Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-03-02 / 9. szám

4 VAGI HÍRLAP — A betegsegélyaő pénztár köz­gyűlése. A váci kerületi betegsegélyző pénz­tár jövő vasárnapon, vagy ha határozatképes számmal a tagok meg nem jelennek, március 16-án tartja közgyűlését. A pénztár, szokása szerint, kiadta ez évre is jelentését, melyből közöljük a következő érdekesebb adatokat: A pénztár, mely tudvalevőleg egyike a legna­gyobb intézményeknek az országban, az el­múlt évben, csodálatos, csupán tíz taggal sza­porodott. A jelentés kiemeli Kovách Ernő volt igazgatósagi elnök eredménydús működését, ki a múlt év elején megvált közbizalomból vi­selt állásától. A betegsegélyző múlt évi bevé­tele a maradványokkal együtt 28401 K 98 fillért tett ki, melyből gyógyítási kiadásokra 9282 K 18 fillért, segélyezésekre 6408 K 68 fillért adtak ki, a többi fizetésekre és külön­féle kiadásokra ment ki leszámítva, hogy a pénztár 3208 K 38 fillér maradványt tüntet ki. A betegsegéiyző eddigi tartalékalapja 13178 K 77 fillért tett ki, melyhez az ez idei bevétel tiz százaléka járul s igy 15491 K 10 fillér szolgál tartalékul a jövőben. A tagok száma múlt év végén volt 1740, melyből 444 nő, 1296 férfi volt. Meghalt 13 tag. A betegségi statisztika szerint az összes megbetegedett ta­gok száma 1848, a betegségi eseteké 2734, a betegségi napok száma pedig 12819 volt. = Fóti Gyula gyásza. Részvéttel ér­tesült a városban mindenki arról a nagy csa­pásról, mely Fóti Gyula városi számvevőt érte. Neje, született Filter Terézia rövid szen­vedés után 40-ik évében elhunyt. Az elhunyt úrnő rövid ideig volt beteg, az influenza döntötte ágyba, mely a megviselt szervezetet megölte. Temetése ma délután megy végbe a szentistván-téri gyászházból. Az elhunytban három kis gyermek anyjukat gyászolja. Nyu­godjék békében ! — A telefon készülőben. A helybeli és a Budapesttel összekötő telefonunk ügye nem alszik. Az elmúlt héten a budapesti fő­postaigazgatóság osztályvezető mérnöke váro­különféle fájd- és fogolyféle madarakat, sőt egy vadpulykát és két nyulat is lőttünk. Jim nagyon jól viselte magát és a madara­kat már szó nélkül kopasztotta, sőt belső részüket is szépen kivette, eleinte a maga szá­mára, de később a pecsenye ezt a nemét már megvetette s egy kosztra került velünk. S minthogy igy kétségbe nem vonható jeleit mutatta a civilizációra való hajlamának, telje­sen fölszereltük ruházattal, hogy igy külsőleg is dokumentálja a művelődés terén való hala­dását. Kapott a nadrághoz egy inget, kabátot és kalapot s ezzel egyúttal a törzsfőnöki mél­tósághoz szükséges minősültséget is elnyerte. De nem volnék őszinte, ha elhallgatnám azt a nagy érdemét, a mely Jim bőkezű megaján­dékozásához a lökést tulajdonképen megadta. Úgy esett ugyanis, hogy a sok gyöngytyú­kot és szárnyast már meguntuk; a faluba küldtük tehát vadász-zsákmányunk e részét és tejért, földi mogyoróért, tojásért és dohá­nyért becseréltettük, húsételnek pedig az nap a nyűlakat jelöltük ki. Jim mindjárt át is vette a tapsifüleseket s j félrevonult velük, nyilván a nyúzás zavarta­lan végezhetése kedvéért. Mi kávét főztünk s beszélgetve akartuk időnket eltölteni, a mig ebédünk elkészítéséhez foghatunk. Az idő múl­tával fogyott azonban türelmünk is, mert Jim a megnyúzott nyulakkal csak nem akart elő­kerülni. Fölkerekedtünk tehát s a közelben álló fákat vettük szemügyre, gondolván, hogy Jim valamely fára akasztotta a