Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-05-20 / 39. szám

2

Váci Hírlap

is lett. Volt valami modorában, a melylyel bizalmat tudott önteni legsúlyosabb betegeinek reménykedésébe. Mig a család előtt soha sem titkolta a baj nagyságát, a beteggel mindig úgy beszélt, mintha csak a legkönnyebben elvisélhető betegség gyógyitásáról lenne szó. Sokáig nem fogják például elfelejteni Vácon,'hogy a legsúlyosabb betegének is a legkönnyebben engedte meg a borivást, mig egyes orvosok ilyen erős „kúrától“ ugyancsak óvták betegeiket.

Négy évvel ezelőtt Rómába folyamodott, tiogy rendi fogadalma alól felmentést nyerjen s megnősülhessen. Az eljárás nagyon lassan ment, de a dispenzáció megérkezett s nőül vette Tarnay Ilkát. Ez időtől kezdve kiköltözött a a rendházból, melynek azonban továbbra is főorvosa maradt. Szép jövedelméből ezentúl is úri életet élt, nem tagadott meg magától semmit s azzal a lelkes buzgalommal élt legszebb hivatásnak, a mely azelőtt is jellemezte.

Múlt év őszén kezdett betegeskedni. Tüdőtágulásból eredő asztma támadta meg az életerős sokat biró embert, ki a sok szenvedés alatt egészen összeesett. Mikor már baja súlyosbodott, Abbáziába ment, de itt sem nyugodott sokáig, hazatért és folytatta orvosi praxisát, mignem a kór ágyba döntötte. Akkor terjedt halál hire, a mire ő cáfolt rá egy hűvös reggelen, midőn a képviselőválasztás reggelén megjelent ismert kocsiján s leszavazva Bottlik Jánosra lelkiismeretesen sorra járta betegeit. Nagybeteg volt s ezen a napon még újabb betegséget szerzett bajához. Ugylátszott azonban, hogy ebből a komplikált betegségéből kiépül s már rózsás reményeket kezdett szőni a jövőről. Szerdán dicsekedve mond -tta, hogy jobban érzi magát, mint bármikor. És csütörtökön reggel meghalt. Vérhányás fogta el, pár pillanat alatt kiszenvedelt.

A temetése igaz, nagy részvét mellett tegnap szombaton délután ment végbe. Tömérdek koszorú borította ravatalát. Majd minden irgalmas rendház koszorúja ott volt, ott váci kartársainak koszorúja a rendfőnöké, az özvegyé, a váci irgalmasoké mellett. Túróczy Kornél rendfőnök, a távoli házak küldöttsége eljött a végső tisztességadásra és egyesületek, melyek gyászzászlót is tűztek ki házukra, a jóbarátok megszámlálhatatlan serege. A dalegyesület pártolótagjának ravatala mellett Ulrich Károly karnagya vezetése alatt Egressy Béni hatalmas, megrázó gyászkarát zengte el.

Gsáky János koporsóját százak kisérték ki a temetőbe, a hol Schmidt János kanonokplébános mégegyszer beszentelte s azután átadták azt az emberektől nem háborgatott öröknyugalomnak. Legyen nyugalma csendes !

Helyi és vidéki hirek.

— Lapunk mai száma hat oldal terjedelemben jelent meg.

— Grófpüspökünk itthon. Római útjáról múlt kedden délután öt órakor tért vissza székvárosába megyés püspökünk, kit tisztelettel és hódolattal fogadott városa. A fogadtatáson részt vett a káptalan és központi papság, a város elöljárósága, az oltáregylet és szt. Antal nőegylet, s több előkelőség, valamint a főgimnázium és kát. népiskolák növendékserege. A vasúti állomáson a káptalan és udvari papság, továbbá a város elüljárósága gyűlt egybe s dr. Zádor János polgármester üdvözölte a megérkezett főpásztort, ki ezért szívélyesen mondott köszönetét. Az első kocsin a püspök dr. Virter Lajos nagypréposttal, a következőkben a város elüljárósága s a káptalan tagjai foglaltak helyet s igy vonultak be az összes templomok harangjainak zúgása mellett a székesegyháztéren sorfalat alkotott iskolás növendéksereg között a székesegyház feljáratáig, honnan a leányiskola diszruhás sora között vonult a főpásztor a szentségoltár elé s hálaadó imát mondott. Az ima végeztével áldást osztott s palotájába vonult a grófpüspök, kit itt a káptalan és egyesületek üdvözölték hódolatteljesen hazaérkezése alkalmából.

