Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-06-24 / 48. szám
Huszadik évfolyam. 48. szám. Vác, 1906. junius 24. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Két óra a közügyeknek. (Közgyűlés a városházán.) /■ Vác, június 23. Nyári közgyűlése volt a képviselőtestületnek csütörtökön s hogy a városi tisztviselőkön kívül 48 városatya jött össze, ez nagy érdeklődésre mutat. Gazdálkodó városi képviselő talán csak egy volt, a minden témához hozzászóló és nagy figyelmet tanúsító Kurdi Bálint bátyánk sem volt ott, igy hihette mindenki, hogy a 23 tárgyból álló tárgysorozatot rövid idő alatt letárgyalják. A nagy forróságban azonban teljes két óráig ültek együtt izzadva, ájuldozva a városatyák, mert a hőség oly nagy volt az alacsony teremben, hogy igazán csoda, hogy valaki nem lett rosszul. Úgy látszik, Hübschl Kálmán városi mérnök tapasztalatgyűjtésre a városháza építésére jelent meg s a városatyák belátva a tarthatatlan helyzetet engedték könnyen, szó nélkül, igaz, hogy a polgármester alapos indoklása után, a városháza uj építésére szolgáló kölcsönt, a melyből modern, tágas, nagy közgyűlési termük is lesz a városatyáknak. Egyébként a nagy meleget leszámítva a külső képe a csütörtökiközgyülésnek majdnem olya:»volt, mint máskor. A miben elütött a sablontól az, hogy Trümmer Sándor törékeny kis alakját nem láttuk a tisztviselők sorában, a háttérben szerényen hózodtak meg a „fizetés- | rendezést“ váró kisebb városi tisztviselők és vé- ; gül Révész Béla a csütörtöki közgyűlésre beállott állandó helyeslőnek, tapsolónak s a nagy melegben nem merült ki, mert végül 30 fok ide vagy oda, olyan tüzesen beszélt, mintha alkotmányt mentene, mint ama bizonyos múzeumegyesületi közgyűlésen, hol az abszolút év alatt oly lelkesen szónokolt. Pedig most csak patikát mentett. Trümmer emlékezete. A polgármester a régi jó szokása szerint, pontosan a kitűzött órában és percben nyitotta meg a legmelegebb közgyűlést. Az első éljenzés akkor hangzott el, mikor Wekerle minisz’terelnök válaszát felolvasták arra az üdvözlő sürgönyre, melyet annak idején, mikor az uj kormány alakult, kapott a várostól. Azután Trümmer Sándor városi pénztárost parentálták el. Állva hallgatta végig a képviselőtestület a polgármester igen meleghangú megemlékezését, a melyet Freysiger Lajos, a pénzügyi bizottság elnöke megtoldott szép emlék-beszédszerű elismerésével. — Vele dolgoztunk — úgymond éveken át, nem csak mi, hartem rajtunk kívül állók elismerték ennek a törékeny léleknek nagy munkásságát, buzgalmát. Adja az ég, hogy ilyen tisztviselői legyenek a városnak, az ő emlékét kegyelettel őrizzük, emléke élni fog! A képviselők meghatottan zúgták rá az „úgy van“-t s aztán elhatározták, hogy pénztárosi, a második számtiszti, iktatói és kiadói állásokra kiírják a pályázatot, választás határnapjának kitűzésére az alispánt felkérik. A kandidáló bizottságba Kemény Gusztávot és £ucsek Istvánt küldték ki. Az ekvitációért. Heltai Jenőnek a termékeny poétának van egy neves bájos verse a regimentről, a melyet áthelyeztek a városból s oly felfordulást csinált, hogy a kávéházak csődbe jutnak s a „tizenhat esztendős kis leány sirva megy a regiment után.“ A tárgysorozat 11. pontja volt az egyetlen kedves tárgy, bár nem tudják a komoly városatyák, hogy Bükitől a Zöldfáig mennyi bájos mosolyt kaptak, 16 évtől felfelé levő hölgyektől, hogy ebben az ügyben jól végeztek. Az ekvitációt ugyanis elviszik Vácról tiz évi ittlét után. A város meg akarja tartani, nem ugyan poetikus okokból, de mert — haszna van belőle. A polgármester azt indítványozta, hogy kérelmezzenek a honvédelmi miniszternél, hogy hagyja meg örömünkre, „örömükre“ Vácon az ekvitációt s ezt az alaposan megindokolt kérelmet küldöttség nyújtsa át a miniszternek. Leszólják ma már a küldöttségeket! vetette oda Kardos Antal városatya rácélozva arra a tengernagy, unalmas deputációjárásra, melyek mostanság mindig azt követelik a u iniszterektől, hogy dodonai ködbe Ív rkolják Ígéreteiket és mosolyogjanak hozzá. A, polgármester meg- Uíh'gyaráziap bőgj- csak tagú fcftld ttséget tervez s ez jó lesz, mert legalább személyesen informálhatják a minisztert a város jo gos kívánságáról. Hát