Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-05-13 / 37. szám
2 Váci Hírlap de egyúttal hallgasd meg azt a forró imánkat is, a melyben a Te mennyei jutalmadat kérjük. Esedezünk előtted Egek Királya, Mindenható és jó Isten, legkegyesebb Atyánk ! Áldd meg a Te hű szolgádat; a mi jó lelki pásztorunkat jó egészséggel és erővel, hogy folytathassa továbbra is nemes hivatását, hogy megjelenhessen mindenkor e szent hajlékba, itt, a hol a fájdalomtól megtört beteg hívei várják, mert hiszen a nehéz gyötrelmektől görnyedező lelkünk súlya csak e helyen könynyebbül; vérző szivünk fájdalma itt csillapul, ilt, a hol hű pásztorunknak szavait hallgatjuk, ki - elvonulva a világtól — minden percét arra szenteli, hogy minket, kiknek sziveiben a bú állandó tanyát ütött — vigasztaljon; hogy a lelkűnkön folyton égő sebnek fájdalmát, szavainak gyógyító balzsamával enyhitse. Cse pegtesd élete fájára a szeretet és boldogság harmatját, hogy azok gyöngyeibe fürödve — viruljon élte a legszebb korig. Adj neki erős türelmet, erőt és kitartást, hogy képes legyen ezentúl is keblünkben az általa legkedveltebb azt a virágot ültetni, mely a legszebb illatot, a hit illatát árasztja. Hogy legyen továbbra is vigasztalónk, jóakarónk s szerető atyánk, kinek minden szava gyógycsepp fájó szivünknek, siró lelkűnknek. Igen, az kell nekünk, nekünk a világból kivetetteknek, a sors legmostohább gyermekeinek, kik mint nem gondozott virág hervadunk az elhagyatott falak között. Majd az imát befejezve felállt, utána a többi is s beszédét folytatva újból a lelkészhez szólt: Egy ima hangzott el szivünk bensőjéből, melynek szövegét szivünk diktálta s a mely felszáll va, ott van már a magasságbeli igazságos Bírónál. Bizunk a mindenhatóba, hogy látja azt, miszerint szenvedő ajkakból, az élőhalottak világából szólt hozzá az ima, könyörülni fog s meghallgatja az ez órában szivünknek elmondott imáját, — szegény, elhagyatott szenvedő rabok imáját. A kegyetlen sors által reánk mért csapás elviselését tűrnünk kell, de hogy azt tűrni és viselni bírjuk, arra egyedül a hit tesz képessé. A vért, mely legtöbbjeink kezén tapad, egyedül a hit képes lemosni. A hit adja majd nekünk az erőt, hogy kibírjuk a minket minden percben érhető újabb csapásokat, hogy kibírjuk azt, a mit még a jövő titkos fátyola takar. Azért esedezünk, nevelje bennünk továbbra is a hitet, mert eddigi tanításából is tudjuk és érezzük, hogy a hol hit van, ott megszületik a remény s a hol a remény, ott a "Szeretet, a mi pedig mindent meghoz; meghozza tehát a mi sza badságunk napját is. S ha Isten segedelmével elérjük azt a nagy napot, nevét mint emléket szivünk legtisztább helyére fogjuk zárni a kulcsot pedig eldobjuk, hogy íz emlék örök maradjon. S ha majd megkondul a Mindenható, az örökbiró ama nagy harangja, mely minket majd az itélő-széke elé hiv, jótetteiről majd ott fogunk tanúskodni, mely tettek ott lesznek az osztó 'igazság mérlegén. A szónokló fegyencnek utolsó szavát a többi fegyenctársai lelkes ovációval siettek meghosszabbítani s a midőn ismét csend lett, a lelkész szólalt meg, a kit a nem várt megtiszteltetés, különösen pedig ez az alázatos és igazán szívből jövő forró ima oly annyira meghatott, hogy szemeiben könnyek rezegtek. Szép és megható beszédében meleg szavakkal köszönte meg nyájának azt a szeretetét, azt a hő ragaszkodását, a melyet irányában éreznek s egyúttal Ígéretet tett, hogy eddigi útjáról soha sem fog letérni, mert úgymond: Mint eddig, úgy ezentúl is hű szolgája akarok lenni