Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-04-05 / 14. szám

Váci Hírlap lennünk életmódunkban, minden sza­vunkban, minden gondolatunkban. Ke­rüljük, az idegenszerűséget, ne majmol­juk a külföldet. Akkor föllendül iparunk, kereskedelmünk, mindjobban terjedni fog zengzetes szép nyelvünk, erősödik fa­junk, nemzetünk »nagy lesz és hatalmas a magyar.« Részemről ez az utolsó szó ez ügy­ben. Ne azt keressük, a mi szétválaszt bennünket, hanem azt, a mi egyesit. Hiszen oly kevesen vagyunk és sajnos mégis annyi táborban, magyar a magyar ellen fordul. Igazmondótól pedig azt kérem, hogy ne üssön le buzogánynyal oda, a hol nincs ellenség és ne vonja máskor oly meggondolatlanul* könnyelműen kétségbe mások vallásosságát. Dr. Preszly Elemér. Helyi és vidéki kirek. Adakozzunk Danijanics szobrára. Bőszei biró a múlt héten egy szakértői szemle alkalmával 4 korona szakértői dijat állapított meg Löwinger Sándor szakértőnek. é­Löwinger ezen összeget nekünk adta, hogy tetszés szerint humanos célra fordítsuk. Azt hiszszükj hogy az adakozó intencióinak akkor felelünk meg legjobban, ha az összeget Damjanics Jánosnak, a magyar szabadsagharc örök dicsőségű tábornokának felállítandó szo­boralap javára küldjük el és ezen ötletből ki­folyólag magunk is gyűjtést kezdünk Damja­nics szobrára. Hisz Damjanics glóriás alakja eszményképe minden magyarnak, dicső csatái a hősies bátorság csodái, vértanusága fájda­lommal, keserű haraggal tölti be mindenkor a honfi keblét. És különösen nekünk váciaknak kell kegye­lettel gondolnunk Damjanicsra, hisz a váci diadalnak ő a hérosza, az ő rettenthetetlen vitézi bátorsága szentelte meg városunk rónáit. A kegyelet megkívánja, hogy Damjanics j szobra minél előbb felál 1 ittassék és hirdesse büszkén, örök időkig a magyar nemzet ke­gyeletét. Küldjük el valamennyien filléreinket a Szol­nokon felállítandó Damjanics szoborra. A Gyűjtésre a Váci Hírlap szívesen vállal­kozik s hasábjain az adakozókát hétről-hétre kimutatja. Eddig a következők adakoztak : Löwinger Sándor ........................................4 K Dr. Morlin Zsiga ........................................2 „ Dr. Preszly Elemér .........................................1 „ Lukats János...................................................1 „ N. N ....................................................... . 1 „ Nagy István ....................................... . 1 Knoblauch Rudolf.........................................1 ,, — Gróf Má j látli püspök Vácon. Múlt héten püspöki konferencia volt Buda­pesten. Ezt az alkalmat felhasználta gr. Máj- j látli Gusztáv erdélyi püspök s kirándult szer­dán Vácra megyés püspökünk látogatására. A főúri vendég résztvett a délutáni misszión is s az esti vonattal távozott városunkból. — A kaszinó közgyűlése. Múlt va­sárnap folyt le 48 tag jelenlétében a kaszinó évi közgyűlése, melyen Uelc Ferenc kir. já- | rásbiró elnökölt. A szokásos beszámolót dr. I Freysinger Lajos igazgató tartotta, ki száma­datokkal mutatta be, hogy a kaszinó, bár tag­jainak száma az ifjúság belépésével megnőve- í kedett, az .egyszerű mindennapi életre van j utalva s nagyobb kezdeményezésekbe nem j mehet bele, sem beruházásokba költségek In­ján. Gajáry Géza a közgyűlés nevében is üd­vözölte az igazgatót a királyi kitüntetés alkal­mából, azután a számadások előterjesztése kö­vetkezett, mire választás jött. Ez egy kis élénk­séget is hozott. Az ifjúság dr. Göndör Sán­dort es dr. Preszly Elemért akarta a két meg­üresedett választmányi tagsági helyre bevá­lasztani, mig a komoly öregek dr. Lenesé Fe­renc és Balás Imre mellett foglaltak állást. Az eredmény az lett, hogy mindkét listából dr. Lenesé Ferenc és dr. Preszly Elemér lettek uj választmányi tagok, a régiek is megma­radtak. — Jubileumi emlékkönyv és érem. A váci siket-néma intézet igazgatósága a jubi­leum emlékkönyvéből egy díszpéldányt és egy ezü't emlékérmet megküldött a cs és 'kir. levéltárnak is. A király — a mint egy-egy leirat jelzi — ez emléktárgyakat elfogadta és érte az igazgatóságnak köszönetét fejezte ki. — A váci kát. kör tegnap este ren­dezte nagy közönség előtt második böjti fel­olvasó estéjét a következő műsorral: 1. ÍIos- sianna Stradellatól. Énekelte ifj. Prielle Kor- néla. 2. Jeruzsalemi nagyhét az első száza­dokban Irta Friedrich Sándor, 3. A gyöngy­virág. 'Violától. Szavalta Mlrnkó Margit. 