Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-09-30 / 75. szám

2

Váci Hírlap

séges s egyáltalán nem modern rendőrre illő ruházat is, melyben annyi komolyság sincs, mint a kölesföldre állított madár ijesztőben.

Minden esetre örömmel üdvözöljük Molnár Lajos szekszárdi rendőrkapitány röpiratát, mely annyi szeretettel, szaktudással és buzgalommal foglalkozik a vidéki rendőrség immár alig elodázható államosításával. Ajánljuk a röpiratot az illetékes körök figyelmébe. /AlistáliJ

Helyi és vidéki hirek.

— Pestvármegye uj tanfelügyelője. Gróf Apponyi Albert közoktatásügyi miniszter ma nevezte ki Pestvármegye kír. tanfelügyelőjévé Petri Mór drt, ki eddig a kultuszminisztériumban volt szolgálatra berendelve. Petri ismert poéta, ki az előtt Szilágymegye tanfelügyelője volt.

— Szüret. Az idén nem olyan hangos a szőlőkkel borított hegyoldal, mint más években. Szomorúbban durrogat puskáján a szőlőcsősz is. Cigány hegedűjén se vigan, se szomorúbban nem sir fel a nóta, mint máskor abból az egyszerű okból, mert bandát már nem hívnak szüretbe. Főleg nem az idén. Nem olyan vig a szüret, mint máskor. Elverte a jég s megrothasztotta az eső a szőlőt, a hét eleji fagy még ezen is rontott. Azért szomorú az idei szőlőtarolás. Már megkezdték a szüretet mindenfelé. Korcsmárosoknál már must kapható. Hanem a kis világ, a diáksereg e sovány esztendőben már nem kap egy heti szüreti szünetet. Minek ?

— A vöröskereszt Katalin-mulatsága. A

váci vöiöskeresztegylet e hó 30-án (vasárnap) d. u. négy órakor az ovoda helyiségében választmányi gyűlést tart, melyre az illetékes tagokat ez úton is tisztelettel meghívja az elnökség. Kívánatos, hogy a választmány tagjai erre az alkalomra minél számosabban jönnének össze, mert ez a gyűlés lesz hivatva a felett határozni, hogy a szegénykonyha fentartása érdekében szükséges és a Katalin-nap előestéjére tervezett jótékonycélú mulatság miként legyen előkészítve. Közelebbről, hogy az ne csupán

csak táncmulatság, hanem esetleg magyar népviseleti jelmezestély, vagy pedig tombola és egyéb szórakoztatással tarkított mulatság legyen.

— Uj önkéntes őrmesterek. A héten voltak majdnem mindenütt az önkéntesek tiszti vizsgái s ma már hosszú karddal csörtetnek az utcákon az uj önkéntes őrmesterek. A váci fiúk is mind őrmesterek lettek, a kik azonban csak október elsejével hagyják el ezredeiket. Kineveztettek, illetve őrmesterekké előléptettek : dr. Meiszner János a szabadkai m. kir. 4. honv. huszárezrednél, dr. Intzédy József, Vörös Károly gyógyszerész és Szilagyi Gábor a budapesti m. kir. 1. honv. gyalogezrednél, dr. Degré Lajos a cs. és kir. bregenzi 1. vadászezrednél, Pintér Zoltán a cs. és kir. bregenzi

14. gyalogezrednél és dr. Neu Nándor orvos, mint segédorvos-helyettes, a cs. és kir. 16. sz. helyőrségi kórháznál

— A húsárak Vác környékén. Több ízben volt alkalmunk közölni az orsz. magyar gazdasági egyesület összeírása alapján, hogy Magyarország különböző helyén fekvő városaiban milyen a marhahús ára. Már akkor konstatáltuk, hogy Vác a legdrágább városok közé számit. Most módunkban van Vác környékén levő községekben a hús árát közölni. Kisnémediben 112 fillérért, Veresegyházán 136 fillérért, Piispökhatuanban 120 fillérért, Vácdukán 112 fillérért. Váchariyánbnn, Vácrátóton ugyancsak 112 fillérért adják a marhaí hús kilóját. Most tessék ezeket az á;akat a ^ váci árakkal összehasonlítani s akkor talán ; nem kell kérdeznünk, jogos-e a váci fogyasztó közönség felzúdulása a mai húsárak ellen?

