Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-11-01 / 44. szám

Tizenhetedik évfolyam.

41. szám.

Vác, 1903. november 1.

Előfizetési árak :

íEgész évre

............................12 korona.

Negyedévre ...... 3 korona.

Egyes szám ára .... 24 fillér.

Megjelen minden vasárnap.

VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA.

Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő :

Kovách Ernő. Dercsényi Dezső.

Szerkesztőség es kiadóhivatal:

Papnövelde-utca 6. szám alatt.

Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyllt-tér sora 60 fillér.

A Rákóczi-ünnep.

Vác, okt. 28.

Széles e hazában bármerre tekintsünk is széjjel, mindenfelé lángra lobbant a honfiúi kebel, hogy a hazaszeretet oltárán áldozzon a múltak ama dicső emlékének, melyekhez II. Rákóczi Ferenc neve és kora fűződik.

Nem a szerepelni vágyás, nem a feltűnés, nem a disz és pompa uralják ez ünnepélyeket, hanem a hősök, a félistenek iránt táplált kegyelet, az ő maga spontán, de benső megnyilatkozásával. Mert a Rákóczi kor visszaidézése, ünneplése a legnemesebb hazaszeretet iskolája.

A dalárdánk, ez a nagyobbára ifjúkból álló egyesület érezte meg legelőbb, hogy Vác is tartozik háláját leróni a nagy fejedelem iránt. Mindaz, a mi jó s nemes a szép és hazafias eszmék szolgálatában áll, otthont nyer az ő körükben s ha az országos ünnepségek zaja nem verte fel letargiájából e város közönségét, megmozgatta a sziveket az az ifjú egyesület, mely ritka szeretettel, ambícióval készült a nagy ünnepre.

Október 25 ike Vác egyik legszebb napja volt s marad egyike a legemlékezetesebbeknek. Lelkes szövegű falragaszok hivják a város népét ünnepelni, majdnem minden házról nemzeti zászlónk leng hirdetve ünnepet külsőleg is.

Odakünn ólomszinű szürke égboltozat borult a halódó őszi tájra. A ^szél járja a vidéket, tépve a fák sárguló lombját. Valami megnevezhetetlen melankólia borongott a levegőben, belopódzott az emberek szivébe és csupa szomorú gondolatokat keltett fel bennük.

Benn a Kúria termében más világ van. A világos ruhás lányok, asszonyok virágos kertjében a tavasz mámoritó le- hellete leng. Két évszázados múltból visszatérő csodás alakok népesítik be a levegőt, belopódznak a szivekbe és lobogó lángot gyújtanak föl bennük. A kurucidők szelleme ott csillog a szemek- j ben, elfogja, megkapja a lelkeket és emeli, ! dagasztja az emberek kedvét. Olyan jó ! idebenn . . . Valami boldog mámor, az emlékezés, a lelkesedés mámora ringatja <el a társaságot és olyan szokatlanul jól

| esik, mikor sokáig néma szivünket egy- | szerre hangos szóval megdobbanni érez- I zük. Olyan magasan szádunk . . . egészen átszellemül az élet rabszolgája . . .

Kezdődik az ünnepély . . .

Akkora közönséget talán még soha nem látott a Kúria öreg nagy terme. Még a karzatot is ki kellett nyitni, ott is egymás hátán tolongtak, a folyosó is telve volt s mégis nagyon sokaknak el kellett menni, mert tizenegy óra után egy talpalattnyi hely nem jutott nekik, honnan a dalárda magasztos Rákóczi- ünnepélyét végig élvezhették volna.

A terem közepén levő bársonypadokon hölgyközönség, oldalt városunk ismert szereptő alakjai, a kaptalan tagjai, a hivatalok küldöttei majdnem teljes számban, hátrább szorosan egymás mellett az alsó és felsőváros népe, elől a dobogó mellett jelvényes, fekete ruhás da- lárdisták.

Az első száma Szózat, melynek első taktusánál egyszerre felemelkedik a nagy közönség s áhítattal hallgatja. Utána Bárdos Rezső következik, ki Szávay Gyula Hatalmas költeményéi, (Vitézi ének Rákóczi Ferencről) mely az ország számos Rákóczi-ünnepén hatotta meg a közönséget, szavalta tűzzel, lelkesedéssel. Lelkes taps volt a jutalma.

Rákóczi Sámuel kuruc balladája és a Rákóczi dal következett most, melyet az ünnep egyik fénypontja, dr. Preszly Elemér beszéde követett.

