Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-05-23 / 40. szám

Huszadik évfolyam. 40. szám. Vác, 1906. május 23. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Május utolsó szombatja. (A gyermekek napja.I Vác, május 22. Ne ! igyjétek, magyar véreim, hogy a meg­hatottság szentimentális dolog, melynek csak romantikus korszakban, van ertelme. Ne higy­­jétok, hogy ez szégvelni való dolog s nincs helyén rideg, pozitiv korszakban, mikor az emberek egymással nem törődve, egymást, le­gázolva tülekednek az élet harcában. Épp ak­kor van helye a meghatottságnak, mikor sivár a korszak, mert a létért való küzdelemben épen ekkor van szükség oázisokra. Nem kívánjuk mi, hogy a mai ridegebb kor­szakban az egész magyar társadalom visszafej­lődjék az üres szentimentálizmus felé, csak azt kívánjuk, hogy az esztendőnek egyetlenegy nap­ján, május havának utolsó szombatján legyen meghatott. Legyen ez a nap a közös érzésnek a napja, mikor minden ember fölhagy a maga önzésével s nemcsak lelketlenül és taplós szív­vel a maga ügyeivel törődik, hanem magasabb ideálban egyesül az érzése millió honfitársnak az érzésével. Ez az érzés az elhagyott gyermekek meg­mentése, az eredménye pedig ennek az üdvös 'szentímenta1izmUs'’iaknagyon ’'pozitiv s az államélet, a társadalom, de sőt az egyének vi­szonyaira nagy befolyása lesz. Közvetlen ha­tása az ártatlan gyermekek megmentése lesz, közvetett hatása azonban ki sem számítható s előre nem mérlegelhető. Soviniszta magyarok­ként akarjuk,hogy az amerikaikivándorlás okozta veszteséget más magyarokkal pótoljuk ? Ment­sük meg a gyermekeket. Akarjuk, hogy a gyer­mekhalandóság csökkenjen, hogy a bűnügyi statisztika kisebb százalékokat mutasson föl? Mentsük meg a gyermekeket. Akarjuk, hogy az állam, a kórházak másra fordíthassák a pén­zükét ? akarjuk, hogy az elzüllött. gyermekek majdan ne szaporítsák a mindenféle fajta go­nosztevők úgyis elég nagy csapatát ? Mentsük meg a gyermekeket. Akarjuk javítani a társa­dalmat, a közbiztonságot s akarjuk ezáltal a magunk érdekeinek védelmét megkönnyíteni? Mentsük meg az elhagyatott gyermekeket. Mert hiszen tudnivaló, hogy a humánizmus nemcsak egyszerű megnyilatkozása a szív nemesebb ér­zelmeinek, hanem egyszersmind védelem is ma­gunk s a társadalom számára s igy voltakép csak befektetés, melynek valamikor okvetlenül meg lesz a mága kamatja. Nem is szólva az ügy etikai oldaláról, az emberi lélek nemese­­déséről. Nem lehet ugyanis föltenni, hogy a megmentett gyermekekre teljesen hatástalan marad a velük szemben gyakorolt humánizmus. Ha ezek embernyi emberek lesznek s a társa­dalom hasznos tagjaivá válnak, jelentékeny százalékuk bizonyára hálásan fog visszaemlé­kezni ari;a, hogy nemes emberbarátok szövet­sége, a magyar társadalom egy lelkes csapata mentette meg őket a nyomorúságból, a testi és lelki züllésből. Ezek a meghatott, hálásan visszaemlékező emberek lesznek a társadalom legbiztosabb támaszai s ha ilyeneket akarunk nevelni, — mentsük meg az elhagyatott gyer­mekeket. Első sorban azokat, ki a szó szoros értelmé­ben mindenkitől elhagyatva, apátlanul, anyát­lanul küzködnek az élet forgatagában. Azokat, kiknek nincs hajlékuk s kapualjakban, bokrok­ban húzzák meg magukat s nem tudják, hogy holnap lesz-e kenyerük s miből. Tehát azokat, kiknek morális érzéke még nem lévén fejlett, minden megélhetési eszközön mohón kapnak, mit a bűn nyújt nekik. Azután azokat, kiknek szülei oly nyomorult szegények, hogy nem gon­doskodhatnak gyermekeik élelméről, nem ügyel­hetnek fel rájuk s nem akadályozhatják meg, hogy a bűn útjára ne térjenek. Gyermeknap! Mily poétikus egy szó. Az el­hagyatott gyermekek napja, mikor feléjük for­dul az egész ország jó szive, az egész magyar társadalom meghatottsága. A legelső gyermek­nap most lesz, május utolsó szombatján, szer­vezi pedig az Országos Gyermekvédő Liga, mely egyesifeni törekszik a haza összes gyermekvédő egyesületeit s minden jóérzésű polgárát, hogy a majdau összegyűlő alapnak kamataiból ered­ményesen támogathassa ez egyesületek gyer­mekvédő működését. Reméljük a magyar tár­­sadolomtól, hogy ez a nap minden esztendő­ben ünnepnap lesz, a jóérzések, a humanizmus ünnepe s hatása évről-évre érezhetőbb lesz. Reméljük, hogy Ha "van 'példa, mely utánzásra serkent, úgy ez lesz az; ha van ünnep, mely­ben a haza minden polgára tiszta érzésekkel vehet részt minden vallási, nemzetiségi, vagy társadalmi különbség nélkül, úgy ez lesz az s végül, ha van humánus cél, mely nagyon kevés