4. Salve Regina Saartól. Énekelte ifj. Prielle Kornélia. — Vásár akadályokkal. Mai orszá­gos vásárunkat kis inja, hogy megtarthatják, A hét közepén merült fel olyan akadály, me­lyet a legszorgosabb utánjárás után tudott a polgármester elháritáni. Szerdán érkezett Be- niczky alispán hivatalos leirata, hogy a vásárra, minthogy a váci járásban Kisnémedin és kör­nyékén a száj es körömfájás lépett fel, a hasí­tott körmű állatok felhajtását eltiltja. A pol­gármester másnap, csütörtökön rögtön Buda­pestre sietett s felkereste az alispánt, de hiába való volt minden kérelem, rábeszélés, az alispán nem engedett. Ekkor a polgármester az alispán határozatát ott helyben, rögtön megfeleb- bezte a földmivelésügyi miniszterhez s egye­nesen Lestyánszky miniszteri tanácsoshoz, fordult a vásár engedélyezése iránt. Itt újabb akadaly merült fel s a vásár betiltásának újabb okát adták, azt tudniillik, hogy állat­vásár térü nk nincs ellátva korlátokkal, miként azt a miniszter rendelete követeli. A polgár- mester ígéretet tett, hogy ezt a vásár után rögtön elkészítetik s a miniszter megváltoz­tatta az alispán határozatát, de az úgy, mint vásáron, a vámoknál központból kirendelt ál­latorvosok fogják megvizsgálni a hasított körmű állatokat s csak a vizsgálat után en­gedik be a vásárba. Ez volt az utolso vásá­runk, melyet igy engedélyeztek. Kénytelen te­hát a város az állatvásárteret a miniszteri rendelet alapján rendeztetni, korlátokkal be­ván ezek is mézes heteiket élték. A német nem bírta el a szive boldogságát, abban hagyta az éneket és megcsókolta asszonyát. Aztán át­kiabált : — Gute Nacht! Schöne Nacht! Glückliche Nacht! Emezek nem válaszoltak. Mozdulatlanul ül­tek egymás mellett s mintha óvatosan ügyel­tek volna, hogy szemeik ne találkozzanak. Hosszas hallgatás után végre megszólalt a férfi: — Mást akart maga mondani, Laci. Csak mondja ki bátran. A férfi hirtelen megfordult és megragadta Lili kezét, azt a jéghideg apró, nedves kezet. — Ugy-e Lili, maga szerelmes valakibe? Lili intett a fejével. — Igen, — mondta egyszerűen. Csáktornyay belekábult ebbe a rövid szócs­kába. Mohón, öntudatlanul kérdezte: — Mióta ? — Három éve. — Gyűlöl ? Lili! Az ötnapos asszony nem felelt. — Látja, Lili, itt lent, a mély viz fenekén jobb lenne feküdni, folytatta a férj. Hangja remegett, az asszony érezte, hogy a másik könnyezik. — Ne búsuljon, Laci, hiszen mi . . . nem tehetünk róla. — De igen. Én tehetek róla. Gyáva voltam. Ismét nem felelt az asszony. — Igen, gyáva voltam, folytatta a férfi. Azért engedelmeskedtem nagybátyámnak, mert azzal fenyegetett, hogy kitagad. És én utálom a szegénységet. — Hát igy jobb ? — fakadt ki keserűen az asszony ilyen szomorú lesz. — Kibe? — Török Sándorba. — Az aljegyzőbe? — Abba. —• Gsókolóztak? — Igen. — Tudja-e, hogy bűn, utálatos bűn az, a mit most mondott ? Keserves zokogás volt az válasz. — Lili, Lili, dünynyögte a férfi. Aztán valami szilaj bosszúvágytól elragadtatva, oda­hajolt a siró nő arcához és lázasan susogta : — Én is szerelmes vagyok. Én is. Margit­nak hívják. Maga nem ismeri őt. Pesten la­kik. Szegény leány, tanítónő, azért nem ve­hettem el. Azóta talán már meghasadt a szive . . . Elakadt. Aztán folytatta: A nők könnyen vigasztalódnak. Van neki más, rám sem gondol már. Én én itt gyötröm maga­mat miatta. Nem érdemes, bizonyosan nem érdemes. És mélységes hallgatásba merültek aztán mind a ketten. A gondolások erőteljesen csap­kodták a vizet s mikor elunták az egyhangú munkát, halk hangon kezdtek dudolgatni valami fülbemászó operaáriát. Csáktornyay fölemelte fejét s nézte a mellette ülő asszonyt. A hold egészen megvilágította sápadt, keskeny, érde­kes arcát, melyen meglátszott a könnyek nyoma. Egy érzés nem maradt benne, ahogy a feleségét szemlélte. Ó a barna, telt, vidám, folyton kacagó nőket szerette s ez szőke, sá­pad és elmélázó volt. Érezte, hogy soha nem fogja tudni szeretni ezt az asszonyt. És lelke végigkalandozott a a határtalan térségeken, melyek a jövőt rejtik. Pénze van és lesz is. Kapott az asszony­nyal is s a nagybátyjától is. Nagyurasan fog élni. Fogatot tart, el fog járni a lóversenyekre és klubokba, a premierekre és mindenhova, a hol jól lehet mulatni. Nem fogja unni magát, szórakozni fog. És ahogy rajzolgatta maga elé a jövőt, föltűnt előtte a megcsalt, az elhagya­tott kedves arca, Margité. Margit! Hátha ta­lálkozni fog vele? Hátha az a leány még sze­reti őt . . .

Next

/
Thumbnails
Contents