Szónoki hév, lelkesedés és szeretet a nagy szabadsághős kora iránt jellemezte ezt a beszédet. És a lelkesedés beszállt a szivekbe percről percre, aztán megnyilatkozott az ajkakon, mások szemében könny csillogott s igy gyönyörködtek a remek beszédben, melyet teljes egészében itt adunk:

Mélyen tisztelt Hölgyeim és Uraim !

Ünnepelni jöttünk össze ma ezen a helyen, hogy őszinte kegyelettel az igaz érzések hangján áldozzunk a mi urunk és fejedelmünk, II. Rákóczi Ferenc nemes emlékének.

Hogy gondolatban felkeressük őt síri maganyában, nagy Törökországban és glóriás, szeplőtlen alakját dicső és mégis oly szomorú életét szemünk elé varázsolva, hazáért rajongó lelkünk felbuzdulást, csüggedő kebelünk bizalmat, bátorítást szerezhessen.

Hogy a dicső kuruckorszakot, melynek ő adott fényt, eszmét, tartalmat, felújíthassuk.

Hogy a kuruc tárogató édes, bús hangja | mellett a daliás leventéket, a palotás vitézeket, a diadalmas csatákat, a magyar nemzet régi hirét-nevét életre kelthessük.

Fátumszerű a mi nemzetünknek élettörténete. Idegen népek, idegen eszmék világába kerülve a kínszenvedések, hányattatások egész Kálvá- | riáját járja megy egy ezer éven keresztül.

Jóbarátja, fajrokona nincs sehol, hazájának |

földjét vére hullajtásával szerzi és tartja meg a századok zivatarai között.

Megbűnhődte már e nép a múltat, mondja a költő s ebben a pár szóban benne van a magyar nemzet megrázó történetének minden banata és keserűsége.

Megvan fajunkban a függetlenség, nagyság összes kelléke és mégis . . . mikor dicső ősök szent munkája már már felépiti a hatalmas, szabad nemzet büszke palotáját, a mostoha sors ránk zúdítja tatárok bordáit, törököt, németet, falvaink égnek, derék vitézeink te- metetlen csontjait csapdossa a zivatar szele, népünk gyilkos csatákban pusztul s odavész reményeinknek zöldülő vetése.

Megrázó tragédia, iszonyú élethalálharc, ennek a szegény nemzetnek pályafutása mind a mai napig.

A szomorú időknek szomorú emléke azon korszak, mely II. Rákóczi Ferenc fellépését megelőzi és^indokolja.

A szerencsétlen mohácsi csata megnyitja országunkat a töröknek, mely évszázadokon keresztül pusztítja hazánkat, fajunkat.

A töröktől szorongatott magyar, hogy a hatalmas szomszédban, a német birodalomban támaszt nyerjen, királyául fogadja Habsburgi Ferdinandot. Ezen lépésében azonban keservesen csalódott a nemzet, mert támasz, az Ígért segítség helyett a némettel nyakába vett egy százados ellenséget, mely hosszú időn keresztül jobbágyát, vagyonát, becsületét, alkotmányát, életét, vallását, mindenét prédájává tette. A török dúlasa ellen nem védte meg, mert a szorongattatás napjaiban hiaba kért a szegény magyar fölkent királyaitól segítséget,

I a német önkény segítség helyett a törökkel kezet fogva zsarolta, marcangolta a magyart.

Alkotmányunkat sutba dobta. Törvényeinket lábbal tiporta. Népünket századokon keresztül terhes adókkal sarcolta. Legjobbjainkat, kik a magyar haza szomorú sorsán aggódva, nemzetünk, fajunk jövője miatt keseregve, tilkakozó szavukat felemelték : börtönbe vetette, pribékjeivel, vérebeivel Pozsonyban, Eperjesen vadállati kínzások közt pusztittatta fajunkat. Fráter Györgyöt, Zrínyi Miklóst orozva megölette; Zrínyi Péter, Nádasdi, Fran- gepán német hóhér bárdja alatt fejezték be nemes életüket.

Igen sokszor az elpusztításra elegendő ok volt a kiszemelt áldozat nagy vagyona, mert zsarnokságát a német rablással is tetézte.

Lelkészek, tanitók ezreit vérpadra vitette, vagy a még keservesebb sáncmunkára, gályarabságra.

A függetlenség, szabadság vágya ezen időkben is élt, lobogott tisztán népünk leikébe.: és egy-egy hős vezér hívására fegyverre kelt az agyongyötört magyar a gyűlölt német iga lerázása végett.

Bocskai, Bethlen, Rákóczi, Tököli fényes