Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-06-10 / 44. szám
Huszadik évfolyam. 44. szám. Vác, 1906. junius 10. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Az ifjúság zászlaja. Vác, június 9. Közel egy esztendei buzgóságnak látható szép jele immár a főgimnázium birtokában van: a sportegyesület ünnepségek keretében felavatta és átadta a főgimnázium ifjúságának gyönyörű zászlóját. A hatalmas szép zászló múlt hét végén érkezett meg Budapestről. Haris Béla tanár rajzai alapján készítették el nemzeti színű nehéz selyem alapon a hímzéseket, melyek általános felfogás szerint tökéletesek, gyönyörűek. A zászlót lefényképezték s pünkösd ünnepén vitték a piaristák templomába megáldatni. A zászlóanya, Ivánka Pálné lakásán gyűltek egybe a sportegyesület bájos, szép hölgytagjai s onnan vonultak kocsikon a templomba, mig a sportegyesületi tagok a városházáról indultak a zászló alatt, melyet Kegler Ferenc egyesületi pénztáros emelt vállaira. A menetnek, melyben számosán vettek részt, sok nézője akadt az útvonalon. A templom hajója előtt foglaltak helyet a zászlóanya, a hölgytagok s vették körül a nerr.zc-tiszirrű szép zászlót. A padokat az érdeklődő közönség foglalta el, az oldalakon a főgimnázium ifjúsága állott. Az ünnepi misét Halmi László igazgató mondotta a növendékpapok segédletével, a kóruson az ifjúsági kar énekelt. A mise végével Halmi igazgató rövid imát mondott és beszentelte a zászlót, majd pedig Lukács József Epizódók a lepkefogdosás napjaiból. A helyszín. Szerda reggel van, hét óra. Harminc mezítlábas gyerek (6 évestől 12-ig) ácsorog a városháza kapualjában, vagy 10 — 15 Korpás Márton városi tanácsos hivatalos szobájának közvetlen az ajtaja előtt lökdösi egymást. Mindegyiknek a kezében egy skatulya, zacskó, füzér: tele lepkével. — Neked mennyi van? — Nekem hétszáz. — Én többet fogtam! nekem 1300 van ! Erre a hétszázas kiüti a dobozt az ezerháromszázas kezéből boszúból, vagy kenyéririgységből. Lesz nagy zsivaj, sirás, kapkodás, így múlik az idő '/a 8-ig, a mikor hatalmas éljenzés, „jön már“ „jön, már a lepkekirály“ kiáltások reszkedtetik meg a léget s csakugyan Marci bácsi ismert alakja tűnik föl a Zilzer sarkán. A lepkekirálynak örömkönyük csillognak a szemében a sok gyerek láttára, a gyerekek pedig lótnák, futnak izgatottságukban ki-be a kapu alatt. Marci bácsi azonban, hogy egy kissé megbosszantsa a meztélábas hadat, hirtelen a cukrászda felé irányítja a lépteit. Lesz nagy szomorúság. „Hát már nem ő szedi a lepkéket?“ „De hogy nem, hiszen tavaly beteg volt, mégis mindennap eljött a cserebogarakért.“ Végre pontosan nyolc órára megérkezik Marci bácsi s megkezdődik a lepkeszüret. tanár lépett a szószékre és a zászlón csillogó jelmondatból „íp testben - erő“ kiindulva igen szép beszédet mondott, mit áhitatos figyelemmel hallgattak végig a jelenlevők. Az egyházi ünnepély ezzel véget is ért s az immár felavatott zászló alatt mindannyian, kik a templomban jelen voltak, a főgimnázium udvarára vonultak. Az egész közönség az ifjúsággal énekelte a himnuszt, melynek magasztos hangjai után dr. Göndör Sándor elnök szólt. Megköszönte mindazoknak buzgóságát, kik adományaikkal járultak a zászló megteremtéséhez, kifejezte a sportegyesület örömét, hogy kedves kötelességét teljesítette, midőn az ifjúságot zászlóval ajándékozhatta meg és megszívlelni való beszédet tartott a tanuló ifjúsághoz, kérvén őket, hogy a zászló iránt tartozó hűséget soha se téveszszék szem elől s ha az élet forgatagába kerülnek az intézet falai közül, a munkás, becsületes magyar lélek ép testben szolgáljon a hazának. Az éljenzéssel fogadott beszéd után Ivánka Pálné zászlóanya hatalmas, hímzett gyönyörű nehéz fehér selyem "szallagját kötött a zászlóra e szavakkal: A mai nap emlékére. Aztán megcsókolta 'a zásziot és így i'oniíSzktn'Tt'rt Magyator6 szág patronájához:- Mária, Magyarország védasszonya oltalmazd a haza reményeit, — védelmezd meg a hazafias magyar kegyestaniló-rendet! Dörgő éljenzés követte a szivből jött szavakat, mely után Halmi