Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-10-18 / 42. szám

a harcosok kedvét. Ha győzni fogunk, majd lesz elég időnk, hogy a harc hevében kapott sebeinket bekötözgessük. Mert annak dacára,, hogy örvendetesen apadt a megbetegedések száma, az aktákat még sokáig nem szabad lezárnunk: félünk, hogy a jövő gyűlés jelentésén már nem lesz (okunk az örvendezésre. Figyelő.

— Áthelyezés. Martinba Oszkár királyi adótisztet, városunk fiatalságának kedvelt jóbarátját az ifjúság szomorúságára szülőhelyére, a krassószörénymegyei Facset község adóhivatalához helyezte át a pénzügyminiszter. Martinka helyére a váci adóhivatalhoz Irrits Sándor helyeztetett Makóról.

— A püspök formulája. A formulák idejét éljük, Széli Kálmán honosította meg s úgy látszik, nem kis sikerrel. Ha nagy politikában lehet ezzel élni, miért ne a városi életben, a hol ha ez a formula beválik, ép úgy nem marad el utána a helyeslés. A királyi kisebb haszonélvezeti jogok tárgyalása, vagy népszerű nyelven szólva a vásártér megváltása tudvalevőleg ott akadt meg, hogy a vörösházra nézve a püspökség és a város megbízottai nem tudtak megegyezni. A püspök oly összeget kért érte, melyet a város károsodása nélkül nem adhatott meg. A nagy fontosságú ügy tehát pihent, pedig legfőbb óhajunk, hogy végre valahára eltűnjék az egészségtelen vá sártér, mely valóban csúfja a városnak s a vasúton érkező idegenekben rossz hatást kelt. Grófpüspökünk is belátta ezt s most oly formulát állapított meg a megoldásra, a melybe a város is minden valószínűség szerint bele fog menni. A múlt héten járt nála tisztelegni a polgármester, a ki előtt kijelentette, hogy a vöröház megváltására megtalálta a megoldást. A püspökség ugyanis tisztilakot, istállókat, magtárakat építtet a mai kormányzósági épület kertjében s az építkezési költségek egy részét viselje a város, a mely ennek ellenében a város megkapná a vörösházat. Azt az ösz- széget, melyet a városnak kellene fizetnie, a grófpüspök szerezné meg s csupán a kamatait kellene évről-évre törleszteni. A polgár- mester kijelentette, hogy ezt a tervezetet maga részéről elvben elfogadja s közölte is a bizottsággal, mely örömmel fogadta a püspök formuláját. Ebből az következik, hogy a tárgyalásokat újból felvehetik s úgy lehet, hogy rövid idő alatt sikerülni fog a megegyezés és a vásártér és a vörösház ügye mind a város, mind a püspökség megelégedésére károsodás nélkül lesz megoldva, a mit a város polgársága őszintén is kíván.

— Az egyetemről. A napokban tett egy jónevű váci fiatal ember a budapesti tudományegyetemen államtudományi államvizsgát. Tudvalevőleg erre a vizsgára a hallgató urak nem igen lelkiismeretesen szoktak elkészülni, mert legtöbbnyire már vagy jól előrehaladott korban vannak, vagy pedig javarészt már van szép állásuk s minthogy leteendő államvizsájuk igy terminushoz van kötve, nem igen szokták megszorongatni őket a máskülönben szigorú egyetemi professzorok. A mi fiatalunk is készült, készült, de azért nem igen sok fáradságukba került volna a vizsgáztató tanároknak, hogy elbuktassák egyik-másik tárgyból. Különösen statisztikából, ebből a szörnyű száraz tudományból volt legkevébbé elkészülve az ifjú.

— Hát mondja meg a tisztelt úr, mennyi négyzetkilométer Magyarország területe?

Ez volt mindjárt az első kérdése Dobránszky egyetemi tanárnak a statisztikából.

Vizsgázónk mindjárt az első kérdésnél zavarba jött, mert bizony nem igen emlékezett erre a számra. Mindazonáltal egy cseppet sem

mutatta zavarát, hanem mintha csak éppen ezt a kérdést tudta volna legjobban, hirtelen egész bátran odavagott egy hatalmas nagy számot.

