Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)

1906-04-22 / 31. szám

Huszadik évfolyam. 31. szám. Vác, 1906. április 22. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetési árak: helyben egy évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Vidéken : egy évre 14 K, félévre 7 K. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mária-Terézia-rakpart 6. Hirdetések ára □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora 60 fillér. A tilipán-kert alakulása Vácon. Vác, április 20. Kiviritott az ősi magyar virág, mely vala­mikor a főúri kertek és a főúri viselet dísze volt, később pedig az egyszerű magyar földmives kis kertjének szerény lakója lett. Ki gondolt volna erre a virágra. Igaz, hogy szép virág, de az Isten nem áldotta meg illatos kehelylyel.Ember le nem törte, a méh elkerülte. Emlékét azonban rég letűnt századok marad­ványai őrzik. A harcba induló deli vitéz ruhá­zatnak díszéből a tulipán sohasem hiányzott. A gyöngyös tarsoly, bársonyos lóding ki var­rása sohasem nélkülözhette a tulipánt. Szerepe volt az egyházi ornátusokon is. A régi mise­ruhákon látható virághimzésben tulipán ural­kodik. Az ősmagyar nép cifra szűrét tulipán nélkül el sem képzelheti. Az alföldi magyar házak elején a falra festve; a galambbugos kapuk oszlopain kivésve látjuk az ősi virágot. S nem lehetetlen, hogy a kehely, mely áldo­zati edényül ép úgy szolgál, mint az áldomá­sokon, szinlén a tulipántól nyerte alakját. Tulipános volt a magyar menyasszony ládája, szekrénye, a csikóbőrös kulacs, a lovagoló és az igavonó szerszám, szóval a tulipán magyar védjegy volt. Ez a virág azt bizonyítja, hogy egykor vi­­rágzó magyar iparunk volt és a magyar ipar az idegen megkülönböztetéséül használta véd­jegyül. A későbbi századok alatt feledésbe ment a tulipán és az ipari termékeken idegen nyelven idegen rajzolat alatta következő mondatok ékes­kedtek: „Trade Mark“ „Gesetzlichgeschützt“stb. A nemzetet ért megpróbáltatás napjaiban jó magyar hazafiaknak eszébe jutott a tulipán. Szerencsére még nem pusztult ki a magja! És ma az országban mindenütt készítik már a virágos kertek talaját az ősi virágnak, a szép tulipánnak. Millió gyöngéd női kéz munkálko­dik azon, hogy a virágnak jó földje legyen. Vác hölgyeire nagy és nemes feladat vár. Már megalakították a váci tulipánkertet. Ez a kert azonban csak akkor nevelimeg az ősi virágot, hogyha annak művelésében mindenki fárado­zik. A társadalmi osztálykülönség ferde követ­keztetéseit száműzni kell. Legyenek a váci nők azon nemzet emelő, művelő s gazdagító esz­mének igaz barátai, a mely azt hirdeti, hogy csak az a nép boldog, az az ország szerencsés, a mely felismerte a demokrácia áldásait. Báró Andreánszky Gáborné és Ivánka Pálné fáradoztak azon, hogy Vác és vidéke tulipán­kertjét kivirágoztassák. A budapesti középpont felhívására magyar asszonyt jellemző lelkes szeretettel iparkodtak a hazafias eszmének meg­nyerni a város és a vidék honleányait. És most, mikor megalakult a Váei és vidéki tulipán-kert, örömmel láthatja mindenki virulását. Az öröm­ben csak az az üröm, hogy egy felekezet asz­­szonyai, leányai teljesen kivonták magukat eb­ből a mozgalomból. Pedig ha látnák, pedig ha tudnák, hogy minden magyar asszony, feleke­zeti és társadalmikülömbségnélkülszivesenlátott tagja a tulipán-kertnek. S ha egy gondolat dob­bantja meg szivüket, miért, hogy visszahúzód­nak, mikor minden magyar asszony támogatá­sára szükség van. Ámha a hirdetett nyomor és a szenvedés elvonult hazánk fölött, az a nagy és szép tár­saság, mely csütörtökön gyűlt egybe a város­háza közgyűlési termében, igazat adott, hogy a tulipán-mozgalomnak létjogosultsága nem szűnt meg s azt ápolni, fejleszteni minden ma gyár léleknek szent kötelessége. A komor terem­ben soha annyi hölgy talán nem fordult meg. Most megjelenésükkel jelezni akarták, hogy szivvel, lélekkel részt vesznek a tulipán-mozga­lomban s egymás után Írták alá a kitett ive­ket. Itt közöljük azt a szép és diszes névsort abban a sorrendben, a hogyan aláírták meg­jegyezvén, hogy a mozgalomhoz ezután is le­het csatlakozniok azoknak, kik a Váci Hírlap szerkesztőségében letett feltételeket aláírják. A tulipán-kert Vác és vidékének gyűlésén a köte­lezettségeket magukra vállalták: Báró Andreánszky Gáborné, Ivánka Pálné, Donovitz Vilmosné, dr. Hörl Péterné, Kórpás Mártonné, Krakker Kálmánná, Hufnagel Pisti és Hufnagel Vally, Mandák Mária (Fót), Ko­­vách Antalné (Dunakeszi), Kemény Gusztávné, Szommer Gyuláné, Rappensberger Szidónia és Rappensberger Mária, dr. Rapcsák Imréné, Köhler Arturné, Zalánffy