Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-01-26 / 4. szám

vasútvonal útján a vidék minden terménye e város piacán fog — mintegy gyűjtőcsatornába. — összpontosulni!

De ez a vasútvonal nemcsak e vidék helyi forgalmát van hivatva lebonyolítani, hanem hivatva van azt a legrövidebb átmeneti vasúti vonalat megteremteni, melyei — miként országutaink bizonyítják — elődeink már századok óta használtak és melyek nemcsak e vidék, hanem egész Hont-, Gömör-, Zólyom- és Nógrád- megyék forgalmát e vonalra terelnék. A vác—drégelypalánki vasút kiépítésének természetes és közvetlen következménye lenne a korpona—zólyomi rövid vonal- szakasz kiépítése, miáltal meg lenne teremtve a legrövidebb útvonal Észak- Magyarország és Németország feié. Ezáltal Vác nemcsak a vidék, hanem az egész ország észak-nyugati részének gócpontjává válnék és egyik legjelentékenyebb piacává fejlődnék.

Természetszerűleg be kell ennek következni, ha figyelembe veszszük, hogy minő óriási útrövidítéseket eredményeznek e vonalak kiépítései. Már a vác— drégelypalánki vonal folytán Ipolyság és igv egész Hontmegye felső része, mely eddig Párkánynánán át Váctól 96 kilométerre feküdt, most 45 kilométerre jut.

A korpona—zólyomi, vagy Selmecbányái vonal kiépítése esetén az összes bányavárosok és Gömör vármegye több, mint 100 kilométerrel közelebb jutnak az or- j szág szivéhez.

Mindezek után még szükségesnek tart- j juk egy Vácra nézve rendkívül fontos I

is ott lesz. Este szépen felöltöztem, az uj keménykalapot fejemre tettem és anyáim áldásával, valamint 3 frt. G5 krajcárral felfegyverkezve mentem a Kúria szállodába. Dobogó szívvel léptem a bálterembe és a fény, a csil j logás elkábitott. A fekete frakkos rendezők és a szebbnél-szebb hölgyek között mozogni alig mertem. Legszebb jelenet volt, a mikor belépett a bálanya, a kinek érző szive sugallatából lett a bál rendezve. Gyönyörűen nézel t ki ; a rendezők egy borzasztó nagy búkétól adtak át neki és a zenészek rákezdték a „Rákóczy “-rnarsot. Én bámultam, szinte öntudatlanul jártam-keltem ide-oda és nem tudom máig sem, hogy miképen történt, de a bálanya hét félméter hosszú uszálya a cipőm alatt maradt leszakadva. Nagy zavar támadt, a főrendezők nem éppen közkedvelt- ségű négylábú állat nevével és rangjával ruháztak fel és bálanya néhány hölgygyei termeibe vonult a csúffá tett sleppet felvarratni. De ez az incidens is elmúlt, és én a sarokból bámultam a szebbnél-szebb táncoló párokat.

Imádott Zirzubellám szintén ott ült és elkeseredtem, hogy lassanként már szünóra és senki nem hívta láncolni. A szerelem, ezen világot mozgató erő, föllelkesített, felbátorított és egyszer csak ott állottam előtte bájosan meghajtva magamat, a mint Kuczora úr a kitűnő tánciskolái tanár — egyébként főpincér — két éven át tanított.

Hölgyem bátorítóan mosolygott és egy andalító rnazur ütemjei mellett megkezdettük a táncot. Igen, a szerelem adta a csodás erőt,

körülményre reá mutatni. Ugyanis a vác—drégelypalánki vasút kiépítése folytán nagyon is szembeszökővé válik a magy. kir. államvasutak egy régi terve mielőbbi megvalósításának : a vác— aszódi vonal kiépítésének — szüksége. — A rákosi rendezőpálya udvara ma már annyira túl van terhelve, hogy a forgalom lebonyolítása ma ott. már csak nem lehetetlen és rövid időn belül gondoskodni kell arról, hogy mindazon aruk, melyek a budapest—kassai vonalról Pécs felé irányítva haladnak, ne legyenek kénytelenek a főváros területén s igy a rákosi pályaudvaron áthaladni, hanem már Aszódról Vácra és innen direkt Bécsbe menjenek.

Ha tekintetbe veszszük azt a körülményt, hogy a tervbe vett német vám felemelése által még inkább reá leszünk utalva a bécsi piacot igénybevenni, úgy ez a forgalomtorlódás mielőbbi bekövetkezése valószínűvé válik. Ez alapon tehát az idő nem lehet messze, midőn az államvasutak kényszerítve lesznek a váci állomást óriási szabású rendező pályaudvarrá átalakítani és itt egy oly forgalmi gócpontot teremteni, mely Vác város emelkedését és fejlődését beláthatlan mérvben fogja előmozdítani.

Tagadhatatlan tehát, hogy az uj vasút városunk emelkedését fogja szolgált) i. Óhajtjuk, hogy mihamarább megépüljön s uj piacot teremtsen a mi iparunknak, kereskedelmünknek. Épüljön meg rövid idő alatt s építéséhez használják fel a Vácot) levő munkaerőt. Ma úgyis sok a

hogy ezen rettentő súlyt mozgásba hozni képes valók. Forogtunk szenvedélyesen, dühösen. Félre állt u tünkből mindenki és csupán ketten táncoltunk. Avagy ki merészelne egy óriási szikla elé állni, mely a hegyről gurul alá s útjába legyen bármi, menthetlenül megsemmisíti? Avagy ki merné meggátolni az elszabadult lokomotív őrült rohanását, midőn vezető nélkül száguld tova a síneken ?

