Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-02-23 / 8. szám

szoljuk, hogy azt tudja mindenki, hogy a Váczi Közlöny-nek mennyiért kell elveit hir­detni hétről hétre hasábjain. — Áthelyezés. Wladika Dániel posta és táviró tisztet a budapesti tőpostára helyez­ték át. /r — Az irgalmasok munkája. Csend­ben, minden zaj és feltűnés nélkül végzik igazi emberbarafi munkájukat az irgalmasrend tagjai, kiknek egyik otthona városunk egyik régi szék- házában van. Most egy kimutatást kaptunk arról, hogy vallás és nemzetkülömbség nélkül hány beteget ápolták az irgalmasok tizenhárom kórházában. Ebből megtudjuk, hogy 302,378 ápolási napon át 7737 férfi és 675 nő beteg volt az irgalmasok kórházában, ebből Vácon 109-et ápoltak (105 férfi 3 nő), hat meghalt gyógykezelés alatt, egyet haldokolva vittek be, a többit gyógyulva elbocsátották. Az összes ápolási napok száma 1795 volt. — Az adókivetéshez Beniczky Lajos alispán a váci kir. adóhivatal területén K. Csereklye Istvánt Vácra, Diamanstein Lajost Újpestre, Rónay Gézát Veresegyházra, Csepcsányi Belát Újpestre tagokul nevezte ki. — Esküvő. Dr. Dolecskó János Pestvár­megye tiszteletbeli főorvosa ma, vasárnap dél­után vezeti oltárhoz Präger Lillyt Bukarestben a római kath. székesegyházban. Gajáry Géza orsz képviselőnk, ki násznagy lesz az esküvőn, pénteken Bukarestbe utazott — Várföldi Elek sikere. A Budai Zene akadémia folyó hó 19-én tartotta hang­versenyét a budai Vigadóban. A műsor máso­dik száma : Várföldi Elek vegyes ének karra irt népdalegyvelege volt. A remek dalok úgy elragadták a közönséget, hogy nem szűnt a zugó taps mindaddig, mig meg nem ismétel­ték. A szerzőt is lámpák elé hívták volna tapsaikkal, de ő nem volt jelen. — Színészek jönnek. Sokat panasz­kodnak városunkra a szinidirekt-orok s a pa­naszkodás dacara is egy-két hetet városunkban akarnak tölteni. Legutóbb Monori Sándor kettőnknek, de mégis valami keserű utóizét éreztük. Társam kifejezést is adott ennek. — Ajánlatával lekötelez mindkettőnket — szólt Willehez — de miért akarja, hogy mi is önnel menjünk, ha van kocsija és pénze? Ilyen szegény emberek, mint mi. csak terhére leszünk. — Dehogy — minél nagyobb a társaságunk, •annál jobb, mert azon a vidéken, a hová ké­szülünk. sok a vad s a vadászat némi veszél­lyel ia jár. Mar négyen csatlakoztak hozzám. Ha önök is velünk tartanak, heten lennénk, a mely erővel minden veszedelmen átgázol­hatunk. Addig-addig beszélt, mig csatlakozásunkat mindketten megígértük. Ezután a részleteket beszéltük meg, hogy mikor megyünk, mikép készülünk fel az útra, a miről az is eszünkbe jutott, hogy nincs útlevelünk, a nékül pedig a városból sem mozdulhatunk. Idegenünk azonban erre nézve is megnyugtatott. Oly út­levele volt, mely az ő nevére és három meg nem nevezett társára szólt. A már csatlako­zott négy társnak azonban külön-külön útle­velük is volt s ezért úgy állapodtunk meg, hogy ezeknek egyike a magáét nem adja le, hanem kettőnkkel, mint Wille útlevelében meg nem nevezett három társ fog szerepelni. Vacsora után átmentünk a társalgóba, hol jövendő utitársainkkal találkoztunk. Gróf Bob­rinsky, Semanoíf mérnök. Biskoupsky hadnagy és Grünstein kereskedő néven mutatta be őket Wille. Mind a négyen Oroszországból valók voltak ; modoruk hamar megnyert minket is. Szigethy Lajos. VAGI H 1 h L A 1' színtársulata kért harminc előadásra engedel- met. A rendőrkapitányunk, igen helyesen, Félegyhár.