Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-04-13 / 15. szám

Váci Hírlap 3 kérelmet, majd dr. Zádor János polgármes- ■rünk fejtette ki alaposan, hogy az uj vasút I jiépitése Vác város nagy érdeke. Többen is • ilszólaltak, mely után az elnöklő főispán sza- t ázás alá bocsátotta a kérdést. Heten szavaz­atik a mellett, hogy a segélyösszeget megadjak, 3 eten ellene s az elnöklő főispán szavazata xmtötte el, hogy a vasút ne kapjon megyei Ágélyt. Mellette szavaztak: Beniczky Lajos .iispán, Baross Pál, Holló Lajos, Tarajossy rlíándor, Ivánka Pál, Vári Szabó Sándor és dr. i.ádor János, ellene: Beniczky főispán, Fazekas íjegyző, Kuklay János, Keglevich Gábor gr., i ollner Lajos, Kapczy Vilmos, Sárközy Pál és i a ég egy megyei képviselő. A határozat nagy nonsternációt okozott, mert az volt a hangú­it a gyűlés elején, hogy a főispánt minden i lenzése dacára lefogják szavazni és megadják ac érdekében az 54 ezer korona segélyt. Ezután Blaskovich Elemér vasutjának ügye d érült sorra, de ezt azzal az indokolással, ) ogy kellőleg még nincs elkészítve, visszaad­ták az engedményesnek. Máskor fogják tárgyalni. A vasutügyi bizottság ülése után rögtön i övetkezett az állandó választmány ülése, mely s z elkészített ügyeket, igy a drégelypalánki äasut ügyét is tárgyalás alá vette. Ki lett adva jelszó, hogy itt kell keresztül szorítani a kért, re megtagadott a segélyt! Bámulatos, hogy síz ügyben városunkért többen igy Holló Lajos, 'imcsó Gyula, Vásárhelyi László és mások, i «.ogy ekszponálták magukat! Hálánkat méltán kiérdemlik. Ekkorra már Gajáry Géza képviselőnk is c íegjött, ki szintén tagja az állandó választ- íánynak s ő is a legmeszebb menő korteske- i ést kezdte meg a vasút mellett. Őt követték többiek is, köztük Beniczky alispán, a ki Mjelentette, hogy Vác soha sem kért a megyé- ől semmit, méltányos tehát, hogy most a ' legye segítse meg. Az állandó választmányban Holló Lajos or- í zággyülési képviselő szólalt fel először a mi i rdekeinket lelkes szavakkal védve, majd pe­;ís a magyar föld tűznedve jobban lüktetett ;;zereinkben. Hömpölyögtek a kacagás hullámai. jí kedv hamarosan szökkent magasba. Mindenik szívből örült, hogy láthatta a Szent­földet. Értéket nyert mindahány, a legki­sebb haszontalanság is, melyet onnét emlékül i óztunk magunkkal. Ne higyje senki, hogy az utazás csak mulat­ság, keveretien öröm. Megcsorbul az abba retett reménység, ha valaki az ismeretlen or­szágok idegen utait róvja. És akkor nagy dolog ; z utazás, ha fáradságos tanulmány előzte meg, mert csak akkor látunk, ha a történelem Tágításában nézünk meg valamit. Elült a hullám. A nyugalom ráült a viz zinére. A karikázó sirályok ismét a hajónk . :örül vergődnek. Kitünően röpülnek, éles 1 ikoltással egymást rohanják meg a préda vé­dett, melyet a vízből halásznak ki. Közben ■ mndor darvak kurrognak le a magasból bucsu- :zót. A delfinek az ezer csodával telerakott engervizből kipattantak nagy Ívben. A tenger ;zent hangulatába ismét belemerül a vágyó i elkern. Nehéz vitorlásokkal találkozunk. Ide- jda hordják a termést. Hajónk az immár lágyan zsongó habok fö- ött megkönnyült vitorlákkal hovatovább sik- ott a fénylő felületen, távolodott a kéklő or- noktól, a szeges szúrós