Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-01-31 / 9. szám

Váci Hírlap 3 Tóth Márton, Jeremiás István, N. N. 1 — 1 K, Hegedűs István, Hatala István, Krach József, Ambrus József, Janis Ferenc, Drevenyák Bé­láim, Alpári Károly, Plank Ferenc, Prazsák Jánosné, Parti Jánosné 40-40 f, Váradi János 20 f. Mindé szives adakozásért fogadják az Ipartársulat hálás köszönetét. Valamint Scheffer Andrásné úrnőnek a báli jelvények díjtalan elkészítéséért, úgy a vigalmi bizottságnak fá­radságáért köszönetét ez úton is kifejezi az Ipartársulat választmánya. — A szegkonyhának legújjabban ismét akadtak pártfogó jóltevői, a mennyiben dr. Virter Lajos nagy-prépost 10 koronát, özv. Filo Pálné pedig 4 koronát bocsájtott a vöröskeresztegylet elnökségének rendelkezésére. A jó Isteni jutalmazza az adakozók nemes tettét. — Óvoda megnyitás. A váci nöegylet óvodájában az évi szünet véget ért és február hóval újból megkezdődik a tanítás. A nőegylet elnöksége ez utón értesíti a szülőket, hogy az egyleti óvoda (Budagesti-főút 5 sz.) február 1-én megnyílik. — Az egyetemi ifjak estélye. A „Váci Egyetemi Ifjak Köre“ mint már lapunkban közöltük, február 3-án tartja bemutatkozó hangversenyét. Az ifjak igyekeztek jó műsort összeállítani, hogy annak a jeligének melyet zászlójukra tűztek, megfeleljenek. Az estély műsora a következő lesz: 1.) Várföldi Elek „Jelige“ Révffi Géza „Rendületlenül“ Előadja a V E. I. K. dalárdája, 2.) Liszt Ferenc: Rapsodia XIII. zongorán előadja Tóth Ilonka. 3.) Melodráma „Petőfi a hortobágyon“ irta Váradi Antal zenéjét Kun László. Szavalja Simon Géza. Kisérik : zongorán Jakab József, hegedűn Freier Gyula, cimbalmon Kalencsik Kálmán. 4.) „Népdalok“ kísérettel énekli Dobó Katinka, 5.) Vonós négyes. Schubert „Lied ohne Wort' „A békák hangversenye.“ Előadjak ; Tóth László, Kovács Miklós, Késmárky Árpád és Schier Árpád. 6.) „Magyar nóták“ előadja a V. E. I. K. dalárdája. A hangversenyt tá ne követi. — Pézl bácsi halála. Ki ne ismerte volna a járásbíróság legöregebb kézbesítőjét, Pézl bácsit? Több, mint egy negyed századon ke­resztül hordta ő a biróság nagy bőrtáskáját a postára, meg a hová csak küldték vele. Az egész városnak közismert alakja volt az öreg. Mindenki csak „Pézli sógor“-nak hívta őt, mert majdnem mindenkivel ki tudta sütni a rokonságot. Egész emberöltőn keresztül szol­gálta a járásbíróságot, a mire büszke is volt mindig s hangoztatta is, „hogy nem egy bírónak lépett ő már a nyakára.“ Pár éve csák, hogy nyugdíjazták Pézl bácsit, de any­­nyira megszokta az ő régi foglalatosságát, hogy nem volt képes élvezni sokáig szabadságát s mindig jobban és jobban megrokkant, mig végre vasárnap reggel 59 éves korában tüdő­lob következtében meghalt. Temetése tegnap délután volt nagyszámú rokonsága- és a já­rásbíróság tisztikarának nagy részvéte mellett. — A cigányok Rothschildja meghalt. Rö­vid idő alatt a második nagy cigány-temetés volt tegnap: meghalt a cigányok leggazda­­gabbika a legkiválóbb cimbalmos. Szöllősi Béla. Ezen a néven kevesen ismerik s meg is magyarosította a nevét, mégis csak Szőrös­nek ismerték. Érdekes vállalkozó kedvű ember volt. Banda Marcinál, Patikárusnál, Berkesnél játszott s mikor a szegedi árvízkárosultak ja­vára nagy cimbalmosversenyt rendeztek, az első dijat 130 cimbalmos előtt ő vitte el Buda­pesten. Bár művész volt a hangszerén (a ci­gányok most is azt mondják, senki sem tudott úgy csárdást kihozni a cimbalomból) mégis az anyagi kérdések érdekelték legjobban. Gondolt merészet és nagyot és 1885-ben vett 30 forin­ton egy görhes, vak lovat s mást sem csinált, mint a Lukács fürdőtől a