette az egész királyi családot, mikor a szövetséges uralkodó egy nap a fegyveresek százezreit zúdította a hangyabolyként forrongó Yriába. A királynő még most is vacogó foggal gondolt vissza a havas téli éjszakára, a mikor mosónőnek öltözködve lopódzott le a palota hátulsó lépcsőjén, mig a parkban a mámorosán lelkesülő Bonfini tartott szónoklatot az ostromlók százainak. A jó Isten megmentette a biztos haláltól s Angliába, mely vendégszerető otthont ajánlott föl nekik, csakhamar megérkezett a boldogító hir, hogy a lázadást szerencsésen elfojtották. Bonfini sietve menekült, a többi vezér pedig a kazamaták mélyében álmadozott a véres háború napjairól. És harminc év alatt nem ismétlődött meg többé a rémes lárma, mely akkor a szivük dobogását elfojtotta.

— Vájjon megöregedett-e nagyon az öreg

A.: Egy király leányról álmodám, c) Ábrányi Kornél: Miért ragyog a sok csillag az égen. Énekelte: Jiraszek Ilona. — 6. A főispán úr installációja. Irta Gergely Mihály. Előadta Vida Vilmos. — 7. Náni, Náni. Vivián Greytől (Arany patkóból.) Előadta a váci dalegyesület.

— Miniszteri köszönet Luczenbacher Jenőnek. Lukács György kultuszminiszter meleg hangú levélben köszönte meg Luczenbacher Jenő váci nagybirtokosnak, hogy jótékonyságra oly.sokat áldozott s legutóbb is a váci kórház, árvaház és szegényház céljaira egy nagy területet adományozott.

(j/ A muzeum-egyesület újra alakul. A

muzeumegyesületnek jövő vasárnap, e hó 18-án nevezetes napja lesz. Alapszabályait teljesen átdolgozva immár a belügyminiszter is megerősítette s az uj alapszabályok alapján fog az egyesület a városháza nagy tanácskozó termében újra alakulni. A közgyűlés lesz hivatva tisztikart és 30 tagú választmányt választani. Mint értesülünk, az elnöki tisztet dr. Tragor Ignácnak ajánlják fel, kit minden valószínűség szerint a múzeumért való fáradhatatlan buzgósága jutalmául egyhangúlag meg is választanak. A régi választmány e hó 14-én (szerdán) délután fog a városházán összeülni, hogy a közgyűlés tárgyait előkészitse.

— Farnady Elemér afférje. Fiúmét nagy izgatottságban tartja egy botrány. Farnady Elemér és Smognina Mario kormányzósági miniszteri titkároknak lovagias ügyük támadt és a tárgyalás folyamán Farnady segédei az ellenfél párbajképességét kifogásolva, az elégtételadást megtagadták. Tegnap Pázmány Jenő dr. tengerhatósági tisztviselő és Baross József számvizsgáló, mint Smognina segédei, Gusich Ignino és Gapudi első városatyáknak, mint tanuknak jelenlétében a kormányzóságon fölkeresték Farnady Elemért, a ki azonban nem volt hajlandó velük tárgyalnT s hátat fordított nekik Ezt látva, az egyik segéde, Pázmány Jenő hátulról megütötte Farnadyt, a ki visszaütötte, a miből azután általános] verekedés

néptribun ? — kérdezte tigondolkodva a királynő.

Adél herczegnő borzongva hallgatta a kényes témát, de azért halkan megkérdezte.

— Felséged nem ismerte őt fiatal korában ?

— Nem, sohasem láttam, ő se találkozott velem sohasem, mert a háborúig nem a székvárosban lakott, akkor pedig nem igen volt arravaló idő, hogy az utcában mutatkozzam. Csak a hangját hallottam azon az iszonyú téli éjszakán, = de mondhatom, hogy az is éppen elég volt.

A kocsi most kikanyarodott a kis nyirfaerdőből s a hölgyek előtt kicsillant a folyó megszélesedett medre, a Gaar hires türkiszzöld vize, mely már a nagy hajókat is megbirja. Az alkony utolsó sugarai megaranyozták a gotsdorfi hid pilléreit s a vizen túl végigtűzött néhány alacsony viskón, mely mentén feküdt a holt Gaar iszapos medrének. Adél hercegnő, ki költői teremtés volt, ábrándozva nézte a falu szélén unatkozó fürészmalmot, de a királynő most hirtelen odafordult hozzá :

— Nézzen balfelé, — súgta a hercegnőnek.

