Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-01-26 / 4. szám

vasútvonal útján a vidék minden ter­ménye e város piacán fog — mintegy gyűjtőcsatornába. — összpontosulni! De ez a vasútvonal nemcsak e vidék helyi forgalmát van hivatva lebonyolítani, hanem hivatva van azt a legrövidebb átmeneti vasúti vonalat megteremteni, melyei — miként országutaink bizonyít­ják — elődeink már századok óta hasz­náltak és melyek nemcsak e vidék, hanem egész Hont-, Gömör-, Zólyom- és Nógrád- megyék forgalmát e vonalra terelnék. A vác—drégelypalánki vasút kiépítésének természetes és közvetlen következménye lenne a korpona—zólyomi rövid vonal- szakasz kiépítése, miáltal meg lenne te­remtve a legrövidebb útvonal Észak- Magyarország és Németország feié. Ez­által Vác nemcsak a vidék, hanem az egész ország észak-nyugati részének góc­pontjává válnék és egyik legjelentéke­nyebb piacává fejlődnék. Természetszerűleg be kell ennek kö­vetkezni, ha figyelembe veszszük, hogy minő óriási útrövidítéseket eredményez­nek e vonalak kiépítései. Már a vác— drégelypalánki vonal folytán Ipolyság és igv egész Hontmegye felső része, mely eddig Párkánynánán át Váctól 96 kilo­méterre feküdt, most 45 kilométerre jut. A korpona—zólyomi, vagy Selmecbányái vonal kiépítése esetén az összes bánya­városok és Gömör vármegye több, mint 100 kilométerrel közelebb jutnak az or- j szág szivéhez. Mindezek után még szükségesnek tart- j juk egy Vácra nézve rendkívül fontos I is ott lesz. Este szépen felöltöztem, az uj ke­ménykalapot fejemre tettem és anyáim áldá­sával, valamint 3 frt. G5 krajcárral felfegy­verkezve mentem a Kúria szállodába. Dobogó szívvel léptem a bálterembe és a fény, a csil j logás elkábitott. A fekete frakkos rendezők és a szebbnél-szebb hölgyek között mozogni alig mertem. Legszebb jelenet volt, a mikor belépett a bálanya, a kinek érző szive sugal­latából lett a bál rendezve. Gyönyörűen né­zel t ki ; a rendezők egy borzasztó nagy bú­kétól adtak át neki és a zenészek rákezdték a „Rákóczy “-rnarsot. Én bámultam, szinte öntudatlanul jártam-keltem ide-oda és nem tudom máig sem, hogy miképen történt, de a bálanya hét félméter hosszú uszálya a ci­pőm alatt maradt leszakadva. Nagy zavar tá­madt, a főrendezők nem éppen közkedvelt- ségű négylábú állat nevével és rangjával ru­háztak fel és bálanya néhány hölgygyei ter­meibe vonult a csúffá tett sleppet felvarratni. De ez az incidens is elmúlt, és én a sarokból bámultam a szebbnél-szebb táncoló párokat. Imádott Zirzubellám szintén ott ült és el­keseredtem, hogy lassanként már szünóra és senki nem hívta láncolni. A szerelem, ezen világot mozgató erő, föllelkesített, felbátorított és egyszer csak ott állottam előtte bájosan meghajtva magamat, a mint Kuczora úr a kitűnő tánciskolái tanár — egyébként főpin­cér — két éven át tanított. Hölgyem bátorítóan mosolygott és egy an­dalító rnazur ütemjei mellett megkezdettük a táncot. Igen, a szerelem adta a csodás erőt, körülményre reá mutatni. Ugyanis a vác—drégelypalánki vasút kiépítése foly­tán nagyon is szembeszökővé válik a magy. kir. államvasutak egy régi terve mielőbbi megvalósításának : a vác— aszódi vonal kiépítésének — szüksége. — A rákosi rendezőpálya udvara ma már annyira túl van terhelve, hogy a for­galom lebonyolítása ma ott. már csak nem lehetetlen és rövid időn belül gon­doskodni kell arról, hogy mindazon aruk, melyek a budapest—kassai vonalról Pécs felé irányítva haladnak, ne legyenek kény­telenek a főváros területén s igy a rákosi pályaudvaron áthaladni, hanem már Aszódról Vácra és innen direkt Bécsbe menjenek. Ha tekintetbe veszszük azt a körül­ményt, hogy a tervbe vett német vám felemelése által még inkább reá leszünk utalva a bécsi piacot igénybevenni, úgy ez a forgalomtorlódás mielőbbi bekövet­kezése valószínűvé válik. Ez alapon te­hát az idő nem lehet messze, midőn az államvasutak kényszerítve lesznek a váci állomást óriási szabású rendező pálya­udvarrá átalakítani és itt egy oly forgalmi gócpontot teremteni, mely Vác város emelkedését és fejlődését beláthatlan mérvben fogja előmozdítani. Tagadhatatlan tehát, hogy az uj vasút városunk emelkedését fogja szolgált) i. Óhajtjuk, hogy mihamarább megépüljön s uj piacot teremtsen a mi iparunknak, kereskedelmünknek. Épüljön meg rövid idő alatt s építéséhez használják fel a Vá­cot) levő munkaerőt. Ma úgyis sok a hogy ezen rettentő súlyt mozgásba hozni ké­pes valók. Forogtunk szenvedélyesen, dühösen. Félre állt u tünkből mindenki és csupán ket­ten táncoltunk. Avagy ki