— Bocskay emléke Vácon. Bocskay István emlékezetét ma üli meg a helybeli két protestáns egyház méltó kegyelettel. JA magyar alkotmányért, a protestáns egyházak szabadságáért fogott kardot az örök ellenség, a német ellen s a bécsi békében (1606) legalább nagy munkájának eredménye is lett. Mint említettük, a kis váci ref. templomban iiz órakor mond istentiszteletet Fábián János lelkész, fél tiz órakor pedig az ev. ref. templomban fog beszédében emlékezni Szommer Gyula lelkész a magyar szabadság nagy hőséről. Mind két istentiszteleten a polgárságon kívül a város tanácsa képviselteti magát.

Munkások mozgalma a Reitter-gyárban. A Reitter-féle kocsigyárban sztrájkra van kilátás, ha a munkaadó és a munkások közt ma, vagy holnap megállapodások nem jönnek létre. A gyár munkásai május 18-án értekezletet tartottak, melyben formulázták kívánalmaikat. E szerint az eddigi 11 órai munkaidő helyett 10 órai munkaidőt kívánnak Kis Imre munkásnak, a ki május elsején bejelentette, hogy a munkások nem dolgoznak s állítólag e miatt a gyárból elbocsátatott, visszafogadását kérik. Május elsejét egyszer s mindenkorra munkaszünetes napnak kérik s végül a bizalmi jerfi-rendszer felállítását kívánják a gyárba^ Volt alkalmunk látni a munkásoknak Reitter Ödönhöz beadott kívánalmaikat s ebből látjuk, hogy a megegyezés valószinűleg könnyen fog menni. A munkások kijelentették, hogy nem az elkapatott nagyzási mánia, vagy a munkaadóval szemben va'ló kihívó viselet miatt állanak elő követeléseikkel, hanem a gyárossal szemben viszonyaik végleges rendezésére közük azokat,/íir szerint Reitter a tiz órai munkaidőt hajlandó megadni, csupán Kis Imre munkás visszafogadását nem, ezzel azonban a többi munkások szolidárisak. Az egyezkedés a kocsigyárban ma történik s ennek eredményétől függ, vájjon hétfőn békében folytatták-e a Reittergyáriak munkájukat, vagy már hétfőnmegkezdik a sztrájkot.

— Esküvő. A budapesti Jézus szent szive templomában e hó 15-én fényes esküvő folyt le. Vékei Károly máv. felügyelő és neje Mariska leányának esküdött örök hűséget Zipek Jenő máv. segédtitkár. Az esküvőn a Vékei-család váci rokonsága a Tragor-, Meiszner- és Intzédy családok is résztvettek.

— Dunabogdány hálája. Abból az alkalomból, hogy a törvényes rend a közigazgatásban is helyreállott, Dunabogdány község képviselőtestülete Nanarra József főjegyző indítványára elhatározta, hogy a hazafias tisztviselők neveit Prónay Dezső báróéval együtt jegyzőkönyvében megörökíti.Az indítványt egyhangúlag, nagy lelkesedéssel fogadta el a németajkú tagokból álló, hazafias érzésű képviselőtestület.

— Sok az esőből! Ezt mondják a gazdák, kik még múlt hét elején várva-várták az áldást hozó esőt. Nincs nap, hogy ne borulna és sokszor kétszer, háromszor is nem annyira eső, mint hatalmas zápor zúdul a földekre. A záporban múlt hét elején jég is volt, mely Szendehelytől Rádig nagy károkat okozott, a Naszál környékén levő földeket pedig belszapolta. Péntekeu Csörögben kétszer is jég esett, de szerencsére kárt nem tett. A nagy esőzést érzi a Duna is, melyen most ismét piszkos hullámokat hajtelőre a szél s egyre árad.

