Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-04-19 / 16. szám

Tizenhetedik évfolyam.

16. szám.

Vác, 1903. április 19.

VÁCI HÍRLAP

Előfizetési árak :

ígész évre

....................12 korona.

Negyedévre ................... 3 korona.

igyes szám ára .... 24 fillér.

Megjelen minden vasarnap.

VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA,

Kiadótulajdonos:

Kovách Ernő.

Felelős szerkesztő:

Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

Papnövelde-utca 6. szám alatt.

Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal.' Nyilt-tér sora 60 fillér.

1900 évig terjedő tiz év alatt a magyar birodalom népességének szaporulata 10'9% s az egész népesség megközelíti a 20 milliót. (19.255 ezer.) S még örvendete- sebb az, hogy a szaporulat a magyar faj javára esik úgyannyira, hogy a magyar faj a magyar birodalomban megközelíti a 9 millió lelket s a magyarság aránya a szoros értelemben vett magyarországon 51-4%

További gátja a nemzetiségi áramlatoknak : a magyar birtoknak magyar kézen megtartása. Ennek fontosságára is a történelem tanít meg bennünket, mely évszázadok tapasztalatain keresztül leszűrte azt az arany igazságot, hogy a kié a föld, azé az ország. És itt el nem mulaszthatom, hogy őseink birtokrendszeréről az ősiségről a legnagyobb elragadtatás hangján meg ne emlékezzem. Ez a birtokrendszer tartotta fenn és biztosította a történelmi jog mellett a magyar birodalom magyar jellegét, ennek az intézménynek köszönhetjük, hogy a magyar nemesség az ország földjét magyar kézen megtartotta, ez a birtokrendszer lett volna hivatva a betelepített nemzetiségeket assimilálni, még a nemzetiségi

áramlatok keletkezése előtt magyarrá tenni, ha nemzeti dinasztiánk lett volna. Az ösiség eltörlése eredményezte, hogy félszázad után a magyar föld hihetetlen nagy része idegen kézbe került s a magyar nemesség elpusztult. És újabban azt tapasztaljuk, hogy mind hangossab- ban panaszok hallatszanak, melyek sürgős törvényhozási intézkedést követelnek a magyar földbirtokok megmentése érdekében s az idegenek földbirtokszerzési képességét korlátolni vagy legalább is a magyar állampolgárság megszerzéséhez kötni óhajtják.

Égetően sürgős a parasztbirtok tehermentesítése is. A parasztság a nehéz kamat jármai alatt nyög s a hitelviszonyok is nagyban hozzájárulnak a kivándorláshoz. Újabban a kisbirtokosok hitel- intézete állami segítség mellett hozzáfogott a magas kamatú kölcsönök conver- tálásához, de véleményem szerint ez nem elegendő a baj orvoslására. Olyanféle egyetemes akczióra volna szükség, mint az úrbéri terhek megváltása volt, állami hozzájárulással, alacsony kamatláb mellett, bélyegtelen kötvények alapján bélyeg nélküli zálogjogbekebelezéssel,

Magyarosítás.

Vác, április 18.

A nemzetiségi áramlatoknak a magyar állam ezeréves épülete, magyar jellege ellen támadó káros hatását ezen lap hasábjain már ismertettem. Az utóbbiakban azon gátakat iparkodom feltüntetni, melyek ezen átkos irányzatnak úiját állják.

Első erősségünk a magyar faj nagy termékenysége. Már a történelmi múltban ez a természetes szaporulat nagyban elősegítette a magyar faj uralmának -fenmaradását. Bármily nehéz zivataros idők vonultak el fölöttünk, faluk, egész kerületek népteienedtek, pusztultak el. a nehéz időket követő pár évtized alatt kihevertük a csapásokat, az Alföld nagy magyar városai óriási rajonként bocsátották útnak a telepeseket, a kik az elárvult falukat újból benépesítették. Ennek köszöntíetiük hogy a maroknyi magya?’ annyi csapás, annyi véres harc dacára az elmúlt századok zivatarai között fennmaradt. S ha a legújabb statisztikai adatokat vizsgáljuk, ugyanezt az örvendetes képet látjuk. Dacára annak, hogy a kivándorlás ezer és ezer munkáskezet elvon évenkint az országból: Az 1891 - tői

Csillagok.