Így polkáztunk mi is egy ideig, de ime beállott a katasztrófa.

Megbotlottam és mindaketfem elestünk. Táncosnőm zuhanása folytán 22 szál gyertya kialudt, az emeletes épület falai inogtak és a békésen alvó szomszédok ijedten ugráltak ki ágyaikból azon hitben, hogy dynamit. merénylet történt. Én felugrottam, más bajom nem történt, mint a két térdemen, illetve nadrágomon lett folytonossági hiány, azonban hölgyem mozdulatlanul feküdt és csak néha-néha jövő levegő-vétele veszélyeztette a még többi égő gyertya életben mai adását.

A rendező urak önfeláldozólag rohantak vízért, locsolták, öntözték addig, mig a hausk- neclit nem jelentette, hogy több vizet nem ád a kút, azonban sikertelenül. Képzeljék kétségbeesésemet, gyilkosnak éreztem magamat és zokogtam, ............Végül az egyik rendezőnek — a

ki bass-secundot énekelt a helybeli dalárdában — mentő eszméje támadt, belebőgött hölgyem fülébe, hogy „ich liebe dich,“ mire magához tért. Hat rendező felemelte és kivitte egy szomszéd szobába. Egy megrokkant közülök, de a többi Ö Felsége személye körüli Minister ur

munkáskéz, kevés a kereset. Ezrek és ezrek folynak be városunkba, ha a miniszter tervéhez képest az idén építenek s a váci munkaerőt a kiépítésnél fel fogják használni.

Protestáns-bál.

Vác, jan. 21.

Múlt szombat a protestánsoké volt s mínd- azoké, kik felekezetieskedést félre téve a farsangon mulatni szeretnek. A Kúria már az első esti órákban szokatlan fényárban úszott. A nagy teremnek, a karzattal szemközti végén pálmáktól környezve óriási és díszes aranyozott tükör alatt egy piros bársony díván volt elhelyezve, a falak mentén szintén piros bársony üllőhelyek voltak ; mig a falakat a tükrök szokatlan sokasága ékesítette, körülvéve gazdagon apró nemzeti színű zászlókkal, tűlevelű harasztokkal és fenyőágakkal, melyeknek zöld színe lépten-nyomon kellemes pihenő pontul kínálkozott a szemnek. A karzat szintén gazdagon es Ízlésesen volt feldíszítve. A rendezőség buzgósága nagy és szép közönséget gyűjtött össze a nemes czél, az ev. iskola javára. Valóban szemet kápráztató látványosság volt az a fényes társaság, a mely a teremben lassan égy begyült.

A bal pontban kilencz órakor kezdődött. A tánezókat keringővei kezdték meg, a melyet Jóska bandája húzott. Oly sokan voltak, hogy táncolni is alig lehetett. A terem közepét a fiatal emberek sokasága foglalta el, a kik gyönyörködve nézték a szép, fiatal leányok seregét és a pompás toaletteket. Vígan s boldogan lejtették a szép leánykák. A terem minden részében jókedv s kedelyesség uralkodott. Hogy mennyire jól érezték magukat a jelenvoltak, azt leginkább az bizonyítja, hogy csak reggel hat óra után gondoltak a párok hazamenetelre. Csakis ekkor kezdtek oszladozni a jelenlévők.

előterjesztésére ezen hőstettükért elismerő nyilatkozatot és koronás ezüst érdemkeresztet kaptak. Én elkeseredésemben és bánatomban leültem az étkezőbe és amig a 3 frt 65 kr. tartott, ittam. Az elkeseredés és a beszedett knikebájn elkábitott. Félig önkivüti állapotban feküdtem le a gardrouppben egy karosszékben és akkor sem ébredtem fel, mikor a téli kabátok és női gallérok óceánját dobálták reáin. Sőt azt álmodtam, hogy Zirzabella kisasszonyéval járom a szerpentin táncot.

Másnap délelőtt 9 órakor kellemes meglepetésre ébredtem fel. Előttem állott 5—6 halai ember, akik tolvajt kiabáltak és oldalboráim ellenálló képességét kezdették nagy szakértelemmel vizsgálni. Ugyanis a bálnak reggel vége lett, azonban egy pár vidéki fiatal ember ott maradt lumpolni és a mikor elakartak menni a kabátjaik között találtak engem.

Látva derangirt állapotomat, biztosra vették, hogy kabátjaikat akartam kiüríteni.

Pedig Isten úgyse nem volt az egész kompániának 2 forintja, mert a táncmester-főpin- cérnek is adós maradtak. Tiltakozásom hiába való volt, sőt. néhány barátságos nyakleves kíséretében vittek a rendőrségre. Hiába mondottam, hogy az apám itt helyben egy köz- tiszteletnek örvendő kefekötő-mester, kineic fia vagyok én és miután apam öregsége folytán én vezetem az üzletet, ha bezáratnak, tönkreteszik évtizedekre a városunkban virágzó kefekötő-ipart, azonban nem engedtek. G nyőrü menet volt. Porkolábjaim be voll litva, nekem az egyik frakk-szárnyam