Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-08-19 / 64. szám
Huszadik évfolyam. 64. szám. Vác, 1906. augusztus 19. VACIHIRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken:.egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Gazdasági kérdés, — nem politika! Irta: l)r. Bródy Ernő orsz. képviselő. Abban a mozgalomban, mely az országban megindult a magyar ipar felvirágoztatására, a magyar társadalomra és a magyar iparra s kereskedelemre nagy jelentőségű szerep vár. Évtizedek óta be kellett törődni abba a ténybe, hogy a magyar állam politizál akkor, mikor a magyar ipar és kereskedelem érdekeiről van szó. A közjogi kapcsolat, mely Magyarország és Ausztria között fennáll, a gazdasági kérdést politikai kérdéssé játszotta át és fejlődött az a természetellenes helyzet, hogy a magyar állam nem azt nézte, mit kell tennie a magyar ipar megerősítése érdekében, hanem azt kérdezte : mit szól ehhez Ausztria ? A vámterület közösségének fentartása lett az a bálvány, a melyet a magyar állam életének intézői körülimádtak. Mondhatnám azt is, hogy mesterségesen elnyomtak minden törekvést, mely a magyar ipar felvirágoztatását célozta, de ha ezt nem is mondom, annyi bizonyos, hogy megátalkodott, merev, passziv rezisztenciával nézték az „osztrák“ ipar elbizakodott, gőgös térfoglalásái, a hazái kézmű- és házi iparnak végelgyengülésben való haldoklását, az iparosok és kereskedők tönkretételét, elszegényedését, bukását. Miért politikai kérdés az, hogy Magyarországon cserezzen a tímár, gyaluljon az asztalos, fonjanak a szövőszékeken ? Miért politikai kérdés az, hogy füstölögjenek a gyár-kémények ? Mi köze a politikának ahhoz, hogy a magyar iparos milyen anyaggal, szerszámmal dolgozik és milyen portékát ad a fogyasztó kezébe a kereskedő ? Viszont miért dolgozzék a szűrszabó, a taj kács, a csizmadia, mikor vevőjéhez betoppan a mézesszájú osztrák vigéc s az idegen cafatot olcsóbban kinálja. A gazdasági önállóság természetszerű feltétele az állami létnek. Tizedrangú operetteállamok is önállóan rendezkednek be és maguk alkotják meg vámtarifájukat. Még Szerbia is önálló! Magyarország pedig az osztrákok rabszolgája. A törvényhozási szervezetnek kellett összeroppania és az alkotmánynak kellett romba dőlnie, hogy felismerhetővé legyen az örök igazság. Állitsuk fel a sorompókat a magyar iparért! Ámde a magyar államtól nincs remélni valónk, jöjjön helyére a társadalom felbuzdulása és fogadalma. A magyar társadalom alkossa meg az önálló vámterületet. Törvény nélkül és vám nélkül a lelkekben állitsuk fel a vámsorompókat. Ennek a tarifának csak egy tétele van: magyar iparcikket adunk el és magyar árút vásárolunk. A forgalomba csak honi gyárt•**r»ány kerüljön, s-k-wskrV* 5 ,*3.rt«?n „külföldi portékát, a fogyasztó ne vegyen idegen ringy-rongyot s az iparos ne dolgozzék külföldi nyers anyaggal. A magyar társadalom most kimondta: idáig nem törődtünk azzal, hogy magyar árút veszünk-e, de ezentúl csak honi termékeket vásárlunk. A lenézett magyar árút fogják ezentúl keresni — a kereskedőkön és iparosokon mú-Látogatás. — Apró etiqueLte-szabál) ok. — Mindenki tudja, hogy látogatás alkalmával a nehéz téli felöltői, esernyőt, sárcipőt az előszobában szokás hagyni. De arra nem mindenki figyel, hogy épen úgy kivül kell hagynunk barátaink szalonajtaján — rossz kedvünket is. A ki nincs kellő hangulatban, ne keresse fel a jourokat s ne rontsa rossz kedvével a társaság összhangját. Mindannyiunkat ér bánat és baj s ha ilyenkor szükségét érezzük annak, hogy szivünket kiőntsük, keressük fel barátainkat magános órákba, a mikor egyedül foglalkozhatnak s nem kell figyelmüket köztünk és más barátaik között megosztaniok. A fogadó nap bizonyos köztársasági szellemet tesz kötelezővé minden szalonban, mely alól sem a háziasszony, sem a vendégek nem emancipálhatják magukat. Az egyes ember bánata ép ügy, mint öröme háttérbe szorul a társaság közhangulata, közös szórakozása mellett. Egy vendégnek sem szabad előtérbe