Istennek, nektek pedig jóakarótok s minden bajban vigasztalótok. — Bottlik János orsz. képviselő egy nyilatkozatáról. Bocsánatot kell kérnem az olvasótól, hogy a magam ügyében kell nyilatkoznom lapom hasábjain, a mely mióta szerkesztésemben jelenik meg, soha sem tolta e'őtérbe a szerkesztő személyét. Most kényszerítve érzem magamat erre a saját személyem és a tisztes hirlapirás megóvása érdekében. E hó 9-ről keltezve Milténgi Aurél úrtól, a váci függetlenségi párt alel nőkétől levelet kaptam, melyben tudatja, hogy lapom folyó évi 34-ik számában foglalt a következő sorokat; „kijelentjük Bottlik János képviselőnk nevében, hogy ő a sérelmes kortesversről és az antiszemita izű izgatásokról nem tudott és ha tudott volna, azokat nem helyesli“ magára elfogadhatónak nem találta, annak helyesbítése végett magához Bottlik János úrhoz fordult. A képviselő úr Miltényi urat felkeresve „a leghatározottabban kijelentette, hogy sem nekem, sem másnak felhatalmazást, vagy megbízást arra nem adott, hogy akár a fenti közleményt, akár pedig az általa múlt hó 29-én bizalmas körben, beszélgetés közben elmondottakat az ő nevében bármilyen formában is hirlapilag közzé tegye.“ Ez Miltényi úr levelének tartalma, melynek lényeges részét szószerint is közlöm. Mindenek előtt meg kell állapítanom, hogy Bottlik úr lapomban közölt kijelentés lényegét nem cáfolta meg, csupán azt, hogy formális felhatalmazást nyilatkozatának közzétételére nem adott. Sajnálom, hogy Bottlik képviselő úr, midőn ez ügyben engem keresett, nem talált itthon, mert különben elmondhattam volna neki, a mit most a nyilvánosság előtt kell elmondanom. A beszélgetés múlt hó 29-én a váci pályaudvar első osztályú várótermében dr. Zádor János, dr. Morlin Zsiga és dr. Forgó Kálmán urak jelenléténen történt. Dr. Forgó úr hívta fel — ha jól emlékszem — Bottlik ur figyelmét a kortesversre s az akkor még képviselőjelölt előttünk is védekezett az ellen, hogy ő antiszemita lenne, a mit már a mnlt képviselőválasztás idején is hangoztattak ellene ellenségei. Ekkor dr. Morlin Zsiga úr szólt közbe azzal a kérdéssel, hogy ugy-e jó lesz, ha a kedélyek megnyugtatására a Váci Hírlap-ban egy olyan nyilatkozat lát napvilágot, mely a lefolyt beszélgetés intencióját tartalmazza. Ki kell jelentenem, hogy Bottlik János úr erre formális beleegyező választ nem adott, de nem is adhatott, mert dr. Morlin Zsiga úr kérdése, mint egy epizód illeszkedett bele az ő általa előadott egyik választási epizódba. De közzétettem nyilatkozatát, mert semmitől sem undorodom úgy, mint attól, ha az embert vallása szerint Ítélik meg, közzétettem, mert hittem, hogy városunk békességét szolgálom vele és közzétettem, mert az egész beszélgetés az én általam közöltek igazolása volt kis körben. És hogy ez se maradjon e', közöltem, mert hittem, hogy azzal a függetlenségi és 48-as Kossuth-párt jelöltjének teszek szolgálatot. Ha hiba történt valahol, nem az én részemről történt. A közélet terén szereplők mindegyike tudja, hogy ha közérdekű eseményekről beszélget egy hirlapiróval, annak kötelessége is, hogy azt nyilvánosságra hozza, ha a beszélgetés magán jellegére külön nem figyelmeztetik. És igy tanultam, igy tudom ezt immár hosszú hirlapirói pályámon s ha más, nagy hírlapokban indiskréciók jelentek meg, még sehol és sohasem okolták érte a lapok szerkesztőit, hanem azokat, kik nem vették észre, hogy nyilatkozataikat a nyilvánosság embere, a hírlapíró előtt tették. Dercsényi Dezső.