ára küldte nekik az értesítést, hogy a váci viszonyok ma nem engedik meg, hogy ily hosszú időre színtársulat telepedjék meg nálunk. Alig hogy Monorit elutasította a rendőr- kapitány, állított be hozzá a budapesti Kis- faludy-szinház direktora és március elsejére és másodikára engedélyt kért. A rendőrkapitány : nem adott határozott választ ezért lehet, hogy két napra színtársulat jő a Kúriára. — Gyászra gyász. Cserny József derék iparosunkat és családját ismét gyász érte. I Alig enyhült meg szivük az őket ért gyász- j ban, már • is ágyba dőlt János fiuk, ki mint festő önnálló ipart űzött. Hosszú ideig bete­geskedett, jobb éghajlat alatt is menedeket keresett, mindhiába. E hó 15-én 26 éves ko- , rában elhunyt. Temetése hétfőn ment végbe nagy részvét mellett s a gyászházban a ke- reskedőifjak egylete, az ipartestület, az ipar- tarsulat tagjai nagyszámban testületileg meg­jelentek. Nyugodjék békében ! — A váci Kath. Kör tegnap tartott első felolvasó estélyének ez volt a programmja : 1. Ave Maria. Hargittól. Énekelte Dobó Ka­tinka. 2. „Mit tehettél . . .“ Rosty Kálmántól. Szavalta Orbán Margit. 3. A szabadkőműves­ségről. Értekezés. Irta és felolvasta Schwarz Gusztáv. 4. Reggeli Mária dal Kontor E.-től. Énekelte Dobó Katinka. — A huszárok farsang végén. A helybeli hznvédhuszárezred több altisztje és közhuszárja zajosan fejezte be a farsangot. A múlt hét végén fíallabás István és Cseri Já­nos rendőrök éjfél felé benéztek a Honvéd kocs­mába és felszólították Stróbl Lajos kocsrná- rost, hngy az üzletét, közeledvén a záróra, csukja be. Stróbl hajlandónak is mutatkozott, de az ott mulató huszarok bizony nem akar­tak távozni. Mogyoródi András szakaszvezető, Balogh Gyula, Bakos János, Torma József ti­zedesek, Juhász István közhuszár neki rohan­tak a rendőröknek és kardjukat kirántva ki­áltották : — Aprítsuk őket össze! Ezek csak városi bakterek ! Akadt még egy nehány társuk : Ivanics Ist- ! ván, Suba Zsigmond, Vas János, Demus La­jos tiszti szolgák, Kovács Sándor, Lakatos j András, Sütő Sándor, Zachar András, Dinka Ferenc, Albrecht János, Pancso Márton, Koós Gyula és Laczkó Gyula mind huszárok, kik a felszólításra rárohantak a rendőrökre. Sze­rencsére egyik szakaszvezető józan volt és elé­jük ugrott: — Senki se merjen hozzájuk nyúlni ! kiál­totta és nem engedte a rendőrökhöz őket. Erre visszatértek a korcsmába, a hol a kihú­zott kardokkal leverték a lámpákat, összevag­dalták az asztalokat, az ablakokat pedig be­verték. A rendőrök a kaszárnyában levő ké­szültséget hívták segítségül, mely csakhamar meg is érkezett s volt elég dolga. Mig egy | része a huszároknak szétrebbent, addig egy néhányan Balogh Gyula tizedessel ellene sze­gültek a készültségnek. Ezeket úgy kellett i bevinni a kaszárnyába. A rendőrkapitány áttette az ügyet a huszárezred parancsnoksá- | gának, honnan Marschall alezredes azt a vá­laszt küldte a héten rendőrkapitányunknak, hogy az éjjeli csendzavarásban résztvett hős huszárokat mind megbüntették. — Balthazar mester Vácon. A fő­városi és