Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-11-28 / 92. szám

Huszadik évfolyam.

92. szám.

Vác, 1906. november 28.

VÁCI HÍRLAP

Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap.

Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6.

Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmén,, - Nyilttér sora 60 fillér.

Dr. Freys inger a varmegyéről.

Vác, nov. 27.

A törhetetlen vasakarat, a nemzetéért lángoló férfiú típusát, báró Prónaij Dezsőt ünnepelte vármegyénk hétfőn tartott közgyűlésében. A nemzeti ellenállásban kifejtett nagy és buzdító munkásságát jutalmazta, midőn abban a teremben, hol a nemzetért nagyot alkotó férfiak arcképe függ, Pestvármegye történelmi nevezetességű termében br. Prónay Dezső képét is kifüggesztette. A kuruc-magyar ünnepléséről beszámoltak a napilapok. Imerjük onnan Gulner Gyula főispán, Fazekas Ágoston alispán dicsőítő beszédeit. Ők méltatták br. Prónay kifejtett munkásságát, melyet közvetlen közelből láttak, a vármegye nagy munkájáról dr. Freysinger Lajos kir. tanácsos szólott.

Szólt a szeretet, lelkesedés, szónoki hevület hangján. A mit hirdetett meggyőződése, meggyőződése a magyarság sok ezrének, kik úgy érezték mint ő mondtassak azokat a formás szavakat, a formát nem találták meg, mint a hogy ő elénk tudta tárni. A vármegye a nemzet gerince, alulról felfelé s felülről lefelé védő bástyája a nemzeti akaratnak. Ez beszédének veleje, kibővítve alapos tanulmánynyal, a legfőbb argumentummal, az igazsággalképezi beszédét. Szónoki tudásával pedig növelte a hatást, melyet a tartalom a hallgatóságra tett. A vármegye jegyzőkönyve is fogja őrizni dr. Freysinger meggyőző szavait.melyeket itt adunk :

A mai nap ünnepe a vármegye diadalünnepe, a leleplezett kép a megye alkotmányvédelmi harcának büszke emlékjele.

Minden alkotmány küzdelem iskolája a nemzetnek. A világtörténet általa tart leckét a népeknek az alkotmány, a jog, az állam nagy kérdéseiről s nehány hét alatt többre tanít, mint a történet nélküli évek hosszú henye sorozata.

A mi harcunknak is mélyrehatók tanúságai.

Hosszú idő alatt nem volt törvényhozás, nem volt igazi kormány s a mi volt, nem tudott cselekedni, mert nem volt ki által; szünetelt a közigazgatás és minden állami kényszer: Magyarország társadalma jóformán államtalanul kormányozta el önmagát. De sehol sem volt anarkia, még a nemzetiségek is ámulva, hallgatva nézték mi történt. Lélekemelő tanúbizonysága a nemzet önkormányzat nevelte államalkotó felsőségének és politikai érettségének, mely a nemzet erkölcsi' leltárában fölér egy véres csata dicsőségével.

A lefolyt közdelem megtanított arra, hogy minden hatalom hiába való, ha nem támogatja azt a nemzeti együttérzés. Az erkölcsi erő, az eszme hatalmasabb a nyers erőszaknál. Újra megbizonyosodtunk, hogy a nemzetet alkotmány nélkül kormányozni nem lehet, de szó morúan tapasztaltuk, hogy a parlament egymagában az alkotmányt meg nem oltalmazhatja. Az egyedül üdvözítőnek vélt parlamenti kormányforma tekintélye és színvonala világszerte aláhanyatlott, a mint azt Gneist évtizedek előtt megjósolta, mert az uj demokrácia talaján megélni, fejlődni nem tud.

Épp ezért az állam két őstényezője, a kormány hatalom és nép, a parlamentek megkerülésével uj utakat és módokat keresnek a közvetlen érintkezésre és egymásra hatásra. A népek szabadsága biztosítására uj intézmények vannak keletkezőben, melyek mind az önkormányzat szellemében fogantak. Az önkormányzatban keresi az uj alakulás súlypontját az uj irányba tért államtudomány.

A mi annyit lenézett és kigunyolt ősi vármegyénk ekként lett modern közjogi kincs, melyet irigyelve bámulnak a nyugatnak önkormányzatba nem tanult népei.

És az ősi kilencszázéves intézmény a változó idők követelményei közt is teljesíteni fogja történeti hivatását, csak maradjon meg régi szelleme és nagy erkölcsi tőkéje.

A vármegye központja és neve mikor az első magyar király azt megalkotta, castrum, vár volt és e név ezred évre jelzi történeti rendeltetését. Az uj időkben is legyen vár, a magyarság és nemzeti szabadság bevehetetlen mentővára. Falai között nem pihenni vágyunk, hanem elszánt harckészséggel várjuk a jövendő idők netán megújuló küzdelmeit. Nem keressük a harcot, de nem is féljük. Göthe Faustjával mi is azt tartjuk, hogy minden emberi bölcseségnek végszava: csak.az érdemel életet és szabadságot, ki azt naponként kiküzdeni kénytelen.

Ha pedig béke lesz részünk, folytatjuk nemzetépitő munkánkat, az ezer éves történeti magyar állam kiépítését a nagy elődök hagyományaival, példaadásukon edzett kötelesség érzettel és meg nem fogyatkozó lelkesedéssel.

