Váci Hirlap, 1903 (17. évfolyam, 1-46. szám)

1903-05-31 / 22. szám

Tizenhetedik évfolyam. 22. szám. Vác, 1903. május 31. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre........................12 korona, j Negyedévre ...... 3 korona. I Egyes szám ára .... 24 fillér. I Megjelen minden vasárnap. J VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkeáztöség és kiadóhivatal; Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Pünkösd. Vác, május 30. Öröktől fogva ilyen volt a nép: Egyik nap hozsannát kiáltott neki és virágot szórt az útjára. Másik nap elárulta, megostorozta és keresztre feszitette. Harmadnap megcsókolta a föld porát, melyen járt és Istenének vallotta a meg­tiportak Három nagy ünnepben üli emlékét, közel két ezred év óta. A napot a melyen született, a melyen sírjából felkelt s a melyen apostolokká és szónokokká ihlette a kunyhók lakóit, a kik hivatva lőnek megalapítani egyházát s a szentiélektől eltelve, elterjeszteni a királyi palotáktól a viskóig minden nép­nek isteni tanait. Melyik ünnep dicsőbb, melyik na­gyobb? — Bajos megállapítani. Közel két évezred óta hangyaszorga­lommal dolgozik, gyűjt és tárad a föld népe már előre, hogy e három napot megülhesse s boldogtalannnak vallja ma­gát, kinek e napon tiszta öltöny, fehér A múlt emlékei. Alig van hazánkban város, a melynek tör­ténete oly messzi időkbe nyúlnék vissza, mint Vácé. Hogy vidékét az ember mára legrégibb időkben lakta, azt a nagyszámmal felmerült régészeti leletek igazolják. A múzeumunkban őrzött emberi és mammut-csontok, a melyek egymástól csekély távolságban feküdve kerül­tek 1896-ban fölszinre a Lővi-féle téglagyár homokos-agyagrétegéből, bizonyítékai, hogy városunk területén is együtt élt az ember olyan óriási állatokkal, a melyek már kihaltak. Az országunk területén napfényre kerülő őskori leletek mind azt mutatják, hogy Ma­gyarország legősibb lakói valamennyien a vi­zek mentén laktak és pedig általában a leg­nagyobb vizek mellett keletkeztek a legnagyobb helységek: jogos a föltevés, hogy a Duna ka­nyarulatánál a történelem előtti időben is je­lentékeny telep lehetett. Nem tekintve azt, hogy az emberiség elterjedése korában, a mi­kor a föld szinén járható utak még nem vol­tak és kizárólag a folyók völgyei segítették elő a vándorlást, állandó lakóhelyet választ­hattak a Duna hirtelen kanyarulatánál any- nyival is inkább, mert az erdőkkel fedett he­gyek nemcsak búvóhelyet és védelmet adtak, hanem vadat, a patakban halat és ivóvizet, a termékeny föld pedig, — a mely állattenyész­tésre és megművelésre egyaránt alkalmas volt, | kalács, gondtalan vigalom elkerüli a 1 háza táját. I Az ünnepek közt a harmadik dicső nagy ünnep ez a mai: piros pünkösd! Minálunk magyaroknál ősidőktől fogva speciális karakterű ünnep volt piros pün­kösd ünnepe. . . A mily örömmel várták a viganós hajadonok, Zrínyi dolmányos leventék az ajándékhozó karácsonyt, az öntőzködő, pajzán husvétot, épp oly örömmel néz­tek a költői szép piros pünkösd elé, melynek nyíló virágai oly illatossá teszik a templomot, oly fennköltté az esküvőt. A szentlélek eljövetelének s az egyház megállapításának ünnepe magasztos lehe­tett mindenütt, de sehol oly szép, oly j jellegzetes nem, mint nálunk Magyar- országon. Piros pünkösdben nem szigorúan a keresztény ünnepek aktusát, de a kikelet, a remény az ébredő természet örömteli vidám pirospünkösdjét is ünnepeljük. Még élnek poros könyvekben a múlt­nak emlékei! Volt idő, a mikor a balzsamos Duna­— bőséges élelmet szolgáltatott. Szóval ezen a