Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-04-25 / 32. szám
Huszadik évfolyam. 32. szám. Vác, 1906. április 24. Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken: egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. Bottlik János választói előtt. Vác, április 23. Vasárnap délelőttre hirdették a falragaszok, hogy Bottlik János képviselőjelöltünk, kit az egyesült pártok, mint a függetlenségi és 48 as Kossuth-párt jelöltjét támogatnak, elmondja programbeszédét váci választói előtt. Az az idő, mely vasárnap délelőttig eljött, az komcinációkkal telt el. Lesz-e ellenjelölt ? A mi kerületünk nincs hozzászokva az egyhangú választásokhoz ; nincs csodálni való azon, ha egyesek ellenjelöltet várnak, mert „nincs kereset, nincs élet, nincs izgalom.“ Hát a szocialisták mit csinálnak ? Ez is egyik kérdés volt. Tudni kell, hogy a szocialisták (hogy uj és ismert szóval éljünk) vezérlő bizottsága előre megállapított taktika szerint mozgatja a tömeget, mely bámulatos önszigorúsággal előtte a jövő reményteljes képével („miénk lesz a jövő!“) engedelmeskedik. Ma a legfontosabb kérdés, az áltálános választói jog van napirenden, természetes tehát, hogy a harcból leginkább azok veszik ki részüket, kiket legjobban érdekel annak miként való megoldása. Agitálnak az általános és titkos választói jog érdekében s a hol képviselőjelöltek programbeszédet mondanak, megjelennek és erőszakosan is megakadályozzák az olyan beszédeket, melyek a külföldet régen áthatott nagy eszme, az általános, titkos és községenkint való választói jog megvalósítása ellen akarnak elhangzani. Ott volt a szocialisták mindkét váci szervezete: az iparosoké és a földműveseké s mert Bottlik János az általános, titkos, községenkinti választói jog hívének vallotta magát, lelkesülten, hosszan éllenezték. Bottlik János a féltizenegyórai vonattal érkezett s a váci függetlenségi pártvezetőség meg bízásából dr. Forgó Kálmán üdvözölte a vonatnál, honnan Miltényi Aurél pártelnök lakására vonultak. Már ebben az időben kezdett népesedni a téren emelt tribün környéke. A szocialisták csoportosan jöttek választói jogot követelő jelvényeikkel és közel az emelvényhez foglaltak helyet. A tribün más oldalai is benépesültek, megnyíltak a téren levő házak ablakai és az érdeklődők százai várták a prorgambeszéd megtartását, melyre a vidéken lakó számos függetlenségi érzelmű polgár is eljött, sőt a homokon levő községek, bár Bottlik e héten meglátogatja őket, küldöttségekkel képviseltették magukat. Miltényi Aurél üdvözölte a megjelenteket s küldöttség ment a képviselőjelöltért, kinek érkezését éljenzés jelentette. Miltényi kérte fel programbeszédének megtartására is. Bottlik János beszédének két főrésze volt. így szólt a jövőről, miután megköszönte a város polgárságának, hogy alkalmat adott programja előadására, mint a mely kérdések foglalkoztatják majd az összeülő parlamentet. Az egyik kérdés lesz az általános választói jog. Emelt hangon jelentette ki, hogy hive az általános, titkos, községenkint gyakorlandó válaszVitézlö Háry János elbeszélése a mandátum-osztásnál történt részvételéről. Hárman valának együtt: egy veterán szinész, egy dolga nincsen kortes, meg János, a vitéz. A többi asztaloknál, együtt és szerteszét, az uj mandátumokról kavargóit a beszéd. „No mondja, Háry bátyánk“, — egy így faggatja most, — a bizottságnál volt-e, mely mandátumot oszt? Mesélje sorra-rendre — s azt legisleg-kivált mint ostromolta tűzzel a ragyogó Royált“. „A Rojál-ostromáról ? . . .“ Szól s bajszán [sodorint, nehéz azt elmesélni, végig, apróra, mind. De ott voltam, — az volt csak a kegyetlen csata, hajszálon múlt csak, hogy ma nem vagyok [honatya. Nem igen esett rajtam a dolog mostanig: A mandátumra egyszer a kedvem szottyanik. Hát, gondolom, megkérem fönn Tóth János [druszát, egy pötty mandátumot tán ad, az árgyélusát! Nehéz hozzája jutni ... Az ajtaja előtt százezrével tolongnak ádáz kilincselők. S várnak, várnak ottan, mint éhes macska had, ha kerületet nem kap, örökké ott marad. A könyököm s a kardom nem hoz hozzá közel, ilyenkor nem segíthet egyéb: a hadicsel. Hát Így kiáltok: „Félre! A Fedák Sári küld!