— Óh, dehogy tisztelt úr! Sokkal kevesebb — szólt Dobránszky.

— Kérem nagyságos úr, én még az 1890 iki statisztikai adatok szerint készültem.

— Ugyan, hogyan mondhat ilyet kedves barátom, hiszen Magyarország területe az 1890-iki statisztikai adatok szerint is akkora, mint az 1900-iki szerint, akár a jelenben is.

— Bocsánat, nagyságos úr! Tévedni méltóz- tatik, mert Magyarorszrg területe az 1890-iki statisztika szerint jóval nagyobb volt, mint a legújabb mostani szerint, mivel azóta elkonfis- kálták tőlünk a vitás tengerszemet.

Erre a jó viccre aztán Dobránszkynak sem volt lelke megbuktatni vizsgázónkat.

— Halálozás. Egy fiatal, törekvő kereskedő haláláról kell hirt adnunk. Beck Iván fűszerkereskedő e hó 16-án délután öt órakor élete 31-ik, boldog házasságának 6-ik evében elhunyt. Nem sokáig betegeskedett. Szívbaja vonta el üzletétől, melyben odaadással dolgozott s melyetvirágzóvá tett. Halálának hire mindenkit meghatott. A kát. kör és a kereskedőifjak köre gyászzászlóval hirdetik tagtársuk halálát. Temetése ma vasárnap, délután négy órakor lesz. Ny. b !

— Villamos világításunk ügye.

Említettük mar, hogy a kereskedelmi miniszter Hollós József kir. főmérnököt bízta meg, hogy véleményt mondjon a Ganz-gyár ajánlatáról. Dr. Franyó István városi tanácsos múlt hétfőn adta át a szakértőnek az ajánlatot és a szerződéstervezetet, dr. Zádor János polgármester pedig csütörtökön kereste fel a szakértőt, hogy a szükséges információkat megadja. Hollós főmérnök kijelentette, hogy bár számos hasonló szakvélemény vár nála elintézésre, a váci villamosvilágitási tervezet rnegbirálásával rövidesen elkészül, előbb azonban ki fog jönni Vácra, hogy helyszíni tapasztalatokat is szerezzen. Egyben felkérte a polgáimestert, hogy a szénárakról s a vízviszonyokról, érintkezésbe lépvén a helybeli gyárakkal, rövidesen tájékozza őt, mert ezek a szakvéleményének megalkotásánál jelentékeny szerepet játszanak. A polgármester még e héten a kir. főmérnök kezeihez juttatja a kívánt adatokat, hogy is ezzel mihamarább elkészülhessen szakértő véleménye.

— A vörheny. Dr. Idörl Péter városi főorvos a járvány állásáról következő hivatalos jelentést adta ki lapunknak e hó 10 ikétől 17-ikéig: Vörhenybeteg maradt a múlt hétről 32, ebből elhalt öt, gyógyult húsz beteg. Maradt 14. A vörheny járvány tehát erősen múlik.

— Bihari Károly „Vacról a — váciaknak“ c. érdekes cikksorozatának folytatását tárgyhalmaz miatt a jövő számunkra kellett halogatnunk.

— Posta- és táviró-növendékek fölvétele. A posta- és táviró-igazgatóság jelenti, hogy a posta- és táviró-növendékek fölvételére megállapított határidőt ez évben kivételesen október végéig terjesztették ki. Ez időszerint még 14 posta-táviró növendéki állás töltendő be a következő városokban székelő posta- és táviró-hivataloknál: Eger még 1, Fiume még 2, Jászberény még 1, Kecskemét 2, Losonc 2, Selmecbánya 2, Szeged még 1, Szolnok 2, Vác még 1. Pályázhatnak azok a magyar honosságú, 14 évesnél nem fiatalabb, 16 évesnél nem idősebb ifjak, kik a középiskolának legalább negyedik, vagy ezzel egyenrangú más iskola megfelelő osztályát sikerrel végezték, a magyar nyelvet szóban és írásban bírjak, feddhetlen magaviseletűek, épek és

