Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-12-12 / 96. szám
Huszadik évfolyam. 96. szám. Vác, 1906. december 12. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és lapt'ulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. Olcsóbb villanyt kérünk! Vác, dec. 10. Mult esztendő december elsején nagy lépést tett a haladás terén városunk. Régen várt és régen vajúdott villamos világításunk kezdetének napja volt ez s az időtől kezdve eltűntek az utcák kormos petroleum lámpái, helyet adtak a modern villamos világításnak. A város ötször annyi világitó testet tudott állíttatni az utcáira, mint a petroleum-korszak fénykorában s évi kiadása egy fillérrel sem több a világításra, mint volt egy évvel ezelőtt, sőt a villamos-telep tulajdonát képezi s azzal az összeggel, melyet ezelőtt a petróleum-világításra költött, törleszti egészében a befektetési tőkét. Az anyagi, nagy haszon mellett még hozzájárult az is, hogy manapság a legskrupulózusabb emberek sem panaszkodhatnak az utcai világítás ellen, mert minden utca bőségesen el van látva villamos körtével s ha az uj beosztás ideje elérkezik, célszerűségi szempontokból még több lámpa jutegy-egy utcára. A jól megalkotott villamos művűnknek egy éves fenállását értűk meg ez év december elsejével. Büszkék vagyunk rá, mert a város jó üzletet csinált, az jól működik, de egy nagy hibáját észre kellett vennünk és ez az, hogy a házi használatban sokkal drágább, mint volt a petro'eum-világítás. Az igaz, hogy minden kényelmet meg kell fizetnünk, de a mai drága j világban kétszeres, sőt háromszoros pénzt köl- j teni csupán világítási a — egy kicsit sok. Mert j tény, a hol a villamos világítást bevezették, ott ma sokkal többet költenek a világításra s Feketeruhás asszonyról. Foszlottak az égről a lilaszinű sávok. A közönség a perronra ömlött, hogy gyönyörködjék abban a filharmóniai versenyben, melyhez csiripelő madárkák kezdtek a nyári vihar sze rencsés kimenetele után. Egy légi „Te Deum“ volt ez, felemelő és gyönyörködtető. Szinte látszott, mint emelkedik fel az emberek mellkasa, hogy teletöltse tüdejét a friss, ózonos levegő. A fák koronáira rá villant a ragyogó napsugár s a levelek csücskén himbálódzó esőcsepp, mint valami kristály ragyogott. A pályaudvaron nem lehetett sétálni, mert habos, piszkos tajték ülte a sinközöket. Mozdulatlanságra volt kényszerítve mindenki a szűk folyosón. De nem sokáig tartott a kényelmetlen állapot. Csöngettek. És következett a zónahadjárat, melynek — mint minden hadjáratnak — szintén voltak sebesültjei. Az emberfalat tördelő türelmetlen utasok, a jó ülőhelyért harcoló nép kemény tusákat folytatott és a sajátságos harc fegyvere, a zónakoffer egyre-másra osztotta a sebeket. Engem valami vándor henteslegény horzsol meg fájdalmasan a szeges, durva, sok viszontagságokat látott kofferjével; de bizonynyal másnak is osztott sebeket, mert mellettem egy ■vékony, rezgő női hang sziszegte fájdalmasan. — Jaj, hisz ez borzasztó, hisz ez kegyetlenség. nem elég, hogy a villamos áram hektowattját hét fillérrel fizetik, az árammérő órák megbíz hatósága ellen is számos a panasz. Ezekben látjuk a villamos világítás elterjedésének legnagyobb gátját. Sok, igen sok család még mindig nem gondol a kényelmes, tiszta és egészséges világításra, megmaradt a petroleum mellett, mert az mégis csak olcsóbb, ha nem jobb és m m szebb és tisztább is. A székesfővárosnak volt a legdrágább villamos világítása múlt év elejéig. Itt tizenkét fillért fizettek hektowattonkint a fogyasztók. Leszállottak hat fillérre. Az ország legtöbb városában, hol villamos mű van, az áram ára nem több 4—8 fillérnél. Sőt a hol az olcsó vizi erő áll rendelkezésre s turbina készíti a villamos áramot, ott még annál is olcsóbb a villany hektowattonkint. Mi is elérkeztünk arra az időpontra, a mikor jogosan kívánhatjuk, hogy villamos világításunk olcsóbb legyen. A szabályrendelet egyik pontja ugyanis kimondja, hogy a melyik esztendőben a villamos telep óráján a termelt villamos áram a 200,000 kilowattot meghaladja, az ezt az évet követő időben a magánfogyasztók nem hét, hanem hat fillért fizetnek