vendégek ruháslá­dáit fuvarozta naphosszat a vasúti állomásokra. Vállalkozása oly fényesen beütött, hogy nem­sokára már két budai fiakker száma volt és 16 ló állott az istállójában. Mikor ebbe bele­unt és szép summa pénze volt, beállott újra bandába s az öreg Csukának volt a cimbal­mosa. De hogy a kis bőgőst megütötte a guta, megijedt és abba hagyta a cimbalmozást. Vett egy triciklit, azon járt, hogy lefogyjon a kö­vér ember. így állított be azokhoz a házakhoz, a hol cimbalom-órákat adott s sokszor meg­mosolyogták a hatalmas embert mikor küzkö­­dött a nehéz gépen. Ezentúl csak cimbalom­órákat adott s mondják, hogy kitűnő tanító volt. Arra is gondja volt, hogy tanítványainak, főleg fiatal leánykáknak ne kelljen őt a csúf „Szőrös bácsi“ néven bivni, kérte a belügymi­nisztertől nevének megváltoztatását. Nagy pasz­­sziója volt a tajtékpipa-gyüjtés. Egy-egy szép pipáért fél országot bejárta s most 43 darab­ból álló érdekes gyűjtemény maradt utána. A régi fegyverekhez is értett, azokat is gyűjtötte (ő maga azonban csak flóberezte a verebeket) s ez a gyűjteménye is értékes. Sokoldalúságát mutatja, hogy a lóvásárokhoz sokszor hívták, mert kitünően értett a lovakhoz. Megvagyono­­sodva vonult nyugalomba, azért az éjszakázás­ról nem mondott le. A kávéházban, mulató­helyeken sokszor kitartott a bandával, de mé­gis legjobban szeretett lakodalmakba járni. Jól élt. Rövid szenvedés után hunyt el, egyetlen örököse nevelt fia: Szöllősi Sándor, a kis Csuka zenekarának jeles cimbalmosa és kar­mestere. — Előre került a farsangi naptárunkban felsorolt, mulatságok közül az ev. iskola javára tervezett jótékonycélu mulatság, melyet álta­lánosan váci protestáns bálnak neveznek s a rendezőbizottság csakugyan olyan lázas tevé­kenységet fejtett ki, mintha tényleg bálról voina szó. Az előkészületekről úgy halljuk, hogy Fliegl kárpitos már napok óta azon fáradozik, hogy aKuria termének falait ezalkalomraolyan ünnepi mezbe öltöztesse, a milyenben már régen nem látták — a kik oda szoktak járni. Az is igaz hogy a kis Csuka bandája valami uj talp alá való nótát tanul — egy helybeli kedvelt zene­költő hölgy legújabb szerzeményét, mely ez alkalommal kerül első bemutatásra. A rende­zőség agilis tagjai pedig azzal dicsekszenek, hogy febr. 1-én tömve lesz a Kúria táncterme, mert annak hallatára, hogy mennyi táncos fia tál ember Ígérkezett most már olyan családok is készülnek ezen estélyre, kik eredetileg nem szándékoztak azon részt venni. Ezek után könnyen lehet, hogy az idei farsangi mulatsá­gok közül majd csakugyan a protestáns bál lesz egyike a legcsinosabbaknak és legsikerül­tebbeknek. szövögyári sztrájk epilógusa. A múlt eszlendei szövőgyári nagy sztrájk egyik jele­netével foglalkozott a napokban a budapest­­vidéki kir. törvényszék. Fövény es Ferenc gyári munkás ugyanis a munkateremben megfenye­gette ollójával Lobi Ármin igazgatót, ki neki felmondott és a gyárból elbocsátotta. A mun­kások társuk védelmére keltek s a sok össze­gyűlt keserűség miatt is sztrájkot kezdettek. A sztrájk véget ért, Fövényes pedig a járás­bíróság elé került, a hol tekintetbe véve szá­mos enyhítő körülményt, 14 napi elzárásra s 60 korona pénzbírságra ítélték. Az ügy feleb­­bezés folytán a törvényszékhez került, mely Bánó József elnöklete alatt megváltoztatta az első biróság ítéletét. Kimondotta, hogy Fövé­nyes tettét a feletti elkeseredettségében, hogy kenyerétől megfosztották s családja az éhség­nek lesz kitéve, követte el tettét s ez sokkal enyhébben büntetendő. A törvényszék nyolc napi elzárásra és húsz korona pénzbírságra Ítélte Fövényest. — Megkárosított vendéglős. Ehmann