Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-01-10 / 3. szám
Huszadik évfolyam. 3. szám. Vác, 1906. január 10. — VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési arak: l»en egy évre 12 K. félévre fi K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy evre 14 K, félévre 7 K. Egyes »y.iini árit 12 tiller. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: VIsiria-Terézia-rsikp. fi. Hirdetések ára □ centiinéterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora üt) fillér. Mennyire haladtak a vízvezetékkel ? Vác, jan. 9. (Három cikk.]. A legfontosabb közegészségügyi kérdés, a I "vízvezeték került napirendre s a város egész í közönsége várva-várja a megoldását. Köteles- '< ségünkböz híven a fontos ügyet állandóan figyelemmel kisérjük s beszámolunk minden lépésről, me'yet a vízvezeték kérdésében tesznek. Múlt számunkban a Büki forrásainak közegészségügyi vizsgálatát közöltük, most alább két cikkben ismertetjük meg a vállalkozó cég eddig végzett munkáját s jövő terveit. Egy harmadik cikkben mindezekre vonatkozólag a véleményeket akarjuk kifejteni. A vízvezetékünkről tehát rövid időközökben három cikkben fogunk a város lakosságának felvilágosítással szolgálni, kérjük olvasóinkat, hogy ezt a nagy kérdést állandó figyelemmel és érdeklődéssel kisérjék. A magyarországi városok vízellátására alakult részvénytársaság, mely a Büki mellett levő forrásoknál a vízvezetékhez szükséges előmunkálatokat hónapok óta végzi, a következőkben .számolt be a tanácsnak eddigi munkájáról: 1 I. Források a Büki körül. A város északnyugati végén a kisváci Főút uioisó házától aíig iUO méternyi távolságban levő és a Büki soron áthidalt szakadékban szakadékban csörgedező patak vizeredetének a felkutatása képezte elsősorban vizsgálataink tárgyát, mert ennek a víznek minőségéről a Főutca közönsége igen dicsérőleg nyilatkozott azon hozzáadással, hogy e patak soha, tehát a legszárazabb időszakban sem apadt el annyira, hogy úgy élvezeti, valamint háztartási szükségletüket ne fedezte volna bőségesen. A Buki-hidtól mintegy 150 méternyire végződő szakadék északi csúcsán találtuk meg azon felszínre jövő forrásokat, melyek a szakadék állandó jellegű vizét szolgáltatják. E forrásokat feltártuk és megállapítottuk, hogy azok a talaj szintje alatt 2-3 méter mélységben levő s mintegy 0.5 méter vastag alluviáiis kavicsrétegből fakadnak azokon a helyeken, hol a szakadék lejtői átmetszik a kavicsréteget. E kavics réteget humusz és sárgás szinű szigetelő anyag fedi. Ezen források összes vizhozománya az 1905. évi november hó 28-án, csapadékdus időben megejtett mérés alkalmával két másodpercliter, vagy 24 óránként 173 köbméter volt. A Bukisor utolsó házától a Duna-parton északnyugati irányban haladva azt tapasztaltuk, hogy a halastótól kezdődőleg egészen a verőcei határig, mintegy 3.5 kilométer hosszú vonalon, a mindenütt meglehetősen meredek Duna-partból állandó jellegű és felszíni szivárgó vizek törekszenek a Dunaágba, mely szivárgók helyenként tekintélyes patakocskát képeznek. E szivárgó vizek eredetét kutatva azt találtuk, hogy ezek épen úgy, mint a Büki források a partvonal szintje alatt, de a Duna legmagasabb árvize fölötti magasságban jönnek felszínre és pedig 0.5 és 100 méter közt váltakozó vastagságú alluviáiis kavicsrétegből, mely fölött — a part magasságától függőleg — 3—5 méter vastag humus és sárgás szinű fedő agyagréteg van; mi kétségtelené teszi, hogy úgy a Büki források, valamint a Dunaparton felszínre jövő összes források egy és ugyanazon kavicsrétegből erednek, mely kavicsréteg Vác fölött kezdődik és a verőcei határig, vagy még ennél is tovább terjed és egyrészről Vác felé, másrészről pedig a Duna felé lejt. Mennyi vizel adnak a források ? Az itt említett partvonalon összesen nyolc forrást tártunk fel, melyeknek összes vízhozama az 1905. évi november 29-ki mérés szerint 13 másodpercliter, vagyis 24 óránként 1123 köbméter volt. Ha ezen mennyiséghez hozzá adjuk a Buki-forrásoknál talált 173 köbmétert, úgy a mérések alá vett forrásoknál összesen 1300 köbméter forrásvizet találtuk. Miután azonban az említett nyolc forrás feltárásával a partvonalnak csak igen csekély részét tettük vizsgálat és mérés tárgyává és mégis annyi víznek a jelenlétét konstatáltuk, mely ez idő szerint a város szükségletét megközelítőleg kielégítené : nem szenved kétséget, hogy ha az egész partvonalon 35 kilométer hosszban megnyilatkozó összes