Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-08-26 / 65. szám
Huszadik évfolyam. 65. szám. Vác, 1906. augusztus 26. P YACIHIRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Uj tisztek. Vác, aug. 20. Augusztus tizennyolcadikán egész csomó uj tiszt került ki a tisztképző akadémiákból és iskolákból. Közöttük vannak a mi fajunk ifjú hajtásai is, kik maholnap már a sor elé állanak és épen ez indit minket arra, hogy eme ránk nézve is fontos eseményről megemlékezzünk. Régi axióma, hogy az intézmények sikere nem a szabályoktól, hanem azoknak az erejétől függ, a kik az intézmény élén állanak. Ha ez igaz, akkor a most tisztekké avatott újainkra nagy, sőt történelmi szerep vár. Lássuk csak, miért ? Csak a legközelebb múltban kötöttünk fegyverszünetet abban a harcban, mely hadseregünk magyarságának intenzivebbé tételét célozta, mert ez az intézmény mai állapotában nemzeti céljainknak meg nem felel és a szabályok, a melyekkel kezelik, határozottan a mi nemzeti céljaink ellen irányulnak. Ma tehát reménységünk és bizalmunk azokban a magyar ifjakban összpontosul, a kik ez intézmény élére kerülvén a holt szabályok keretén belül az élő embereket kezelik, formálják. Mert ezek a tisztek, ha ugyanis magyarságukat és fajszeretetüket a hadseregben is megőrzik, mint felebbvalók já-tgzi köayűségget tehetik a "hadsereget mágyarrá. Ha magyarságukat megőrzik ! Ez az a mi a tisztképző intézetekbe bekerült ifjainknak a legnehezebb. Ezekben az intézetekben ugyanis, de különösen a kadétiskolákban, honnan a végzett növendékek tudvalevőleg a közöshadsereg kötelékébe lépnek, a lehető legnagyobb mérvben germanizálnak m3, is. Avagy nem a legnagyobb fokú germanizálás-e az, hogy a tisztán magyarul tudó, kizárólag magyar középiskolát végzett ifjútól már a fölvételi vizsgán is megkövetelik azt, hogy a tantárgyakból német nyelven vizsgázzon és habár erre képtelen, felvétele esetén már a legelső tanórán ékes német nyelven verik belé a xamtmonarchie szerintük egyedül üdvözítő, fogalmát. És ha annak a növendéknek még annyi bátorsága is van, hogy megkérdezze magyarul, mi is hát voltaképen az az összbirodalom, no akkor a „strengen Arrest“ mellé kap még olyan felvilágosítást is, hogy arról koldul szegény magyar feje. Száz és száz példát tudnék felhozni annak bizonyítására, mennyire iparkodnak ezekben az intézetekben a zsenge magyar ifjakból a nemzeti érzésnek és fajszeretetnek még a csiráját is kiölni. Csoda-e hát ha az a magyar fiú belé ún a küzdelembe és szolgálatkész engedékenységgel hajlik meg ama presszió előtt, melynek egyedüli célja a nemzethez való tartozás minden gyökerét kipusztitani ? Csoda-e, ha a hazaszeretet érzése eltompul szivében, hogy helyet adjon a „Kaiser“ és „Raixkriegsminister“ imádás érzetének ? Pedig ha a hadsereg tisztikarában helyet foglaló magyarok jobban megőriznék nemzeti érzésüket, ha nem engednék szivükből egészen kihalni a hazájuk és édes anyanyelvűk iránti j szeretet, mennyivel könnyebb és gyorsabb volna a hadsereg nemzetivé tétele! Ezért, ha bármily nehezükre esik is, nem szabad elfelejteniük, hogy ők mag/ar földön, magyar anyától születtek. Érezniük kell szivükben, hogy a magyar haza fiai, lángolni kell szivükben a hazaszeretet tüzének, mert hiszen most, midőn az emlékezetes augusztus tizennyolcadika elérkezett és ők tiszti sorba kerültek, majdnem olyan feladat vár rájuk, mint a hittérítőkre, kik hitük üdvösségét ellenséges nép légiói között terjesztik. Ehhez pedig a szilárd nemzeti érzés és őszinte magyar faj szeretet okvetlenül szükséges. A legutóbbi nemzeti küzdelemből levonhat juk azt a következtetést is, hogy ma s magyar nemzet szellemét a hadseregbe csakis a magyar tisztek vihetik be. Érezniük kell tehát az ifjú tiszteknek, midőn a sor elé állanak azt a fontos,történelmi szerepet, mely reájuk várakozik. A most vívott nemzeti küzdelem kell, hogy az ő szivükbe is öntött erőt, lelkesedést, energiát. Hiszen, ha el is fojtották bennük a nemzeti érzést, ki nem halt. az szivükből. Engedjenek szivük sugallatának, jobb meggyőződésüknek és mint a hadsereg tényezői munkálkodjanak annak nemzetivé tételén, mert ezt mindenkinél és mindennél jobban tehetik. És ne feledjék később se, midőn magasabb rangjukkal nagyobb befolyáshoz is i jutnak, hogy hazájuk, a magyar nemzet csak akkor lesz teljesen független, a jármot, melyben nyög, csak