Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)
1903-09-27 / 39. szám
Váci Hírlap szin, nemzeti lobogó, hogy most is létezik, fejlődik és uralkodik a magyar. És ha csatába megyünk, akkor is ez a szent zászló lebegjen csak előttünk ; mert ekkor; »győzünk, vagy halunk!« Szeressük azt a drága lobogót még szent foszlányaiban is, mely ott lebegett eddig is az ellenségünkkel folytatott háborúkban. Nemzeti lobogónk közé csoportosulva mentünk a döntő csatába, s mikor a honvédő halni ment, utoljára feltekintett a szabadság szent zászlójára s a másik percben férfiasán vérzett el a hazáért. S nem a legszebb haláldisz jutott-e osztályrészül annak, akit, elesve a csatatéren, szemíödőül nemzeti zászlóval takarták le? . . . Szeressük nemzeti lobogónkat és legyen ez a kor a maga reálizmusában és anyagiságában és az egyének kapzsiságában, önzőségében még oly rettenetes, vetkőzzünk ki bár minden eszményisé- günkből, dobjuk el magunktól akár a legszenteb, a legnemesebb, a leggyengé- debb érzelmeket, legyünk bár sivár élvhaj hászók és kincssóvárok, csak az ihlet maradjon meg szentül és érintetlenül a haza cimeres nemzeti lobogója iránt. Lengjen a nemzeti zászló, lengjen és legyen mindenütt és hirdesse, hogy él a magyar és nem csak él, hanem levetkö- ződve gyengéiből, kibontakozva e kor léhaságaiból, újra nemes, tetterős ivadék uralja e hont, melyben egy önzetlenség még ellensúlyozza a sivár önzőséget ; a honszeretet és még van eszményi érzelem is bennük, mert eszményittetik a cimeres nemzeti lobogó. 2 elkülönítés és a legpraecizebb és legalaposabb lakás és egyéni fertőtlenítés keresztül nem vihető, a járvány szűnni nem fog; nem szabad kímélni pénzáldozatokat, meri hatalmunkban van a kellő óvrendszabályzatok- nak kellő időben való életbeléptetése által a járvány pusztításait, csökkenteni. A legszigorúbban kell követelni a bejelentést s a mulasztást súlyosan kell büntetni. Igen is a vörös cédu- lás lakás legyen tényleg megbélyegezve, kerülje azt mindenki, Figyelmeztetem főleg a hatóságot, hogy az u. n. tetemezést tiltsa be, mert onnan hurcoljak szét a járványt. Kevés értéke, mondhatom majdnem semmi célja nincs annak, hogy a hatóság a temetésre küld rendőrt és az akadályozza meg a gyermekek részvételét. Mit ér ez intézkedés, mikor addig mar száz és száz gyermek állott a nyitott koporsónál! Járvány alkalmával a kegyelet engedjen utat a közegészségügy követelményeinek, mert kellő egészségügyi rendszabályokkal már sok járványt fojtottak el, de kegyelettel egyet se. A népet, a gyermekeket, pedig tanítani kell a fertőző betegségek imminens veszélyére, tanítani kell, az óvrendszabályok legpontosabb betartására, tanítani kell, röviden mondva, az egészségügy legprimitívebb követelményeinek megfelelő életmódra. S itt főleg az iskola — már a népiskola — van hivatva magasztos hivatását. helyesiteni s a közegészségügy való érzéket a gyermekekben nevelni és fejleszteni. Vácról ~----- - a váciaknak. írja: BIHARI KÁROLY. 6. Munkadij-beváltó pénzintézet a kisiparnak. Az iparos rendszerint hitelre dolgozik, ennélfogva ő is kénytelen hitelt igénybp venni. Csakhogy mig ő adóssága után kamatot fizet, addig a hitelbe dolgoztató „kuncsaft“ nem fizet kamatot az élvezett hitelért. Nyilvánvaló, hogy itt az iparos károsodik, ha nem is számítjuk azt a nem ritkán előforduló esetet, a mikor még a tőkéjét sem képes behajtani. Vácon az ipari és gazdasági hitelszövetkezet megtette kötelességét ezen a téren is. Már rég felállította a számla-behajtási osztályt. Természetes, hogy minden kezdet nehéz lévén, az eddigi működéssel nem oldotta és nem oldhatta meg teljesen a kérdést. Ma még csak olyan számlákat adnak át az iparosok a hitel- szövetkezetnek, a melynek behajtásával maguk nem boldogulnak. Tehát nem a hitelszövetkezeten, hanem az iparosokon múlik, hogy összes, azonnal ki nem egyenlített számlájukkal nem keresik fel a hitelszövetkezetet. Készséggel elismerjük, hogy a társadalom mai kezdetleges felfogásával szemben nem is tehetik ezt az iparosok minden esetben. A legtöbb ember könnyen fogja fel a kisiparossal szemben teljesítendő fizetési kötelezetségéf. Adóssága lerovását művészi kifogásokkal tudja halogatni az egyik határidőről a másikra. Közben meg újabb megrendeléseket tesz, mit az iparos immel-ámmal fogad. A megrendelő fizetésbeli pontatlansága okozza azt, hogy az iparos is könnyen kezdi felfogni a dolgot, pontatlan lesz, nem szállítja a megígért időre a megrendelt árút. A megrendelőt megerősítvén ezzel a késedelmeskedéssel eddigi szokásában, hogy t. i. szintén ne fizessen a