Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-05-30 / 42. szám
Huszadik évfolyam. 42. szám. Vác, 1906. május 30. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. A magyar nők az iparért. Vác, május 29. A hazai ipar pártolására alakult Magyar Védőegyesület országszerte kibontotta zászlaját. Minden politizálás nélkül tisztán arra szorítkozik az uj egyesület, hogy a magyar ipart minden irányban támogassa és előkelő helyet biztosítson neki a magyar közönség körében.Igaz örömmel látjuk a magyar honleányok e lelkes gárdájának dicséretes tevékenységét, melynek nemcsak a magyar ipar. de főleg a városi érdekek is hasznát fogják látni. A magyar nők szakítva a múltak tradícióival, a komoly munkaterére léptek: tevékenységüket, tudásukat, igaz ügy szolgálatának ajánlották fel. A haza üdvéért, boldogságáért ők is munkálkodni, dolgozni akarnak. Kiki le akarja róni a hazafiság oltárán a maga áldozatát. Lelkes hölgyeink most a magyar gazdasági érdekek istápolását tűzték ki áldozati tevékenységül. E téren sok, nagyon sok tenni való van s éppen a hölgyvilág az, melynek eddigi érzéketlenségén, divat-imádásán szenvedett hajótörést a magyar iparpártolási mozgalom. A bécsi ruha jobb, szebb, mert Becsben készült; a kalap csak akkor divatos7 ha^ifnsMPkerült áz ü5-" letbe, cipő csak akkor kifogástalan, ha karlsbadi gyárban fércelték össze s ki tudná felsorolni mindazokat a cikkeket, melyek kelendőségének egyedüli reklámja az, hogy nem Magyarországon készült. Most ennek a szomorúan nevetséges dolognak vége esik. A magyar nők hazafias célul tűzték ki, hogy minden szükségletüket a magyar ipar termékeiből fogják beszerezni. S ha silányabb lenne is az áru minősége, ha avultabb is a divatja : mégis azt fogják használni csak azért, mert magyar gyártmány. Ezt az áldozatot meg lehet, de meg is kell hozni a magyar ipar ügyéért! lm hát fordítsunk egyet a játékon : a kereskedőnek az legyen a reklámja, hogy az áru magyar munkás kezei által, mag/ar termékekből készül. Akkor módot nyújtunk arra, hogy iparunk nagyobb tőkebefektetésre alkalmassá válik, fpkozódjl» a* kedv, élénkül a'f^Jgglom s mindez együtt sokkal előbbre viszi ennek' a szerencsétlen országnak sorsát, boldogulását, mint bármiféle ház#*"' fias felbuzdulás és ezer politikai frázis. Meg vagyunk győződve, hogy a magyar nők ez uj mozgalmának éppen olyan komoly az alapja, mint a milyen magasztosan nemes a célja. Úgy érezzük, hogy az iparpártolás terén városunk hölgyeinek- is nagy és sok alkalmuk nyilik a külföldi ipar kiszorításával a helyi, de mindenesetre a hazai kereskedelem és ipar istápolására. Milyen igaz őrömmel fogjuk látni, ha azok au úgynevezett divatesemények ruhákban, kalapokban' ezentSTahnágyar ipar fellendülésével, felvirágzásával járnak karöltve. Bizunk a hazafias hölgyközönségben, hogy lelkesen fog csoportosulni a kibontott zászló alá. Félre fognak tenni minden melléktekintetet és beteges hiúsági képzelődéseket és felfogva a mozgalom nagy horderejét, szivük egész melegével, hazaszeretetük minden lelkesedésével, nyiltan és bátran fognak részt venni a magyar ipar fejlesztésének és felvirágzásának nemes munkájában. Harci hőstetteknél, önfeláldozó jótékonyságnál többet ér a magyar kenyér, melyért hiába küzködik ezer meg ezer magyar iparos család. A magyar nők hazafiasságán, tevékenységén múlik már mdst az, vájjon jobb időket fog-e látni a magyar ipar, mely ma éppen a hölgyvilág rideg elzárkozottsága, idegen-imádása és divathajhászata miatt nem tud p. haladás és fejlődés mesgyéjére jutni. K. L. Helyi és vidéki hirek. Múzeumegyesületünk és a főfelügyelőség. A múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelőségének 1905. évi működéséről adott hivatalos jelentésében a váci múzeumegyesületről a következőket olvassuk : Vácon a múzeumegyesület gyűjteményeinek válsága, melynek megoldásán a helyi tényezők már az előző évben kevés eredménynyel fáradoztak, az eddiginél is nagyobb méreteket öltött fel C.sávolszky József v. püspöknek, alapítójának:" s~ elnökének május’ hó 9-én bekövetkezett váratlan halála folytán. A megboldogultban, a ki még életében az egyesületnek ajándékozta könyvgyűjteményét és végrendeletig is megemlékezett kulturális alkotásáról, képtárának javarészét ajánlva fel a múzeumi Hársfa.