Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-11-18 / 89. szám
Huszadik évfolyam. 89. szám. Vác, 1906. november 18. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény - Nyilttér sora 60 fillér. Az uj iparfejlesztés. Vác, nov. 12. Az iparfejlesztési törvény, melyet most fogadott el a törvényhozás, joggal tölthet el a j legszebb reményekkel. Iparfejlesztés eddig is j volt ugyan nálunk, de kisszerű és tervszerűt- | len. Egyes miniszterek szimpátiájától, egyes befolyásos politikusok közreműködésétől függött az iparvállalatok állami támogatása, a melyben aránylag igen kevés iparvállalat részesül és bármikor az illetékes kénye-kedve szerint megvonható volt. Így történt, hogy az államilag szubvencionált iparvállalátok fele érdemtelen volt a támogatásra és igy az állam az iparfejlesztés terén korántsem teljesítette azt a missziót, a melyet teljesítenie kellett volna. Pedig régi igazság az, hogy állami támogatás nélkül a magánvállalkozás intenzív gyáripari alkotásra nem képes részint a tőke, részint a magánvállalkozási kedv miatt. A magánvállalkozást ugyanis megbénítja az osztrák verseny, a mely szabadon grasszál hazánkban. Mindezeknél fogva nem lehetett másként, csak törvényhozási utón az iparfejlesztés kérdését alaposan megoldani. Ezen törvény értelmében, mindazon iparvállalatok, melyeknek állami támogatásra szükségük van s a melyek erre érdemesek, az állami támogatásban részesülnek is. Ez egy oly vívmány, mely óriási haladást jelent a múlttal szemben. Mindazon rosszakaratú kritika dacára, melyben bizonyos oldalról az iparfejlesztési törvényt részesítették, ez meg fog felelni a célnak. Joggal bizhatunk abban, hogy a kötelező állami iparfejlesztési uj szárnyakat fog adni a munkának. Álom. Varázs álom, édes álom, andalító képzelet, engem gyakran éjjelenkint szép helyekre elvezet . . . Járok hűs, illatos völgyben, kismadár-dalt hallgatok; egy pillanat s fent a légben, szédítő szirten vagyok . . . Kint vagyok a tágas rónán, vadvirágos rét ölén; kettő-három sűrű erdő mélyében bolyongok én . . . Fentermek a mennyi honban, égi angyalok között; egy sóhaj s a mély pokolban, látva bősz, vad ördögöt . . . Gyönyörű virágos kertben tündérrel ölelkezem ; majd viharzó tengerekre dob izgalmas képzetem . . . Vég.et féktelen csodája, lelkem mit óh, úgy szeret; varázs álom, édes alom, andalító képzelet . . . Matlaszkóvszky Ernő. Dacára a mi aránylag oly kicsiny iparunknak, Budapest mégis Európa egyik legjelentékenyebb ipari városa. Épen ezért joggal elvárhatja az ország, hogy az iparfejlesztési törvény által nyújtott kedvezményekben a kormány első sorban a vidéket fogja részesíteni. Azt a vidéket, a melyet a nemzeti élet fellendülése óta elhanyagoltak azért, hogy minden jót és minden szépet a fővárosnak adhassanak. Büszkék is vagyunk, a mi szép fővárosunkra, de azt tartjuk, elég volt már a dédelgetésből. A nemzet életerejét ne aknázzuk ki egyedül a főváros javára, de jusson ebből a centrumból valami a vidéknek is. Itt van például a mi termőföldben, fában, agyagban, sőt szénben is gazdag vidékünk mindenfelé rendelkezik olyan helyekkel, a melyek bizonyos iparágak meghonositására kiválóan alkalmasak. Ezek a kiválóan alkalmas területek parlagon hevernek, sem ipartelepeket nem nyitnak, sem gyárakat nem emelnek. A kik az iparfejlesztési pénzek felett rendelkeznek, első sorban ezen elhanyagolt vidékek felé irányítsák figyelmüket és tegyék lehetővé, hogy iparvállalatok keletkezzenek itt Vác környékén. Ha diszkréten és becsületesen fognak élni a :li:;zkré«ionál-i« jogg-al,.. oft «fön.n .az iparfejlesztési törvény nyomán áldás fog fakadni. Úgy nálunk, mint mindenütt szerte a hazában. Helyi és vidéki hirek. — A grófpüspök a fegyházban. A megyés főpásztor ismét meglátogatja a váci országos fegyintézetben levő híveit. Ma, vasárnap udvari papjai kíséretében ünnepi misét fog mondani Szív és dicsőség. Abban a kis városban, a hol Gáthy Agnes nevekedett, mind ösmerték