Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-09-09 / 69. szám
Huszadik évfolyam. 69. szám. Vác, 1906. szeptember 9. VACIHIRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. vüli alkalmazottakat szolgákat és rendőröket is akkor, hogy ha a szolgálatadó város ezeknek ellátásáról nem gondoskodik. Midőn tehát Vác város kisemberei érdekében szívesen a jelzett irányban ismét felszó j lalunk, emberbaráti szeretettel hívjuk fel a vá- | ros vezetőségének figyelmét a már említett fő- | városi egyesületre, illetve arra, hogy az alkalmazottakat figyelmeztesse, hogy abba beiratkozhatnak és jövőjüket biztosíthatják. Az egyesület a lehető legszolidabb alapon áll. A kik vezetik, mind előkelő főtisztviselők, kiknek személye már teljes garancia arra, hogy a cél, melyet az egyesület maga elé tűzött, komoly. Vác város szolgálatában nagy a kis emberek száma. Van két rendőrbiztos és 24 rendőr 10 mezőőr, fogyasztási személyzet, dijnokok és egyébb alkalmazottak. A számuk hozzávetőleg vagy 70-re tehető. Ha ez a hetven ember elöregszik, koldusbotot vehet a kezébe; özvegyeikről és árváikról nem fog gondoskodni senki, pedig valamennyi meg akarja becsülni a szolgálatát, va lamennyi a városnál akarja megkeresni a kenyerét. Ennyi emberért, jobban mondva ennyi ember sorsáért és családjaiknak biztosított jövőjéért tenni kell valami, és ha a város nem képes nyugdíjalapot teremteni számukra, legalább azt tegye meg, hogy figyelmeztesse őkel a jövő sorsukra irányító befolyással kecsegtető egyesület által nyújtott megbecsülhetetlen előnyökre. Helyi és vidéki hirek. Az alispán a gyermekekért. Fazekas Ágoston Pestvármegye alispánja a következő, nemes intenciótól vezérelt rendelet intézte a vármegye összes főszolgabiráihoz, rendőrkapitányaihoz és a községek elöljáróságaihoz : A közigazgatás akkor felel meg tökéletesen hivatásának, ha az élet változatos kívánalmait nyomon követi. A most lezárult korszak az alk tmányvédelem tűzvonalába szólította a közigazgatás munkásait. Nemes, nagy hivatásuk volt, hogy erős kézzel, szilárd meggyőződéssel keljenek védelmére az alkotmány sáncainak. Küzdelmünk, elszánt törekvésünk nem maradt eredménytelen: a törvényhozás faktorai újra az alkotás szolgálatába álltak s ránk, a közigazgatás munkásaira a békés munka napja virradt föl. Nem kevésbbé nemes azonban most a hivatásunk, a békés munka idején. Életet adni, életet lehelni a törvényes rendelkezésekbe, végrehajtani tapintatosan ha kell, erős kézzel alkalmazni künn az életben az utasításokat. Elsősorban gyermekeknek érdekében emelem föl szavamat. Vármegyénk közönsége még 4694. évi -20 645, „szirp alatt szabályrendeletet alkotott a 15 ik életévét be nem töltött leányoknak és a 16 ik életévét be nem töltött fiúgyermekeknek a nyilvános mulatóhelyektől való távoltartása iránt. E szabályrendelet azonban mind a mai napig nincs teljesen végrehajtva, úgy, hogy a tanköteles gyermekek sok A kikről nem gondoskodnak. • Vác, szept. 7. Nem bízunk abban, hocry a városnál rövid idő alatt a tisztviselők nyugdíjintézménye létesüljön. Pedig kellene gondolni erre is. Ha a városnál a rendkívüli alkalmazottak, pl. a rendőrbiztos, vagy közrendőrség legénye, illetve a szolgák bármelyike elnyomorodik, beteg, vagy munkaképtelen lesz, szolgált legyen bármily hosszú időn át. elmehet, nem gondoskodik további sorsáról senki. Egy alkalommal már felvetettük ezt a kérdést és felhívtuk a város vezetőségét arra, bogv szolgálattevő kis embereinek jövőjéről egy nyugdíjalap létesítésével gondoskodjék. Felhívásunk azonban eredménytelen maradt. Illetékes helyen kérdést intéztünk az akadályok megismerése végett. A válasz az volt, hogy a város olyan pénzösszeggel, mely a jelzett cél alapításához kellene, nem rendelkezik. Ezzel azután meg volt pecsételve a kis