László igazgató a meghatottságtól s őszinte örömtől áthatott nemes Az iskolában. Szerdán reggel nyolc ólakor belép az egyik felsővárosi tanitó az osztályába. Üresek a padok, alig ül 8-9 gyerek itt-ott a beirt 76 közül. Mi történt ? Odamegy a fali naptárhoz, hátha csütörtök van s ezek ismétlő iskolások, mert csak ott szoktak olyan gyéren jelentkezni. Szerda. Nem érti. Kimegy a folyosóra egy félórára, majd visszajön. Még mindig csak annyi. — Te ! Gulyás ! hol vannak a többiek ? — Tanitó úr kérem szépen a városházán vannak, lepkéket olvasnak! — Majd olvasok én a hátunkra, csak jöjjenek be! Erre egy egész had vonul be éktelen lármával, egyik kezükben üres skatulával, másikba hatosokkal. A mint megpillantják a tanitó urat, egyszerre elcsendesülnek, szépen leülnek a padokba s egy kisebb égi háború után megkezdődik a tanítás. Lepkeolvasás. Tíz krajcár jár 100 lepéért. Ezt minden gyerek tudja, tehát kerekszámot hoznak. így is vannak már lerakva, fölfűzve, 500, 800, 1000, 1600, 2000, sőt 7000 darab. Marci bácsi azonban nem igen hisz a gyerekeknek. — No Ruzicska mennyit hoztál ? — Nyolcszázat! Tanácsos úr kérem ! — Nem hiszem el, te! rövidebb az a madzag! — Isten bizony 800! Tudja a Szefcsek is! — Hát te ! Gonovics ? — Ezernégyszáz éppen! szavakkal mondott köszönetét a gyönyörű zászló adományozásáért. Elmondotta, hogy nem sokára kétszáz éves fennállását fogja ülni a váci piarista főgimnázium, melynek növendékserege a társadalom érdeklődéséről adhat most számot a sportegyesület buzgalmából. Azután azon a meleg hangon, a mely főgimnáziumunk igazgatójának sajátja, mikor az ifjúságról szól, lelke szeretetéből intézett buzdító beszédet az ifjúsághoz s végül tolmácsolta a zászlóanyának, a sportegyesületnek és az adakozóknak az intézet elöljáróságának háláját. Számtalanszor szakította meg a lelkes beszédet a felhangzó éljenzés, végül Schubert Auguszta fényképésznő a szép ünnepélyt több fényképfelvételben örökítette meg. Az ünnepély után a zászlóanya látta vendégül a sportegyesület hölgytagjait, a rendezőket és a tanári kart. A délutánt a sportegyesület által rendezett sportünnepélyeknek szánták. A hűvös, szeles idő kissé megrontotta azt, mégis a Fürge többször teljesen tömve, dereglyével fordult a két part között. Öt órakor igen szép evezős felvonulásban gyönyörködhetett a mindkét parton ádhj 'kűEoítiégr A ien ^furáiban résZt vett 'a fővárosi Duna, Neptun, Panonnia, Nemzeti hajósegylet több csónakjával, hogy ezek is kimutassák a testvér-egyesület iránt érzett barátságukat, jóindulatukat. Párnilzky Lóránt, a Pannónia tagja, ki a napokban evezte végig Passautól Budapestig a ; Dunát, vezette a hosszú menetet szkiffjében. — Majd adok egy taslit, te hazudós, hiszen tavai is te csaptál be a cserebogarakkal, a mikor vízbe áztattad őket, hogy többet nyomjanak ! Neked nincs csak 1200, érted ? Engem nem csapsz be többet! — Te Göncöl! Te is nagy huncut vagy! Hiába nevetsz, a tiedet meg is olvasom! Egy, kettő, három, négy, öt, . . . hatvan, . . . hetven ; no jól van, ha 70-ig megvan, hát a többi is megvan! Szól Márti bácsi és fizet, mint egy katonatiszt. Hogyan törik meg a sztrájkot ? Két nap elmúlt a lepkefogdosássalutána a nagy pénzkereséssel s Marci bácsi kasszája csődöt mondott. Harmadnap reggel 40 gyerek ostromolja a tanácsosi szoba ajtaját és egy lurkó se adja ezren alul. — Ez baj, no de majd segítünk rajta ! morfondál a lepkekirály. Ide álljatok fiaim az udvar közepére. Utasítást kaptam a minisztériumból, hogy az idén sokkal több lesz a cserebogár, mint a lepke s igy a lepkék százáért mától kezdve nem tiz, hanem csak öt krajcárt szabad kiosztanom. Felét kapjátok tehát annak, amit eddig kaptatok és hogy otthon ezt elhigyjék, mondjátok meg, hogy devalváció történt a városházán ! A gyerekek egyszerre elszomorodnak, majd súgnak-búgnak, az egyik pedig folyton jár köztük és piszkálja őket, hogy ne adják oda a lepkéket. Többen kifelé tartanak a kapu alatt. — Mi az te! Ruzics! mit akarsz ? s fülön csípi Marci bácsi a sztrájk-vezért, a bujtogatót.
