Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-11-16 / 46. szám

de kétségtelen, hogy a nagy tömegre — mely már természeténél fogva az emberek iránt bizalmatlan és minden körülményt kíméletlenül mérlegel és a melyre gyakran leginkább kívánunk hatni, ezeknek véleménye gyakran nagy hatással, némelykor döntő befolyással van.

És mert ez igy van, ezen egyéneknek engedjünk véleményük kimondásánál nagyobb szabadságot. Elvégre is a lap keli, hogy hű tolmácsa és elbeszélője legyen a napi eseményeknek és azon eszméknek, melyeket az élet és a közvélemény ezekhez tűz. Már peoig ezeket csak úgy találjuk meg, ha elfogulatlanul, pártérdektől menten nézzük a dolgokat, mondjuk ki arról véleményünket és vonjuk le belőle következtetéseinket.

Hogy a pártérdek túlbecslése és kételkedő tapogatózás sok ily hazafias irányú cikk megjelenését megakadályozta, vagy eredeti jellegéből levetkőztette, — az ismeretes. Hogy mikor fog megszűnni ez a ferde helyzet, azt meghatározni nem lehet. Nem most, mikor az emberek nagy része elvesztette a méltányosság érzetét. De hogy e tekintetben szükséges, kívánatos lenne, hogy más aera kezdődjék — az bizonyos.

Befejezésül csak azt ismételhetjük, hogy az igazság legyen kútforrása, kiindulási pontja az iró tollának, oda térjen vissza, midőn mondanivalóját elvégezte. Szóljon a meggyőződés hangján, az igazság erejével és a mit mondani fog, annak hatása lesz mindenkire és minden kérdésben.

Helyi és vidéki hírek.

A Váci Hírlap felelős szerkesztőjének s kiadójának távollétében a lap szerkesztéséért Borbély István, a Váci Hírlap belső munka2

évi, megállott s kiszállott belőle az, a kit úgy szeretett. Hozzáment, megölelte, megcsókolta és beültette maga mellé a kocsiba. A templomba mentek; zúgott az orgona és a pap remek beszéd kíséretében adta őket össze. Örömmel tértek haza és otthon olyan boldognak érezte magát.

— Ugy-e megtartottam a szavam? szólt hozzá és ő oda borult a vállára és megakarta csókolni a — férjét. De ekkor eltaszitotta magatói és a — földre esett.

*

Feleszmélt . . .

— De édes anyám hiszen már nagyon sötét van, minek dolgozol olyan sokat?

— Józsikám, szólt szemeit dörzsölve, küld be az édes apádat. Hiszen már hajnal van és a sötét tó körül táncolja a hold kalapját. Daloljatok ma volt az esküvőm !

— Anyám mit beszélsz?

Ijesztő sikoltás volt rá a felelet.

A padlásszoba ablaka feltárult és a harmadik emeletről egy asszonyi test zuhant a kövezetre.

Ez volt a lakodalma napja . . .

Révész Sándor.

Váci Hírlap

társa felelős. Ugyancsak ö intézi a kiadói munkát, ezért hirdetési ügyekben is kérjük, szives- kedjenek hozzá (városház épület, földszint) fordidni.

A legügyesebb könyvvigéc.

Ha van philoxeria, ha van földrengés, ha van pestis, árvíz, tűzvész, kolera, vörheny, jégverés, háború, száj és körömfájás, az még közel sem jár egy ügyes, jó beszédű könyv- vigéchez. Nincs az a derült kék ég, melyből esőt ne csalna, nincs az a kemény kőszikla, melyből vizet ne fakasztana, nincs az a zsugori, kinek zsebéből egy pár koronát ki ne beszélne. Ha kell sántákat gyógyít, siketeknek hallóérzéket ad, a vakoknak megnyitja szemeit, de könyvet részletfizetésre mégis csak rá sóz az emberre. Ő a békés családi élet feldúlója, a hivatalnok tönkre-juttatója, az uj kor réme, mint ahogy mondani szokták. Bementem a múltkor itt Vácon egyik nagyobb hivatalba. Öten dolgoztak az asztalok mellett. Udvariasan köszönök, bemutatom magamat, de mikor meglátták hónom alatt a kis fekete bőrtáskát egyszerre üres maradt az iroda, magam maradtam. Nyugodtan leültem egy fotelbe s megvártam őket. Hiába volt minden ékes szólásom, egyik sem rendelt, de címet, hogy hová menjek annál többet dictáltak. — Ismerem már ezeket, a jó élceket, tisztelt, uraim. Tudom, hogy a párbajra való kihívás, a bírói feljelentés, a rágalmazás, a nyilvános helyen való megkorbácsolás a mai korban már elvesztették erejüket. Ha valaki halálos ellensége a másiknak, nem veszi el életét, boldogságát, hanem engem küld annak a nyakára, hogy az bizonyosan fog rendelni a „Képes Remekírók “-hói. És én elmegyek azért oda is, hát ha . . .

Ajánló levéllel, névjegygyei megyek be X úrhoz s mialatt dől belőlem a sok szép szó, kibontom könyveimet. X ur kajánul mosolyog, elfutja a méreg, de nem dob ki egyenesen még se. És ez. a legjobb jel.

— Mondja csak barátom, Y úr — a honnan most jön — azonkívül, hogy magát a nyakára küldte, nem üzent még valami olyasfélét, hogy üssön meg a lapos guta engem magával együtt ?