— Jön az ekvitáció. A város közgyűlése is foglalkozott azzal a komoly hírrel, hogy az ekvitáciöt elviszik Vácról. Ügy látszik, a honvédelmi minisztériumban belátták, hogy Váccal méltatlanul bánnának el, ha a tanfolyamot megszüntetnék s mig a város kérvénye feljutott a miniszterhez, már döntöttek is és meghagyták a lovas tiszti tanfolyamot Vácnak. A tanfolyam holnap, október elsején veszi kezdetét, tizennégy huszártiszt vonul be arra.

a húzást, a kocsis megunta a sárhányást, embert, állatot naphosszat vert az eső, kiállított a fáradtság.

— Nem érünk ma be Szolnokra, uram.

— Nem-e?

— Nem. Hanem majd megszállunk itt va'ahol. Legközelebb ide a tiszahajlati csárda, hát ott.

A tiszahajlati csárda! Fogalom az ezen a vidéken. Utonállók, lókötők, futóbetyárok és minden más hazátlanok otthona, jobban búvóhelye. A 60-as évek végén esett ez a dolog, a mit elbeszélek s csak imitten, pár éve szörnyedt el az ország a rettenetes tiszahajlati gyilkosság borzalmaitól, melynek a csárdás egész családjával s minden vendégével áldozatul esett. Kilenc embert mészároltak le. Sok nyugságot hát nem adhatott az ide való megszállás gondolata. Meggondolkozott egy kicsit az utas is, noha félelmet nem ismert, nem magáért, de az asszonyáért. A hulló eső áztatta a testi ruhát, a süvöltő szél átfújta a köpönyeget, leereszkedett az este sötétje is. Kénytelen-kelletlen Heves és Külsőszolnok vármegye tiszti ügyésze feleségestől mégis csak befordult a csárda udvarára.

A csárda ivójában kecskelábakon hosszú asztal hever végig, két oldalt mellette szinte akkora hosszú két falóca. Az asztal közepén fagygyúmécs küzködik a sötéttel, mikor belét körülcsavarogja a fekete füstös láng, világa rá esik az emberre, a ki ott faltul a Iocán üldögél. Az ember kezében bicska, hol azzal piszmog egy kenyérdarabon, hol a borostás állát vakarja, hol meg a bőszájú üvegből piros bort kortyogat. Az üregében mélyen ülő szeme villog, a mint fényét ráveti az érkezőkre, egy kicsit megilletődik, megemeli a zsírtól átevett kalapját, mond egy adj’ Istent, aztán megint csak maga elé néz fásultan, közönbösen.

A csárdás összesúg az ujonjöttekkel. Az aszszony megriad. De aztán csak leülnek a hosszú lóca mellett, előkerül az elemózsia, a csárdás bort hoz: eszegetnek. A riadt fiatal asszony félve pillantgat a gyanús alakra, bárha az ura szánalommal vegyes bátorító tekintetéből kiolvashatná ennek gondolatát: mit félsz tőle, hiszen egy ember, meg biz’ rongy ember.

— Sohase féljen tőlem a tekintetes asszony

— szólalt meg a betyár — nem bántom én magukat. Hászen ismerem én a tekintetes urat,

— a vármegye fiskusát csak ismeri az ember

— meg hát ű is versenyi.

A vármegye ura felveti a fejét, szúrós tekintetét bemélyeszti a betyár szemébe, leikébe. A megtalált, emlék, mint részvét, szánalom ül a szúró tekintet helyébe.- Hát az! Te vagy az Miska?

— Az vagyok, Uram.

— A Rákhel asszony fia, a Bús Miska ?

— Az vagyok Uram.

