Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
Tizenhatodik évfolyam. 51. szám. Vác, 1902. december 21. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : lEgész évre....................12 korona, i Negyedévre ................... 3 korona. í 'Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. Karácsonyi ének. Vác, dec. 20. A Gondviselés kegyelme megadta a fehér karácsonyt. De az emberiség lelkére még mindig fekete karácsonynak árnya borul. Az Isten megoltalmazza a gyönge, csírázó hajtásokat, szikrázó, szűzfehér pihék beterítenek mindent je- gecességében is selymes, csikorgásában is meleget-adó takaróval. De a humanizmus dermedt, az együtt érzés szárnyai lefagyva, mert fészkében: a szivekben jeges hidegség honol. Az érzést magába iszsza az önzés, a gondolkodást betemeti az igazságtalanság ziman- kós szele. Fekete a karácsonyunk, mert az egész élet is derengéstelenül fekete. A levegőben és az ünnepi hangulatban benne foszforeszkál a két évezredes, csuda szép legenda. Kibukkant az egek boltozatján egy mély tüzű csillag, a melynek irányában mentenek a három királyok. És nyomukban az egész agyon- kinzott világ : térdre borulni egy jászolbölcső előtt, a melyről lelkűkbe ragyogott a nagy, a szomjazott ige, hogy A cigány jósnő. I. A templom előtti öreg hársfa terebélyes lombja alatt foly a nóta, mert hát vége a litániának, ilyenkor pedig még a tisztelendő úr sem ellensége a vigalomnak. Fiadd mulassanak a fiatalok, övék az élet szokták mondani. No meg a ragyogó klárisok is itt fénylenek legjobban, ha egy-egy eltévedt napsugár csap rájuk. Mert bizony nem oly könnyen jut a zöld lombon keresztül, isten is áldja még a porát is annak, a ki azt a fát plántálta ; de sokat pihentek meg árnya alatt, azután az öreg Péter bácsi, a falu vénje, mennyit tud mesélni erről a vén fáról, a melyiknek hűse alatt őt is ringatták. Örgefa, öregebb az ország útjánál. Mint minden vasárnap, úgy ma is, elballag ide az öreg, görcsös botjával segít magán, — nehéz teher van a vállán : 80 esztendő rakta reá, úgy apródonként. Örömköny csillog a szemében, nézve a vígan mulatókat, azután azok közt a legkedvesebbet, a szép Ilonát, édes unokáját. Ott a szűr alatt megdobban a szive, remeg az ajka, megszületett a Megváltó. A rabszijjon hurcolt emberiség hódolva imádta a csecsemőt, mert homloka körül a meny- nyeiesség arany glóriáját látták tündök- leni és ezen aureola fényességében a világvirradatot köszöntötték leomló há- ladatossággal. Most a megváltás harmadik évezredének bejárójában megint Messiást vár, kér és akar a világ. A templomokban a hívők milliója és a templomok körül ott tanyáznak százezrei a koldusoknak, kik mellett részvétlenül sompolyog el a hálálkodásra induló istenfélelem, a mely hálát akar rebegni azért, hogy kimondatott a tanítás, hogy az embernek szerelése: az Isten legszebb félése. Az áhitat szárnyain milliók himnusza emelkedik a mennyek felé, zsoltára a szeretetnek, a mely ezen a napon szállott le a földre. És a zsolozsmába belekapaszkodik a künn rekedtek szózata és belekapcsolódik még százezrek koldus éneke, kik messze idegen oltárok tájékán nyomorognak. Az imádsággal együtt szárnyal a felhők hisz olyan helyes leány unokája „aranyos virágos túlipántja “, már a hogy ő nevezte Ilonáját. A fiatalok még mulatnak a maguk módja szerint. Bolondos fiú az András, meg nem is maradhat a bőrébe, éppen most lopott Ilona piros orcára egy csókot. Kevesen veszik észre; de az öreg ajka mosolyra húzódik, hej! ennek a sok esztendőnek, ő semcselekedett egyébként, ő is lopott, kapott is. De Ilona nem veszi a dolgot olyan könnyen kivörösödött arccal szalad öreg apjához, oda rejti égő képét a mellére — nó Ilonka — na, nem olyan nagy baj az, csak nem lármázod fel az egész falut, azért a hitvány csókért — nem hitvány az édes apám — uram, pityergi Ilona, hisz akkor jól van, — talán még haragodba vissza is adnád. Andris gyerek, mint a bűnbe esett, úgy sompolyog, egyik szemével az öreg görcsös somfájára, másikkal meg Ilonára pislog. Ilona lelköm, hallod-e? ugyan, ugyan azért nem kell haragudnod, — nem akartam én kényes lelkedet megbántani — no gyere, mert hát mit ér az egész mulatság, ha te nem vagy ott. mögé a pörbe szállás, hogy az élet elitéltjei még nem váltattak meg. Érzik, szenvedéssel érzik, hogy a megváltásuk még nem érkezett el és le akarják könyörögni, kérni, hivni, sőt parancsolni a megváltás Istenét. Jöjjön a szeretet föllegein, a szeretet tüzének közepette, mert az évezredek előtti láng kihamvadt és az akkor földre plántált szeretet elillant és nincs ma már sehol. Karácsony van. Akkor bizakodva remélték a Messiásnak jövetelét és érkezését hittel hitték. Ma mindenki érzi, hogy jönni is fog. Várjuk és könyörögjük, akarjuk és hívjuk egy uj, egy más világszellem uralmát és a föld minden sarkában föl-föl lobban a felforgató gondolat, a mely a megváltást gyilokkal és vérrel akarja magának kiverekedni. Prófétája még nem született e tannak, de apostolai már sokan vannak. Az éhség kenyérért ordít, az Ínség enyhüle- tért jajveszékel, a didergők fagyosan vacogó jajongással sikoltoznak megváltásért. Ijesztőn nagy tábor kavarog, forrong és lázad, dörömbölve és bömbölve, Nem megyek kenddel — csiripel a leány, az öreg keblére rejtve még mindig fejecskéjét. Ha nem jösz, hát elmegyek én, el oda — látod, a rétre, rétről pedig egyenest a mély vízbe. — Bánom is én . . . évelődik a leány. — Nohát az én Istenem áldjon meg. Ezzel megemlintette Andris árvaleány hajas pörge kalapját, azután egyet fordult — s tovasietett. No hiszen ez a bolondos gyerek sem gondolta azt, hogy ő kelme annyi érő volna, mint a milyenre őt Ilona becsülte. Mert alig tett húsz ölet, mikor Ilonka mered szemekkel bámult utána, két kezét oda nyomta nyughatatlan szivére. A legény pedig ment egyenesen a rétre. Édes apám, nézze csak Andris a rétre megy, szóllitá meg aggódva az öreg Péter bácsit. Hisz meg mondta — feleié, kifejezhetetlen humorral az öreg. — De ott van a mély viz is — folytatá a leány. — Biz ott van édes vérem. — Azután Andris beleugrik. — Legalább úgy mondta. — Hívja vissza édes apám. Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashajtószer.