Váci Hirlap, 1902 (16. évfolyam, 3-52. szám)
1902-10-12 / 41. szám
Váci Hírlap 3 vasárnapi városi közgyűlés elhárította s ma már bizonyos, hogy fel fog az épülni. A püspök múlt héten a polgármestert látogatta meg s ezzel is kifejezést adott a fölötti megelégedésének és elismerésének, hogy a tanács indítványára a város közönsége előzékenyen az ő tervezetét fogadta el. Mint értesülünk, a nagyszabású építkezést a jövő év tavaszán kezdik meg a Hattyú-utca és a Szent Miklós-tér sarkán. Ugyanezen évben fel is épül, de a megnyitás csak 1904-ben lesz ünnepségek keretében. — Kik vesznek részt a jubileumon? A siketnéma intézet jövő vasárnapi jubileuma igen impozánsnak Ígérkezik és a jelentkezők száma egyre növekszik. Wlassits. Gyula közoktatásügyi miniszter és kíséretén kívül a következők jönnek el : dr. Nárai Szabó Sándor miniszteri osztálytanácsos, Császár Dénes főigazgató, Oláh Károly városi tanácsos fDebreczen), dr. Berzeviczy Albert nyugalmazott államtitkár, Rozsnyó város küldöttsége, Csorba Károly törv. bíró (Kecskemét), dr. Feleky Hugó egyet. m. tanár, Cseike Győző min. számvevőségi igazgató, dr. Ováry Ferenc orsz. képviselő (Veszprém), Kuszkó István szerkesztő (Kolozsvár), Kubinyi Géza orsz. képviselő, Szeretetházi nevelők országos egyesületének küldöttsége, Strobl Alajos szobrászművész, Sebes Pál ny. posta- és taviró- főigazgató, György Aladár iró, dr. Sarbó Artur egyetemi m. tanár, Basilides Gusztáv polgár- mester (Jolsva), Rakovszky István allamszám- széki elnök küldöttséggel, Rudnay Józsefné az orsz. nőképző egylet küldöttségével, Baner Henrik vasutiga^gató (Temesvár), Farkasfalvi Imre iró, Molnár Viktor min. tanácsos, Madách min. tanácsos, dr. Csorba Ferenc min. osztálytanácsos, Klauzál Gábor, K. Lippich Elek, dr. Neményi Imre min. osztálytanácsosok, László Zsigmond min. tanácsos, Császár Károly (Kokova), Groó Vilmos tanfelügyelő (Makó). Szvacsina Géza polgármester (Kolozsvár), Kőrösmezei Antal városi főjegyző (Szatkét ajánlatot tettem. Ugyanis rozsnyói házamat és az ehhez közellevő tagasabb kertet, vagy ezek helyett azon 1000 frtokat, melyeket nevelési célokra régebben B alatti ira szerint kijelöltem. Az első ajánlatomat, mely a másodikná[ nagyobb, azért tettem, mert az intézet folytonos szemlélésének gyönyörűségét magam is élvezni kívántam. Ha más helyen állitatnék fel az intézet, erre az esetre szorítkozik 1000 frtos ajánlatom. Hogy a kettő közül melyik ajánlatomat kell beváltanom, a hely megválasztása fogja eldönteni. II. Más előkészületet nem tehettem, mint azt, hogy levelekkel és szóval felkerestem azokat, kiket emberszeretőknek tudtam és ilyenekül ismertem. Lelkem óhajtása lassankint valóra válik. Ugyanis a megkeresettek majdnem mindnyájan, — mihelyt útba indult a dolog, — készeknek nyilatkoztak segélyt adni. Készséggel be is fogják váltani Ígéretüket, mihelyt értesülnek, hogy ezen tervezett intézet Ferenc király védnöksége alatt fog létesülni és nyilvános lesz. E végből szükségesnek vélném, hogy : 1. Ezen legkegyelmesebb királyi szándék az ország összes törvényhatóságainak azon felhívással volna tudomásul adandó, hogy a papok a szószékből, a megyei bírák pedig részint körözvényekben részint közvetlen megküldött levelekben a nemességet és a köznépet a jó ügynek megfelelő indokolással segélynyújtásra hívják fel. Remélni lehet, hogy ily