egymást az emberek. Kevés dolguk volt, még kevesebb szórakozásuk, igy hát abban lelték a legnagyobb örömüket, hogy egymás dolgai iránt érdeklődtek, pletykáztak, intrikákat szőttek, szerelmeseket összeboronáltak, hitvestársakat szétválasztottak és jobb ügyre méltó buzgósággal munkálkodtak azon, hogy valami valahogy titokb,. ne maradjon, rendszerint olyasmi, a mihez senkinek sem volt köze, csak éppen annak, a kit érdekel. Nagyon természetes, hogy mindezt az asszonyok cselekedték. Tudni kell ezt, hogy megértsük Gáthy Ágnes históriáját. Az öreg Gáthy Sándornak négy leánya volt. Ők nem is laktak tulajdonképpen a városban, hanem künn azon a kis birtokon, a mi az ősök nagy birtokából maradt. Az öreg Gáthy megőrizte ezt a darab földet, napestig dolgozott, talán szerzett is volna hozzá, ha nincs olyan nagy családja. De ez neki nem okozott gondot, bálványozta a feleségét, nagyon szerette gyermekeit s neki minden öröme igazán csak abban tellett, hogy ezekhez a körülményekhez képest jólétet és biztos jövőt szerezzen. A biztos jövőt pedig nem abban találta, hogy a leányait minél előbb férjhez adja, hanem abban, ha ő behunyná a szemét, az özvegye meg az árvái, ha takarékoskodnak, hola fegyintézet kápolnájában, utána pápai áldást oszt, majd pedig prédikálni fog a bűnös lelkeknek. A grófpüspököt a fegyintézet tisztikara, élén Gedeon Emil igazgatóval fogadja látogatása alkalmából. — Prónay Dezső arcképe a vármegyeházán. Pest-Pilis Solt-Kiskun vármegye t'olyo hó 26-án tartandó törvényhatósági közgyűlésének keretében leplezik le a nemzeti ellenállás egyik vezérének, Prónay Dezső bárónak arcképét, melyet a törvényhatóság határozata folytán festettek meg a közgyűlési terem számára. A leleplezés alkalmával az ünnepi beszédet Gulner Gyula főispán és Fazekas Ágoston alispán tartják. — A líceum uj szezonja. A líceumi bizottság dr. Galcsek György kanonok elnöklete alatt értekezletet tartott, mely alkalommal örömmel vétetett tudomásul, hogy Kövesij Lajos főgimn. tanár a titkári tisztséget elfogadta, kit az elnök üdvözölt és a szép számmal egybegyűlt bizottsági tagok lelkesen megéljeneztek. A témáknak s felolvasási napoknak megállapítása következett ezután. Összesen 22 felolvasó vétetett jegyzékbe, kik tudományos, irodalmi, társadalmi, történeti stb. témákat jelentenek be A felolvasó .estélyek .«zárna 11 .lesz, az első november 27-én. A meghívókat a jövő héten küldik szét. >- Dr. Tragor Ignác Vác váráról. Évek óta tartó ritka buzgalommal és szeretettel gyűjti dr. Tragor Ignác múzeumegyesületi elnök azokat az adatokat és képeket, melyek Vác váiára vonatkoznak. A rendszeres kula- i fásaival és szorgalmával elérte azt, hogy ma tűk napjáig megélhessenek azon a bizonyos földön. A Gáthy leányok szépek és kedvesek voltak. A városi meg a megyei fiatalság legyeskedett is körülöttük, de hát ezek a fiatal urak a mi kor aztán házasságra kellett gondolni, nemcsak az ideáljuk szemébe kacsintgattak, hanem sandán belepislantottak a telekkönyvbe is. Mindig négy darabra osztották a Gáthy birto>kot és a számadást úgy végezték ; a mi egy családnak elég, az négy családnak kevés. Gáthy Ágnes, a ki nem volt ugyan a legidősebb leány jól latta ezt. És maga sem tudta miért, nem birt úgy cselekedni, mint a nővérei, a kik bizony szívesen láttak minden valamire való udvarlót. Ám azért Ágnesben is megmozdul a szív, de ő úgy hitte, hogy ha már a fiatal urak olyan okosak, hogy számolgatnak, lesz néki is annyi esze. Hát igy esett. A megyebálon sokat táncolt Seregi Pistával, az öreg tönkre ment Seregi Gáspár jogász fiával. Az öreg Seregi iktató lett a megyénél, a mikor egy szép napon, pergő dobszóval kihúzták lába alól az ősi földet. A Pista fiú csinos gyerek volt. Az öreg csak azért járatta az egyetemre is, hogy majd ha a gyerek végez, úr legyen a vármegyében, úgy mint az apja valamikor. Seregi Pista beleszeretett Ágnesbe, húsz esztendős szivének rajongó, ideális érzésével. Ágnes, a kinek tetszett