emberek vigasztalan sorsa. A sivár kilátás sötét perspektívájába most egy halvány reménysugár vet világosságot. Budapesten nemrég megalakult egy egyesület a követkeső címmel: A köztisztviselők Nyugdijpótló és Segélyző Egyesülete. Ezen egyesületnek az a célja, hogy mindazon köztisztviselőket, a kikről szolgálatadóik öregség stb. esetére nem gondoskodnak, segélyben, temetési járulékban és illetve nyugdíjban részesítse. Az egyesület alapszabályai nyugdíjban részesítik a városoknál pl. a dijnokokat, rendki-Ányos. Csendes szoba homályos mélyiben, könyve mellett mozdulatlanul, elmélyedve nagy gondolatokba, ifjú, komor szerzetes tanul. Láztól piros pírban ég az arca, mérsékelni kell agya hevét, szemei lángolnak, homloka tűz, — két kezébe temeti fejét. Csend mindenütt. A kis mécs halkan ég, csillag ragyog az ablakon át. Tovább tanul s mohón barangolja vágyó lelke a tudás honát. De gyötri a láz s mélyen fölsóhajt: „Segíts rajtam édes Istenem, kifáradtam, nem bírom a küzdést és most támad minden ellenem.“ Újra könyvbe mélyed, de nem olyas, összefoly előtte a betű. Néz és nem lát, bú facsarja szivét, szemében csillog fényes nedű. Könyvébe temeti izzó fejét, gondolatok hevítik agyát, szünet nélkül űzik-hajtják egymást . . . felemeli végre bús szavát. „Tévesztett pálya, lángzó érzelem . . . . . . végre .. . győzni fog az akarat! Sátán kisért; nem változtatok, a kitartás győzelmet arat! Nehéz tusát viva testem beteg, de él bennem s lángol a szellem, ez éltet még s küzdve fogok küzdni nem más, de önönmagam ellen.“ . . . Főikéi és az ablak felé indul, mindenütt csend, béke, nyugalom. Szelid fénynyel világit le a hold, békén pihen erdő, hegy, halom. Ezer csillag hinti reá fényét és ő ott áll s lelke nem csitul, vágy és borongás sugárzik felé a magas ég térés tájirul. „Szelid hold, kihalt remények hona, mondd meg, szivem miért háborog? éltem ege miért borús mindig, örülni én sohasem fogok ? Akkor inkább jöjjön az enyészet s vigye tüstént ifjú éltemet, könnyű hanttal a csendes temető fájdalmat, bút, mindent eltemet.“ Ajka elhallgat, gyorsan ver szive, testénél betegebb a lelke. Vágytól égő s elhamvadó testben a lélek nyugvást hogyan lelne ? „Miért élnem? — suttogja elhalón — az élet csak bút hozott nekem, jobb lenne lenn a sírban pihenni, ott lenn, mélyen van az én helyem . ..“ Szellő rebben s rázza meg ablakát, felretten az ifjú szerzetes. Elvonul és könyve mellé ülve megnyugvást újból csak ott keres. A temető felől fú a szellő s hozza onnan a kívánt halált, — ifjúkorban tör meg egy szép élet — Ányos szive megnyugvást talált. Agárdi László. Az őszi divat. Az őszi konfekciós kosztümöknél teljesen az egyéni Ízlésre van bízva, hogy viselője az alakjának megfelelő félhosszú testhez álló, vagy a kényelmes bő zakó alakú kabátot, vagy a félig testhez álló, vagy hátul harangalakú hosszú köpenyt válaszsza ki magának, mert mindezek divatosak lesznek, csak az anyagot, díszt, szint és az elrendezést kell kissé figyelembe vennie. Az átmeneti köpenyeknél a szürke és zöldesszinű, valamint kovert-koat-szerű kelmék uralkodnak. A díszt atlaszpaszpol, pántok és letűzött varrások alkotják, a hajtóka és kézelő férfifazón szerint hasoló szövetből, vagy elütő bársonyból készül. Nagy szerepe lesz a fekete és barna sima, jvagy asztrakán mintás selyemplüssnek és a bársonynak, különösen az úgynevezett „velour du Nord“-nak. Épp úgy a rövid, mint a hosszú kabátokat gazdag zsihórozással, elütő világos posztó-, vagy pannemellénynyal, empire Ízlésű acél-, selyem- és zeenillia-himzéssel, prémgallérral, vagy hosszú paszománycsüngőkkel díszítik. A posztóból, kamgarnból, vagy sevióból készült angol ruhákról nem mondhatunk egyebet, mint hogy minél egyszerűbb, annál elegánsabb. Egyedüli követelménye épp úgy a néha 90 cm. hosszú kö-