módon, azok, kik még erre nem gondolmár-Németi) stb. Természetesen ez a névsor szerfölött hiányos, mert nincsenek felsorolva azok, kik eljövetelüket még be nem jelentették, külföldi szakegyesületek és siket néma intézetek képviselői, a városok, megyék, siket- néma-intézetek küldöttségei, a váci siketnéma- intézetbol kikerült növendékek, a hírlapok képviselői stb. — Jogtudor a gazdasági akadémián. Mint értesülünk, Iluber József dr. ügyvédjelölt, miután birtoka kezelését szándékozik átvenni, a gazdasági ágakban való kiképzése végett a magyaróvári gazdasági akadémiába iratkozott be. A fiatal jogtudor és ügyvédjelölt a héten utazott el Magyaróvárra, hogy szorgalmas hallgatója legyen az ország első gazdasági tanintézetének s a jogi diploma mellé megszerezze a gazdaságit is. — A vác-gödöllő-rákospalotai vasút. Nem itt a hírek közt, lapunk első helyén kellene megemlékeznünk arról a közönyösségről, mely évekkel ezelőtt elfogta a mi városunk lakosságát s a mely még mai nap is tart. Talán nem is közönyösség ez, hanem több annál. Saját érdekünk nem érdekel, de más portáján bármi történik, dobra verjük. Főleg ha a város terve nem sikerül, minden utón iparkodunk rajta ütni egyet, mert a polgárság érdekeit nem viselte szivén. A mesébe illő sült galamb sem kell, ha egy pár fillérbe kerül, ellenben a város a bűnös, ha nem szerzi meg nekünk, bárha ugyanakkor tiltakozunk, hogy a pótadót fel merje emelni. Szólni, szapulni, más portáján keresni, óh, azt tudunk, de saját érdekünket elősegíteni, mert ez egy kis fáradtsággal, sőt — borzasztó — még nétoány korona kiadással jár, nem. Hasonló gondolatok jutnak eszünkbe, Írván arról az értekezletről, melyet múlt hétfőre hivott egybe a polgármester s a melyet nem tarthattak meg, mert egyetlen egy érdekelt sem jelent ott meg. Vájjon nem kell e a csörögi érdekelteknek (mellékesen a városnak) a vác — váchar- tyáni vasút? Hisz mindegyik töri magát utána, tak a szükséges alap nagyobb részét össze fogják adni. Egyedül Jezerniczky József, pozsonyi assessor több ezer forint gyűjtésére nyújtott nekem reményt. Ezen alap gyarapítására a következő segítségeket lehetne igénybe venni: 2. Hogy az intézet könnyebben fentarthassa magát, vájjon nem lehetne-e a házasulandókat arra bírni, hogy születendő gyermekeik épségének érdekében erejükhöz mért adományt tegyenek ? — továbbá nem volna-e lehetséges, hogy a lotteria nagyobb nyereményeiből valamely kisebb rész ezen intézet javára vissza- tartassék ? — a végrendeletet tevők szintén megem’ékezhetnének az intézetről, valamint a végrendeleti örökösök is, kik a mások verejtékén szerzett vagyonnak uraivá lesznek; a kincstárra visszaszálló javak egy része szintén az intézetnek adathatnék s annak sem volna semmi akadálya, hogy a színházak időn- kint napi bevételeiket az intézet számára adják. 3. Bizonyos mértékben az 1548. évi 12. te. alapján a tanulmányi alap is igénybe volna vehető. A gyűjtésről ezeket mondja: Én semmi olyat sem hagyok megkiséreletlenül, mely által a segélyösszeget szaporítani lehet. Kétségtelenül növekedni fog pedig az összeg, ha Ő Felsége kegyesen ram bízná a gyűjtést (hűséges sza- madástétel terhe alatt) s ez a törvényhatóságoknak tudomásukra adatnék. Ily módon bizton remélem, hogy a tervezett intézet állandó biztosítása a magas kincstár igénybevétele nélkül eszközölhető