Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-11-02 / 44. szám
Váci Hírlap 3 •63. „ Takarékpénztár (h. f.) 16. Velzer Kálmán és fia (k. f.) 15. Weiner Ignác és fia (k. f.) Bővebb tájékozásul álljanak itt még a következők; ápr. 1-től 30-ig reggel hét, október -elsőtől márc. 31-ig reggel nyolc órától este kilencig használható a telefon. A helybeli nyilvános állomáson a telefon öt percnyi használatánál (Vácon való érintkezésben) 20 fillért, Budapest és környékbeliért egy koronát, helyköziért (Bécs, Pozsony, Szeged, Kolozsvár stb.) .két koronát kell fizetni. A beszélgetésre való meghívás önnálló beszélgetésnek tekintetik s egy beszélgetés dija fizetendő. A szolgálati értesítés dija (ha pl. Budapesten valakit telefonhoz hivatunk) 40 fillér a budapesti és környékbelinél, mig a helyközinél egy korona. Ha időközben úgy határoz a fél, hogy nem használja a telefont, visszavonási díjként 67 fillért a helyközi, a környékbeli telefonnál 34 fillért fizet. — Kinevezés. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a megszállott tartományokban alkalmazásban levő, most banjaliikai lakos Vági Emil posta- és táviró főtiszt a VIII. fizetési osztály 3. fokozatába posta- és táviró felügyelővé nevezte ki. Az új felügyelő városunk társadalmában itteni látogatásai révén kedvelt egyéniség és nyugalomba vonulása után ná,, lünk szándékozik letelepedni. — Az iskolaszékek rendezése. Az iskolaszékek hatásköréről a közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki, melyből bennünket a következők érdekelnek: A községi iskolaszéki utasítás átdolgozásának vezérlő elvéül a miniszter első sorban azt tűzte ki, hogy az ország népoktatás-ügyének teljes egyöntetűvé, egységessé és nemzeti szelleművé tételéhez okvetlenül szükséges, hogy az iskolaszéki utasítás ugyanazon elvek szerint, sőt ugyanazon beosztás mellett készüljön, mint az állami iskolai gondnoksági utasitás. Az iskolaszéki utasítás átdolgozása ezen elvek szerint elkészült, mondja a miniszter. Az uj iskolaszéki ntasitás- ban ezek szerint az iskolaszék a nélkül, hogy az iskolai oktatás szorosan vett szakszerű elbírálásába bocsátkozhatnék, a tanítók lelkiismeretes és kötelességtudó munkásságát, állandóan ellenőrizheti és a tanító hanyagsága és mulasztása esetében a szükséges lépéseket megteheti; e mellett a szülei ház, a társadalom és az iskola közti kapcsolatot képviseli. Lényeges része a tervezetnek az Iskolaszék teendőinek szabályozása, a tanítói illetmények kiszolgáltatásának ellenőrzésére és a tanítók jogviszonyainak megállapítására vonatkozólag. A második rész pedig a tanítók jogait és kötelességeit, valamint az iskola beléletének ellenőrzését, a tanítók testületi munkásságát ugyanazon keretben szabályozza, mint az állami iskolai gondnoksági utasitás, mi által ama fontos elvnek szolgál az uj tervezet, hogy az állami és községi iskolai tanítók egységes szellem, egységes vezetés és irányítás mellett működjenek. Az uj utasitás tehát a községi tanítókat is kiveszi a szakszerűség szempontjából a laikusok ellenőrzése alól. Ez állal azt célozza, hogy a községi tanítók is jobban érvényesíthessék egyéniségüket az iskolában, s igy őket is az őket is az egyéni teljes felelősség tudata fogja vezetni önálló, de mégis egységes eszmék által áthatott munkásságra. Azon körülmény pedig, hogy ezen az elemi iskolai gondnoksági utasítással analóg uj tervezet a községi és állami iskolákat egyenlő elbánás alá helyezi, erős lökést fog adni arra, hogy tiszta képett eremtsen az állami iskolák felől. Remélni lehet, hogy ezután