“ s e szóra valamennyi legott odébb került. Köszöntém Tóth druszámat, ki keblére ölelt és nyomban bemutatta Hédervári Lehelt, Oszt a dologra tértem, hogy végezzünk hamar : „Egy mandátumot kérek, mely ápol s eltakar !“ „Vitéz Joannes Háry, kérj mindent, csak ne azt, mandátumot fogyaszt ma mágnás, polgár, [paraszt“. S mondott aztán pár ámbár-t, nohát és sok hogy-ot, „Elég az hozzá, János, a készlet elfogyott“. Egy volna még facéron, szerette Jánosom, de az Gabányié lesz, ott lenn, Világoson. Az is katona, mint te, pardont nem ismerő, de nálad rangidősebb: zupás őrmester ő ! Kevés a fóka szörnyen, az eszkimója sok, pedig megérdemelnéd, arról biztos vagyok. Ámbátor, — és elkezdett sugton beszélni itt: Andrássy Duci gróf rád haragszik egy kicsit. Nem tóm, igaz-e rólad, amit a fáma mond, hogy pertut ivott véled nemrég egy darabont. Hogy időnek előtte éltetted a királyt, — s egy szabadelvű párti neked váltót zsirált.“ (Úgy volt, de kár lett volna mégis beváltanom ) „A kardbojtomra mondom, ez aljas rágalom. A hazafiságomnak az bizonysága, lásd: öt főispánra dobtam egy láda záptojást.“ „Ha igy van, hát segítünk rajtad valamikép, ha mandátum már nincsen, akad neked egyéb; öreg csont vagy, ilyennek a hivatal se rossz, — államtitkárnak adlak Jekelfalussyhoz.“ tói jognak s csak egy feltételt köt ki, hogy a magyar nemzet évezredes fensőbbsege megőriztessék a kerületek uj és méltányos beosztásával. Pillanatokig nem juthatott szóhoz a függetlenségi párt képviselőjelöltje, mert főleg a szocialisták lelkesülten éljeneztek. Beszédének második része a lefolyt nemzeti küzdelemről és annak tanulságairól szólott. Megerősíteni azokat a törvényeket, hiányait pótolni, lesz kötelessége az uj országgyűlésnek, melyek a jövőben vivandó nemzeti harcban kell, hogy erősségéül szolgáljon a magyar nemzet akaratának kivívásához. Lelkesedve, lelkesítve mondotta beszédét Bottlik s nem egyszer a közbeszólások, éljenzések jelezték, hogy eltalálta azt a hangot, mely a nép szivéhez vezet. Különben is kerek beszéde, jó előadása örömet keltett, elismerést aratott. Donovitz Vilmos, a váci függetlenségi párt egyik alelnöke köszöntötte meg a képviselőjelöltnek programbeszédét. A magyar nemzet feltámadása — úgymond — husvétkor következett be s a polgárság meg van győződve arról, hogy ha a többi kerületek is Bottlik Jánoshoz hasonló törhetetlen függetlenségi képviselőt küldenek az ország házába, a magyar nemzet kívánalmainak teljesedésbe kell, menniölc. MiltéTryi Aurél pedig a váiasztók megjelenését köszönte meg s felhangzott a Kossuthnóta, majd a munkás- marseilles és lassan kiürült az emelvény környéke. Délben társasebéd volt a Kúrián Bottlik János tiszteletére. Az első köszöntőt a képviselő-És kijövet, köszöntöm egyikét, másikát, a nagy váróteremben ép Gajáry Gézát. Bajsza hegyesen áll még, a tulipánja szép, a negyvennyolcas esküt akkor tanulta ép. Forgács. A divat. Tavaszi —nyári divat! mily kicsi két szó és mennyit lehetne róla beszélni, ha mondanivalónkat oly parányi hasábra nem kellene összeszoritani! Kevés szóval tehát egyelőre csak annyit, hogy deréktól lefelé a vékony vonalak az uralkodók, a melyet csak az u. n. „Princess“ szabással lehet elérni. De azért nem ez a szabás az uralkodó. Nem, hanem az általános, magas szoknyának keresztelt forma, a melynél fogva a szoknya az övezőve] együtt szabatik és úgy 10—15 cm. magasságban és felül a csipőn. A Divat Újság mai számában több példányban s bemutatjuk ezt a szabást, a melyet bizony egy kicsit nehéz elkészíteni, mert többszörös felpróbálással és változtatással lehet elérni, hogy mindenütt pontosan és szépen simuljon a termetre. A formának áruló volta természetesen megkívánja, hogy formás legyen az alak — se túlsó vány, se tulkövér. A „divat" egyáltalán nagyon sokat kiván az alak szépségét illetőleg. A magas szoknya övéről két-három ujjnyi széles pántok húzódnak a vádakon keresztülkasul és gombolódnak szép díszes, iparművészeti cikk számba menő gombokkal vissza az
