Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-08-15 / 63. szám
Huszadik évfolyam. 63. szám. Vác, 1906. augusztus 15. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára Q centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Az alkotmánybiztositékok. Vác, aug 14. A hosszabb nyár-őszi szünetet a kormány fontos törvényelőkészitési munkákra készül fölhasználni. Dolgoznak az összes minisztériumokban, de főleg a belügynél, a pénzügynél s a miniszterelnökségnél, hol organikus reformjavaslatok egész sora kerül e hetek során részint elvi eldöntés, részint végleges szövegezés alá. Nagy súlyt helyez a kabinet arra, hogy a képviselőháznak már legközelebb előterjesztést tehessen uj jogszabályokról, melyek az alkotmányos élet rendjét a hatalom túlkapásai ellen megoltalmazni s garanciális erővel fölfegyverezni alkalmasak. Sürgős föladat ez nemcsak azért, mert közelmúlt szomorú tanulságai meggyőzték a közvéleményt alkotmány-rendszerünk számos fogyatkozásairól s a közmegnyugvás csak úgy állhat ismét helyre, ha a nemzet hasonló megpróbáltatások ellen törvényekkel és intézményesen mindenkorra biztosittatik. De sürgőssé teszi a föladatot az is, hogy a garanciális törvényalkotást maga a korona állította trónbeszédében az országgyűlés munkaprogramjának élére. Korai" volna még konkrét- javaslatok felől nyilatkozni. A miniszterek megpendítettek ugyan a budgettárgyalás közben néhány irányeszmét, néhány konkrét részlettervet, a mikkel foglalkozni szándékoznak. De azokból a koncepció nagy egészére következtetést vonnunk s fölötte kellő áttekintetést nyújtanunk valóban nem lehetséges. A méltatás és bírálat szükségkép akkorra marad, mikor a miniszte rek előadhatják tüzetes programjukat s előterjeszthetik megállapodott javaslataikat. Van azonban egy általános szempont, melylyel leszámolni az alkotmány-biztosítékok kérdése már most kényszerit minket. Arról van szó, hogy mi lehet a szakciója majdan ez uj biztosítékoknak, ha az eddigiek nem voltak elég fontosak alkotmányellenes túlkapások meggátlására. Hisz a magyar alkotmányt eddig is védték törvényes tilalmak, intézményes berendezések, kötelező jogszabályok bástyái. De a hatalom egyszer túltette magát az uralom eme korlátjain : rést ütött a bástyákon, vagy áthágta a falakat, betört a tilalmasba, sőt nem riadt vissza az alkotmány felfüggesztésétől, némely esetben annak önkényes megsemmisítésétől sem. Kérdés, mennyivel lesz biztosabbá a magyar jogrend, teljesebbé a nemzet függetlensége s szentebbé az alkotmány épsége, ha jogszabályaink számát a papiroson szaporítjuk, de azok végrehajtásához csak erkölcsi erők állnak rendelkezésükre, szemben a hatalom anyagi erejével. E kérdésre a történelem tanulságai segítenek megadni a kellő feleletet. Való igaz-,-hogy-as- Írott törvény nem abj szolut biztosíték. Egy erőszakra berendezett és minden kockázatra elszánt hatalom azt ig- 1 norálhatja, helyébe tehet más törvényeket, a mig övé a vis major s a meddig fegyverének túlsúlya ellentállást nem tűrő erővel terjed. Az ily hatalomnak mindegy, kevesebb, vagy több a garanciális törvény, a min túltegye magát, vagy a mit felfüggeszszen. Ha ilyen katonai autokraciával áll a nemzet szemközt, az ellen a jogszabályok nem óvnak, elhárítására a paragrafusok tilalma elégtelen. Macht geht vor Recht, mondta Bismarck, midőn Németországnak vassal és vérrel csinált történetet s törvényeket. De a magyar nemzet története épp az ellenkezőt bizonyítja. A fegyver hatalmán alapuló kényuralom sorsa nálunk mindig a fegyverek sorsától függött; maga erejéből itt tartós állapotokat soha nem birt teremteni s kénytelen volt minden esetben visszatérni azok közé a korlátozó keretek közé, a miket hazánk törvényei a legitim hatalom számára előírnak, így élte túl a magyar alkotmány a hatalom összes kisél létéit, melyekkel törvényeink és szabadságaink megsemmisítésére tört. Ezért nagy a tekintélye hazánkban az alkotmányosságnak, ezért ragaszkodik hozzá a nemzet s bízik a jogszabályokban, melyeket alkotmányunk védelmére a legitim törvényhozás időnkint hozott. Ennél is meggyőzőbb tanulsága közjogi történetünknek az, hogy a hatalom csak a legkivételesebb esetben, korszakos világzivatarok idejénf merészelt az ultima ráció- végzetes eszközeivel Magyarország ellen föllépni; normális időkben alkotmányellenes törekvéseivel kényelmesbb utakon kereskedett, a mik kevés kockázattal járnak s a jogrendre mégis állandó veszélyt jelentenek. Ezek a pszeudo-alkotmányosság útjai. Az Tsizi vizrül meg másrúl is! Kiszólás: »Erőt, egúzségöt ez sorok írója mindenkinek ki e zirás olvasója“ . . . sssék a Ilyézus ! Lyó napot adogasson mind mögannyi nernös pógárára Vátzon a ke gyös Isten. Mög fogadtam a betsös Laptsináló úrnak, hogy mögirom a tsizös tapasztalatomat, ha tsúzos hátam nyeszlött gerince mögengedi. Otthun kezdőm ! hogy lepihenök, az asszony mög is taposott, mer kezdött fájni a hátam, hogy a múlt őszszel a Lántzos ökör eteör farba döfött. A hogy vérnyadt, pitymallott kimászok az anyjuk mellől, kinyujtózkodom, hát olyat röcscsenik a hátam mestör gerendája, (a hogy urak mondik : gérinc) hogy az asszony oda szól: no, a fene megest, belevágott a kend ujdonat 10-iz pizös tserép pélpa készségibe, mer hogy roppantást hallék, tán möglépte kend ? Mondok fenét az a frantzos eszöd katulyája, hát nem érződ, hogy az háti vészem, az nagy tsont sertzögött ? Keresőm a tsizmát, de sóiét vót, fsak a kaptza ruha akadt kezömbe, peig a tsizma is mellette vót, oda fülelek, az asszony sir. No L Mi feslött hé; Szólok. Aszondi kendöt siratom, ha nem vöszi sértvés képen. Hát oszt miért? Igyén. Mer kendöt a frantz nevű betegséges nyavalya kompromittálja, annak meg a tsiz falu vize használ. Mossak az útra, aszondi? Kend frantzos Pista, nem én! Hát mondok, ha a betsületben oldalom mellött mörrántzosodott, teljös, odaadó hitvesi szilved úgy kopogi: „moshatói“. Gyütt oszt a többi gyorsan. Föl az ünneplő gatyám, borjú szályú ingom, uj kaptzál tsavarilottam az lábajiinra, rá az uj fejelésű tsizmám, (a Dick nevű úr tsinálta Vátzban a káptalony utcán) föl az lajbit, mentét, oszt tellyesen ki agyusztirungozva szekérre, onnan ki a szögedrókusi alsó város állomásához, az asszony utánnam tarisznyával, batyuval, én mög petzkölve néha hegyössen köpsörtzintve, elől ballagcsáltam. No oszt adott tanítást is, mig a masina bédúródott az állomási stációra. Aszondi hű legyök, mint az galamb a párgyáhol. Mondok jó. Aszondi ne igyon kend tsak a mennyi dukálatos, a menynyit a test mögbir, a böndő bevösz. Mondok erre is jó. Bé gyün oszt nagy truccosan az vonat, aszondi no puszi Istvány, ki tudi látom-e kendet édös gazdám. Mondok édös, Isteniül oldalam mellé kommandirozott, velem együtt 25 éven át takarosán mög gyötrődött betsületes nő. Öregek vónánk, majd rosszat hisznek rólunk, nem illős mán a tsókpuszi ilyen életkorban, mög a bajusz is elvöszti az érdekességét, peig ki ketzefizéltem a vátzi pödrővel szépön (a Szin/i úr patyikás adta ingyön példányos tisztelkedéskép). így oszt megnyugodott. Az vonat ált, fújtatott, vizöt szitt, horkantott, egy belélögzésre való szuszt kieresztett, oszt kezdett gurulni velőm együtt. Aztán ki-ki niztem, nizett az asszony is, lobogtatott rongyot is, én is, de oszt möguntam és politikához fordultam, a fokosbot nyelire kötöttem az kendőm, oszt kidugtam a bagony ablakon, mondok : igv kinyelmösebb lessz a bútsu intelöm. Tsakhamar Pestön vótunk. Azt mög mán tud a Laptsináló úr, hogy onnan mög magukhoz gyüttem Vátzra. De oszt mikor onnan elkövelköztem a vót a furtsa! a tsizi vonatrú 11 óra fene tugya hány pörtzösrű lemaradtam. Igaz! A vátzi állomásig egy tsak egy úri embör (tisztelőm) késért ki. A Gergő Miska, (a Forgó mög Nikitits ügyvéd úrék matróza, vagyis bolytárja.) De finom úr ez! No oszt a hogy az Erzséböt utcán járkálok el telt az idő, oszt lemaradtam! Mondok fene belé, majd mehetek később. De a vonatnak nints tsizre lyárása tsak reggel. No fene mondok, hát töltsük az időt sétáljunk! Menek beljebb a város felé látok sok kisasszony szömélyt sétálni mög mögálni kivált az utcák sarkú latja táján. Ezzel -«*/>szt tovább mentem, gyütt még sok ilyen pil- 1 langó. Pestről Tsiz 3 frt, III-ik osztályú pa- V rasz jegyön, hamar ide is értem. Most oszt már fürödtem is négyszer és ittam kúra vizet is. (A gondolatja is kőpist eredininyez, hát meg az ize meg a bűzi.) — Node! Kipakolva a batyum, beültem a park nevű kertnek egy szőlővel befuttatott úgy hivatik, hogy lifragoria nevű bokor pitrijába. Űt benne egy úr mög egy fejir nip. Be ditsertössékeltem magam oszt leültem! Nimöt kétfejű sas nyelvvel flancsogtak, eteör tsak fölsivit a lányféle oszt a lábaszárán titiltázott az ujjával, közbe aszondi a zapád vérszopó terömburáját a bestye .KV* . \