merészelne egy óriási szikla elé állni, mely a hegyről gurul alá s útjába legyen bármi, menthetlenül megsem­misíti? Avagy ki merné meggátolni az elsza­badult lokomotív őrült rohanását, midőn ve­zető nélkül száguld tova a síneken ? Így polkáztunk mi is egy ideig, de ime be­állott a katasztrófa. Megbotlottam és mindaketfem elestünk. Tán­cosnőm zuhanása folytán 22 szál gyertya ki­aludt, az emeletes épület falai inogtak és a békésen alvó szomszédok ijedten ugráltak ki ágyaikból azon hitben, hogy dynamit. merény­let történt. Én felugrottam, más bajom nem történt, mint a két térdemen, illetve nadrágo­mon lett folytonossági hiány, azonban hölgyem mozdulatlanul feküdt és csak néha-néha jövő levegő-vétele veszélyeztette a még többi égő gyertya életben mai adását. A rendező urak önfeláldozólag rohantak víz­ért, locsolták, öntözték addig, mig a hausk- neclit nem jelentette, hogy több vizet nem ád a kút, azonban sikertelenül. Képzeljék kétségbe­esésemet, gyilkosnak éreztem magamat és zokog­tam, ............Végül az egyik rendezőnek — a ki bass-secundot énekelt a helybeli dalárdá­ban — mentő eszméje támadt, belebőgött höl­gyem fülébe, hogy „ich liebe dich,“ mire ma­gához tért. Hat rendező felemelte és kivitte egy szomszéd szobába. Egy megrokkant közülök, de a többi Ö Felsége személye körüli Minister ur munkáskéz, kevés a kereset. Ezrek és ezrek folynak be városunkba, ha a mi­niszter tervéhez képest az idén építenek s a váci munkaerőt a kiépítésnél fel fogják használni. Protestáns-bál. Vác, jan. 21. Múlt szombat a protestánsoké volt s mínd- azoké, kik felekezetieskedést félre téve a far­sangon mulatni szeretnek. A Kúria már az első esti órákban szokatlan fényárban úszott. A nagy teremnek, a karzattal szemközti végén pálmáktól környezve óriási és díszes aranyo­zott tükör alatt egy piros bársony díván volt elhelyezve, a falak mentén szintén piros bár­sony üllőhelyek voltak ; mig a falakat a tük­rök szokatlan sokasága ékesítette, körülvéve gazdagon apró nemzeti színű zászlókkal, tűle­velű harasztokkal és fenyőágakkal, melyeknek zöld színe lépten-nyomon kellemes pihenő pontul kínálkozott a szemnek. A karzat szin­tén gazdagon es Ízlésesen volt feldíszítve. A rendezőség buzgósága nagy és szép közönséget gyűjtött össze a nemes czél, az ev. iskola ja­vára. Valóban szemet kápráztató látványosság volt az a fényes társaság, a mely a teremben lassan égy begyült. A bal pontban kilencz órakor kezdődött. A tánezókat keringővei kezdték meg, a melyet Jóska bandája húzott. Oly sokan voltak, hogy táncolni is alig lehetett. A terem közepét a fiatal emberek sokasága foglalta el, a kik gyö­nyörködve nézték a szép, fiatal leányok sere­gét és a pompás toaletteket. Vígan s boldogan lejtették a szép leánykák. A terem minden részében jókedv s kedelyesség uralkodott. Hogy mennyire jól érezték magukat a jelenvoltak, azt leginkább az bizonyítja, hogy csak reggel hat óra után gondoltak a párok hazamene­telre. Csakis ekkor kezdtek oszladozni a je­lenlévők. előterjesztésére ezen hőstettükért elismerő nyi­latkozatot és koronás ezüst érdemkeresztet kap­tak. Én elkeseredésemben és bánatomban le­ültem az étkezőbe és amig a 3 frt 65 kr. tartott, ittam. Az elkeseredés és a beszedett knikebájn elkábitott. Félig önkivüti állapotban feküdtem le a gardrouppben egy karosszékben és akkor sem ébredtem fel, mikor a téli kabátok és női gallérok óceánját dobálták reáin. Sőt azt ál­modtam, hogy Zirzabella kisasszonyéval járom a szerpentin táncot. Másnap délelőtt 9 órakor kellemes meglepe­tésre ébredtem fel. Előttem állott 5—6 halai ember, akik tolvajt kiabáltak és oldalboráim ellenálló képességét kezdették nagy szakértelem­mel vizsgálni. Ugyanis a bálnak reggel vége lett, azonban egy pár vidéki fiatal ember ott maradt lumpolni és a mikor elakartak menni a kabátjaik között találtak engem. Látva derangirt állapotomat, biztosra vették, hogy kabátjaikat akartam kiüríteni. Pedig Isten úgyse nem volt az egész kom­pániának 2 forintja, mert a táncmester-főpin- cérnek is adós maradtak. Tiltakozásom hiába való volt, sőt. néhány barátságos nyakleves kíséretében vittek a rendőrségre. Hiába mon­dottam, hogy az apám itt helyben egy köz- tiszteletnek örvendő kefekötő-mester, kineic fia vagyok én és miután apam öregsége foly­tán én vezetem az üzletet, ha bezáratnak, tönkreteszik évtizedekre a városunkban virágzó kefekötő-ipart, azonban nem engedtek. G nyőrü menet volt. Porkolábjaim be voll litva, nekem az egyik frakk-szárnyam

Next

/
Thumbnails
Contents