tolnia magát a többi rovására. Valamint a háziaszszonynak sem szabad senkit sem annyira kitüntetni a többiek fölött, hogy ezáltal bárki más sértve érezhesse magát, vagy mellőztessék. A vendég mindenekelőtt a háziasszonyt keresse fel, hogy üdvözölhesse s a vendégek előtt j teljesen elég, ha egy általános bókot csap, ha csak nincsenek személyes jó ismerősei, a kikkel tetszése szerint kezet foghat. Ez rendkívül primitiv szabály s mégis jó társaságokban is észlelhetjük, hogy sok vendég egész köszönő kirándulásokat tart a szalonban, mielőtt a háziasszonyhoz sietne. Népesebb és feszesebb fogadó napokon nincs helyén az összecsókolódzás — ezt tartsuk fel az intim látogatások alkalmára. Teljesen elég, ha a jó barátnők szívélyes mosolylyal kezet fognak. Az urak részéről elég egy általános bók — a sok kézfogás fárasztó dolog és zavarja a társalgást. S még hozzá fiatal ember nincs is feljogosítva reá, hogy kezet nyújtson a hölgyeknek, ha csak azok nem nyújtják neki először kezüket. Még akkor is jó emlékükbe vésni az egészen fiatal uraknak, hogy idősebb hölgyek, sőt még fiatal asszonynak is kézcsókra és nem ango los shake-hand-re szokták kezüket nyújtani nálunk. Azt is mindenki tudja, hogy jour alkalmával lehetőleg legjobb ruhájában kell megjelennie, de arra nem mindenki gondol, hogy elhozza magával legjobb igyekezetét is, hogy a társaságot mulattassa s magát lehetőleg kellemessé tegye. lik, hogy meg is találják. Ha a kereskedők és iparosok rétegének minden egyes tagja tudatára jő annak, hogy boldogulásának kulcsát önmaga tartja a kezében, ha az egyéni sérelmeket alárendeli az egyetemes köz érdekének és egy nagy impozáns munkaképes testület visszhangozza örömmel a társadalom szózatát: a földből fognak kinőni a vámsorompók és az égből lesújtani a villámok, a melyek agyoncsapják a közös vámterületet és talpra állítják a magyar ipart. Helyi és vidéki hirek. — Mai számunk hat oldalra terjed. — A Váci Hírlap legközelebbi száma, tekintettel a kettős ünnepre, e hó 26-án, jövő vasárnapon fog megjelenni. A V. S. E. úszóversenye. A sportegyesület csütörtökön, Rókus délutánján rendezte ez idei házi úszóversenyét. Az előző napi hosszú távolságú verseny eredménye, melyről alább számolunk be, még fokozta a verseny iránt való érdeklődést és főleg a szereplőkhöz közelállók keltek át a Fürgén a. túlsó, partra., hogy az érdekes mérkőzésnek szemtanúi lehessenek. A V. S. E. hivatását szépen és lelkesen tölti be. Fennállása óta másodszor rendez úszóversenyt s ma már Vácon az ifjúság közt nem egy oly kitűnő úszó van, kik más helyen tartott országos versenyeken is győzelmet arattak. A legfiatalabb gárdában pedig számos kitűnő úszó akad, kiknek a versenyekben való Hányszor láttunk rossz kedvet, gőgöt, feszességet rini le a vendégek arcáról. Hányszor ül hallgatva, unatkozva egymás mellett két vendég a háziasszony benső bujára. A kalappal, keztyűvel öltsük fel nyájasságunkat, emberszeretetünket is s iparkodjunk segítségére lenni a háziaknak, a vendégek mulattatásában. Ha a társaság, a melybe kerültünk, nincs kedvünkre, vagy véletlenül személyes ellenszenvet érezünk egynémely tagja iránt, úgy maradjunk lehetőleg rövid ideig és szabadítsuk meg háziasszonyunkat is, magunkat is a kellemetlen feszességtől, a mit az ilyesmi előidéz. Már megjegyeztük, hogy a szalon kicsi köztársaság, melynek ne legyenek kiváltságom ha azt akarjuk, hogy mindenki jól érezze gát benne. Ne tolja magát senki előtérbe. flé; arról beszéljen, a mi őt magát érdekli, haneq a mi közérdeklődés tárgyát képezheti. Általában válogassuk meg a beszédtárgyat s őrizkedjünk személyes ügyeket tárgyalni nagy társaságban. Soha sem tudhatjuk, kinek okozunk fájdalmat, vagy kellemetlen érzést ezáltal. Művészet, irodalom, elég csevegni valót nyújt minden szalon számára s még a „rossz idő“ is hálásabb tárgy, mint jó barátnőink — vagy akár ellenségeink — megszapulása. De bármennyire óhajtsuk is rneghonositani a republikánus egyenlőséget, a műveltség