— Óh kérem ! sőt ellenkezőleg üdvözletét küldi s igen kéri, hogy kegyed is rendelje meg „Vörösmarty“-1 annál is inkább, mivel már ő nálam megrendelte.

— Demár ilyen hallatlan hazugságra kénytelen vagyok én is előfizetni inkább, mintsem hogy itt magát nyomban le üssem lábáról.

— B. urat keresem kérem. Talán mindiárt szerencsém van hozzá ?

— Óh dehogy kérem, én A. vagyok. B. az előbb ment ki éppen valahová.

— Akkor megvárom, hiszen nemsokára jön ő ugy-e?

De talán azalatt szolgálhatok egy par jó könyvvel — és elcsípem B. urat is A. urat is ha csak lehet. Az ilyen kibújás igen ügyetlen és már nagyon gyakori. Sokkal élvezetesebb, mikor az illető keresett úr egyenesen meghalasztja önönmagát. Itt már nekem is fifikusabbnak kell lennem.

— Igazán ? meghalt. ? Szegény ! Pedig milyen derék egészséges ember volt és mennyire szerette a szépirodalmi müveket. Kár érte. Végtelenül sajnálom. Tudom ha most élne mindjárt megrendelné „Sipulusz tárcáit“, a melyek éppen most jelentek meg gyönyörű diszkiadás- ban s milyen olcsón vesztegetem. — Ezalatt aztán már ki van pakolva egy néhány szép munka s mikor már kezébe veszi őket az Istenben boldogult elparentált érzem, hogy pedzi a horgot.

Tessék elhinni, hogy legrosszabb embereim azok, a kik mohón kapnak könyveimen. Átnézik az egész Készletemet, kérdezősködnek, dicsérik a műveket, örülnek, hogy felkerestem őket, még kölcsön is kérnek belőlük, hogy holnapig átnézegessék. Ezektől irtózom legjobban, mert ezek közül soha egyik se rendel semmit s nincs meg az a lelki örömem seT hogy bosszanthassam őket tolakodásommal.

Vannak olyanok is, a kik — mikor bejövök hozzájuk — hallatlan udvariassággal fogadnak, beszéltetnek velem órákig s a vegén kijelentik, hogy a milyen könyvről csak tudok, mind megrendelik, de kezük írását adják, hogy egy krajcárt se hajlandók érlök fizetni Az ilyenek jobban kihoznak a sodromból, mint az olyanok, a kik egyenesen galléron ragadnak, vagy pedig kíméletesen fölkérnek, hogy iparkodjam becsukni az ajtót kívülről.

Ilyen egy könyvügynök élete. De elvégre- nekünk is élnünk kell. Uraságodról sokat hallottam már a városban, hogy bevehetetlen mint Komárom vára. Éppen azért bátorkodtam ide jönni, hogy meggyőződjem roia, vájjon igaz-e? Tudtam, hogy itt mással nem érvelhetek, mint avval, hogy kiöntöm a mi szivemen fekszik. Engedje meg tehát, hogy kellemesen csalódva hagyjam el szobáját s rendelje meg „Mikszát“-ot, e remek kiállítású munkát.

így beszélt egy elkeseredett vigéc a hétért egy törhetetlen ügynök-gyűlölő előtt, kinek végre is megesett a szive a sok beszéden s oda irta a nevét a megrendelési Ívre. Ügynökünk pedig azzal vett búcsút tőle, hogy nincs lehetetlenség a világon.

— Személyi hírek. Dr. Zádor János polgármesterüuk s Bercsényi Dezső lapunk felelős szerkesztője úgy a héten valamint a múlt héten több képes levelezőlappal keresték fel ismerőseiket és jóbarátaikat, mely anzich- tek mindegyikén a legjobb egészségről s a legkellemesebb utazásról értesítenek. Mint a feladott képes lapokból is kitűnik eddig a következő utat tették meg:

Varosunkból november 2-án, vasárnap délután öt órakor indultak Budapestre, Budapestről pedig még az nap Fiúméba, hétfőn este nyolc órakor a „Kassa“ nevű gőzösön Fiúméból az Adriai tengeren Bariba (Olaszország) indultak, hová szerdán reggel hat órakor érkeztek. Pénteken Bipostóba, majd a Szicília szigetén lévő Cattaniába, szombaton Olaszország sarkába Reggióba, innen a Földközi tengeren át a Szicíliai Messinába, vasárnap Pa- lermóba, hétfőn föl Nápolyba, következő szerdán Genuába, csütörtökön Porto-Manrizióba, pénteken Franciaországba Marseillebe érkeztek. A mai napon már Spanyolországban Barcello- nában vannak s innen kedden délben Valenciába érkeznek. Most átmennek Észak-Afrikába a Földközi tengeren, illetve a Gibraltári szoroson Tangerbe.

A visszajövetel terve a következő: A Fiume Észak-Afrikai vonalon Tangerből indulva Malagán, Oránban. Algírban, Tuniszban és Malta szigetén lesznek. Innen ismét Cattaniát (Olaszország) érik el, honnan a Földközi tengeren, majd az Adriai tengeren át Triesztbe (Ausztria) érnek, végül Fiúméban időznek, hogy azután pár nap múlva már Vácon üdvözölhessük őket a nagy út és öt heti távoliét után.

— Márton napja. Most kedden ünnepelte Korpás Marton városi tanácsos polgár- mester helyettes névnapját. Úgy a város tisztikara valamint Marci bácsi számos tisztelője felkeresték az ünnepeltet, hogy minden jót kívánjanak neki. Ugyanezen napon gratulálták