hegykoronák a távol tödében elveszve, Palesztina partjainak a kör­vonalai annál jobban röpülve hanyatlottak el í távolban, elmosódtak végre egészen. Jaffa magasan fekve, csak ködalakjában átszőtt. Az alkonyat kékes köde fogta be a dig Vancsó Gyula támogatta azt. Gajáry Géza képviselőnk lelkes szavakkal adott kifejezést annak, hogy a megyének támogatnia kell Vác. érdekeit. A főispán, ki itt is elnökölt, eleinte hajthatatlan volt, de belátta, hogy a többség a mi, illetve az engedményesek kérelme mel­lett van s végre is engedni volt kénytelen. A bizottság kimondotta, hogy ha a vasút ki­építése éppen ettől az ötvennégy ezer korona segélytől függ, azt megszavazza, feltéve, hogy Vác város képviselőtestülete is az engedmé­nyesek által kért 64 ezer korona segélyössze­get meg fogja adni: így diadalmaskodott a mi ügyünk a vár- megyeházán — egyelőre. Nehéz napja volt ez a mi ügyünk védőinek, kik igazán önzetlen mun­kát végeztek annak megótalmazásáva. De kedden a közgyűlés fog ez ügyben végleg határozni. Kér­dés, hogy ott nem-e a főispán, városunk díszpol­gárának az a nézete, hogy a vasútra mit sem kell megszavazni, megy keresztül ? Ettől, azt hiszszük, nem kell félnünk. A jelen volt megye­bizottsági tagok mind megígérték, hogy teljes szambán együtt lesznek a közgyűlésen s a mi érdekeik mellé csatlakoznak azok a megye­bizottsági tagok is, kiket magukkal fel fognak majd hozni. A mi megyebizottsági tagjaiktól pedig Vác város érdeke méltán elvárhatja., hogy teljes számban megjelenjenek azon, a reánk nézve nagyfontosságú közgyűlésen s felvilágosításaik­kal, szavazatukkal jó ügyünket diadalra vinni segítsék. Országos műszaki kudarc. Vác, április 11. A budapesti eskütéri lúd állapota ország­szerte kínos feltűnést okozott. Ha az, a mit e hídról az Egyetértés folyó hó 10-én megjelent száma közölt, a valóságnak megfelel, akkor az eskütéri hid minden pere­ken leszakadhat. De e katasztrófa szerencsés elmaradtával is, a közbizalom ez építménynek partokat. Azután eltűnt a város és a part a láthatár hajlásúnál, melyre az ég peremje si­mult. Irányt véve, a kiélt, vén Európa felé, búcsút vettünk a réges, elaggott világrésztől, Ázsiától, hova vissza-vissza vonva, boldog meleg emlékezéssel szálltam gondolatban ak­kor is, később is, itthon is, mikor már felüté fejét a fehér lepel alól a hóvirág, akkor is, mikor lekopasztották már a szöllőtőkéket és a kukorica-tarlón zörgő avart hajszolt a hű­vös szél. Képzeletem gyakran ott csapong idők múltán még most is. Visszatérve mindennapi életem sodrába, el­szaladván a szép, meleg nyár és derült ősz, a Szentföldön eltöltött idő szivembe zárva őrzött emlékezetét szedtem elő most is, Írásban és képben, ottani benyomásaimat felfrissítve. Hozzá tettem a saját lelkemből, a mennyit a futó édes emlékekből adhattam és boldog voltam az elmúltak emlékében elmerülve, azoknak a hatása alatt Írva. A nap tüzes, majd enyhe sugarakat szórt a hajónkra, mely az aczélsz,inben kéklő, majd meg zöld színben smaragdoló vizet, rohanva, sietve megúszta s a török ágyúk által őrzött Dardanellákon való hivatalos iratváltást kivéve, meg sem állott a világszép város Konstanti- nápolyig, az európai nagyhatalmak Eris al­májáig, mely ide jó hajtás. Két világrész homlokának