Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-03-22 / 12. szám

Váci Hírlap

3

a haza oltárán és áldást hozott a nemzet szent ügyére.

Szabadság, Egyenlőség, Testvériség dicső eszméi összegyűjtötték a nemzet széthullott erejét s mint a romokból kinőtt hatalmas tölgy, megállott immár a kitörő viharral szemben és kivívta a nép szabadságát, visszanyerte ősi jogait.

Lelkesedés és új élet fakadt mindenfelé, a nemzet értette, hogy „a magyar megint szép lesz, méltó régi nagy híréhez“. A történelemben szinte páratlan tevékenységet fejt ki és napok alatt századok mulasztását pótolja a nemzet.

De im az ellenség is mozgolódik, csirájában akarja elfojtani a felébredt ifjú óriás mozgolódását s akkor megkezdődött a küzdelem, a honszerető szent harc!

Gyönge az én ajkam arra, hogy e nagy küzdelemhez méltó kifejezést találnék, de hisz elmondja azt irodalmunk, elmondják életben levő aggastyánaink, kik átélték ama dicső kort, mikor felhangzott a költő buzdító szava: „Házadnak rendületlenül légy hive óh magyar, bölcsőd ez s majdan sírod is, mely ápol s eltakar.“ S a buzdító szóra mintha földből nőttek volna ki a honvédzászlóaljak s követték a hős vezért, Kossuth apánkat diadalról diadalra.

De az ármánykodó ellenség, midőn a maga erejéből nem boldogult, a lelkesedés hatása alatt óriássá növekedett magyar nemzettel s mikor hasztalan lázitotta fel ellenünk az addig velünk békességben élő szomszéd népeket, nem restéit ekkor még hatalmasabb idegen segítséget igénybe venni. Jött az orosz, jött a gyászos emlékű világosi fegyverletétel s végűi Arad a magyar nemzet Golgotthája, szivünk ma is összefacsarodik fájdalmában, ha arra gondolunk, hogy ott hazánk legjobbjai estek áldozatul a kamarilla nemtelen bosszújának.

Sötét gyász borult az országra, a szabadság rövid dicső napjainak örömittas boldogsága után ismét szomorú, fájdalmas idők következtek, mintha, ismét a bibliai Sámson képével szólva, a nemzet honmentő küzdelmében önönmagát is eltemette volna a romokba, mintha vége lett volna mindennek s annyi szív mégis hiába ontotta volna vérét s annyi hű kebel mégis hiába szakadt volna meg a honért.

De nem, a magyarok Istene most sem hagyta el népét — s a nemzet, mely egyszer megkóstolta a szabadság édes mézét — nem akart többé rabigába görnyedni. Sok vajúdás után 1848. dicső eszméi végre mégis megvalósuláshoz közeledtek, érvényre jutottak.

Ma béke és nyugalom van az országban, de azért mégis minden március 15-ike feleleveníti a múltnak, 1848. március Idusának emlékét. Öröm és hála töltsd be tehát e mai napon is sziveinket, hogy most békességet élvezhetünk.

De e mai nap egyúttal a jövőt is jelenné varázsolja előttünk s biztatón mondja: „Ne csüggedj el sokat szenvedett nép, a magyarok Istene nem enged elbukni.“

A múltnak tanulsága után remélhetjük, hogy be fog teljesedni, a mit nemzeti nagy prófétánk Széchényi mondott, hogy:. „Magyarország nem volt, hanem lesz.“

Azért ne gondolják oda át, hogy a mi nemzeti ünneplésünk csak görögtüzhöz hasonló

üres fellobbonás, mert nemcsak szóval, hanem *

szivvel-lélekkel ünnepelünk s ebben uj erőt, uj bátorítást nyerünk a jövőre nézve, látjuk

hazánkat nagynak, dicsőnek, is tisztelnek és hatalmasnak.

a külföld előtt

S midőn most itt állunk e megszentelt hantok felett, ne felejtkezzünk meg többi nagyjaink, szabadsághőseinkről sem, az ő példájuk tanítson és buzdítson a haza iránt való hűségre és egymás között való szeretetve, hogy teljes valósulásra jussanak közöttünk ama szent eszmék, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi.

