Váci Hirlap, 1906 (20. évfolyam, 2-99. szám)
1906-01-07 / 2. szám
Huszadik évfolyam. 2. szám. Vác, 1906. január 7. VÁCI HÍRLAP Politikai lap, megjelenik szerdán és vasárnap. Előfizetéi-i arak : lielj !***«» egy evre IS K. félévre <$ K, negyedévre '.l K. Yi«lél*«,n : egy évre 14 K, félévre 7 K. F.jíj «■!» kuIiii Ara IS ti IIőr.---------,-------------------------------------------------------------Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: .VIA ria-Terézin-rakp. «. Hirdetések Ara □ centiméterenkint 8 fillér, többszöri hirdetésnél árkedvezmény. — Nyilttér sora (KI fillér. 1900. Ismét egy év! Milyen gyorsan tűnnek el a meghatározott idők sorozatai a múlandóságba, hogy egybeolvadjanak a kezdettel. Rengeteg idő ? Ahogy veszszük, kinek az, kinek nem, de legkevésbbé magának az időnek, amely őrökké megújhodással jár. Valódi feltámadás, amelynek bar részesti vagyunk, de akként, hogy a megújhodással szemben az idők járma lassan, de biztosan, tehetetlenné, majd képtelenné és pusztulásra elég korhadtnak érlel meg bennünket. És ezzel reánk nézve a földi élet bezárul s reményteljes érzéssel lelkünk részére egy jobb otthonban bízunk. Jó remény, de jó vagy vigasztalásnak! Óh hit, minő fenséges vagy a remény megrögzítésére, mikor az elmúlás gondolata ragadja meg elménket, amelynek elvégre is kiinduló pontja a földi élethez való ragaszkodás. Annyi bizonyos, ki felfogja az élet alanyát és állagát, ki mérlegelve annak végtelen becsét, a szerint él, bár küzdelemmel járjon is, annak az nem hosszú, nem untató és az évek számai mindinkább kevésnek tűnnek fel. Sokszor akár ha csak az élet niegismerésének kezdatén állanánk ! Gyönyör az élet, mert ha nem volna az, nem volna küzdelem és sem egyikének, sem másikának becse. Gyönyör az élet, csak tudni kell vele bánni és érte a küzdelem is édessé válik. Az élet munkát tételez fel. És a munka számtalan módozataival kialakulásaival mi volna egyéb, mint küzdés az életért és annak gyönyöröktől telt jóságaiért. Szaákné Dörffy Ilona f. Visszament Gödöllőre — meghalni. Visszament, hogy kedves helyén, melyhez annyi boldog pillanat emléke kötötte, üdülést keressen, gyógyulást találjon. De gyönge fizikumát megtörte a kór s a betegséget nem volt képes lebirni már a gödöllői levegő sem ! A nagytehetségű, elismert írónő, kinek alkotásai oly sokaknak okoztak gyönyörűséget, december hó 19-én este 49 éves korában csendesen elhunyt. Nevezetes irodalmi működést fejtett ki. „Vidéki népszokások“ című pályanyertes műve, Andrásnapi álom, Büszke lelkek, Pálma, Karácsonyest című kötetei s népies dolgai általános elismerésben részesültek s tiszteletet vívtak ki irodalmi körökben is jó hangzású nevének. Lapunk olvasói különben jól ismerik, évek óta hűséges dolgozótársunk volt. — Részünkre irta utolsó irodalmi munkáját az alábbi töredékben maradt novellát is, melynek befejezésében azonban megakadályozta őt a Mindenség kérlelhetetlen rendelése. Íme a kedves írónő utolsó kézirata, az ő hattyúdala: Még alig hullatták le sziromruháikat a viKérdezzétek meg a koronás főt, a bíbor palásttal biró főpapot, a törvénytudás orákulumát, a gazdagot, a szegényt, miért vigyáz életére? Talán az emberiség javáért? Sokszor ezért is, mert ki nem az emberiség javáért küzd. az nem méltó az életre. Legtöbbször, sőt majdnem mindenkor saját életének megmentésért és feutártásáért. Ügy van az ember az élet és a halál közötti választásban, mint az a nyomortól kényszeritett asszony, ki dermesztő időben az erdők mélyén rőzsét szedett. Nyomora elkeserítette s mikor a teher alatt lerokkant, a halál után vágyott. Ez megjelent neki. Nem üdvözölte őt, nem tartotta megváltásnak a jövevényt, mert igy szólt hozzá, csak még az egyszer segíts fel terhemmel s azután jöhetsz! Tehát az élet gyönyöre, jósága kapta meg a szivét a vele való küzdelem elviselésének reményével. Alkudozott vele, mert az élet becse édesebb volt a nyomortól való megváltásánál. És mégis hányán unják meg s dobják magukat a halál aszott karjaiba. Ezek bármily okozati összefüggésben legyen is elhatározásuk szomorú csesekmériye: nem tudtak élni. tNem tndtak.