Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)

1902-10-19 / 42. szám

Tizenhatodik évfolyam. 42. szám. Vác, 1902. október 19. Előfizetési árak: Egész évre ....................... 12 korona. Negyedévre..............................3 korona. Egyes szám ára .... 24 fillér. Megyeien minden vasárnap. VÁC ÉS VIDÉKÉNEK HETILAPJA. Kiadótulajdonos: Felelős szerkesztő: Kovách Ernő. Dercsényi Dezső. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Papnövelde-utca 6. szám alatt. Hirdetéseket felvesz a kiadóhivatal. Nyilt-tér sora 60 fillér. városunk évszázados intézetében a fele- baráti szeretet erős vára állott már ak­kor, mikor Franciaországot kivéve Európa többi államaiban hasonló intézet felállí­tásának terve még csak a legjobbak el­méjét foglalkoztatta. A múltba visszaszállítani az évfordu­lón és a nemes lelkű alapítók emlékét megörökíteni szép és kegyeletes dolog és legelső sorban városunk polgárságá­nak kötelessége, hisz az ünnepély fénye az anyaintézet dicsőséges múltja bera­gyogja városunkat is. Hálás szívvel kell áldoznunk az ala­pítók emlékének, hogy szép és nemes ! tervüket a mi városunkban valósították meg. Reményükben nem csalódtak, most az intézet erősödött, fejlődött, a mostoha sorstól sújtottak ezreit nevelte, gondozta, tette őket emberekké és a város sem szűnt meg sohasem az intézetet minden erejével támogatni. Száz év nagy idő a népek életében is, annál nevezetesebb, emlékezetesebb a lefolyt évszázad Magyarország törté­netében. Hisz tudjuk valamennyien, hogy Magyarország újjászületésének, megerő­södésének ideje. A hosszú harcok után néhány, békés munkában eltöltött évtized eredményeként csak most kezd kibonta­kozni a jövő képe, az erős, hatalmas, modern magyar állam kitűnő iskoláival, szépen berendezett kulturintézeteivel, fellendülő iparával, kereskedelmével. A váci siketnéma intézetnek van fel­avatandó szép uj palotája, melynek or­main a háromszinű trikolorunkat büsz­kén lobogtatja az őszi szél: az uj Magyar- ország képe. békés szomszédságban tzódik meg a száz­éves régi i,. gy a hazaszeretetnek, Magyarországnak hu­manizmusnak egyformán oltára legyen mindakettő s mikor tanárai a növendé­kekben hosszas fáradság után felébresz­tik az emberi öntudatot, beléjük vará­zsolják a sors állal megtagadott értelmet: a magyar hazának, a magyar fajnak imá­datát, szeretetét csepegtessék lelkűkbe. Lux perpetua. (Jólészi Cházár András emlékére.) 1902. október 19. Ünnepi díszt ölt Vác, zajos, a lás püspöki [város . . . Ünnepel egy ország . . . Ünnepe ritka manap ! Nem koronás fő, nem vala mágnás, nem [bíboros pap S ünnepelik mégis mit teve, — század után ... Gyógyított vakokat, bénákat egykor a Jézus S ő, akit ünnepelünk, Jézusi müvet emelt: „Szóljanak a némák és értsenek a siketek szót !u Erre hatott Cházár, tett sokat és — aratott: Szálának a némák, siketeknek lelke világol . . . És e világosság fénye nevének örök.“ Gábor diák. A siketnéma intézet ünnepén. Vác város ünnepel és lobogó-diszt ölt 1902. évi október hó 19-én, a siketnéma intézet alapításának százéves jubileumán. Ez a százéves évforduló fennen hir­deti az egész világ előtt, hogy az ezer­éves magyar állam a humanizmus szol­gálatában a művelt nyugat összes nem­zetei közül a legelső helyen küzdött és A siketnémaintézet alapítása. (Részlet a jubileum alkalmára kiadott emlékműből.) Cházár András javaslatát a király a maga --^egészéiben azon egy pontnak kivételével, hogy a tervezett intézet Rozsnyón állittassék fel, elfogadta és a magyar helytartó-tanács utján 1880. okt. 27-én 24112 sz. alatt