Te pedig óh Atyánk, magyaroknak Istene, tekints alá e sokat küzdött szenvedett népedre s a hol ma széles ez országban felhangzik a hála és kegyelet szava, óh hallgasd meg azt. Áldd meg, virágoztasd fel e hazát. Áldd meg, tedd boldoggá minden lakóját.

jBárdos Ernő az Előre-1 szavalta lelkesen, tűzzel s azután a közönség levette kalapját s együtt énekelte a dalárda tagjaival a himnuszt, mely Ível az egy óráig tarló ünnepség véget ért.

Este több helyen volt társasvacsora. A Kúria kistermében mintegy nyolczvanan gyűltek egybe. Az első toasztot dr. Preszly Elemér mondta. Elég legyen ennyit szólnunk e beszédről, hogy igazi lelkesedése, mély gondolatai a legnagyobb figyelmet keltették s az ifjú szónokot méltán ünnepelték beszéde végén. Oly szépnek, tartalmasnak, igaz magyar érzésűnek tartjuk mi ezt a beszédet, hogy lapunk első helyén olvasóink gyönyörködtetésére leközöljük. Dr. Freysinger Lajos két ízben szólt, mind a kétszer osztatlan figyelemmel hallgatták s lelkesedtek beszédén, melyet a gyakori helyeslés és éljenzés szakított, meg többször. Gergely Mihály gyönyörű szép költeményét a Rákócit szavalta el. Ismerjük kiváló szavalóképességét, melylyel ma frenetikus hatást idézett elő. A hallgatóság sokszor könnyes szemmel hallgatta ezt a szép költeményt, melyet, lapunk tárcájában közlünk. Andor Károly a keresztény felekezetekre ürítette poharát, melyre méltó válasz volt dr. Morlin Zsigáé, ki kifejtette, hogy a márciusi vívmányok egyformán minden felekezet tagjaira kiterjesztettek s az életben, hol mindnyájan dolgozunk, egyformán becsüljük embertársainkat, tehát nem is lehet felekezeti osztályozásokat tenni. A társaság még sokáig együtt volt s hallgatta Csuka bandája által előadott hazafias, magyar darabokat.

Március 15-én az ipartársulati tagok helyiségükben énekkel és szavalattal egybekötött felolvasó estélyt rendeztek, mely minden tekintetben igen sikerültnek mondható. Esti hét óra után már nagy számban gyülekeztek a tagok családjaikkal s az egész idő alatt a jelenlevők a legnagyobb érdeklődéssel hallgatták végig a műsort. A társulati dalárda a Him- nuszszal kezdte meg a műsort, mely után Vajda László tag Petőfi Talpra magyarját szavalta hévvel. Utána Jeremiás Pál tag Prém József Március 15-én című költeményét szavalta. Utána a dalárda a Tavasz elmúlt című dalt adta elő. Ezután következett az ünnepély fénypontja, Varjú János kegyesrendi tanár felolvasása. Tárgya az 1848. március 15 iki események lezajlása volt. Gonddal készült s a hallgatók leikületéhez alkalmazott remek felolvasását a közönség zajosan megéljenezte s tapsolta. Ezután a dalárda a Kossuth Lajos ablakára című dalt adta elő. Várady Ferenc Március 15-én című költeményét Beslcó Béla tag szavalta. Végül a dalárda a Talpra magyart énekelte. A dalárda minden számát szintén megtapsolták. Ezzel a szép s lélekemelő ünnepség véget ért.

Helyi és vidéki hirek.