egészségesek, mely föltételeket iskolai, születési, erkölcsi és hatósági orvosi bizonyítványokkal, kell igazolni. Megjegyzendő, hogy a növendé- kek a gyakorlati kiképzés első félévében semmiféle javadalmazásban nem részesülnek; az első év második felében azonban kincstári hivatalnoknál havi 15 korona, a második evben havi 30 korona, a harmadik évben havi 40; korona és negyedik évben havi 50 korona napidij-átalányt kapnak. Azok, a kik 18 éveséletkoruk betöltése után a vizsgálatot sikerrel leteszik, posta- és távirósegédtisztekké kine- veztetésükig mint segédtisztjelöltek kincstári posta-táviró hivataloknál napidijas minőségben nyernek alkalmazást. Az ivenkint egy koronás pénzügyi bélyeggel ellátott, sajátkezűig irt folyamodványok, melyeket a f'önt- emlitett okmányokkal kell fölszerelni, a budapesti magyar királyi posta- és táviró-igazga- tósághoz címezve legkésőbb 1903. évi október 31-ig annál a posta táviró hivatalnál személyesen nyújtandók be, melynél a pályázók gyakorlatra akarnak jelentkezni.

— Az iparkamarai választások. Ismét választás lesz, igaz, hogy nem nagy körben : a kereskedő és az iparosok választanak 3 — 3 iparkamarai tagot, tehát nagy az érdeklődés a kereskedők és iparosok közt. Erre a tisztségre annyi a jelentkező, mintha nem is hat, de hatvan iparkamarai tagot választana Vác és kerülete. Folyik is a tanácskozás erősen s ha a megegyezés nem fog sikerülni, bizonyos, hogy több választási liszta fog közkézen forogni s a városháza környéke 25-en és 26-án nemcsak népes, de hangos is lesz. A választásra vonatkozólag a polgármester a következő rendelkezéseket tette: A választás elnöke dr. Zádor János polgármester, helyettese Bárdos Ernő városi fogalmazó, a választás jegyzője Hajós Henrik fogalmazó-dijnok. Tagok lesznek a kereskedők közül Intzédy Soma és Rosenberg Mór, az iparosok közül Racsek János és Klapati János. Az első választási napon, 25 én az iparosok, a másodikon, 26-án a kereskedők fogják szavazataikat leadni, nagyobb érdeklődés esetén a választási határnapot egy-egy nappal megtoldják. A szavazás reggel kiienc órakor kezdődik és délután öt óráig tart. A kinek neve benne van a választási lajtsromban, az a kereskedő és iparos választói jogultsággal bir. Választhatóminden választó, ki a kerületben legalább három óta önállóan és jogosultan kereskedést folytat, vagy ipart űz. A választói jogot csupán személyesen lehet gyakorolni. — Az iparkamarai választásokra egyébként bővebb felvilágosítást nyújt a lapunk hirdetési rovatában közölt hivatalos hirdetmény, melyre a kereskedők és iparosok figyelmét ez utón is fel hívjuk.

— Népgyülós Dunakeszin. A Dunakeszi Függetlenségi és 48-as Kör kezdeményezésére Dunakeszi polgársága népgyülést tartott, hogy tiltakozzék a három évet kiszolgált katonák visszatartása ellen. A népgyü- lés elnöke Nagy Géza, jegyzői Wagner Jenő és Bakos János lettek. A hatóságot Melczer Gyula szolgabiró képviselte, ki a mellé kirendelt karhatalmat — elég tapintatosan a gyűlés színhelyéről eltávolítottá, nehogy a kakastollas vitézek látása az amúgy is zajos népet még jobban felingerelje. A hadügyi vezetőség rendelete ellen Wer glesz Albert, a kör jegyzője szólalt föl, mely a hallgatóságot is magával ragadta. Az általa beterjesztett határozati javaslat egyhangú elfogadásával határozattá emelték, hogy a katonák hazabocsátása érdekében kérvénynyel fordulnak a képviselőházhoz és e kérvényt Lengyel Zoltán ország- gyűlési képviselővel fogják beadni. Hegedűs