^lni. njerj, Jpu tudjak volna. a. sajgó fájdalom okozta keserűséget az élet jóságával zsibbasztották volna, mig a haladó és feltartózhatlan idő n eg nem gyógyítja őket. Azért az ember hivatása között nem ismerek szebbet, jobbat, fenségesebbet, mint gyermekeidet, embertársadat az élet, az élet jóságának, az élet becsének megismerésére vezetni. Szerettesd meg az életet s amennyire csak tőled függ, mozdítsd elő annak szeretetét. Nézz körül a természet nagy háztartásában s figyeld meg a legparányibb férget, a melyet felismersz, mint ragaszkodik az élethez s mint akar érte küzdeni. És olyant, mely megutálná azt, nem találsz közöttük egyet sem. Miért ? mert gyönyör neki az élet és a vele járó küzdelem. Elpusztul ő is, de pusztulása soha sem öngyilkosság, hanem végzetszerűség, a mely az embernél egy örökkévaló élet hitében csillámlik meg, mert oly kedves az, hogy arról lemondani egyenlő volna minden nemesebb érzelmeket gyökerestől kiszakítani a szivek világából, hogy a földi létben kétkedésben élő boldogtalanai legyünk önmagunknak és embertársunknak. Szeresd az életet, higyj annak örök valósagában, de becsüld meg azt itt a földön mindaddig, erődet az idők vas foga meg nem őrli. Szeresd az életet s óvd meg a mennyire csak tőled telhetik, mert nagyobb adomány, legalább itt a földön nem képzelhető, mint élni. Ez az egyedüli, miben rendelkezésedre van a lélek, hogy kedves otthonává váljék, tested igy alkotván meg az élet gyönyöiét. És most, engedd meg kedves olvasó, hogy hódolva a felebaráti szeretet csörgedező forrásából eredő- draga szokásnak, azt ftitíítiijsx.«' neked és hozzád tartozóidnak, életszeretettel es az abban való megújhodással lépd át az újév határvonalát és a Gondviselés őrködjék fölötted, megáldva mindazon javakkal, melyek boldoggá tesznek téged s a melyek által te is boldogíthatsz másokat. Legyen boldog az uj esztendő Vác minden lakójának! Bertalan Vince. rágok, már is megjelent fehér köntösében a tél. Tombolt a vihar, zúgott a szél, megrázta az útjában álló tetők, rozzant, ajtók, ablakok fáit. Mintha csak Isten Ítéletet tartana, oly borzalmas este volt. Csend — néma csend mindenütt, csak a falu piros függönyős ablakaiból kisugárzó fény mutatja, hogy az emberek még ébren vannak. Ilyenkor minden szegény is boldog a saját családja körébe. A falu végén épült az úgynevezett „cigánysor“ utolsó házának ablakából sajátos fény árad. Szinte ritkaság számba megy az egész kis épület. Mintha nem is a megvetett osztály lakója, de* valami ide tévedt különc épiiette volna. ízlés — csíny, gond jellemzik e kis lakás. De a ki tudja kié ez a ház, megtalálja rá a feleletet.—ügy nyolc évvel előzőleg a falu bandájának prímása lakott benne özvegy édes anyjával. — Egy ily borzalmas éjen történt, hogy a fiú eltűnt, egyidejűleg a kastély beli úrnő egyetlen leánya is. Sok mende-mondára szolgáltatott ugyan okot az eset, de viszont lehetetlennek tartották, a kik ismerték a kastély úrnőjének gőgjét s azon sajátos nevelést, melyben éppen egyetlen gyermekét részesité. A gyermek egész gondozását magának tartotta fenn, a cselédség, kik a gyermek mellett voltak, eskü alatt lettek utasítva, semmit mi gyengédség, szeretet a kis' leány előtt ne nyilvánítsanak. 0 maga is a legridegebb volt vele szemben mindenkor. Csak este, mikor a kis leány már mélyen aludt s talán álmában az angyalok pótolták neki, mit e földön ébren nélkülözött, borult térdre' az anya, záporként hullottak könyei, a rejtett, végnélküli édes anyai szeretet ekkor nyilvánult meg nála, mikor biztonságban vélte magát, senki nem látja, senki nem hallja miként szereti egyetlen leányát. A rajongó szeretete vitte a balga hitre, hogy ha gyermekét már kicsiny korától úgy neveli, hogy ne tudja mi a szeretet, gyengédség, úgy nem is éri úgy a keserűség, fájdalom az életben. Ha nem lesz szive, meg lesz mentve a sok gyötrelmektől. Ez mind igen szépen és jól volt kiszámítva, de megfeledkezett a nagy önzésben, hogy nem mi, de egy nagyobb hatalom intézi sorsunkat s jaj annak ki vele szembe, száll nem csak hogy a rövidebbet huzza, de meg lesz bosszulva a legérzékenyebb módon. A kis Magda tehát nőtt szív nélkül, mint anyja boldog elfogultságban hitte. Már a győzelem pálmáját látta kezében, mikor jött a sors s keresztül húzta a számadást. Boldog megelégedésében leánya 18. születése napja alkalmával megnyitotta házát ismét a nyilvánosság előtt. Esemény számba ment úgy