helyen rendkívül kedvező természeti fekvé­sénél fogva minden előfeltétel meg van arra, hogy itt város alapittassék. Az első nép, a melyről tudjuk, hogy a Duna kanyarulatánál lakott, a dák volt s így vá­rosunk területének, ha Strabo leirása hitelt érdemel, közel 2000 éves a története. A római hódoltság korában a szarmata származású jászok (metanastae jazyges) bir­tokába jutott városunk mai területe. Jóllehet a másik barbár néppel, a germán fajhoz tar­tozó kvaddal szövetséges viszonyban voltak, határaikat ezek is védelmezték. A Dunától a Tiszáig 6 méter széles és 3 méter mély árkot vontak. Ezt az árkot hívják Csörsz ároknak. Két ága volt. A felső városunk irányában kezdődött és 15 mértföld hosszúságban Mácsa és Árokszálláson át Erdőtelek és Tárkány mellett haladva, Ároktőnél végződött. Az alsó 12 mértföld hosszú volt és Dunakeszitől kez- dődőleg Fót, Mogyoród, Gödöllő, Vácszent- lászló és Jászfényszarun át Jászapátinál fulladt a Tiszába. Már ebből is látható, milyen nevezetes hely volt városunk mai területe már az ó-korban is, a mikor három ország határa futott ide össze. A Duna széles medre volt természetes aka­dálya a két barbár nép további terjeszkedésé­nek Pannónia felé. A Duna túlsó oldaláról Tisza közén boldog, vig napokat éltünk. Piros volt nekünk a pünkösd, a lélek ártatlan poézisa a piros szint jelölte meg a boldogság szimbólumául. Mily szép volt a magyar társadalmi élet letűnt hajdana. Piros rózsákból ko­szorút font s társasjátékban kört csinált belőle az ifjúság. »Künn a bárány, benn a farkas . . .« Régen volt . . ! Község népe királyt választott e napra s ez a nap nagyon emlékezetes, kedves nap volt ifjúnak, aggnak. Hej, de szép volt.. .! De régen volt...! Afféle pünkösdi királysággá lett . . . ! Rég letűnt . . . ! Eljött a gőz, a vil­lany közömbös, rideg korszaka. Nem történt semmi különös, csuk avult, ósdi szokások tűntek le a messze múlt­ban s az emberek lettek kissé halványab­bak, közömbösebbek, okosabbak és gono­szabbak. Azt mondják: a hold is volt valami­kor tűztől izzó fénygömb a világűrben. Ma kihűlt, lakót nem tűr, életét nem ad. Ez a természet törvénye. Ahol nincs melegség, ott flóra sem tenyész. már a római katonaság nézett farkasszemet az ő burgusából, mert a rómaiak felismerve a Duna stratégiai fontosságát, annak mentén j mindenütt táborhelyeket állították föl s azok­ban scgitő csapatokat helyeztek el, melyek összeköttetésben voltak Aquincum és Bregetio főhelyekkel. Dioclelian császárnak 293. november 5-ikén Lugioban (Szekcsőn) kelt rendeleténél fogva minden római mértföld távolságnyira szilárdan épített várakat (castellum, vagy burgus) állítot­tak a Duna mentén. Ilyen erődítmények nyo­mát találjuk föl az u. n. Bolhavárban, továbbá följebb Verőce, Szob, Dunabogdány, Eszter­gom, délnek Sződrákos és Dunakeszi határá­ban. A vizmosta téglák bélyegén LUPIOINI TRB (Lupicinus tribusa) olvasható. A 80-as évek asatásai eredményeként a Hétkápolnánál 98, a Pogányvárnál 151, Dunabodgánynál pedig 72 darab különféle régiség, kezdetleges fegy­ver, edény és ékszer, valamint 3 teljes csont­váz került felszínre. Ezek múltúnk legrégibb emlékei. A nemzeti múzeumban váci régiségek alatt őrzött római feliratos táblák fogadalmi kövek és sírok egyi­kének sem lelhelye a mi vidékünk. Azokat Mi- gazzi püspök jórészt Aquincumból szerezte. Ká- mánházy püspök pedig 1813-ban küldte Buda- | pestre a nemzeti múzeumnak. A mai Vác 955-ben már fennállott és Szent- | István azért állított ide püspökséget, mert Vác

Next

/
Thumbnails
Contents