forrásvizek összegyüjtetnének, úgy annyi viz beszerzésére , lenne.bjztositható, rr^lv ejegenriő..lenne arra., hogy a város fejlődésével járó igényeket is mindenkor kielégíthetné. Az eddigiekben tárgyalt első szigetelőréteg alatti alluviáiis vizetvezetőréteg mindenütt a Dunaárvize fölötti magasságban jővén felszínre, kétségtelen, hogy a Duna folyam vizével semmiféle összefüggésben sincsen. Ennek vizét kizárólag azon csapadékok szolgáltatják, melyek a Cserhát hegység Vác-felé nyíló lejtőin és Vác fölötti Dunaág balpartján elterülő lankás völgyben beszüremkeznek és mint földalatti áramok a vezető és egyúttal természetes szűrőt alkotó kavicsrétegben a réteg esését követve a Duna felé vonulnak. E vizet vezető réteghez tartozó vízgyűjtő terület nagyságának a meghatározását, valamint a réteg jellegzetes tulajdonságainak a megismerésére vezető eljárást azonban mellőztük az alább előadott okokból, bárha a megejtett parciális vizsgálatból azt következtettük is, hogy e réteg teljes kihasználásával a vízvezeték számára szükséges viz ebből is beszerezhető lenne. Ezen rétegnek a teljes kihasználása azonban szükségessé tenné az egész partvonalnak a Büki forrásoktól a verőcei határig, 3'5 kilométer hosszban való alagcsövezését, hogy a réteg hozama a partvonal egész hosszában összegyűjthető legyen. A vizgyüjtésnek ez a rendszere azonban költséges előállítást és drága fenntartást igényelvén, észszerűleg csak az esetben lenne alkalmazandó, ha más egyszerűbb és gazdaságosabb megoldással a vizbeszerzés kérdése nem lenne megoldható. Ez okból vizsgálatainkat más irányban is megejtettük, melynek eredménye az, hogy a vízvezetéki víznek ebből a rétegből való beszerzését egyelőre elejtettük. Helyi és vidéki hirek. Farsangi naptár. január 10. Dalárda kartonestélye január 14. Gazdák mulatsága január 21. Kát. legényegylet mulatsága január 24. Dalárda kartonestélye január 25. Gazdák mulatsága január 27. Ipartársulat bálja febr. 1. Az ev. iskola alapjára mulatság febr. 3. Dalárda dalestélye febr. 4. A ref. dalárda mulatsága febr. 10. Egyetemi ifjak mulatsága febr. 14. Dalárda kartonestélye febr. 24. Dalárda kartonestélye febr. 27. Kát. olvasókör álarcosbálja. A Líceum hangversenye és táncestélye. A farsang első mulatsága befejezést nyert. Dicséretet nem mondunk róla. A kik ott voltak s végig élvezték a művészi műsort, azok mind odanyilatkoztak, hog/ hasonló művészi est városunkban még alig volt. Nyolc óra után tiz perccel kezdődött meg a hangverseny. Zsúfolt terem elé lépett Arányi Adila a pódiumra. Művészi játékát dicsérni valósággal banálitás volna. Csak hallani kell művészi precizitással reprodukált számait, hogy kellő fogalmat alkothassunk bámulatos teknikai ügyességéről, érzésbeli játékáról. Az a teremben uralkodó lélegzetszegett figyelem, siri csend s számainak befejezése után kitörő tapsvihar mindezen művészi játéknak voltak szükségszerű következményei, mely a lelkeket teljesen hatalmába vette, mig a művésznő számait lejátszotta. A művésznő különben ráadást is adott a hallgatóság újabb gyönyör ködtetésére s csodálatának ismételt felkeltésére. A második számot Zalánjfy Giziké szavalata képezte. A melodráma művészi zongora kíséretét Zeller Frigyes, főgimn. tanuló adta alkalmas és művészi csínnal színezett játékával. A kisasszony szavalata mélyen átérzett visszhangja volt a költeményben kifejezett gondolatsorozatnak. Kedves és behízelgő hangja, bájos egyénisége lebilincselték az ott levőket, kik kitörő tapsviharral jutalmazták a hatásos szavalatot. Nagyon szép volt s a meghatottságot erősen növelte a főgimnázium részleges, vegyes karának betétje. Ezután Arányi Jellike hegedű-játéka következett. Végtelen nagy volt a hatás, melyet e gyermekművésznő játéka gyakorolt a hallgatóságra. J Temperamentumos játéka, cizelirozott színezése,f határozottsága, mélységes teknikai tudása el-# bűvölték a jelenlevőket. S itt nem lehet figyelmen kívül hagyni Aráriyi Titi zongoraművésznőt sem, ki zongorakiséretével nagy mértékben járult a művésznők művészi hatásának emeléséhez. A program negyedik számát Fries Relly kisasszony énekszáma képezte, kinek énekét Erkel Jenő kisérte zongorán, kiváló, művészi tudással. A kisasszonyt mi nem dicsérjük. Éneke sokkal művésziesebb volt, sem hogy néhány sor dicséret kellőképpen hono rálhatná. Magyar nótáival, ráadásaival igazán rászolgált arra a tapsviharra, melyet több ízben oly hatalmas méretben juttatott számára