Ezek a csillagok nem tudom, mit néznek. Panasza van talán ellenem az égnek ?

Tán valamit tettem ?

a mit nem kellett von’: olyat cselekedtem?

Ezek a csillagok nem tudom mit néznek.

Sok titkos vivóclást még váddal tetéznek.

Gyilkos vörös fénnyel

ijesztgetik lelkem, hogy remegjen, féljen.

Ezek a csillagok ! Istenem, mond nékik:

Az én házam táját mindhiába nézik.

Jobb ha békén hagynak — s fenn a magasságban csendesen maradnak.

Ezek a csillagok! Istenem, ha látnád, miket nem miveinek egész éjszakán át! Csillognak, villognak — egymással, a csalfák, váltig kacérkodnak.

Ezek a csillagok — a minap is láttam — lesurrant az egyik az éj homályában.

Szállt, szállt, szállt sokáig — ü csakhamar — nagy lopva — követte egy

[másik.

Erdős Renée.

Történeti emlékfák.

Irta: KRENEDITS FERENC.

Foszlányokra tépte az idő viszontagsága a régi kor történetét ; ám a rege tündére vir- raszt a világi életek születése felett. Igézetes bájjal, megragadóan bontakoznak ki e sejtelmes homályból a sok ezer év viharát átélt terebélyes fák enyhet adó koronái, a letűnt idők egyetlen élő tanúi, titkos hírnökök a múltból a jelennek.

Imádattal hódol Kelet-India harmadfélszáz millió lelke Buddha csodált fügefája előtt s ábrándozva regél a Himaláya lábánál viruló rózsaalmafából eredő „Dsambu“ folyóról. Ihletett dalt zeng a perzsák lantosa nemzete bá- zonfájáról. Tisztelettel említi a római a városát védő Jupiter szent tölgyét. Apolló babérja, Merkur olajága, az Aphrodite kiserkent véréből fakadó rózsatő, a delphii templom imádott platánja és a firigiai boglár, a Diana és Bachus tiszteletére szentelt ligetek illatozó fái, Dodona berke, az Eurydikéjét sirató Orpheus emlékezetes tölgye és a titokzatos erdei lombok mélyén vigadó szirének, driadok és nimfák rege-világának mindegyike szól arról a nagy kegyeletről, melylyel kora kedvenc fája előtt hódolt.

Imádattal szói hársáról a szlávok őse: hárs alatt lépett fegyverbe az ifjú, alatta tették az ara fejére a menyasszonyi koszorút; tövében tartotta a nép a születési és halotti torokat s hoztak ítéletet a bírák. Az a rege kapott szárnyra a szlávok szent hársáról, hogy a nép jótevő istene ily fa árnyában pihent meg mikor kiválasztottjaiéért sokat fáradozott.

Tölgylombos berkekben áldoz isteneinek az ős germán ; szent fájában az erő, hűség és a kitartás megtestesülését látja, alatta tart tanácsot, ha fenyegeti baj s lombjával fon diadalmi koszorút, ha legyőzi az ellent.

Az ó testamentombeli jó és gonosz tudás fája a babilonbeli életfa, a Capitolium szent tölgye, Mexikó cédrusa s a szamojédok héttörzsű fenyője, az égi pallost suhogtatva villámszóró Donáz szent tölgye s Nyugat-lndia vadnépének hagyományos kőrisfája: mindmegannyi ép oly örök szimbólum s hitágazati emlék, mint a milyen Polinézia „őrangyala“ az áldást és a jólétet árasztó „imádott“ kenyérfa, mely táplálja, ruházza övéit, melyről azt tartja a jámbor indus, hogy hatalmas istenének csoda tevő lelke lakozik benne.

A régi ideális világban a fák tisztelete mindenütt uralkodott a föld kerekén ; sőt elragadtatva tekint fel a faóriásra még ma is az igazi