— Ejnye, ejnye Miska. Hát aztán jobb-e ez az élet? Tetszik ez neked, kívánod?

Az ek vitáció parancsnoka ez idén is Fnrtinger Károly alezredes lesz, a tanárok ugyanazok, kik múlt esztendőben voltak.

— Esküvő. Tegnap esküdött örök hűséget Góbi Mihály alsómecenzéfi vasgyári tisztviselő Máié Ilonka kisasszonynak Máté József nyug. tanító kedves leányának. Boldogság kisérje frigyöket!

— A városi tisztviselők pótléka a köz-, gyűlés előtt. Vác város tisztikara e héten értekezletet tartott, melyen elfogadták dr. Göndör Sándor főjegyző által készített ama kérvényt, melyet a város a legközelebbi közgyűlése elé terjesztenek, hogy az gondoskodjék a tisztviselők pótlékának megállapításáról. Volt alkalmunk ezt a kérvényt áttanulmányozni s mondhatjuk, hogy a tisztviselői kar túl szerény volt, sőt azt is állíthatjuk, hogy az ő kérvényük kedvező elintézése nem jelenti a végleges megoldást. Az első évben ugyanis alig ezer korona megterheitetést jelent a pótlék utalványozása a városnak s később is alig néhány ezer koronáról van szó. ők tiz százalékos fizetés emelést kérnek tiz évi szolgálat után, mikor az állam ez idő alatt három fizetési fokozaton át biztosítja tisztviselőinek könynyebb megélhetését. Az állam 500 -1000 korona fizetési többletet ad alkalmazottjának, e mellett még a magasabb fizetési fokozatba vaió kinevezést is biztosítja részükre, Vác vá ros tisztviselői pedig megelégednének 60 - 240 korona fizetési többlettel 10 év után! Ezt nem tartjuk gyökeres reformnak. A pénzügyi bizottságnak kell módot találni arra, hogy végleves, belátható időkig tartó megoldásra törekedjék s a tisztviselők gondtalan megélhetését mindenekfölött biztosítsa.- A vonatok túlzsúfoltsága ellen. A vármegye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén tudvalevőleg Förster Aurél felszólalt az ellen, hogy a főváros környékén a vonatok zsúfolva közlekednek. Ebben a kérdésben, mely minket, váciakat is erősen érdekel, fel akartak írni a kereskedelmi miniszterhez, a ki azonban megelőzte a bizottságot és a napokban a következő leiratot intézte a bizottsághoz: A

— Dehogy tetszik, Uram, dehogy kívánom. Itt hagyom, itt hagynám én ezt az életet bár akármelyik percbe. De van-e a ki felfogad valamicsodás munkára ? Lennék én becsületes e ober, dolgoznék kettő helyett. De látja, félnek tőlem. Nem kellek semminek, senkinek.

— Hátha mégis Miska. Ha jóba foglalnád magad. — Próbáld meg.

Szomorúan legyintett a betyár. Nem lehet, nem lehet! Egyszerre felderült; bizalom, reménykedés lelkezett a szemeiben, szinte könyörögve mondta.

— Nézze tekintetes Uram. Fogadjon szolgálatéba. Nem kell nekem bér, csak a mit megeszek, meg néhány gönc a testemre; jó leszek, becsületes ember, hűségesebb szolgája, mint a kutyája.

— Nem kellesz, Miska. — Ez volt a felelet.

Pedig a fiskus emberberséges ember volt;

csupa szív. Az ő lelkében élő valóság volt már akkor az, a mi! ő utána jóval később, sok tudós és tudálékos vitázás után tettek magukévá a büntető igazság emberei: az emberszeretet. Nem abban az általános értelemben, hanem az elhagyatott, senkitől sem pártfogolt, mindennek s minden sehonnainak kiszolgáltatott nép fiaira vonatkozóan.

Hanem adott Miskának húst, kenyeret, hozatott neki egy liter bort.

— Egyél Miska, igyál Miska.

(Befejezés a szerdai számunkban.)