az egyházi főhatóságok iskolai szabályzataikat ehez fogják alkalmazni. I — Rendelet a bábákról. A belügyi I kormány régi hiányt pótló rendeletet adott ki a bábák ügyében. A kiadott rendelet előírja, hogy a közerkölcs szempontjából ezentúl tilos lesz nekik lakásukon lebetegedni készülő — vagy más beteg nőket tartani s ha a bába lakásán mégis hirtelen szülés történik, arról a bába 24 óra alatt jelentést tartozik tenni a hatóságnál. Tisztán tartoznak ruházkodni. Megengedi nekik a rendelet, hogy azon esetben, ha keresztény szülők gyermeke életveszélyben forog, a szülők beleegyezésével a bába megkeresztelheti őket, mely megkeresztelést azonban az illető vallásfelekezet lelkészénél bejelenteni tartozik. — A többi vallásfelekezethez tartozó gyermekeket azonban nem szabad megkeresztelnie a bábának. — Két ifjú halála. Szomorú hirt hozott két gyászlap a héten városunkba. Két, szép reményekre jogosító ifjú pályája véget ért. Az egyiken Iíeiniscli P’erencnek, Gödöllő főjegyzőjének tudatják bánatos szülői kora sírba szálltát, a másikon Borosnyay Károly adótiszt haláláról tudatja váci ismerőseit és barátait mélyen sújtott édes anyja. Heinisch a legjobb karriérek egyikét kezdte meg, Borosnyay pedig alig hagyta el iskoláit s lépett az életbe, hol mindenki szívesen fogadta. Méltán kelthetett hát szomorúságot, gyászt ifjú életük elhunyta. Nyugodjanak békében. — Huber József öngyilkossága. Önmagával meghasonulva járt közöttünk már hónapok óta. Lassankint elvesztette kedvét mindenhez s alig érdekelte más, mint a lapok öngyilkossági hírei, ügy látszik, a boldogtalan ember régen elhatározta volt, hogy életét kioltja. Mondotta is, hogy addig nem lesz nyugalma, mig beteg fejét szét nem roncsolja. Végzetes elhatározását csütörtökön este hajtotta végre. Még az esti vonathoz kiment kocsival neje elé s együtt tértek haza. Otthon az esti lapokat olvasgatta, mig neje kiment a fejést ellenőrizni. Mikor itt a munka már befejeződött, a kulcsot behozta a gazda, de Hubert nem találta a szobában. Átadta Hubernének, a ki, midőn belépett a szobába, átható puskaporszagot érzett. Sietett be a hálószobába : rettenetes látvány tárult szemei elé. Férje egy fotelben ült, agyából patakzott a vér, előtte a kilőtt a revolver. Négy lövést tett magára, már az első, mely az agyat roncsolta szét, halálos volt. Alig egy fél óra telt bele, minden orvosi segélynyújtás dacára, meghalt. Hült tetemét szombaton délután tették örök nyugalomra a középvárosi sirkertben levő sírboltba. A sokat szenvedett ember nyugalma legyen csendes! — [Előléptetés. Valovits Mihály kezelőszázadost első osztályú századossá nevezték ki a novemberi előléptetések alkalmával. — Megfelebezett közgyűlési határozat. A város képviselőtestülete tudvalevőleg hosszú vita után engedélyt adott a szemináriumnak, a középvárosi fiuiskolánák és a kötőszővőgyárnak, hogy a pöcegödör tartalmát, ha kellő vízvezetéket létesítenek, a csatornába vezethessék ki. Ezt a határozatot most Farnady József és özv. Tarcsay Jánosné megfelebbezték s indokul többek közt azt hozták fel, hogy a vizet a pöcegödör tartalma megfertőzteti s ezért ivóvizet, bár szűrve használják, nem meríthetnek a Dunából. Az al- város környékén pedig a kutakban nem egészséges a viz. — A szerencse olyan, mint a lidérc. Az emberek gyarlósága abban tűnik ki, hogy szerencséjüket egész életükön át ott keresik — a hol nem találják. A szerencse olyan, mint a lidérc, maga mutatja meg magát, csak észre kell venni. De aztán meg is kell fogni. A meddig a fénye világit, addig kell kaparni utána. A