— Szolgabiráink jelölése. Június 11-én nagy nap lesz Pestvármegye székhazában. A vármegye középpontja és járásai meg vannak tisztítva a Rudnay- és Csapó-kreatúráktól, a megüresedett állásokat június 11-én tölti be választással a törvényhatóság. Nem kevesebb, mint öt főszolgabirói állás van üresedésben s ezek közül kettőre Földváry Bertalan és Melczer Gyula járásunk szolgabirái is pályáznak. Minden valószínűség szerint meg is választják őket. Földváry Bertalan szolgabirót a monori járás kívánja főszolgabirájának, a járás megtartott értekezlete egyhangúlag őt is jelölte. A pomázi járásban Vörösmarty Miklós szentendrei orsz. képviselő elnöklete alatt e héten tartották meg a megyebizottsági tagok értekezletüket, de mert két jelölt volt: Melczer Gyula és Almássy Sándor (nem tévesztendő össze Poszpisil-Almási Károly nálunk szerepelt Rudnay-huszárral) határozatot nem hoztak. Melczert hir szerint a kiskőrösi járás is óhajtja főszolgabirájának s csak a jövő héten dől el a megállapodás, hogy melyik járásban jelölik.

— Eljegyzés. Morvay Dezső budapesti nyugati pályaudvari máv. hivatalnok eljegyezte Baros Irma kisasszonyt, Baros Antal kedves leányát.

— A sorozás nálunk. A honvédelmi miniszter által a sorozások tárgyában a törvényhatóságokhoz kiadott rendelete folytán Agorasztó Tivadar Pestvármegye főjegyzője most álllitja össze a sorozóbizottságok utazási és működési tervét. A közöshadsereg és honvédkiegészitő parancsnoksággal történt megállapodás szerint Pestmegyében 16 sorozó-bizottság fog működni és pedig a vármegye minden járásának székhelyén és minden város területén külön-külön egy-egy sorozó-bizottság, melynek polgári elnökeit a vármegye alispánja rendeli ki., mig a katonai elnököket a közös hadsereg, illetve a honvédség rendeli ki. A bizottságok junius hó íl-én kezdik meg a sorozást és az első, második és harmadik korosztálybeliek 11-én. 12-én és 13 án kerülnek majd sorozás alá. 14-én, vagyis a sorozásra kitűzött utolsó napon, tekintettel arra, hogy azon a napon ünnep lesz, a sorozó-bizottságok a felszólamlásokat fogják elintézni. Az egyes sorozó-bizottságok az utazási terv szerint már junius hó

,10-én megérkeznek a részükre kijelölt sorozó járásukba, hogy működésüket junius hó 11-én akadály nélkül megkezdhessék. így tehát Vácon a sorozás jövő hónap 11-én fog megkezdődni.

— - Megszurkált mezőőr. Bossányi István mezőőr több barátjával a lővőházban vasárnap lefolyt mulatságra akart menni. Előbb betértek Müller Antalhoz, aztán indultak el. Mikor a vámnál levő hidhoz értek, a sötétben két ember támadt rájuk s Bossányit földre teperve öt helyen megszúrták. A rendőrségen folyik a kihallgatás, de még eddig nem tudták meg, hogy miért szurkálták össze a békés mezőőrt, kit most súlyos sebeivel otthon ápolnak.

— Ki volt Posztpisil társa? Említettük, hogy mikor a Rákospalotára áthelyezett főszolgabiróságból Posztpisil Almási Károlyt kigergették, egy szolgabirótársával, kinek nevét nem tudták, mert senkinek sem mutatkozott be, sietett eltűnni. Ki volt ez a jeles alak, most megtudtuk a fővárosi lapok törvényszéki rovatából, a hol ezeket olvassuk: Április 4 én éjjel Valaszky Gusztáv, váci főszolgabíró, a kit a királyi biztos nevezett ki annak idején, nagy mulatságot csapott egyik fővárosi mulatóhelyen. Hajnaltájban bérkocsit hozatott és egy barátjával Budára igyekezett. Az elegáns gumikerekűn maga a főszolgabíró hajtott s szédítő sebességgel robogott a kocsi. A Margit-hid előtt még a lovak közé is csapott, hogy mihamarább