De akár harc, akár béke, bátran, tenni vágyó akarattal megyünk előre azon az utón, melyet a nagy elődök a nemzet számára a végzet erejével kijelöltek és vérünk hullásával megszenteltek. Ez az ut a nemzeti szabadság, a nemzeti függetlenség útja. A végzet erejével jelölték ők ki azt, a mint Vergil zengi Róma alápitójáról: fata viam inveniunt: a végzet szabta meg az útját. És ihletet kebellel átérezzük a múltak hatalmát az élet fölött. Azok a sírba szállt nagyok, kik a nemzetet a szabadság és fejlődés utján ezer éven át vezették és megtartották, Árpád bevándorló népét elpusztulni nem engedték, maroknyi népből Európa számot tevő nemzetévé emelték, halálukban is itt élnek közöttünk és sírjaikból is kormányozzák és nevelik a nemzetet. Ők az igazi fejedelmek, kiknek hatalma nem enyészik, csak nő az idővel s a távolság fenségével. Felségjogukat, a nemzet szivébe alapozott trónjukat meg nem döntheti a történeti materializmusnak mindent az anyagi érdek alacsony nézőpontjából magyarázó, minden nemest egyszerű gazdásági tünetté lapositó, minden dicsőt egyenlő szürkére festő sanyarú elmélete.

De minket sem tántorít, vagy ijeszt el tiszteletüktől és a történeti ideáloktól semmiféle az újságot és eredetiséget a haza és a történeti múlt lekicsinylésében hajhászó modern elmélet, se a nemzetköziség terméketlen sivárságába szecessziózott tudomány, mely a hatalmi önkény szövetségében mutatta a jövendő haladás útját a magyarnak. De nem a haza, a nemzet és honfi érzés ellen a socializmus világot mozgató eszméivel a törvénytelen hatalom támogatására mozgósított népség csúfolódása és terrorizmusa sem. Ránk dobhatják az utca kövét, vagy képzelt tudásuknak kőnél is keményebb szivtelen könyvét, újság cikkét és cinikus gúnyját. Mi a történeti materializmus ellen a történeti idealizmus lobogóját emeljük s amaz örök erkölcsi törvényeket, melyek nélkül nincs társadalom, nincs emberi együttélés, melyék ott élnek a jobbak szivében és Kant szerint épp olyan csodásak és mélyek, mint maga a fejünk fölött ragyógó csillagos ég. A mi utunk lehet a Golgota, a szenvedések Kálváriájának útja, de a világrend szigorával hajt rajta előre a nemzeti fejlődés történeti ereje. Nincs azon sem megállás, se visszatérés. De a vége nem lehet más, mint a magyarság ügyének végleges diadala, a százados küzdelemben szerzett, nemzedékről nemzedékre gyűlt erkölcsi erő által, épp a szociológia törvényei szerint. Ez az erkölcsi erő küldte a változó idők szüksége szerint a nemzet prófétáit, kormányzóit és vezéreit az ősök nevében. Ez az erő küldte nekünk, dekadens korunk gyenge ivadékainak báró Prónay Dezsőt, a független magyar és a magyar függetlehség kialakult típusát,hogy mint a szabadságért szenvedett ősök korunkba telepített helytartója, hirdesse a múlt idők nemes hagyományait és eszményeit, ő, az erős, akarni, hinni, cselekedni tudó és merő férfiú, maga az élő magyar jogérzet. Nem a beteges reflexió, a kis hitű megalkuvás embere, kit a kalmár idős laposra gyalultak, hanem maga a cselekvésre és vezetésre predesztinált energia, ki már három évtizednek előtte, a bosnyák fuvarok idején, önmagában megmutatta próbáját a jogos ellenállás le nem győzhető hatalmának.

Neve maga jelszó, a nemzeti, önérzet és szabadság riadója. Vármegyénk nemzeti ellenállásának lelke és dicsőség koszorúzta vezére.

De nem merem dicsérni tovább. Tiltja azt puritán jelleme és személye iránt három évtized tapasztalata által nagyra nőtt tiszteletem.

Az ily férfiaknak nincs dicsérete. Egyetlen méltó jutalmuk : példájuk követése. Épp ezért álljon itt képe közöttünk időtlen időkig, mint az ősi Hellasz és Róma jobb napjai templommá avatott gyűléstermében az ősöknek házi istenül tisztelt szobra, melynek láttán lelkesültek nagytettekre a késő utódok. És jöhet, sőt jönni fog uj harc és uj küzdelem a végzet őrök rendelése szerint, mert nem ad sem ajándékot, sem győzelmet ingyen a világtörténet. De a földön élni fog örökre a magyar alkotmány és magyar szabadság a vármegye ősi bástyája védelmében, mert valamennyien eskü gyanánt zárjuk szivünkbe Petőfi fohászát, melylyel 1848 uj szabadságát köszöntötte. Légy hosszú e földön magyar szabadság, élj addig, mig csak egy magyar él s ha e nemzet utolsó fia elhal, borulj rá szemfedő gyanánt. De ha előbb jönne rád a halál, rántsd sírodba magaddal az egész nemzet, mert nélküled élnie gyalázat, véled halni dicsőség t