az érintkezését mentünk meg­nézni a világcsudája, örökszép Bosporus part­jánál, hogy vágyó lelkünk a keleti utunkkal egészen beteljék. tartóssága iránt mindenkorra meg van ingatva, bármit derítsenek is ki Bodola tanárnak a budai lánckamrában végzett mérései. Sok ember huzakodni fog az új hídon való átke­léstől, melyet szerintük csak öngyilkos-jelöltek számára építettek nyolc millió koronát meg­haladó költséggel! A nagy közönség előre láthatólag makacsul ragaszkodik majd az eskütéri hid rozoga vol­tának eszméjéhez, ha csak gyökeres szerkezeti változásokat nem tesznek rajta. Ezek : a) A Duna közepén egy uj lánctartó-oszlop építése, miáltal a húzó-erő a lánckamrákban tetemesen kisebbedne. Az ekként keletkező két nyílás egyformán 140 méteres lesz és a hajó­zást éppen nem akadályozná. b) A hídfőkön — a tervezett kis házikók helyett, — nagy tömegű, súlyos tornyok el­helyezése. c) A budai hídfő újraépítése. Ez azért szük­séges, mert bármennyire csökken is az a) pontban javaslott építkezés következtében a lánckamarában a húzó-erő és bármennyire terheljék is meg a b) pontban említett tornyok a hídfőket, az aszfalton és sikamlós agyagon nyugvó budai hídfőt az ott áramló hévvizek, az aszfalt lágyitása és az agyag feloldása miatt mindig veszélyeztetnék. A Ind lánc-szerkezetét tehát minél előbb le kell szerelni, ezt megelőzőleg azonban, mindkét hid főt (a hidpróbára szánt) kövekkel és egyéb súlyos tárgyakkal jól meg kell terhelni, hogy a leszerelő munkásokat a leszerelő-állványon kívül még ama ideiglenes megterhelés is biz­tosítsa. A budai hídfő ujra-épitése alkalmával, — az agyag és aszfaltrétegek eltávolítása után — az alapozással a teljesen ép dolomit-sziklaré- tegig kell lehatolni és mindent el kell követni, hogy az uj hídfő a hévvizektől meg nem tá­madható anyagból és a legfokozottabb mű­gonddal készítessék. A felsorolt munkák nehány millió koronát fölemésztenének ugyan, de kérdjük: nem fogna-e az újraépítés még több pénzbe kerülni, ha a hid magától leszakadna? És vájjon nem mon­dana e akkor teljes csődöt a máris nagy ku­darcot vallott magyar műszaki tudomány? Mindezt jó lesz idejekorán megfontolni, mert ha valahol, hát itt késedelem, veszedelem. D. István. — Az uj évnegyed alkalmával tisz­telettel kérjük előfizetőinket az előfizetés meg­újítására. A második évnegyedre szóló nyugták a lapkihordóknál válthatók be. Vidéki elő­fizetőinknek mai számunkhoz postautalványt mellékeltünk. Helyi és vidéki hirek. — Ebéd a püspöknél. Grófpüspökünk a múlt hétfőn a városi tisztikar egy részét látta vendégszerető asztalánál vendégül. E hó 15-én ismét ebédet fog adni, melyre a városi tisztikar másik része s más notabilitások a meghívottak. — Mennyi pénz fekszik a köve­zésben és csatornázásban? Panasz­kodni mindig van okunk, de dicsekedni is. A mi városunk szegény, de előre megfontolt, reális gazdálkodás mellett olyat volt képes produkálni, minőt más, hasonló város felmu­tatni nem képes. A múlt hónap vegével ugyan­is egybe állították, hogy mit költött eddig a város a csatornázásra és a kövezésre. 1886- ban kezdték meg azt a nagy munkát, melyre a város által bevett kövezetvám összegét for­dították. De nem csak ezt az összeget, hanem

Next

/
Thumbnails
Contents