Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-12-02 / 93. szám

Huszadik évfolyam. 93. szám. Vác, 1906. december 2. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, íegjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Fe szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezménv - Nyilttér sora 60 fillér. Vác vára. //)r. Tragor Ignác budapesti felolvasása./ j ■, í 0* *1. Dr. Tragor Ignác előadása Vác /áráról, ha csak rövid időre is, Vác városára irányította a figyelmet. Dicséretére válik a város közönsé­gének, hogy helyes érzékkel fölfogta, miszerint nem dr. Tragor Ignác személyéről van itt szó, hanem Vác városáról, ha csak történeti vo­natkozásban is történik róla megemlékezés. Tagadhatatlan, hogy nagy része volt benne dr. Tragor Ignác személyiségének is. Kiterjedt rokonsága és óriási ismeretségi köre szokatlan nagyszámú és előkelő közönséget hozott össze az Akadémia fölolvasó termében. Megjelent Rozsnyó püspöke, Balás Lajos is, hogy tanú­bizonyságot tegyen Vác iránt mindenkor táp­lált meleg érdeklődésének. Ott volt a váci múzeumegyesület, elnöksége és tisztikara, dr. Freysinger Lajos kir. tanácsos és Révész Béla alelnőkök. Bonovitz Vilmos pénztáros, Walla László múzeumőr, Borbéig Sándor si­­ketnéma-intézeti igazgató és dr. Hörl Péter városi főorvos, a múzeum választmányi tagjai. A szomszédos Nógrád vármegyét Evva Lajos penci birtokos és Mocsáry István cs. és kir. kámafás képviseltek. Ott Untuk a ‘váci 1848 - 49-iki csataképeket festő Glock Ti vada r főhadnagyot is. Megjelentek a fölolvasó igaz­gatótársai közül Krakker Kálmán és Velzer Kálmán. A hölgyek között Révész Bélánét és a Tragor-, Meiszner-, Intzédy családok tagjait láttuk ott. A váciak száma mindeneseire meg­kétszereződött volna akkor, ha rossz vasúti összeköttetés nincs és a késői fölolvasás miatt nem kellett volna a Budapestre utazóknak éj­félig bt Iniok. De igy sem maradt pad üresen. pestre származott váciak csa­ládostul £ meg, úgy, hogy nem maradt egy üre sem. Még a legrégibb régészek sem tuu. szaemlékezm. mikor gyűlt össze ilyen szép .ámmal ilyen előkelő közönség a gyűléstermükbe. 150 — 180 főre lehet becsülni a hallgatóságot, mely máskor alig áll 15—20 főből. Hogy miért hallgatja ily gyér közönség az előadásokat, arról a váciaknak keserves ta­pasztalással kellett meggyőződést szerezni. Forster Gyula báró, a műemlékek országos bizottságának és az országos régészeti társu­latnak elnöke előbb dr. Láng Nándort hívta föl előadása megtartására. A tanár úr hosszadal­mas alapossággal fogott föladata megoldásába. Egy-egy cserépdarabnak a leírása 15—20 per­cig tartott. A kiszabott háromnegyed óra rég elmúlt, sőt megkétszereződött, a mikor ő még mindig beszélt és olvasott. A közönség végre is türelmetlenkedni kezdett s az elégedetlenség moraja volt hallható. Látták, amikor dr. Tragor Ignác, a második felolvasó többszöri integetéseire az elnök is megsokalta a dolgot és a szolgát odaküldte egy fehér lappal a közönséget nem respektáló tu­dóshoz, a ki rendületlenül olvasott tovább. Végre mégis cfeak nfeléjezte sok moiiuanivaló­­ját, a mitől senki okosabb nem lett, mert min­denki csak unatkozott és bosszankodott. Nehéz helyzete volt az utána következő föl­olvasónak, hogy a már agyojjfárasztott hallga­tóság figyelmét lekösse. De dr. Tragor Ignác nagyon ügyesen oldotta meg a föladatát. A török hódoltság alatti Vác életét vonzó elő­adásban ösmertette, tudományos kutatásainak részletezésébe nem bocsátkozott, az eredmé­nyeket arra való hivatkozással, hogy könyve néhány hét múlva úgyis megjelenik, röviden mutatta be. A lelkes taps, mely rövid félórai előadását követte, elismerése volt annak, hogy helyesen cselekedett. De hogy a tudományos társaság is elismeréssel adózott előadása iránt, arról bizonyságot tesz az a körülmény, hogy a főtitkár fölkérte őt, tartson ismét előadást, ismertesse a váci múzeum anyagát. Dr. Tragor Ignác előadásával a napi sajtó is melegséggel emlékezett meg s nehogy elfo­gultsággal vádoljon valaki, ide iktatjuk a Buda­pesti Hírlap közleményét, a mely Vác vára cim alatt jelent meg a f. év november 28-iki számában: Vác vára. A ki valaha a marheggi vonalon Bécsbe utazott, láthatta a főváros szomszéd­ságában levő Vác várost, de várat ugyan nem látott. És ma az Országos Régészeti és Ember­tani Társulat ülésén igen érdekes fölolvasás mégis arról világosította föl a nagyszámú