áldozatkészséggel megvalósítható, úgy ez a cél az. Mert miről van szó? Arról, hogy ezen a gyermeknapon kereskedők, iparosok, munkások, lelkészek, ügyvédek, orvosok, gazdák, tisztvise­lők, kávéházak, vendéglők, szállodák, közleke­dési és más vállalatok, színházak, mulatóhe­lyek stb. tulajdonosai szóval mindenféle állású és foglalkozású egyének önként kötelezik ma­gukat arra, hogy ezen egynapi bevételüknek legalább egy százalékát a gyermekvédő alap javára befizetik, belépvén ezáltal a gyermek­védő ligába. A liga tagjaira semmiféle más kötelezettség nem hárul, mint az, hogy azt az önként megajánlott összeget a Magyar Agrár- és Járadékbanknál kezelt országos gyermek­védő alap javára lefizetik. A belépő tagok te­hát nem vállalnak kötelezettséget arra, hogy ezt az összeget jövőre is fizetni fogják, hanem esetről esetre adakoznak, amikor és ameny­­nyit akarnak. Nem egyes nagy adományok kellenek tehát, hanem csak koronák, sőt fillé­rek s van- e az országban oly humánus érzésű ember, ki egyetlen napi jövedelmének egy szá­zalékát egyszer egy esztendőben ne tudná ál­dozni, mikor ez például 3600 korona évi jöve­delem mellett csak tiz fillér? Nem jőgos-e a Liga vezetőségének az a reménysége, hogy ez a mozgalom lassanként az egész országra el fog terjedni, hogy ez az ünnep lassanként ál­talános ünnepnap lesz s hogy idővel a művelt társadalomnak egyetlen egy tagja sem fog akadni, ki ebből a csekély áldozatból kivonná magát ? S nem jogosan számitanak-e a vezetőség lel­kes tagjai nemes igyekezetüknek erre a jutal­mára, mikor más jutalomra úgy sem tartanak igényt. De igyekezetükért s önzetlen buzgó működésükért nem is érthetné őket nagyobb jutalom, mintha azt látnák, hogy nemes fel­hívásukat az egész magyar társadalom megérti, s megfelel nekik. Helyi és vidéki hirek. — Bocskai-ünnep a templomokban. Bocskai István emlékét, a bécsi béke háromszázados évfordulóját a váci két protestáns egyház ke­gyelettel ülte meg vasárnap. Délelőtt fél tiz órakor az ág. evangélikus templomban, tiz órakor pedig a kisváci református temp­lomban volt istentisztelet s mindkettőn úgy Szommer Gyula, mint Fábián János lelké­szek szent beszédeiket a nagy szabadsághős emlékének szentelték. „Ha Isten velünk, ki­csoda ellenünk“ jelszót viseltek Bocskai had­seregének zászlói, melyeket mindig diadalma­san vittek előre a vallás szabad gyakorlatáért és a magyar nemzet szabadságáért megvívott ütközetekben. Ennek a jeligének fejtegetését vállalta mindkét lelkész s a szivekben emléket állítottak a nagy szabadsághősnek, ügy az evangélikus, mint a református templom ájta­­sos hívek seregével telt meg erre az alkalomra és soraikban láttuk á város tanácsának kép­viselőm kívül többeket, kik bár más vallás­hoz tartoznak, de a magyar szabadságért egy­­kép dobog szivük a protestáns egyházak hí­veivel. — A főgimnázium zászlójának felszente­lése. Pünkösd első napján nagy ünnepségek közt fog lefolyni a sportegyesület által adako­zásból fedezett főgimnáziumi ifjúsági zászló fel­szentelése és átadása. Az ünnepélyekre szóló meghívó már nyomás alatt van s e héten ke­rül szétküldésre. A meghívó közli a programot is, melyet mi ime itt adunk: Az ünnepély már junius 2-án kezdődik, mikor este hat órakor a főgimnázium ifjúsága megismételi azt a hang­versenyét a Kúrián olcsó helyárak mellett, mely­­lyel két hét előtt zsúfolásig megtelt terem előtt oly nagy sikert ért el. Pünkösd vasárnapján reggel nyolc órakor gyülekeznek a sportegylet tagjai a városházán s Ivánka Pálné zászló­anya, koszorúsleányok a tagokkal a felszente­lendő zászlóval a piaristák templomába vonul­nak, hol a zászlót az ünnepi szent mise után megáldják. A zászló megáldása után a közön­ség a főgimnázium udvarára vonul, hol az if­júság éneke után a zászlót átadják a főgimná­zium elöljáróságának. Délután külömböző lát­ványos sportünnepélyek lesznek a Pokolban levő sporttelepen. Négy órakor festői felvonu­lása lesz a budapesti evezős egyesületeknek hajóikkal, mely után tennisz-verseny követke­zik. Később a V. S. E. football-csapata mér-i kőzik a főváros egyik előkelő football-csapatá­­val. Este tánc lesz a Pokol uj zárthelyiségében. A táncmulatságot (únint a többi ünnepséget is) kedvezőtlen idő esetén is megtartják s a csavargőzös éjszakai meneteiről gondoskodott az egyesület. A két napos ünnepségekre min­den helyre szóló belépőjegyeket bocsát ki a sportegylet és pedig személyenkint négy, csa­­ládonkint tiz koronáért, de lesznek olyan je-

Next

/
Thumbnails
Contents