Pál a Kúria bérlője 120 koronát adott Újvári Lajos szolgájának, hogy azzal egy adósságát fizessen ki. A szolga azonban jobbnak látta az ősszeget megtartani s vissza sem jött : megszökött. Mikor már messze túl járt a várostól, vették észre szökését s jelentést tettek a rendőrségen, kérve a hűtlen szolga letartóztatását. Kálló rendőrkapitány megke­reste a szomszédos városok rendőrségeit, hogy Újvárit nyomozzák s ha rátalálnak tartóz­tassák le. — Nem emelik a postabélyegek árát. Ál­talános megrökönyödést okozott az a szállongó hir, hogy a kereskedelemügyi minisztérium Hegedűs Sándor nagy eszméjét, a posta drá­gítását karolja fel ismét. Bizonyára közmeg­nyugvást fog kelteni az az értesülésünk, hogy a postadijakat nem emelik. A dijak felemelé­sét a magyar kormány már azért sem tehetné, mert a nemzetközi postaegyezmény szerint a postadijak csakis a nemzetközi bizottság hozzá­járulásával változtathatók meg, amihez a bi­zottság már csak azért sem hajlandó hozzájá­rulni, mert a postadijak megállapításánál nem a dijak viszonylagos értékére, hanem a díjté­telek számbeli egyenlőségére vannak tekintettel, a mint ez minden, a nemzetközi postaszövet­séghez tartozó külföldi állam bélyegeinél észre­vehető. — A Váci hengermalom részvény­­társaság lisztárai ÍOO kgrmként: Bnzaőrlemeny: Asztali dara A B szám 28_ l\ 6'J till. Asztali’ dara C szám 27 K 60 fill. — KirakfiaSt 0 «7.. 27 K 60 fill. - La.ívus. t i 26 k 6’-ÁL!: - E-sórtndu zsemiveiiszt 2- sz. 25 K 20 fii fim— Zseimye­­liszt 3. sz. 24 K 00 till — Elsőrendű ken’ '>£=­­liszt 4. sz. 23 l\ 2) fid. — Közepkenyerúszt 5. sz 22 K 20 fin. — Kenyérliszt 6. sz. 20 K 40 fill. — Barnakeuvérliszt 7. sz. 18 K 60 till. 7a. sz 16 K 60 fill'. - 7s/t. sz 15 K 20 fül. — Takarmaiivuszt 8. sz 13 K 40 till. — Korpa finom F sz. 11 K 20 fül. — korpa goromba G sz. 11 k 20 till.— Ocsti 12 k 00 fill. — Kon­koly 10 K 20 fül — Bükköny 14 K — fül. — Rozsőr]eraeny: 0 sz. 22 K 40 fill. — I. sz. 20 K 80 till. — Frl. 20 K — f. — II. sz. 19 K 20 till. - III. sz. 15 K 60 fül. — Fkl. — K - fii!. — Bkorpa 11 K 20 fül HIRDETÉSEK. Árverési hirdetmény. 902/1905. v. számhoz. Alulírott kiküldött bírósági vég­rehajtó ezennel közhírré teszi, hogy a váci kir. járás­­bíróságnak 1905. évi Sp 505/3. számú végzésével őr. Preszly Kleiner ügyvéd által képviselt Jaka­­llovics tíj lila mint felperes részére Kolseliy 12«le mint alperes ellen 578 K követelés és járulékai erejéig elrendelt kielégítési végrehajtás folytán alperes­től lefoglalt 1060 K-ra becsült ingóságokra a váci kir. járásbiróság V.' 555/1905. sz. végzésével az árverés el­rendeltetvén, annak felülfoglaltatók követelése erejéig is, amennyiben azok törvényes zálogjogot nyertek volna, alperes lakásán Dunakeszin, Iiösr.»éKl|rtz-tér leendő megtartására határidőül 1906. évi február lió 7-ik napjának délutáni 4 órája tűzetik ki, mikor a biróilag lefoglalt bútorok s egyéb ingósá­gok a legtöbbet ígérőnek készpénzfizetés mellett, szük­ség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Felhivatnak mindazok, kik az elárverezendő ingóságok vételárából a végrehajtó követelését megelőző kielégit­­tetéséhez tartanak jogot, amennyiben részükre foglalás korábban eszközöltetett volna és ez-H végrehajtási jegyző­könyvből ki nem tűnik, elsőbbségi bejelentéseiket az árverés megkezdéséig alulírott kiküldöttnél vagy Írásban beadni, vagy pedig szóval bejelenteni tartoznak. A törvényes batáridő a hirdetménynek a biróság tábláján kifüggesztését követő naptól számittatik. Kelt Vácon, 1906. évi január hó 18-ik napján. Nxaák János, kir. bir.végrehajtó.

Next

/
Thumbnails
Contents