— A püspök Esztergomban. Gróf Csáky Károly püspök vasárnap Esztergomban járt, hol a főkáptalan tagjainál tett látogatást. Ebéden Vesinger Károly prael. kanonok vendége volt.

— A Líceum ez időszaki utolsó estéjét, mint már múlt számunkban bővebben leírtuk, f. hó 24-én, kedden este tartja a Kúria szálló nagytermében ’|2 6 órákor. A felolvasások sorrendje a következő: llörl Péter dr. a gü- mÖkórról tart előadást. Utána Margalits Ede dr., egyetemi nyilv. rendes tanár, mint vendég fog csevegni az emberi boldogságról. Majd Lukács József, főgimn. tanár értekezik a szocializmusról. Végül Gsávolszky József c. püspök, elnök tartja meg záróbeszédét.

— A mai nópgyülés. A katonai javaslatok ellen tiltakozni, mint már említettük, a város és a választókerület polgársága ma, vasárnap gyűlésre jő össze a Konstantin-téren. A rendező bizottság egész héten át permanen- ciában volt s már a hét elején kifügesztette vörös színű falragaszait, melyen a polgárságot a tiltakozó gyűlésre hívja egybe. A héten két helyen, Korpás József és Nyáry Pál vendéglőjében volt népes értekezlet, melyen meghatározzák az alsó és a felsőváros részvételét s a felvonulás rendjét. Tegnap, szombaton kezeltek hozzá a tribün építéséhez, mely a Kons- tantin-tér kellő közepén fog allani. A gyűlés résztvevői a fél négyi vonathoz is kivonulnak, hol fogadják az érkező képviselőket. Minden valószínűség szerint Barabás Béla, Krasznay Ferenc és Rátkay László képviselők vesznek részt a gyűlésen s fognak beszédeket tartani. Ha meggondoljuk, hogy e három képviselő mindegyike a legekszponáltabb helyzetet foglalja el most a parlamenti vitában, mondhatjuk előre, hogy a mai napon az ország vagy tiz városában tartandó népgyülések közt a váci lesz a legérdekesebb. A megállapított sorrend szerint különben dr. Morlin Zsiga nyitja meg a gyűlést, mely után valószínűleg Barabás Béla fog beszélni s dr. Göndör Sándor terjeszti elő a határozati javaslatot. Dacára annak, hogy a kerületben mai napon Foton és a közeli Gödöllőn is népgyűlés lesz, a gyűlés rendezői a választókerület községeiből is bizton várnak résztvevőket, melyre több község vezetője Ígéretet is tett. A népgyülés után dr. Morlin Zsiga, a mozgalom vezetője látja vendégül az országgyűlési képviselőket, kik az esti vonattal térnek vissza a fővárosba.

— A villamos telepek jövedelmezősége. A villamos telepek fontos közgazdasági jelentőségét kitünően illustrálja az a körülmény, melyről az egyik fővárosi közlöny tesz említést s a mely szerint Nagy becskerek városának villamos telepe az elmúlt évben

42,000 korona üzleti felesleget szállitott be a város pénztárába. Az előző évben 35,000 korona volt a telep haszna. Ez az eredmény legmeggyőzőbb bizonyíték arra, hogy a villamos világítás kérdésének leghelyesebb megoldása az, ha a város maga épit villamos telepet.

— Kösd ünnepe. A magyar népszabadság évfordulóját, március 15-ét a kosdi ev. ref. egyház az idén is megünnepelte, mint a szabadság, testvériség és egyenlőség megszületésének szent napját, a magyar nemzet e legnagyobb, — de fájdalom a hivatalos körök által el nem ismert, sőt teljesen mellőzött — szent ünnepét. Délelőtt a zsúfolásig megtelt ref. templomban Jávory Nándor lelkész tartott hazafias, jól átgondolt egyházi beszédet, tárgyalva hűen e szent nap magasztos eseményeit, buzdítva híveit a haza iránti szent lelkesedésre. Délutáni islenitisztelet végeztével a