megígért időben. Iparos és megrendelő igy kölcsönösen szidja egyik a másikát, persze egymás háta mögött. Az iparosok kedvezőtlen helyzetének az az egyik oka teljesen meglenne oldva, ha a tárSajnos most még az értelmesebb elemek közt is csak nagyon kevés tért hódított a fertőző betegségek elleni küzdelemben a fertőtlenítés és elkülönítés iránti érzék. De végre a világosság is utat tör magának s akkor majd nem fordul elő ama munkás esete, ki fertőtlenítés előtt, baltájával mindent izzé-porrá zúzott s azután gúnyolódva mondotta: No most már fertőtlenítve van minden ! Küzdjünk tehát a nép közönye ellen, tanítsuk és kérjünk fel mindenkit, hogy az elrendelt. óvrendszabályokat tartsa be, biztosítsuk a bejeleniést, az elkülönítést és fertőtlenítést s akkor majd megtörik e borzasztó ellenség hatalma, a mély szétrombolja az emberi élet legnagyobb kincséit, tönkreteszi a családi boldogságot és csak keservet, nyomort hagy maga után. A jó ut, mely választása már egymagában a haladás, — a jövő reménye s a menpyiben egyrészt a szülővárosomban pusztító járvány nagy szerencsétlenség, másrészt talán mégis sok jót és hasznosat hoz, mert a közegészség- ügy javítására okot ad. Nem kell visszariadni a feladat nagyságatói, a munka hosszadalmasságától — az eredmény nem maradhat el. Hazafias és humánus ambicióvalal tegyünk meg mindent, hogy a lehető legrövidebb idő alatt mentsünk, a mennyit csak megmenthetünk — az aggódó szülőknek és drága hazánknak! sadalmat rá lehetne szoktatni a készpénzfizetésre. Azonban maguk az iparosok a megmondhatói, hogy mily nagy fába vágná a fejszéjét, a ki erre vállalkoznék. Hanem arra már sokkal könnyebben rá lehetne szoktatni a megrendelőt, hogy az iparos elmenne hozzá és azt mondaná neki: Uram adjon nekem; utalványt, hogy én ezen összeget a hitelszövetkezetnél vagy bármely más pénzintézetnél felvehessen!. S ha ő ad, akkor neki (az iparosnak) nem kell sem a befektetett tőkéjére,, sen a munkájára várnia, hanem beadja a rneg- haíalmazast a hitelszövetkezethez, onnan megkapja összes pénzét. A hitelszövetkezet aztán később megkapja a szarnia értékét a kamatjával együtt. Ajánlom a hdelszövetkezetnek e segítő vállalkozását az iparosok es hasonló eljárás véget a többi pénzintézetek figyelmébe, a társadalomnak pedig jóindulatába. Múzeum-egylet. A múzeumnak az egylet nem tud helyet kapni. Városi költségen, állami támogatással kultur-palota építendő, melyben az összes közművelődési intézmények elhelyezhetők legyenek. Műtrágya-gyár. A föld nagyon hálás jószág. Egy szem búzát vetünk bele és kalászszal fizet. A földet azonban művelni kell, mert a gondozatlan föld még a szem búzát sem adja vissza. A földnek ereje van, melyből az élet fakad. Nemcsak mi faradunk, a föld is dolgozik velünk. Minden év termésében benne van a föld munkaerejének egy része. Minden aratáskor, minden szüretkor a legfinomabb, a legértékesebb részt vesszük el a földtől. Földünk erejét apasztjuk a termés betakarításával. A föld dolgozik értünk ; illő, hogy mi is tegyünk valamit érte. És ez az illendőség any- nyira kötelező, hogy ha elmulasztjuk, a föld is ép úgy cselekszik, mint a gondolkodó munkás: kimondja a sztrájkot és nem dolgozik érettünk mindaddig, mig meg nem adjuk neki a követelt munkabért. Nem ragaszkodik egy bizonyos nagyságú bérhez, hanem következetesebb tud lenni, mint az ember: ahogy tizetek, ő is úgy dolgozik. Meg kell becsülni a földet, mert az ád táplálékot minden embernek. A melyik gazda szereti földjét, azt a gazdát földje is szereti Ha silányabb a termés ennek oka az, hogy a föld nem kap elegendő trágyát. Nem kap, mert nem kaphat. A tragya köztudomás szerint oly drága nálunk, hogy a szegényebb ember maholnap teljesen képtelen lesz földjére a szükséges trágyát kivitet i. Ebből következni fog a föld termőképességének nagyobb csökkenése, ebből pedig a még nagyobb elszegényedése a népnek. Nincs elegendő trágyánk s azért oly drága, mert nincs marhatenyésztésünk. Pedig az okszerű gazdálkodással ez is vele járna. Nincs marhatenyésztés, mert nincsen legelő. Segíteni persze lehetne a dolgon. Ha nincs legelő, csinálni kell legelőt. Vagy ha legelőt nem lehet csinálni, alkossunk műtrágya gyárat. Ezelőtt öt-hat évvel a város pénzügyi bizottsága el is fogadott egy műtrágya-gyár tervet, természetesen azóta elaludt a dolog. (Folytatása következik.) A járványbizottság permanen- ciában. Vác, szept. 26. Nincsen kár haszon nélkül — tartja a közmondás. Nos hát e közmondás igazsága beigazolódott most is. A vörheny annyi szülőnek, okozott fájdalmat, a mikor megfosztotta őket