akkor rázhatja le magáról, ha meg lesz a saját, nemzeti hadserege, a mely az ő vezetésük alatt nem fog majd idegen nagyzási hóbortnak vak eszközévé válni, hanem lesz egy, a magyar nemzet érdekeit' megvédő, őszinte nemzeti érzéstől áthatott haderő. És akkor majd tiszta lelkiismerettel s büszkén elmondhatják, hogy azon a fényes, de nehéz pályán, a melynek életüket szentelték, megtették kötelességüket. B ... y. Toronyszentelés Nógrádverőcén. Sokáig emlékezetes ünnepély volt a nógrádverőcei ev. ref. gyülekezetnek augusztus 19-én. A gyülekezet hivei nagy anyagi áldozatok árán uj tornyot építettek, melynek felszentelési ünnepélye augusztus 19-én volt. A felszentelési ünnepély fényét és a buzgó hívek örömét nagyban növelte Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök jelenléte. A püspök 19-én reggel nyolc órakor érkezett Vacra, hol a nógrádverőcei ev. ref. egyház presbitériuma várta a vonatnál. Verőcére fél tiz órakor érkezett Sárközy Aurél egyházmegyei gondnokkal. A község határánál Rákócy István járási főszolgabíró várta a községi képviselőtestülettel együtt és üdvözölte a járás és község nevében. A templomudvarban Oroszy Jenő ev. ref. lelkész üdvözölte a megérkezett főpásztort. Az ünnepélyes szertartás tiz órakor vette kezdetét. Az érdeklődők csoportja már ekkorra szerfelett megnövekedett. Ott lehetett látni nemcsak a gyülekezet apraját-nagyját, hanem — a többnyire más felekezethez tartozó — intelligens nyaraló közönséget is. Midőn a püspök és a drégelypalánki ev. ref. egyházmegye képviseletében megjelent Nagy Gedeon esperes és lelkész helyüket elfoglalták, Oroszy Jenő lelkész intézett üdvözlő beszédet a püspökhöz. Antal Gábor püspök abbeli örömének adott kifejezést, hogy a nógrádverőcei ev. ref. egyház vezetősége módot talált arra, hogy hivatalos elfoglaltsága mellett is megjelenhetett ezen az ünnepélyen. Majd nagyhatású toronyfelszentelési beszédet mondott és az Istenhez lélekben felemelkedve buzgó imádság áltál felszentelte az uj tornyot, kérve a Mindenhatót, hogy virágoztassa azt a népet unokáiban még késő századok múlva is, mely házát anyagi áldozatok árán égbe tekintő és égbe vezérlő toronynyal ékesítette fel. Ezután a templomba vonult az ünneplő közönség. A templomban a CXXII. zsoltárt énekelték a hívek, majd a 74. dicséret 1. versét. Utána az ev. ref. íöldmives fiatalságból két évvel ezelőtt alakult énekkar énekelte az „Isten, ki fent uralkodói“ kezdetű éneket, melynek utolsó sorai alatt Antal püspök a szószékre ment. Buzgó imádság után ünnepi beszédet mondott, alapul véve Péld. könyve XVIII. r. 10. versét. „Erős torony az Urnák neve, ki ahhoz folyamodik, az igaz és bátorságos leszen.“ Beszédében a torony magasztos hivatását és jelentőségét fejtegette. Majd Nagy Gedeon esperes lépett az Ur-asztala elé s úrvacsorái beszédet mondott. Az úrvacsora kiosztásában Kovács Sebestyén Kálmán ipoly-pásztói ev. ref. lelkész segédkezett. Ezután Orosz Jenő ev. ref. lelkész három fiú gyermeket keresztelt meg. A templomi istentiszteletet az énekkar éneke fejezte be. A templomi ünnepély befejezése után a püspök tiszteletére közebéd volt. Először Rákócy István járási főszolgabiró szólalt fel és üdvözölte Antal Gábort. Utána Oroszy Jenő Sárközy Aurél egyházmegyei gondnokot és Nagy Gedeon esperest köszöntötte fel. Dr. Pászlélyi Jenő, mint a nógrádverőcei kaszinónak elnöke a vendégeket köszöntötte. A püspök felköszöntőjében örömét fejezte ki a felett, hogy a nógrádverőcei intelligens közönséggel újólag is találkozhatott, azok a kedves emlékek, melyeket másodszori ittlétele alkalmával magával vitt; ujahb kedves emlékekkel szaporodtak: a nógrádverőcei közönséget éltette. Oroszy Jenő a nyaraló közönséget éltette. Nagy Gedeon esperes a jelenlevő társaságra ürített poharat. Sárközy Aurél Oroszy Jenő helybeli lelkészt, mint a mai ünnepély testben beteg, de lélekben erős és fáradhatatlan rendezőjét éltette. Madary Gábor az ev. ref. lel - készi kart, mint a magyarságnak a múltban megmentőjét, a jelenben védelmezőjét éltette. Az ebéd befejezése után a püspök a vendégek kíséretében Oroszy Jenő borbélyhegyi nyári lakására ment fel, hol az ünneplő közönségből a vidékről érkezett vendégek nőtagjai már az istenitisztelet befejezése óta ügyütt voltak. Este nyolc órakor az „Árpád“ vendéglő nagytermében az ujonan épült torony javára í -4 \ 5*1