hektowattonkint. Tudomásunk szerint pedig az első üzleti év lezárása után kiderült, hogy a váci villamos telep 2,200,000 hektowatt, vagyis 220,000 kilowatt áramot termelt, ennélfogva itt az ideje, hogy a villamos áram a magánfogyasztók részére olcsóbb legyen. A szerződés értelmében, melyet a város az üzemvezető Ganz-céggel kötött, biztosítja a Talpig feketében volt, csak szép arca égett a harag tüzében. Fekete szemeiből villamos szikrákat dobott a megszeppent henteslegény felé. — Maga ügyetlen! Nem tud vigyázni'! Velem együtt sok lovagias férfiú tette magáévá a feketeruhás asszony ügyét. Láttam körülöttem, hogy sokunk megfenyegetni kívánja a fickót, ha gorombáskodni mer. De szerencsére nem mert. Kitolakodott a szűk folyosó ajtón s rohant egy kocsi felé. A talpig fekete asszonyt most nézhettem meg jobban. Valóságos junói termet. A gyászfekete ruha ifjúságát még kiáltóbbá tette. Valami nagy sérülést alig szenvedhetett, mert minden figyelmét oda összepontositotta, hogy uszályos ruhája ne legyen sáros. Csomóra szedte a bájos termetére omló finom szövetet és misztikus világot engedett láthatni. Mondhatom, kellemetlenül megrázkódtam. Olyasmit éreztem, mint általában, mikor a kegyeletet látom megcsúfolva. A gyászfekete ruha alatt vérpiros ruha föd- i rai villogtak. És ez bántott! Csak nem lehe ezen asszonyon minden gyász fekete. Időnként visszanézett az asszony. A haragot már régen feledte, csak arca volt felhevülve. És mosolygott ismeretlen lovagjai felé. Még a kupéból is mosolygott. Mintha mondta volna : városnak nem csak a haszonban való részesedést, de mint tulajdonosnak minden téren a beleszólást is. Most következik el az idő, mikor az üzemvezetés minden tételét a város felül fogja vizsgáltatni e célra megalkotott bizottsága által. A midőn tehát a város vagyonáról, a villamos műről a számadás elkészül, ne feledkezzék meg a bizottság a villamos áramot fogyasztó magánosok érdekeiről sem és szállítsa le a város hét fillérről hat fillérre a villamos áram árát, miként az hasonló szerződés alapján a szintén Ganz által épített és kezelt esztergomi villamos műnél már ez év első napján megtörtént. Január elseje legyen az utolsó nap, mikor hét fillért fizettünk az áramért. E naptól kezdve ragaszkodunk a szabályrendelet világos rendelkezéséhez, a hat filléres egységárhoz, e naptól kezdve legyen minden fogyasztónak olcsóbb a villamos áram. Az olcsóbb villamos áram, hiszszük, fog több fogyasztót hozni a város villamos művének, mely a hektowattonkint egy filléres veszteséget a nagyobb mennyiségű áramtermelésben, a több fogyasztásban bizton megtalálja. H i r e L. Karácsony és kereskedőink. lnnen-onnan egy éve lesz annak, hogy a válságos helyzet, melyben az ország volt, a Tulipánkert fogalmát és mozgalmát szülte meg, melynek célja volt: a független Magyarország alapjainak megvetése. A válságos idők elmúltával, a Tulipánmozgalom markánsan politikai — Hát nem mertek velem utazni ? Pedig én veletek akarok. Engem valami sajátságos, a tárcaíró szimata vitt fel hozzá. Horgomra kerül az asszony — mondotta bennem egy titkos gondolat. Ez az asszony egy tárca-téma. Felugrottam. S mire lent eligazodott a tengernépség, rendben voltunk mi is. Kétségtelenül jelentékeny bolygó volt az asszony, mert tisztességes udvart vonzott. Vele átellenben egy szőke úr cihelődött le. Az első dolga volt a monokjiját kicsiszolni, aztán kezdett csak az ostromhoz. És ez az ostrom nagy hévvel indult. Mikor Pokrócz Ádám a jegyünket átlukasztotta, akkor már többszörösen és csintalanul kacagott az asszony. Az igaz, hogy a szőke férfi értette is a módját! . . . Annyi túlzással, oly kacagtatóan beszélte el a henteslegény zavarát és ijedtségét, hogy a fiatal gyászruhás asszonynak könnyeket csalt ki szép szemeibe a kacagás. És ez úgy illett neki. Talán azért is kacagott úgy. A második megállónál a szőke úr egyenként összesúgott barátaival, a mire azok kordiális megadással elpárologtak, mint a benzin. Hárman maradtunk. A feketeruhás asszony, a szőke ur és én. Okvetlenül ki akartam tartani, noha vasvilla szemekkel méregetett a szőke asszony, mintha váltig ezt mondta volna . . .
