Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-12-07 / 49. szám
Tizenhatodik évfolyam. 49. szám. Vác, 1902. december 7. VÁCI HÍRLAP Előfizetési árak : 'Egész évre........................12 korona, j Negyedévre ........................ 3 korona. : Egyes szám ára . ... 24 fillér. Megjelen minden vasárnap. VÁG ÉS VIDÉKÉNEK HETI KAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Xyilt-tér sora 60 fillér. Dr. Freysinger Lajos. Vác, dec. 5. A hivatalos lap, ez a száraz újság, oly kitüntetésről adott hirt a múlt heti számainak egyikében, melyet régen várt, óhajtott mindenki, a ki ismeri negyedszázadnál már idősebb, faradhatatlan munkásságát a közéletben dr. Freysinger Lajosnak, ügy voltunk vele, mindenki csodálkozott, hogy az igaz érdemek jutalma oly soká késik. Mert tudja mindenki, a ki ennek a városnak fejlődését figyelemmel kisérte, mit jelent a Freysinger Lajos működése Vác város legutóbbi 25 esztendejében. Az újabb korban ennek a városnak volt egy szégyenkorszaka: a Réti-éra. Olyan lehetett ez, minőről némely helyen még most is olvashatunk, midőn Kaffka László ott megjelenik. Városunk anyagiakban a tönk szélén állott, a ki szemét behunyta és nem látott, hallható ércben nyert jutalmat, a szájas emberek hallgatásukért potom pénzen a város legjobban jövedelmező javait nyerték. A A kolostor. Mint ősi vár, — mely büszkén néz vissza az elmúllott időn, — némán áll a vén kolostor fenn a magas bévcitetön. Falai a századoktól kopottak és feketék máj*, közéjük tán nyugovóra éji madár sem igen jár . . . A bérc alatt egy kis patak folyik- folyik szép csendesen, partján pedig falombok közt a szellő sir keservesen. Olyan néma, olyan csendes e kolostor körül minden, itt nincsen zaj, nincsen lárma, minden csendes, kihalt itten . . . A nagy csendben néha néha szent zsolozsma árja zeneg, s ha ezt hallom, fáj a szivem, szememben meg könycsepp remeg. Oly megható mindez itten, . . . eltűnődöm ha ezt látom, eltűnődöm s ekkor én is kolostorba menni vágyom. városházán az történt, mit Réti és érdektársai akartak s polipkezük elért oda is, hol hajolni nem tudnak, hát azokat megtörték. Ebben a szomorú érában kezdte meg működését mint közjegyző dr. Freysinger. Eleinte csak hivatalának élt, később kezdett érdeklődni a városi ügyek iránt. Rövidesen átlátott a szilán s lassan megindította a purifikáció nagy és fáradtságos munkáját. Révész Béla, dr. Csányi János, Kresák Ferenc, később Gajáry Géza voltak társai a nagy tisztogatásban s kell-e mondanunk, hogy dr. Freysinger ebben a nagy érdekkörben egy cseppet sem volt népszerű ember. De az igazság fegyverével támadott reájuk s győznie kellett. Egymásután, lépésről lépésre vesztette a talajt lába alól ez az érdekkonzorcium. És a mint sikerült megingatni a hatalmas kolosz- szust, úgy nyerte vissza most életképességét a város. Immár nem beszéllek a város közigazgatásának drágaságáról, nem a kolomposok érdemtelen jutalmazásáéi/« ! ki tudja, e szent falak közt kik vannak mit szenvedtek, ki tudja, mért jöttek ide, remetékké miért lettek ? . . . Gondolkozom . . . és azt hiszem, szenvedtek ők is, úgy mint én, szenvedtek, — mert — miként bennem bennük sem volt semmi remény. A remény egy fényes csillag, mely míg ragyog, boldog éltünk, de ha lehull ez a csillag, élni akkor csak kín nékünk. Boldog voltam én is egykor, míg keblemben élt a remény, mig keblemből szilárd hitem ki nem űzte bús érzemény . . . Kolostor bús lakóinak én átérzem szenvedését, átérzem, mert én is tudom hogy mily kínos e földi lét. * Alkonyodik / . . . Kolostorból imára hiv a kis harang, s én úgy vélem, mintha engem kolostorba hívna e hang . . . ról, nem a városnak nagyközséggé való visszafejlesztéséről, a purifikáció nagy munkája, mely két évtizednél tovább tartott, Réti nyugalomba küldésével befejezést nyert. Mutasson ma bárki is ez erdős, bérces hazában csak egy várostis, mely hasonló szegénységben van mint Vác és mégis oly rendezett anyagi viszonyokkal bir. És ebben, tagadhatatlan, legelső érdeme ma dr. Freysinger Lajosnak van. A város képviselőtestülete felismerte, megértette az önzetlen munkásságot s a legszebb elismerést nyújtotta az idegenből hozzánk szakadt férfiúnak: díszpolgárává választolta. És ez a jutalom annál nagyobb és értékesebb, mert ez a város nagyon is megnézte mindig, kire ruházza legszebb kitüntetését. És ha a negyedszázados munkásság után a királyi kegy most fordult dr Freysinger Lajos felé, érezzük mi váciak, hogy régi mulasztást pótolt a hivatalos lap kitüntetést hírül adó száma. És mig bennem küzköd, szenved a bús lélelc és gyötört szív, addig tompán, búsan konog a kis harang — és hív .. . csak hív .. . Hívj kis harang, hívj csak engem, hivó hangod megértem én, kolostorba megyek én is, mert számomra már nincs remény. Kolostornak magányában gondolkodom mért is éltem . . . kolostornak falai közt szűnik meg majd az én éltem. Akkor ismét fogsz majd szólni kolostorban te kis harang, de már akkor nékem többé nem fog fájni ez a bús hang . . . Nem fog fájni akkor semmi, nem lesz kínom, szenvedésem, hideg föld lesz a takaróm, szemfedöm meg — bús emlékem . . . Jebb. Látogatás Rátóton. Lapunknak feledhetetlen előfizető és tisztelet- példányos olvasó közönsége hosszú pihenés után ismét vissza térek hozzád és bár sokszor álomba szenderültél soraim olvasása alatt, a |— I r r* I ff B az egyedül elismert Ferencz-JozseT Keseruviz keiie^Mt“etes