nyulakat s úgy próbálgatja a nyúzást. De sehol sem vet­sunkban járt a tervek elkészítése ügyében. Bejárta a várost és érintkezésbe lépett a tele­fon előfizetőkkel. A telefonhálózat tervének elkészítésére magával vitte a város térképét. Nem sokára el fog készülni a költségvetés, melyet jóváhagyás végett a kereskedelmi mi­niszter elé terjesztenek. H a jóváhagyás meg­lesz, a mit néhány hónap múlva várhatunk, rögtön belekezdenek az építésbe. — Színészek játszanak. Boleros Jó­zsef a Kisfaludy-színház direktora. Volt né­hány ezer forintja ezt beleölte ebbe a vállal­kozásba, de a budai burgereknek még ingyen sem kell a színház. így Bokros pénze elúszott s mert a színházat becsukták, cime illuzórius. Ezért most a vidéken próbál szerencsét tár­sulatával s már több városban fordult meg, hol kedvezően fogadták a direktort társulatá­val együtt. Most eljött Vácra is, hol a rendőr- kapitány két előadásra engedélyt adott. Teg­nap a Sasokat, Guti — Rákosi bohózatát ját­szották, ma, vasárnap a vígszínház sokáig vonzó, hires darabját a Mozgó fényképeket adják. Közel már fél éve, hogy színtársulat nem fordult meg városunkban. Reméljük, hogy ha nem is Balthazáréhoz hasonló, de szives fogadtatásban részesülnek. — Brocliart marscheur. A múlt hét­főn érdekes alak vonta magára a közönség figyelmet. Hátán egy tizenkét kilós csomaggal, kezében egy három kilós könyvvel, francia sapkában járt a városban Steinbach Arnolddal. A fiatal, 21 éves utasnak Brochart a neve s Párisból Konstantinápolyba és vissza az utat, 6784 kilométert nyolc hónap alatt teszi meg az Auto-Velo párisi sportláp megbízásából, melyért visszatértekor ezer frank jutalomban részesül. December elsején indult Párisból, hozzánk Esztergom felől jött. Panaszkodott, hogy a rossz út miatt 22 kilométerrel többet kellett gyalogolnia, hogy ha valamelyik faluba ér este, akkor ha ott magyarok laknak, nem adnak éjjeli szállást. így kénytelen künn el­tölteni az éjszakát. Ellenben dicsérte a magyar tűk észre. Már az a gyanú támadt bennünk, hogy Jim megunta szolgálatot és mint a nad­rág boldog tulajdonosa, a nyulakkal odább állt. Elszélfdtünk tehát minden irányban s nevén szólitgatva kerestük, midőn egy kis sű­rűből hangos nevetés hangjai hatoltak hoz­zám. Arra felé tartva, Daum-ot vettem észre, a mint szinte görnyedezett a nevetéstől s előtte állt a zavart képű Jim, kezében két nyullal, melyek közül az egyik teljesen, a másik pedig már jórészt meg volt — ko- pasztva. Nem tudom leírni, hogy mennyire komikus volt ez a jelenet, harsogó nevetésünk csakha­mar odahozta más irányban kutató társain­kat is s aztán kórusban kacagtunk, hogy csak úgy csurogtak könnyeink. Szegény Jim, szomorú és vigasztalhatatlan ábrázatot öltött, gyanítva, hogy valami nagy bakot lőtt. Pedig neki igaza volt. Egyikünk sem figyelmeztette, hogy a nyulakkal máskép kell elbánni, mint a szárnyasokkal s igy tel­jes lelki nyugalommal fogott a nyulkopasz- táslioz. Még sokáig mulattunk az esetén s e jóked­vünknek köszönhette Jim a gazdag ajándé­kot, a melyet különben tisztességesen kiérde­melt, mert az egész idő alatt hűségesen kisért és szolgált minket. Sokszor szinte megsajnál­tuk, annyira vigyázott minden cselekedetére, hogy többé ne szolgáltasson okot a derült­ségre. v Szigethy Lajos. borokat s a szép nőket, a váci vendéglátást (megfordult több társaságban) pedig nem fogja elfelejteni. Júniusban ugyanezt az utat teszi meg visszafelé