- - Felülfizetés. A diák hangversenyen utólag Sommer Gyula lelkész két koronát felülfizetett. — Változások a városi pénztárban. A városházán több megüresedett állás betöltésre vár s úgy ez, mint Trümmer Sándor, a város köztiszteletben álló pénztárosának betegsége, valamint Simák József számtiszt katonáskodása ugyancsak zavarba hozta a városi pénztárt. Trummert Krenedits Ferenc ellenőr helyettesíti a pénztárban, de már ellenőr helyettesítésére nem volt erő, mert a második számtiszti állás még nincs betöltve s az első számtiszt katonai szolgálatot teljesít. A bajon úgy segítettek, hogy Nagy Sándor dijnokot a második számtiszti állásra helyettesítették, ki letette a hivatalos esküt a polgármester előtt s mint felesküdött tisztviselőt megbízták, hogy helyettesítse a városi pénztár ellenőrjét. — Kossuth Ferenc és Hartmann Emil. Lapunk egyik utóbbi számában Hartmann Emil ezredesről azt irtuk, hogy ő róla Kossuth úgy nyilatkozott, mint a kit nem is ismer. A téves információ helyreigazitásakép közöljük, hogy volt alkalmunk Kossuthnak Hartmannhoz intézett leveleit látni s egyikben baráti megszólítással fel is hívja, hogy egy Vácon kívül való kerületben a párt programmja alapján vállaljon képviselő-jelöltséget. — Kinevezések. Gulner Gyula főispán Szuper Géza közigazgatási gyakornokot dijjas gyakornokká, dr. Krakker Kálmán váci járásbirósági gyakornokot közigazgatási gyakornokká,' Neisz Fern ne váci főszolgabiróscgi dijnokot járási Írnokká nevezte ki. Gratulálunk! — A váci hengermalom sorsa. A pesti hengermalom részvénytársaság e hó 24-ikére rendkívüli közgyűlést hivott egybe, a melyen el fog dőlni a váci hengermalom sorsa is. A tárgysorozatban ugyanis fel van véve hengermalmunk részvényeinek eladása. Ma tehát ott állunk, hogy a malom beszüntetéséről szó sincs. Uj kezekbe fog jutni s érthető kíváncsisággal várjuk, vájjon reális és szolid kezekbe kerülnek-e a részvények s nem kell-e egy-két év múlva a túlzott nyerészkedési vágy miatt újabb válságról Írnunk. — Tulipán-ünnepély a lövőházban. A váci kereskedőitjak egyesülete jövő hónap 10-én a lövőházban nagyszabású tulipán-ünnepélyt rendez, melyre az előkészületek nagyban folynak. — A váci állami tisztviselők közgyűlése. Az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének váci köre május 7-én este a Kúrián tartotta meg rendes évi közgyűlését. Számos résztvevő tag jelenlétében, gazdag tartalommal folyt le e gyűlés, melyet dr. Lencsó Ferenc társelnök vezetett, miután a kör elnöke Zádory Lajos, — Szentendrére történt áthelyeztelése miatt — elnöki állásáról lemondott. A közgyűlés sajnálattal vette a lemondást tudomásul, de abban a reményben, hogy Zádory Lajost rövid időn belül ismét Vácra helyezik, azt határozta, hogy alkalmas módon fel fogja őt kérni az elnöki állás megtartására. Beszámolt ezután a kör évi tevékenységéről a helyettes titkár. Rövid vonásokban ismertette előbb az Állami Tisztviselők Országos Egyesületének múlt évi működését, a melynek most legfőbb tevékenysége a megalkotandó szolgálati pragmatika elkészítésében csúcsosodik ki. A váci kör múlt évi tevékenysége az alakuló közgyűlés határozatainak végrehajtásával és az alakulás, szervezés munkálataival folyt le. A tagok részéről két inditványt tettek, melyeket a közgyűlés érdemlegesen tárgyalt. Kondra Mihály indítványára, mely a vásártérnek küszöbön levő parcellázására vonatkozik, azt határozta a közgyűlés, hogy a kör elnöksége járjon közbe a városi tanácsnál egy létesítendő tisztviselői telep megalkotása érdekében és kérje annak jóindulatú támogatását. Élénk vita tárgyát ké