Gizella, Rappensbei­­ger Andorné, özv. Cseley Jánosné, Pauer Bé lá-iíé, Péts • Sándowsér^Szeborúöyi Lajosáé, Jä­ger Breta és Jäger Kató, Honska Erzsi, Breicha Jánosné, özv. Gosztonyi Jánosné, Gosztonyi Klára, Erdélyi Zoltánné (Püspökszilágy), ifj. Szuchovszky Béláné (Galgagyörk), dr. Rácz Adolfné (Galgamácsa). Kalapos Margit (Galga­györk), Rónay Gézáné (Veresegyháza), Szabó Lászlóné, Borbély Sándorné, Weiser Adél, dr. Lencsó Ferencné, Nikitits Sándorné, dr. Tagor Ignácné, Kubiczon Mihályné, Tóth Kázmérné (Fót), Edömér Ilona, Pittlik Etel, Németh Manci, Nagy Gézáné (Dunakeszi), dr. Freysinger La­­josné, Preszly Olga és Preszly Linus, Almássy Jánosné, Gosztonyi Polyxena, Gosztonyi Gab­riella, Hoffmann Ferencné, Mogyoróssy lstvánné, Fehér Naca, Kacskovics Jenőné, Váró Károlyné, Heinisch Riehardné, Almássy Albertné, Majt­­hényi Péterné, Domonkos Mihályné, Pellet Gyuláné, Farkas Gáborné, Jakabffy Károlyné, özv. Sipos Pálné, Hoffmann Pálné, Molnár Al­bertné, Varga Gergelyné (az utóbbiak mind Fótról) A hölgyeken kívül a gyűlésen részt vett férfiak mind csatlakoztak a hazafias moz­galomhoz s az iveket úgy a váciak mint a vidékiek aláirták. A diszes társaság előtt Gosztonyi Jánosné foglalta el az elnöki széket, a jegyző Dercsényi Dezső lett. Báró Andreánszky Gáborné lelke­sítő, minden magyar asszony és leány szivét megnyerő beszédet tartott a tulipán-kert haza­fias céljairól, melyet helyeslés és éljenzés gyakran szakított meg. A megalakulás után Dercsényi Dezső néhány szóval tolmácsolta Ivánka Pálné üdvözjetét, kit az anyai köte­lesség tartott távol a gyűléstől, mely viszont elismerését azzal rótta le, hogy kifejezte őszinte kívánságát, hogy az Ég távolítsa el a gondo­kat és fájdalmakat Ivánkáné anyai szivétől s egyúttal üdvözölte őt, mind a mozgalom egyik megindítóját. Br. Andreánszky Gábornét nagy lelkesedéssel választották meg a váci, Ivánka Pálnét pedig a vác-vidéki tulipánkert elnökévé s br. And­­reánszkyné Ígéretet tett mindkettőjük nevében, hogy lelkes buzgalommal fogják szivükön viselni a tulipán-kert ügyét. Ezután tanácskozás indult meg a tulipán­mozgalom váci szervezetének kötelességéről. A hölgyek sorba járják a váci kereskedőket, hogy a magyar ipartermékek pártolására buz­dítsák őket s védőtáblákkal fogják ellátni mindazok üzletét, kik magyar gyártmányt hoznak forgalomba. A gyűlés kimondotta az is, hogy a szombaton alakuló tulipán-szövetségbe belép ezen testületileg részt fog venni. Az elnök buzditó felhívásával ért véget a tulipánkert első váci gyűlése. Mi pedig végez­zük Ivánka István hontrnegyei földbirtokos eme lelkes versével s ajánljuk minden váci asszony és leány hathatós pártfogásába a ma­gyar érzés, a magyar ipar érdekében kifejtett mozgalmat : Tűzzük fel hát a Tulipán virágot, Virágcsatát a hazáért ki látott ? A férfiak eddig karddal csatáztak ezzel asszony, agg és gyermek, az egész osztatlan nemzet csatázhat. E virág ma honszerelmünk jelvénye tűzze fel hát úr és paraszt keblére. Szégyenünkre egyikünknek se válik, csak ott gyökerezzen mélyen, szivünk kellő középében halálig. Merev szára a tulipán virágnak, mutassuk' meg már egyszer a világnak, hogy megtudjuk a magunkét becsülni. S akármilyen arcot vágnak, nem fogunk már az osztráknak felülni. Bottlik János jelölése. /Bottlik az egyesiül pártok váci képviselőjelöltje.] Vác ápr. 21. Bottlik János vált országgyűlési képviselőnk nevét hirdetik a piros falragaszok Vácon és a váci választókerület minden községében mint a függetlenségi, 48-as Kossuth-párt jelöltjeét, kit a koalíció is támogat minden erkölcsi hatal­mával. Hosszú út vezetett idáig. Majdnem úgy volt a választó kerület, mint egy év előtt gr. Tisza István, ki a miniszterelnöki állástól szabadu­landó úgy nyilatkozott a parlamentben, hogy szívesen átruházná azt a Kossuth-Lajos-utcán sétáló első jól öltözött cilinderes urra. Mi ná­lunk, hosszú ideig nem volt képviselőjelölt. Bottlik kijelentette, hogy szeretne szabadulni a jelöltségtől, de Kossuth Ferenc biztosítást kért tőle, hogy a váci kerület mandátuma akkor is méltó kezekbe kerül. Erre mindenki érezte, hogy Ivánka Pál főszolgabiránk, ki nemcsak szóval, de tettel is megmutatta, hogyan kell magyar embernek viselkednie, lenne a legmél­tóbb utód a parlamentben. Ivánka azonban lemondott s annyi jelölt neve került forga­lomba, hogy szinte óráról, órára változott a névsor. Végre Bottlik János jelölését eldöntötte a szerdai megyegyűlés. Ott erős hangulat kelet­kezett Földváry Bertalan szolgabiró jelöltetése érdekében, de maga Fazekas alispán-helyettes l

Next

/
Thumbnails
Contents