s akkorra reméli, hogy ismét Vácon lesz. A vállalkozó szellemű fiatal francia Buda­pestnek tartva, ma valahol Szabadka körül jár s naponta 30 kilométert gyalogol. — Belvizek elvezetése. Ivánka Pál főszolgabíró múlt héten helyszíni tárgyalást tartott Rákospalotáról az államvasutak mü- helytelepén átvonuló belvizek levezetése tár­gyában. A tárgyaláson a szomszédos Újpest község képviselői is megjelentek, hol előre is tiltakozásukat jelentették be az ellen, hogy ezen belvizek esetleg az újpesti nagy csator­nába vezettesenek bele, a mi nemcsak vízjogi szempontból kifogásolandó volna, de köz­egészségügyi tekintetéből is káros lenne. — A közvágóhíd kérdése napiren­den. Nemcsak az a baja mar a henteseknek, hogy a sertés drága, meg a hálátlan tél miatt a jég is drágítja a húst, hanem a legújabban kiadott rendőrkapitányi határozat is hozzá­járul, melynek értelmében a sertés élő és le­vágott állapotban is állatorvossal megvizs- gáltatandó és ennek megtörténte előtt a húst felhasználni nem szabad. Sok volna ezen intéz­kedés hátrányait itt leírni csak tessék hen­teseket megkérdezni majd elsírják azok. A rendelet életbe léptetését bizonyára a közönség érdeke, követelte a város hálás lehet érte. De mi úgy tudjuk, hogy kivihetetlen úgy az állat­orvos, mint a hentesek részéről. Tudvalevő, hogy ha a város vagy húsz hentese minden órában, a mihez joga van, vág, mi történik akkor. Az állatorvosnak nincs száz keze, nem járhatja be ezeket az üzleteket s az intézkedés részben illuzórius. Bárha a közönség érdekében történt a rendőrkapitány ez újabb rendelete, mi annak örülünk, hogy újra felelevenedett a tetszhalott vágóhíd kérdés. Tessék most már erre terelni a képviselő testület figyelmet, mert mig közvágóhíd nincs, addig a sertés- vágással sem történhetik nagyobb változás, melynek csak a város közönsége adhatja meg az árát. — Tanulságok. Az elmúlt héten vagy ezer koronával szegényebb lett a város : eny- nyi tiszta hasznot vitt el Balthazár Alajos magyar bűvész. Itt járt közöttünk, két előadást tartott s ámult az öreg Kúria nagy terme, mert még ilyet nem ért meg. Az történt ugyanis, különösen a második napon, hogy legalább is harminc érdeklődőt, kik későn érkeztek, vissza kellett küldeni, mert minden jegy elkelt. Benn a teremben is, mint a heringes hordóban, ült a nézőközönség s ha a rendőrség benéz oda, legalább egyharmadát el lehetett volna távo- litni, mert veszély esetén mozogni sem tudtak volna. Soha, soha nem történt ez. pláne, mi­kor színtársulat járt falaink közt. Balthazár nevéhez fűződik a dicsőség, hogy magas hely­árak mellett is igazán zsúfolásig sikerült meg­tölteni a Kúria nagy termét. Meg voltunk elégedve előadásával, de a bűvész is meg volt elégedve a bevétellel s dicséretére váljék, hogy nem használta ki az alkalmat, nem rendezett „közkívánatra“ egy harmadik előadást, mert arra is szűknek bizonyult volna a Kúria nagy­terme. Ebből aztán levonhatjuk a két tanul­ságot, azt, hogy közönségünknek tetszik a bűvészelőadás s érdeklődik az iránt. A másik már a hatóságnak szól, mely szintén tudo­mást kell hogy vegyen a bűvész és artista­előadások sikeréről. S ha tudja, úgy a jövőben máskép kell eljárnia s nem négy koronát szedni előadási engedélyért, hanem alaposan meg­adóztatni minden bűvészt és artistát. Jótékony­célra, a szegények alapjára megy az az összeg s ha tízszer nagyobb összeget kellett volna Bal-

Next

/
Thumbnails
Contents