Néhány terebélyes nyárfa koronája mögül

tornyos kastély fehérlett ki s a hercegnő egyszerre megismerte az öreg Bonfini villáját, melynek képét már többször látta az angol és francia illusztrált újságokban. Jól gondozott, de egyszerű nyárilak volt, kicsiny erkélylyel, melyet végig befutották a fölfutó tulipántos virágok. A hercegnő ijedtem kapaszkodott meg a kocsiülésben, de fejedelemasszony elnevette magát.

támadt, a dulakodás közben Farnady jobb kezét Pázmány Jenő összeharapdálta. Farnady még tegnap provokáltatta mind a négy támadóját. Baross József Farnady segédeinek kijelentette, hogy csak mint tanú volt jelen a verekedésnél. A másik segéddel, Pázmány Jenő dr.-ral csak nyolc-tiz nap múlva tarthatják meg a párbajt, mert Farnady keze úgy össze van harapdálva, hogy alig gyógyul meg előbb. A párbajt a legsúlyosabb föltételekkel vívják meg, először pisztolyra s azután kardra. Gaál Tibor kormányzóhelyettes is azonnal intézkedett s fegyelmi vizsgálatot rendelt el Smognina Mario és Farnady Elemér miniszteri titkárok és Pázmány Jepő dr. tengerhatósági tisztviselő ellen.

— Halálozás. Ivánka Pálnét súlyos csapás érte: bátyja Sauler Gáspár ezredes rövid szenvedés után Davos-Rorfban elhunyt. A kiváló katonát, kinek érdemeiről a fővárosi lapok magasztalóan emlékeztek meg, Davos-Dorfban temették el.

— Rálőttek az esti gyorsvonatra. Gyakran megtörténik, hogy yásott gyerekek verébpuskával rálőnek a haladó vonatra, de az még páratlan a vasút történetében, hogy egyik vonatból a másikba lőjjenek bele, mikor irtózatos sebességgel egymás mellett elrohannak. Magyarország s a monarchia két leggyorsabb vonata, az 1406. számú berlini gyorsvonat, mely a nyugoti pályaudvarról 6 óra 45 perckor indul este s a 105. számú bécsi gyorsvonat, mely a nyugatira 7 órakor érkezik. A két vonat Rákos és Palotaujpest közt. találkozik s egymás mellett körülbelül 180 kilométer gyorsasággal száguldanak el. Csütörtökön este a berlini gyorsvonat egy első osztályú fülkéjének ablaka abban a pillanatban, mikor a két gyorsvonat elsurrant egymás mellett, bezúzódott és egy golyó fúródott a szemközt levő falba. Hat utas ült a kupéban, kik az ijedségtől megdermedve, alig várták a legközelebbi állomást, hogy az esetről jelentést tehessenek. Egy félóra múlva a vonat Vácra ért s itt Roller János forgalmi

— Meglássa, pompás tréfa lesz! — súgta kísérőjének.

— Mit akar tenni, Felség ? — kérdezte az udvarhölgy ijedten.

A királynő odafordult a kocsishoz.

— Le fogunk szállni és gyalog megyünk végig az erdő ösvényen. Maguk a kocsival átkerülnek a hídon és megvárnak bennünket a fűrészmalom túlsó felén.

A kocsis megfékezte az izzadó állatokat, a hölgyek pedig leszálltak a folyó partján. A hercegnő titokban keresztet vetett magára, de nem szólt addig, mig a kocsi a hidra nem ért.

— Mi a Felséges asszony szándéka ? kérdezte lélekzetét visszafojtva.

— Ne féljen, kedves Adél, semmi rossz. Csak jöjjön velem bátran, nyugodt lehet, hogy nem történik baja.

A királynő balfelé fordult a gyalogösvényen, a hercegnő pedig nagyot sóhajtva követte. Pár perc alatt odaértek az erkélyes villához, melynek bádogteteje fölött nyugalmas nyári alkonyat lebegett.

A királynő kissé elgondolkozva nézte a verandát, melyre csikós vászonernyő volt kifeszitve, aztán lábujjhegyen, mutatóujját az ajkára téve oldalvást fordult a házat körülvevő park felé, melyet hegyes acélrudak választottak el a magányos gyalogösvénytől. Nem igen tehetett többet tizenöt lépésnél, mikor egyszerre vérvörösen megállott.

— Mijaz ? — súgta Adél hercegnő izgatottan.

A királyasszony csöndesen a fák közé

mutatott: egy platán alatt hófehér öreg ur