lesz. mert mindegyik érdeke s mégis azt kívánják, hogy az ő hozzájárulásuk, az ő támogatásuk nélkül létesítsék, hogy utóbb a hasznot ők élvezhessék. Mert ehhez voltunk szoktatva mindig. Sem Gajári Géza, sem Révész Béla, sem Péts Sándor, sem Péts Ferenc, sem Racsek János, sem Tragor Ernő, sem Siráki Lajos, a legjobban érdekeltek, nem jelentek meg az értekezleten. Mindannyinak anyagi érdeke, hogy a vasút létesüljön s ha egyik is városa érdekét is szivén viseli, megmutatta volna, hogy ott megjelenik és a jól fel fogott érdeke mellett, városa hasznáért, jóvoltáért szót is tesz. Nem voltak ott. Ekkora nagymérvű közömbösség, mely egyformán bűn önmaguk és városuk iránt, rosszul esik azoknak, kik azt hiszik, hogy az intelligencia az, mely ennek a segítségre szoruló városnak ügyeit akarja és képes előre vinni. Ne vádolják ők a félmüveiteket, hogy szövetkezés, önsegély nem kell nekik, mikor az irányadóknak nem kell az, mi önmaguknak segítség, városuknak pedig boldogulás. És mondják ki bátran, hogy szóval győzzük városunk boldogulására dolgozni, de azt nem teszik, hogy tettel is elősegítsék azt a várost, melynek lakói, és a melyben saját boldogulásukra sem akarnak munkálkodni. — Szüret. Erős fagy volt ugyan az elmúlt hetekben, mely egy jó részét tönkre tette szőlőinknek, de azért a mi még megmaradt vig mulatozás között került bele a nagy kádba. Szőlősgazdáinknak legtöbbje beszüretelt már a héten s csak azok hagyták meg a tőkén a fürtöket, kiknek szőlője a hegytetőkön van, hogy ideje legyen a gyümölcsnek annál jobban megérnie. Majdnem egész Csörög a héten, szerdán tartotta régi jó szokások között a nagy ünnepet. Szólt is a cigány-zene, visszhangzott is a hegy a pisztolylövésektől itt is, ott is, szép színes tűzijáték tarkította a sötét tájat s egész nap ott kavargóit a levegőben a bográcsos-gulyás kellemes illata, mintegy fölidézvén a régi nagy szüreti napok kedves emlékét. III. Sok indok szól a mellett, hogy az intézet székhelyéül Pest, házául pedig az ott levő valamelyik József-féle épület jelöltessék ki. De tekintve azt, hogy Pesten drága az élet, a levegő pedig nem elég egészséges s ha ott állíttatnék fel az intézet, azt a galíciaiak nem vehetnék igénybe, nem igen lehet akadály az ellen, hogy ezen intézet rozsnyói házamban, vagy Rozsnyó szomszédságában levő kertemben, melyet a vidék kellemes fekvése is ajánl és a hol építeni lehet, állíttassák fel. Ezekhez hozzáadható még, hogy én, mig élek, az intézet épületeiről és az élelmi szereknek mentői olcsóbban való beszerzéséről, nagy gyönyörűségemre gondoskodni kész volnék. Ezután a szükséges szobákat számlálja fel részletesen s ezek költségeit 9734 Rfrtra teszi. Két tanítót kíván alkalmazni: egy katolikus és egy protestánst. Ezeknek, valamint egyéb alkalmazandóknak fizetését s mintegy 20 növendéknek eltartási költségeit összesen 3630 fit-ban állapítja meg Tőkéül tehát mintegy 60.500 Rfrtot gondol szükségesnek. Javasolja, hogy tanítók nyerése céljából pályázat hirdettessék s azok az intézetnél való alkalmazásuk idejében mellékfoglalkozásoktól ne tiltassanak el. Az intézet alapvagyonát a benne felállítandó nyomda jövedelméből kívánja növelni. Ezek azok, melyeket legfelsőbb betekintésre ez alkalommal a legmélyebb hódolattal előterjesztek. Ha a dolog életbe lép, többet. Rozsnó, 1800. febr. 10.“ (Vége következik.)
