Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-12-14 / 50. szám
Tizenhatodik évfolyam. 50. szám. Vác, 1902. december 11. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : Egész évre ...................12 korona. Negyedévre ................... 3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megjelen minden vasarnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. A képviselőtestület felfrissítése. Vác, dec. 12, Városunk választó közönségének még e hó folyamán alkalma nyílik, a városi képviselőtestület egy részének újból való választásával, az egész testű letet felfrissíteni. És erre a felfrissítésre tényleg szükség is van. A ki figyelemmel kiséri a képviselőtestület működésének, üléseinek lefolyását, a tanácskozások menetét és arányait, sajnálkozással kénytelen konstatálni, hogy ez a nagy, lúlnagy testület nagyon nehézkes, szinte lomha, alig egykét tagjában van megfelelő élet, nincs egységes, egészséges vérkeringése, nincs szabad mozgása; hogy mégis mozdul néha egyet-kettőt: azt is a pár életrevaló, jól működő tagjának keli kierőszakolni. És mi az oka annak? A tisztelt városatyák maguk. Egy része meg sem nézi a meghívón közlőit tárgysorozatot, nem hogy a közgyűlésekre elfáradna; kivéve a választásoknál, a mikor felszáll a városatyák ázsiója. Nem gondol azzal, hogy a nobile oíficium is bizonyos kötelezettséggel mégis csak jár s a kik megválasztották, nem csak azért szavaztak reá, hogy nagy ragaszkodásukat dokumentálják, de hogy hogy az ő, a város érdekében hallgatag elvállalt kötelezettségének is eleget legyen. És sajnos ez a rész főleg az intelligenciából kerül ki, a mely hivatva volna tanulmányainál, tapasztalatainál, tekintélyénél fogva előkelő szerepet vinni a zöld asztalnál. Egy másik rész pontosan eljár az ülésekre, büszke is nagyon a városatyái méltóságára. Büszke és hallgatag. Csak numerái, de nem ponderál. Behozta a jófajta rizlingje, a sógorság, komaság, a kis kortestanya, nem zavar vizet, de mégis veszedelmes, mert állásfoglalásában a legmegbizhatlanabb. Nem lévén képes a dolgok mélyére hatolni a sza- vozásoknál ide oda ráncigálható. A ki előbb, vagy tetszetősebben tud beszélni neki, megy vakon utána, minden fontolgatás nélkül. Tekintélyes részét képezik a képviselő- testületnek a földmives osztályból valók. Kétségtelen, hogy elég arravaló, higgadt és okos gondolkozású férfiú van közöttük s nem igen lehet róluk elmondani, hogy a hasznos újításoknak, jövedelmező befektetéseknek, kulturális áldozatok létesítésének nagyon kerékkötői lennének. De mihelyt legközvetlenebb érdekükről, pld. a szérűről, városi földbérletről, fuvarozásról van szó, összetömörülnek, mint viharban a ménes s semmi felvilágosítással, érveléssel, adatokkal — szét nem választhatók. Számbeli súlyuknál fogva s mert a közgyűlések legszorgalmasabb látogatói közé tartoznak, ily esetekben a legkellemetlenebb meglepetéseket csinálhatják. Ilyesmi ellensúlyozására kell dolgozni a többi osztálytól való városatyáknak s nem a népszerűséget haj - hászva, csak azért is — a köz érdeke ellen — együtt szavazni a »nemzeU-tel. Ez a nép jobban tud gyűlölni és szeretni, mint azok a szivek, melyeket nem mándli, hanem zsákét föd s megnyilatRemény. Ha férfikorodban nem teljesül, miről ifjúságodban álmodál, ha öröm helyébe szenvedés jö s kiállnod kell az élet sok baját, mi az mi téged buzdít s fölemel, hogy tovább is küzdjél ernyedetlen? A remény! Ha gazdagság vala osztályrészed s csapás érve múlnak szebb napjaid, ha porba omolva látod fényed s magad maradsz elhagyván barátid ; mi küld még egy derült sugárt hozzád, hogy uj munkát kezdve fáradozzál ? A remény! Ha igazságod keresve fáradsz s messze még a cél, melyet föltevéi, ha lelked elfogja kínos kétely koszorúzza-e munkád eredmény ? mi emeli föl oly sokszor lelked s tovább küzdésre téged mi serkent ? A remény! Ha szivedet terhes bú emészti s kebledet feszíti a fájdalom, ha szerelmedben csalódva bánkódsz s nem érdekel semmi e világon; i a kétségbeeséstől mi óv meg mi fogja meg haláltosztó kezed ? A remény ! Ne csüggedj el bármi csapás ér is, hisz a borút fölváltja a derű, vigyed tovább terhedet, bánatod s viseld sorsod bármilyen keserű : Beteljesül végre mit óhajtál, j csak Istenben higyj, bizva-bizzál 1 Bernéij ! Szabó Lajos. Templomokról. I. A Castelle deV ovo tengerbe kiülő sötét era- í lékű romjai mellől még egy tekintetet vetünk a hires Caprira és a világ leglármásabb városára Nápolyra. Amaz félhomályban ül, homályos fényt vetnek Nápoly villamos lámpái is a tükör csendes öbölre. Előttünk,'mellettünk fehér vitorlás kis csónakok siklanak, bizonyára angol, vagy német ül benne s inkább élvezi a tenger csendes nyugalmát, mint a Toledo zajos életét. Nem tehetek róla, de eszembe jut az a gitáros leány, a ki még egy negyed óra előtt, a tiszti étkezőnkben nápolyi dalt énekelt s kecsesen táncolt. Szépjvolt, tornyosán fésült, ébenfekete hajával, villogó szemeivel. Gyönyörű arcbőrét azonban elkendőzi festékkel és merész tekintetével is érteti: itt vagyok . . . Nekem épen ilyen Nápoly is. Kevesebb a mesterségesből, több és szebb volna. Azért jó, hogy künn j vagyunk. Nugodni, pihenni tengeren lehet s máskép érez a lélek, felszabadulva a vásári zaj alól. Sokszor néztem a forduló göncölt, a tenger sötét vizében megfürdő csillag hideg fényét, elbámulok inkább a habok játékán, melyet megmegzavar az előre törő hajó orra. A végtelenség és a parány : oly sokat és sokáig lehet erről gondolkodni. Ejfél felé közeleg az idő. menjünk aludni, reggel elérjük a hsthalmú Rómát. Napkelte a tengeren ! De sokszor megfestették, de sokszor írtak róla és de sokszor hazudtak. A párából kibontakozó, lágy sugár, minden pillanatban ni3s szin, a tenger tükréről diadalmasan előtörő fény ecsettel, szóval nem lesz megfesthető soha, mert mindig hiányozni fog belőle egy nüánsz, a miről azt hisz- szük, hogy ez a java. Balga gondolat, de én azt hiszem, hogy egyedül a zenével. Orkesz- ternek szava szűzies, tiszta ábrándot, sejtelmes szerelmet fest, mely végül hatalmas him- nuszszá lesz : talán igy. Szó, a festmény a természetrajongónak kevés, látni kell. Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes ízű természetes hashaj tószer.