elfogadták s ha jól végez a küldöttség, talán a kávéházak nem jutnak csődbe s azoknak a tizenhat éves kisleányoknak szemében a búsuló, gyászoló könyü örömkönyekké fog változni . . . Diszkönyv is van? A diszkönyv az, amelybe följegyzik azoknak neveit, kik a várost nagyobb adományokkal boldogították. Ezen a közgyűlésen derült ki, hogy diszkönyv — nincs. Abból az egyszerű okból, mert Schuszter Konstantin hatalmas adományai óta nem akadt jótékony adakozó. Még mikor Schuszter püspök megtette nagy alapítványait, határozták el e diszkönyv beszerzését, de meg volt az alapítvány, a püspök meghalt, nem igen siettek annak megvételével. Most Luczenbacher Jenő következett tiz évi pauza után a város jótevőjének.' A kálvária alatt levő földjét adta oda árvaháznak, szegényháznak, kórháznak, hogy ott felépíthessék. Őszinte, meleg köszönettel, éljenzéssel fogadták a nagy ajándékot és feljegyzik a — diszkönyvbe. Mikor lesz árvaház, kórház, szegényház, sajnos, erről nem számolhatunk be. Egyelőre az egész 23 holdnyi területen Racsek János termel krumplit, ő vette bérbe a várostól holdankint 16 forintjával. A malom 50 ezer koronája. A hengermalmot, a városnak és a messze vidéknek ezt a gazdaságilag igen fontos telepét, feltámasztják s a részvények aláírása szépen folyik. Azzal az inditványnyal álltak elő, hogy a város 50 ezer korona értékű részvényt jegyezzen, mert ezzel egyik legfontosabb érdeket szolgál. A polgármester kimerítő, alapos értekezést tartott arról, hogy mennyire szükséges a városnak a malom segítségére sietni. Kardos Antal valami aratási kérdést intézett el ezalatt s a polgármester hivatkozva a gyenge hangjára, kérte, hogy jó lesz figyelni. Kardos az erélyes felszólításra gondolva, hogy figyelek, de majd leszek is ellenzék mindjárt. Kemény Gusztáv kezdte meg a felszólalások sorát. Hogy hát a város szegény, miért vesz fel 50 ezer koronát a támogatásra. Kardos Antal utána egy negyedórát töltött ki a beszédével. Olyan ellenzéki volt, mint a minőnek most pl. Eötvös Károly készül. No hát ha már ketten beszéltek, gondolták, felszólalt Rózsahegyi Gyula, utána pedig Löwinger József, kinek beszédét már várták és Gindrich József is helyreigazított több téves adatot. Végül dr. Freysinger Lajos igen világos beszédben szinte követelte, hogy a város siessen a malom támogatására. Ha nem volna malmunk és most jönne ide, sokkal többet adna a város — úgymond támogatására 50 ezer koronánál, mert belátja mindenki, hogy annak fennállása a legnagyobb szüksége gazdáinknak a mellett, hogy a város a malomtól ezreket kap kövezetvám címén. Az ötven ezer korona részvény pedig' nem lesz a város kidobott pénze, mert az ér mindig ötvenezer koronát. A polgármester meg akarta mutatni, hogy a városatyák egy véleményen vannak a mikor a hengermalom támogatásáról van szó és névszerinti szavazást rendelt el. Mindannyian meg is szavazták a városnak a részvényjegyzését Kardos Antal kivételével. A 150 ezer koronás kölcsön. Miután elhatározták, hogy a kissörház bérletét Kecskés Antalra és nejére ruházzák öt évre Baráthy József és nejéről, aztán dr. Galcsek Györgyöt, Intzédy Somát és Gindrich Józsefet a muzeumegyesület őrválasztó bizottságába a város részéről kiküldötték, a 150 ezer koronás kölcsönről lett szó. A polgármester ismét behatóan magyarázta, hogy számításai alapjan ezt az összeget a Káptalan adja legkedvezőbb feltételek mellett a város iránt való jóindulatából, a mit udvariasan megéljeneztek. El is fogadták a káptalan ajánlatát. A szép summa pénzből pedig 100 ezer korona a városházának még a nyáron megkezdődő kibővítésére, a többi a Ganz gyárral kötött megállapodás értelmében a villamos mű tartalékalapjára kell. . A drágasági pótlék. A város kis tisztviselői a 22-ik pont elintézését várták nagy türelemmel. Odaben akkora volt a türelmetlenség, hogy az elnöklő polgármester mindig a kis csengetyűt rázta, de akár a Roskoványit kongatta volna, akkor sincs csend, mert hiába már hat óra felé járt az idő, a hőmérő pedig 30 fok felé. A Dunapart árnyas lombjai pedig már hívták a közügyek őreit, a sétálni vágyó városatyákat. Dr. Göndör főjegyző gyorsan referálta a tisztviselők fizetésjavitás vagy drágasági pótlék