az ország összes törvényhatóságaihoz a következő ren­deletet intéztette: „Főméltóságú, Főtisztelendő, Tekintetes és Nagyságos, jeles és kegyes, általunk tisztelt Urak! A magyar és német nyelvben nyomtatásban megjelent 60 példányban csatolt értesítés a bécsi császári királyi országos siketnéma-inté- zet célját, szervezési szabályzatát és elrendezé­sét tartalmazza, nemkülönben vázlatos rajzát adja azon tervnek, a mely szerint Magyaror­szágon is hasonló intézetet kellene létesíteni. Az említett ismertetésből nyilvánvaló, hogy ezen intézetre szükség van és pedig azért, mert ily nevelő-intézet nélkül azon szerencsét­len emberek, kiktől a természet a hallást és beszédtehetséget megtagadta s a kik termé­szeti és az emberi társaságon kívül álló hely­zetükben tudatlanságban nőnek fel, tétlensé­gekben és minden erkölcsi és vallásos ismeretek hiányában, szellemi képességeik s testi állapo­tukhoz képest — hacsak erővel nem tartatnak vissza — többnyire saját vágyaikat, természeti ösztönüket követik; ellenben, ha rendszeres nevelésben részesülnek és taníttatnak s ily módon értelmi tehetségük, testi képességeik, a vallásról és erkölcsről nyert ismeretek és a tudományok mivelése által mozgásba hozat­nak s tevékenységre ébresztetnek, akkor úgy magukra, mint polgártársaikra nézve is hasz­nosakká válnak. Ő Felsége szokott atyai gondosságánál fogva ily hasznos közintézetet akarván minden osz­tály és valláskülönbség nélkül létesíteni Ma­gyarországon is, — Vác püspöki városban, mint oly helyen, mely az ország közepén fek­szik s a mely helyet egészséges levegője és az élelmicikkek ottani árának mérsékelt volna is ajánl, — annak alapítását és felállítását el­rendelte a következő hozzáadással: Ezen intézet a legmagasabb védnökség és ezen királyi helytartó-tanács közvetlen fel­ügyelete és kezelése alatt fog állani, ugyanott a közalapítványi alapok valamely átalakítandó épületében egy év leforgása alatt fog felállit- tatni. Minthogy pedig a nevezett intézetnek belső felszerelésére és adománynyal való ellá­tására tetemesebb összeg szükséges, a melyet sem a királyi kincstár a most fennforgó szűk viszonyok közt, sem pedig, e különben is már meghatározott rendeltetéssel biró közalapítvá­nyi alapok nem szolgáltathatnak, Ő Felsége kegyesen elhatározni méltóztatott, hogy e cél­ból, mit az emberi érzés is megkövetel, — a fennemlitett üdvös intézet szükségleteinek fe­dezéséhez, a polgári társadalom minden tagja saját ereje és tehetsége szerint való hozzájá­rulása kéressék fel. Erről fentcimzett uraságtok azzal értesittet- nek, hogy ismert bőkezűségük és emberi ér­zésüknél fogva mind maguk járuljanak ön­kéntes segélyadománynyal a nevezett intézet részére, mint pedig előzetesen ismertetve az intézet üdvös céljait, megfelelő hirdetéssel buz­dítsanak másokat is a részvételre. Ezen kegyes adományok gyűjtésére nézve: Cházár András nemesnek, Gömör és más vár­megyék táblabirájának, rozsnyói lakosnak, ki ezen ügyben buzgalmának és emberi nemes törekvésének már jeleit adta, — a részint ál­tala, részint némely mások által ígért segélyek valósítására, valamint az egész országban való további gyűjtésre oly módon, hogy ez minden kényszer nélkül, csupán az ajándékozók jó­indulatából történjék, akár személyesen és élőbeszédben, akár pedig a vidékekre küldendő levelezésben, — a király ő Felsége nevében felhatalmazás adatott azzal az utasítással, hogy hogy a készpénzben beszedett adományrészle­Ferencz-József keserüviz az egyedül elismert kellemes izű természetes hashajtószer.

Next

/
Thumbnails
Contents