legutóbbi sorsjátékban a legnagyobb nyeremény, a 600,000 koronás jutatom, a Wölf Hugó bankháza által eladott 8/8 beosztású sorsjegyre esett és igy ezen legszerencsésebb főárusitó egyszerre nyolc szegény embert tehetett boldoggá. A hová a szerencse egyszer betette lábát, ott jó ideig meg is szokott maradni, kísérelje meg tehát mindenki szerencséjét és rendeljen osztálysorsjegyeket Wolf Hugó bankházában, Budapest. Bálványutca 10. Az uj terv szerinti, 5000 nyereménynyel szaporított XI. sorsjáték első osztályának húzása már 1902. évi november hó 20. és 21-én tartatik meg. A sorsjegyek ára : egy egész 12 K, egy fél 6 K, egy negyed 3 K, egy nyolcad 1 K 50 fillér. — A dijtekézés befejezése. A Váci kereskedőifjak egyesülete által rendezett dijtekézés vasárnap, október 26-án véget ért. Az értékes dijak nagyon vonzották a versenyzőket és erősen küzdöttek is a nyereményekért. Délután öt órakor lezárták a versenyt, ezután Jelinek Gusztáv elnök kihirdette a verseny eredményét és ki osztotta a szép dijakat : I. dijat Velzer Alajos, II. dijat Vusits József, III. dijat Meinhardt János, IV. dijat Bakonyi Kálmán, V. dijat Fehér Sándor, VI. dijat Velzer Alajos, VII. dijat Velzer Alajos, VIII. dijat Velzer Alajos, IX. dijat ifj. Otto József, X. dijat Pea György, XI. dijat Vusits József, XII. dijat Brehovenszky János, XIII. dijat Bakonyi Kálmán, XIV. dijat Vusits József nyerte el. Jövő év tavaszán, a mikor már az idő megengedi, rendez az egyesület ismét nagyszabású versenyt szép és értékes tárgyakkal, melyek beszerzésére 200 koronát irányzott elő. — A megtérült kár. B. becsületes szabó-mestert baráti körben nyugtalan természetű embernek ismerték. Folyton új terveket kovácsolt, minden pillanatban új vállalatokba bocsájtkozott, azonban semmit sem bonyolított le eredményesen. Alig volt a városban egyesület, melynek habár mindig csak rövid időre, tagja ne lett volna. A legutóbbi társulást tiz barátja és iparostársa rendezte oly célból, hogy közösen öt egész osztálysorsjegy- gyei játszanak a legnagyobb osztálysorsjáték- üzletben Török A. és Társa bankházában (Budapest, Teréz-körut 46/b.) Kezdetben örömmel csatlakozott társaihoz, azonban csak két osztályon át fizette be az esedékes összeget, mert mint mindig, úgy most is gyorsan elvesztette türelmét és a társaságból kilépett. Négy héttel a kilépés után a mi szabónk vacsora után családi körben olvassa az esti lapot. Az újságot felületesen forgatja, midőn tekintete egy kis közleményen megakadt, mely nyilvánosságra hozza Török bankház mesés szerencséjét. Egyszerre csak elfujta a méreg és dühtől izgatva kiáltja: „Ilyen pech! Az a szám, melylyel játszottam, főnyereményt nyert. És én balga, beszüntettem a játékot. Ilyesmi csak velem történhetik!“ — Egy pillanatig kínos csönd uralkodott a szobában egyszerre azonban a család legidősebb fia egy hatalmas „Éljent“ kiált és mintha megőrült volna, elkezd az asztal körül tánczolni. „Apám ! — kiáltja izgatottan — a kár megtérült! Én ezzel a sorsjegygyei hátad mögött tovább játszottam ! — A községi adók reformja. Lukács László pénzügyminiszter közelebb törvényjavaslatot terjeszt a képviselőház elé a községi adók rég sürgetett reformja tárgyában, melynek főbb intézkedései a következőkben vannak csoportosítva: A községek jogosítva vannak kiadásaik és szükségleteik fedezésére a törvény határozata szerint, illetékeket, járulékokat, közvetlen és közvetett adókat kivetni és természetbeni szolgáltatásokat követelni. Adókivetési jogaikkal a községek csak akkor élhetnek, ha a községi vagyonból,