vidéki sajtó valóságos elragadtatás­sal irt nemrégiben egy egy csodalatos művé­szetről, az úgynevezett „Varázsszinházrol“, a melynek igazgatója, vezetője egy magyar em­í bér, Balthazar Alajos. A bámulat és elragad­5 tatás hangján emlékeznek meg arról a sok. csodáról, melyet ez az ember titokzatos mu­tatványaival produkál. Hogy pálcájának érin­tésére egymásután varázsolja elő a szebbnél szebb élő rózsafákat, szellemeket, magnelizál, szinte ámulatba ejti az egész közönséget rend­kívül művészies hasbeszélésével, melylyel a tö­kéletes ember automatáit szinte élőkké vará­zsolja a szemlélők előtt. E hires magyar bű­vész városunkban két előadást fog rendezni : ma vasárnap és kedden a Kúria szálloda nagy­termében és saját díszleteivel a termet Ízléses színházzá alakítja át. — Névmagyarosítások. Grosz M. Miksa helybeli zálogüzlettulajdonos kiskorú fiai Ármin, Vilmos, Oszkár, Zoltán és Jenő belügyminiszteri engedélylyel Nagy ra. — Kohn Jakab váci illetőségű budapesti lakos Kondor-ra, Heiser Aladár nevét Révész-re magyarosí­totta meg. — Köszönetnyilvánítás. A helybeli Takarékpénztár 40 koronát, az Ipar- és ke reskedelmi Hitelintézet 20 koronát volt kegyes adományozni az ev. ref. iskola céljaira. Mind­két pénzintézet vezetősége nemes és jótékony- célú adományokért fogadja az ev. ref. egyház leghálásabb köszönetét. — Dohánytőzsdések s a képes leve­lező-lap. A kereskedelemügyi miniszter egv minapában kiadott rendeletében kimondotta, hogy a dohánytőzsdések képes levelező-lapot, füzeteket stb. nem árusíthatnak, árusítási joguk csupán a szivar- és dohánynemüekre terjed ki s ha egyebet, mint képes levelező-lapot s más papirneműt elárusítani akarnak, iparen- gedélylyel kell birniok. — Felolvasás. A váci I. ált. ipartársulat, március 2-án saját helyiségében ének s szava­lattal egybekötött felolvasást rendez. Kezdete 7 órakor. — Kellemetlen útitárs. E héten t vasúti vonalon történt. A vonat egv II. oszt. fülkéjébe Dunakeszen közvetlenül az elindulás előtt egy ur ugrott be. — Majd le késtem, — hebegte ijedten, mi­közben csomagjait rakosgatta fel a kocsi halo jába. Azután előszedett bőröndjéből egy úti sapkát, levetette a cipőt, papucsot húzott, az­tán pipára gyújtott. — Nem zsenirozza a füst nagysád ? fordult egy sarokban ülő hölgyhöz. — Nem ! válaszolt a hölgy. — Hová tetszik utazni, fordult erre a hölgy mellett ülő férfihoz. — Haza, volt a rövid válasz. — Hová haza ? kíváncsiskodott a jövevény. Talán Vácra? — Nem. — Bukarestbe ? — Nem. A kiváncsi ur elhallgatott. Majd végighevert, a pamlagon és nézte az egymás mellett ülő párt. Fiatal házasok, gondolta magában és bóbis­kolni kezdett. • De azért fél szemmel folyton utitársait leste. A férfi odahajlott a nőhöz és hirtelen átkarolta. A nő nem ellenkezett. Majd levette a hálóból az útitáskáját és a nőt a nélkül, hogy egv szót is szólt volna, brutális erővel belegyömö­szölte az útitáskába, melyet azután visszatett a helyére. A későn jött. utas homlokán hideg verejték kezdett gyöngyözni és a fogai is összeverődlek attól a nyöszörgő panaszos hangtól, mely a bőröndből hallatszott. Hirtelen felugrott es kirohant a folyosóra és torka szakadtából kiabálni kezdett. — Gyilkos, segítség!

Next

/
Thumbnails
Contents