hall­gatóságot, hogy a csöndes és kedves Vác vá­ros valamikor rendkívül nagy sztratégiai je­lentőségű, erős várral dicsekedhetett. Tragor Ignác dr., a váci takarékpénztár igazgatója, a ki hosszabb idő óta szép eredménynyel foglal­kozik Vác város történetének kutatásával, bi­­zonjutotia azt be értékes adatokkal. Az ülésen Forster Gyula báró elnökölt. Elsőnek Láng Nándor dr. gimnáziumi tartott előadást Kréta, mint az ős-görög műveltség főhelye címen. Azután Tragor Ignác dr. Vác városról és régi képeiről tartott fölolvasást. Vác városa kedvező földrajzi fekvésénél fogva hazánk kiváló váro­sai közé tartozott és vára nevezetes szerepet játszott a történelemben. A török hódoltság idején sok vér folyt török és magyar részről Som Panna. Jó erős volt a Bakony a kurucnak.- Többet ér ez, fiaim, a labanc minden furfangos mivü fortifikációjánál — szokta volt mondani Bottyán apó — mert ezt maga a föl­­séges Úristen építette. Persze nem a labanc­nak, hanem a kurucnak. Nem is érezte magát sehol olyan jól a vitéz generális, mint ebben az ő nagy erősségében. Szakadékos völgyeinek mélyébe, bükkös erdei­nek setétjébe ha bevehette magát kis seregé­vel, jöhetett a labanc bármily nagy siserehad­­dal. Biztos, hogy kiporolta a bugyogóját a kuruc. Jó hely volt az, mondom. Minden sudár szálfa egy-egy őrtorony volt ott, melynek te­tejéről jó messzire észrevette már a fürge ku­ruc, ha közeledett a labanc. Bevárta szépen, mig az erdőszélbe ért, akkor aztán egy pom­pás atakkal hegyibe! Ez volt Bottyán apó stra­tégiája. Hanem ehhez a stratégiához, a mely főké­pen a gyorsaságra vala épitve, más valakinek is volt még hozzászólása. Ez a más valaki nem volt generális, még csak istrázsa se. Pedig an­nak ugyancsak beillett volna, ha bajusza lett volna. Hanem hát bajusza se volt, mivel hogy Pannának hívták. Som Pannának. Panna lányasszony persze szoknyát viselt bajusz helyett, de azért nem kell ám semmi csintalan dologra gondolni. Bottyán apó nem volt már szoknyahős, örült az öreg, ha békén hagyta az átkozott köszvénye. Pirós két arcá­val, ragyogó szemeivel, éjsötét hajával meg a rengő-ringó testével, dehogy törődött a Pan­nának. Neki csak a stratégiai tudományára vala szüksége. Som Panna hadi tudománya pediglen abból állott, hogy szegről — végre jól ösmerte a Bakony minden zege-zugát. Zöld erdő zúgásán, vadgalamb búgásán ott nevelte fel az édes anyja, a ki különben rég elment ama másvi­lági, ismeretlen erdőkbe ... És igy Panna lány­asszony csak az apjával, az öreg Som Gergő­vel járogatta a Bakonyságot, a nagy-vázsonyi uraság csordáját terelgetvén egyik dombról a másikra. De mikor kiütött a ribillió, a labanc elterelte ezt a szép csordát Gergő bácsi szeme elől örö­kösen — Som Gergő ekkoron nagy bosszúsá­gában beállott kuruc vezetőnek, de nem sokra vitte új hivatalában. A legelső csetepaténál egy ostoba labanc golyóbis a tömj: órába fúródott és nyomorékká tette az öreget. így vette át a hivatalát Panna. Egyrészt, hogy bosszút álljon a labancon, másrészt, hogy valamit szerezzen a konyhára, mert a szegény nyomorékoknak is csak élniük kellett. Bottyán apó nagyon megkedvelte Pannát, mert nem egy fényes győzelemre segítette se­regét. Hívta is eleget, kérte is, hogy maradjon a közelében. Szép aranyos sátrat veret, sko­­fiumos ruhát varrat a számára. De Panna csak rázta a fejét: • — Jobb nekem, apó. a magam hitvány guny­­hójában, otthon az édes apám vityillójában. Erről a vityillóról azonban senki sem tudta hol van, merre van. Dolgát végezvén, mint az erdők félénk vadja tűnt el a sűrűségbe Panna. Ha meg szükség volt rá, a tárogató hivó szavára jött elő, min­dig más irányból. Ha aztán a labancra kellett mennie, fölpattant a paripára, mint a legügye­sebb kuruc és a sereg élén vágtatott előre Bottyán apó oldalán. Szép hosszú haja, mint a halál fekete lobogója lengett a szellőben. Két gömbölyű arca kipirult, csengő ezüst hangja beharangozta a visszhangos völgyeket: — Erre, erre . .. utánam kurucok! .. . És mentek a marcona vitézek utána és kö­vették őt száz halálon át a győzelembe. Csak ama rejtelmes vityilló felé nem követ­hette senki, ej pedig de sokan szerették volna. Különösen Oláh Gecő, a kis tejfölösképű vicehadnagy vágyakozott nagyon erre a gyö­nyörű, piros erdei virágra. Hanem hiábavaló volt minden igyekezete, nem boldogult Panná­val. Nem is igen férkőzhetett úgy a közelébe

Next

/
Thumbnails
Contents