- Irta: KRENEDITS FERENC. -Regevilágunk kimagasló alakja a hárs! Donár és Vodán pogány isteneknek volt szentelve, a kikről azt mondja a hitrege, hogy midőn az emberiség jóvoltáért a földön jártak, mindig valamelyik öreg hársfájuk tövében pihentek meg. A pogány népek hitéletében oly nagy szerepet játszott e fa, hogy még a kereszténység első századaiban is kegyelettel viseltetnek iránta az emberek. Hitük szerint ment volt a villám csapástól; a háncsából készült hám megóvta az igavonó állatokat a boszorkányok rontásától ; rügyei fogfájás, levelei fejfájás ellen használtattak ; az élősdieket a szántóföldeken elhintett hársfahamuval vélték elűzhetni. Hogy nem csak a pogányok, hanem a keresztények is szent fának tekintették a bársat, kitűnik ez abból, hogy még a középkorban is egyedül hársfából (lignum sacrum) faragták a szentek szobrait s hogy elköltözöttjeik iránt ragaszkodásukat azzal is jelezni óhajtották, hogy kedveseik sírjaihoz fejfának hársfát ültettek. Akár öröm, akár bánat érte a régi idők emberét, faluvégi hársfájáról mindenkor megemlékezett. Megemlékeztek róla, mert kívánták, hogy az a fa, melyet apáik valamely nagy dolog emlékére ültettek s a melyet ők szent fájuk gyanánt tiszteltek: hogy az a fa az ő vigságának és szomorúságának is tanúja legyen. Hársfák alatt tették a szüzek fejére a menyasszonyi koszorút, ott szűnt meg leánykori szabadságuk. Ott ünnepelték, gyermekeik születését, hársfa alatt lépett fegyverbe az ifjú levente: alatta ülték meg elköltözöttük halotti torát. Terebélyes lombjuk alatt beszélték meg ügyes-bajos dolgaikat s áldozatokat mutattak be alattuk Isteneiknek; — alatta hozták meg Ítéleteiket a bírák s azért a hársfát az igazságszolgáltatás fájának tartották, ilyenkor, hogy ítéletük igazságáról erős bizonyságuk legyen, a birák az Ítéletet mindig azzal zárták le, hogy a szent határfájuk alatt hozták meg azt. Ily hatalmas történelmi szereplés és hirnév után nem csoda, hogy úgy a mondák világában, mint a valóságban sokat szerepel a hársfa : Siegfried, midőn a megölt sárkány vérében megfürdött egy hársfalevél hullott vállára, a hova az a hársfalevél tapadt, ott volt Siegfrid megsebezhető. Egy hárs alatt a fiatal Geothe boldog órákat töltött kedves Friederikájával. Schiller egy hársfa alatt siratta el boldogtalanságát, a mikor belevéste felejthetetlen Laurája nevét. A hársfát tehát a szeretet fájának tekintették a régiek, alatta esküdtek örök hűséget a szerelmesek és a szentfáról leszakított levél volt az első emlék, mit szerelmük zálogául adtak, mintha tanúságtételre akarták volna kérni a régi hatalmasságot, a melynek a fa ajánlva volt. Kétségtelen bizonyságot tesz a hagyomány arról, hogy a magyarnak is kedves fája Volt a hárs és hogy úgy szólván még a legkisebb falunak is volt kitüntetett hársfája sőt, hogy minden valamire való udvar és kert is dicsekedhetik a növényvilág e diszével. Midőn Nagy Lajos király velenczei hadjáratát megelőzőleg a Szent Pál rendű Mária nosztrai kolostorban időzött egy Lukács nevű szerzetes megjósolta neki, hogy szerencse fogja kisérni fegyverét. Kérte is a királyt, hogy győzelem esetén szent Pálnak Velecében őrzött ereklyéit, a rend részére megszerezvén, azokat hozza magával az országba. Lukács szerzetes, hogy szavának nagyobb nyomatékot szerezhessen, a kolostorkert hársfájáról levágott egy ágat és azt a király előtt földbe szúrván szent Pálhoz fohászkodott, hogy a mennyiben kedvet talál az urnái Nagy Lajos cselekedete, tegyen érte csodát: mire a legenda szerint nyomban tövet eresztett az ágacska. Nagy Lajos fegyvereit szerencse kiséri, mikor is szent Pálnak a béke feltételként átengedett tetemét nagy ünnepélyességgel Magyarországba hozatta és uj nyugvó, helyére a szent lőrinci szent Pál koloslorb^ viteté, (e kolostor a Buda környékén levő „Szép Juhásznő“-höz cimzett mulatóhely környékén volt.) Az 1526-iki szomorú napok idején a törökök elpusztították a szentlőrinci kolostort, a szerzetesek földönfutókká téve, hogy még nagyobb sebet üssenek a legyőzött magyarok szivén, a tönkretett sok kegyeletes emlék mellett a néptől mindig nagy tiszteletben tartott s Lajos fájának nevezett márianosztrai hársfát is kivágatták. A Rima forrásnál van egy hársfa, mely a népmonda szerint ezer éves ; azt beszélik róla, hogy honfoglalásakor a vezérek alatta pihen-
